Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-25 / 96. szám, csütörtök

4 J ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. április 25. Tisztelt szerkesztőség! Az Érsekújvári járásban egyre jobban aktivizálódnak a különböző jellegű népművészeti csoportok. Március 23»án a Csemadok kürti alapszervezete (Balogh László vezetésével) hívta találkozóra Nagykért, Besenyőt, Szimőt és más falvakat, de csak a fentiek tudták vállalni a fellépést. Az esten vegyes férfi-, és női éneklő csoportok, a balladaéneklő Kajan Erzsi néni, ázólóciterások és gyermekcsoportok szerepeltek. Besenyőről 50 szereplő jött, különböző csoportokban arattak sikert, mint ahogy a többiek is. Balogh László bevezetőjében arról szólt, mennyire fontos a jelen politikai helyzetben az ilyen jellegű találkozás. Megtartó, erősítő s összefogó jellege van. Köszönet érte a szervezőknek, s a szereplőknek, akik ezt vállalják. DÁNIEL ERZSÉBET Nána Ez év március elején a rimaszombati nyugdíjasklubban megtartották az évzáró taggyűlést. A vezetőség tagjai részletesen beszámoltak az elmúlt év gazdasági mérlegéről, kulturális tevékenységéről. A beszámoló és a szavalatok után frissítőt szolgáltak fel a jelenlévőknek, és élő zene mellett nótázással fejezték be az évzárót, mejyen a városi hivatal szociális osztályának képviselői is részt vettek. Március 24-én egy kellemes vasárnap délutánt tölthetett el mindenki, aki részt vett a Czinka Pannáról és a régi híres gömöri prímásokról tartott megemlékezésen, melyet a nyugdíjas klub kultúrcsoportja adott elő Tamás Aladárné, a klub kultúrfelelőse rende zésében, aki részletes előadást tartott a gömöri származású világhírű cigányprímás életéről. A mozgalmas életútról tanúskodó elbeszélést ideillő versekkel és dalokkal tették még érdekesebbé a jelenlévők számára. A vidám hangulatban eltelt délutánt Dankó Pista örökzöld dalaival tarkították. A nótázásba bekapcsolódott a nyugdíjas klub minden tagja. HADOBÁS LÁSZLÓNÉ Rimaszombat Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Kárt okozó kárpótlás Nagy örömmel fogadtuk a hírt, mikor a rádió és a sajtó közölte, hogy a már három éve meglévő kárpótlási jegyeket be lehet váltani, illetve befektetni a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Részvénytársaság privatizációjába. Külön hangsúlyozták, hogy most a külföldön élő alanyi jogosultak részére bizonyos összeget elkülönítenek, amit mi megvásárolhatunk. Megragadtuk az alkalmat, és rokonokkal, ismerősökkel együtt mint kilenc kárpótlásijegy-tulajdonos átmentünk Magyarországra, Komáromba az ottani Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt.-be. Ott kérésünket figyelembe vették, és mind a kilencünktől felvettek személyenként 400 forintot, a bejegyzésért, és a további intézésért. A kárpótlási papírjainkat nem vették át azzal az indokkal, hogy majd ők hívnak, mikor a végleges bejegyzés megtörténik. ígéretüknek eleget téve, mind a kilencen április 9-én megkaptuk a mellékelt hívólevelet, melyet a feladási dátum szerint április l-jén adtak fel. Sajnos a hívólevél szerint az utolsó beadási lehetőség március 29., így a határidő lejárta után három nappal később küldték a mellékelt levelet, így önhibánkon kívül nem kerülhetünk a részvényesek közé. Voltam reklamálni, de elutasító választ kaptam mondván, hogy a határidő már lejárt. Arról hallani sem akartak, hogy a befizetett 400 forintunkat visszaadják, vagy esetleg a későbbi privatizációs lehetőségeknél beszámítsák, és addig nyilvántartsanak bennünket. Úgy látom, az ottani alkalmazottak áprilisi tréfának veszik ügyünket, elnézést sem kértek tőlünk azért, hogy idős, beteg, rokkant embereket odabolondítottak, és még 400 forintunkat is elvették a semmiért. Ha egy magánember folyamodna ilyen pénzszerzési módszerhez, azt csalásért lehetne jelenteni a rendőrségen, de hogyan csinálhat ilyet az OTP Rt., a világon elismert takarékpénztár? Szüksége van az idős emberek megkárosítására? Mert rajtunk kívül sok száz ember 400 forintját seperték be. Lehet, hogy legközelebb a sikeres üzleten felbuzdulva, felemelik a bejegyzési díjat és hasonló csellel szedik a vámot a szegény kárpótlásijegy-tulajdonosoktól. Panaszomat azért írtam, hogy mások tanuljanak az esetünkből. KOLLÁR LÁSZLÓ Komárom Szőgyéni könyv és évforduló Tavaly jelent meg a Lilium Aurum gondozásában a Szőgyén című könyv, melynek írója dr. Gábris József, Esztergomban élő nyugalmazott főiskolai tanár, a falu szülötte. A helytörténeti írás 185 oldalon foglalkozik a község keletkezésével, az első évszázadoktól egészen napjainkig. A 12 oldalas képmelléklet szemlélteti a falu múltjának és jelenének fontosabb mozzanatait. A könyvben lévő színes fotókat és a címoldalon lévő falu látképét Asztalos Árpád fotóművész készítette. A könyv megjelenését a szőgyéni önkormányzat tette lehetővé, támogatta még a Párkány és Vidéke Alapítvány Rákóczi Szövetsége, a szőgyéni Agroservis, a mezőgazdasági szövetkezet és a helyi magánvállalkozók. Az első írásos emlék Szőgyénről az 1156-os évből maradt fenn, amely Scheuden néven már nagyobb településként említi a községet. A 840. évforduló jegyében zajlanak az idei év kulturális- és sportrendezvényei. Az utolsó ilyen rendezvény volt a „Találkozás az íróval" néven meghirdetett íróolvasó találkozó. Doktor Gábris József Szőgyénbe (haza) látogatott a Duna túlsó partjáról. A délelőtt folyamán az alapiskola tanulóival találkozott a művelődési házban. Felelevenítette a falu történetét, érdekességeit, betelepülésétől egészen napjainkig és felelt a gyerekek kérdéseire. A találkozó délután folytatódott a nyugdíjas klubban. Előadás után késő Csak külföldön lehetséges? Azután, hogy Darmo úr televíziója megszüntette Milan Markovié talk show-ját a szlovákiai adófizetők képernyőin, a CST 1 adott hajlékot az említett humorista ' havi rendszerességgel ismétlődő műsorának. így volt ez húsvét szombatján is. A pardubicei színház telt nézőtere előtt jelent meg Milan Markovič és vendégei, Ja sef Zielienec, a cseh kormány külügyminisztere és Ladislav Chudík, a neves szlovák színész. Markovič közismert politikai humora jó vevőre talált mindkettőjüknél. A külügyminiszter úr jó érzékkel és kifinomult diplomáciai mértékkel replikázott Markovič politikai megjegyzéseire. Ladislav Chudík, akiről közismert, hogy több cseh filmben és sorozatban nagyon sikeres alakítást mondhat magáénak, mint Markovič vendége, jól állta a sarat. Kultivált, tökéletes szlovák nyelvét könnyen váltotta 'könnyed cseh nyelvű társalgásra. És hogy az élmény még tökéletesebb legyen, anyanyelvi szinten, magyarul énekelte el az „Akácos út" című közismert magyar nótát. A szerepléséért kapott, szűnni nem akaró vastapsot talán említeni sem kell. Mindez megtörténhetett Csehországban, cseh nézőközönség előtt. A szlovák művészt senki sem fütyülte ki, vagy fujjozta le, sem szlovákságáért, sem azért, mert magyarul énekelt. Még irredentizmussal sem vádolta meg senki. Sőt, sokrétűségét és többnyelvűségét a közönség óriási tapssal jutalmazta. El sem tudom képzelni, hogy ma ugyanez megtörténhetne például egy pozsonyi, besztercebányai, vagy tegyük fel egy zsolnai színházban, szlovák nézőközönség előtt, a Szlovák Darmovízió közvetítésével. Ehhez külföldre kellett utaznia a neves szlovák művésznek. De megérte, mert tökéletes művészi élményt nyújtott az ott megjelent cseh közönségnek és sokmillió tévénézőnek. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Gábris József estig tartott a beszélgetés az ismerősökkel, gyermekkori pajtásokkal. A múlt fonalát gombolyítva előkerültek a gyermek- és ifjúkori emlékek, majd az író dedikálta könyvét. A könyv megvásárolható a szőgyéni művelődési házban, valamint a párkányi és érsekújvári könyvüzletekben. BERÉNYI KATALIN Szőgyén A SZERTARTASNAK MEGFELELŐEN UJ SZO, 1996. III. 14. Egy pap is tévedhet A levél előzménye, hogy olvasónk egy korábbi számunkban kifogásolta, a komáromi római katolikus plébánia papja „iparszerű" módon temette el a falu egyik jeles polgárát. A pap márciusi válaszlevelében visszautasította a vádakat. Az ötvenedik életévemet taposom, tehát nem gyermekésszel fogom fel a körülöttem történő dolgokat. Római katolikus hitvallású vagyok, 14 éves koromig minden este térden állva hangos imával fohászkodtam az Istenhez, mert így voltam nevelve. Szüleim nem a hazudozásra, az igazságtalanságra hanem a fele baráti Szeretetre, tiszteletre tanítottak. Annak idején megkörnyékeztek a pártot irányítók, de szellemileg nem tudtak rám hatni, nem billentettek ki a vallási meggyőződésemből. Számomra nem okozott meglepetést a kritizálásomra történt reagálás, mivel Ön számára ez presztízskérdés. A cikkem megjelenése után több telefonhívást kaptam, ismerősöktől, ismeretlenektől, akik egyetértésüket fejezték ki azzal, amit megfogalmaztam Önről. Ön a reagálásában ír az egyház előírásairól, törvényeiről. A nagy nyilvánosság előtt felteszem kérdéseimet Önnek: 1. Miért maradt el „A Krisztusban kedves testvéreim"? Amikoris a temetést végző papnak az elhunyt földi munkásságát tevékenységét ábrázoló, valódi történeteket kellene a végtisztességet tevő gyülekezet előtt elmondani? 2. Miért nem volt a római katolikus hitvallás szerint előírtak alapján tömjénes füstölés, amely az elhunyt koporsójától az ördög elűzését jelenti? Gondolom, ez Önnek nagy fizikai megterhelést jelent, azért nem alkalmazza. Megfigyelésem alapján állíthatom, hogy Komáromban ez ismeretlen tevékenység. Plébános úr, az állításomat nem tudja kiforgatni, mert ha kell, a végtisztességet tévő gyülekezet aláírásaival tudom igazamat bizonyítani. Ön az igazságot a fantázia szüle ményének nevezi, s úgy érzem, ezzel nemcsak engem, hanem Marcelháza felháborodott lakosait is megsértette, s talán lelkünk fájdalmát nyilvános bocsánatkérésével enyhíteni tudná. Uram, én a megtörténteket a következőképpen fogom fel: Ön is ember, s így Ön is tévedhet, követhet el mulasztást, de egy pap esetében az ilyen helytelen viselkedési mód végzetes hibát jelenthet. Hisz ne feledjük: „Hírnevet elveszteni egy perc is elég, ám megszerezni sokszor egy élet is kevés"! BATHÓ HUBERT Marcelháza Párkányi tévébábel Párkányban is elhatározták, kell a kábeltévé, és ezt meg is valósították, mégpedig úgy, hogy nekünk teljesen elrontották az addig kifogástalan pozsonyi és pesti két-két adó vételi lehetőségeit. Az MTV l-es és az SZTV 2-es adón csak minden irányban futó csíkokat látunk, és a háttérben egy másik adó műsora folyik. Például, ha nézzük a pesti egyest akkor látjuk, hogy Frédi és Béni hogyan ügyködik, netán Tom és Jerry kergeti egymást. A CARTOON NETWORK csatorna mesefilmjei folydogálnak bele a Híradóba vagy bármibe, és a mi idegeinkbe. Este átváltozik TNT adóra, és az elmúlt vasárnap este a „Gázláng" nézése közben láthattuk Gregory Pecket, amint egy másik régi film főszereplőjekéntjátszik. De ugyanez a helyzet a pozsonyi kettes adóval is, és mindez azért, mert rákötötték a kábelt a közös antennánkra, amivel mi addig néztük a négy csatornát. Állítólag ez azért történt, mert így egyszerűbb és főleg olcsóbb volt a kivitelezőnek, a lakásszövetkezet pedig hiába tiltakozott. A lakásszövetkezet felelős dolgozója rengeteg panaszkodásunk hatására az utóbbi időben is kérte a kivitelezőt, hogy állítsa vissza a régi helyzetet, kösse le a kábelt a közös antennáról. Mind ez ideig azonban nem történt semmi. Talán így akarják elérni, hogy ha jó képet akarunk nézni, köttessük be a kábelt. Erre spekulálni csúnya dolog, mert sok embert kielégít a négy csatorna műsora, nem kíván a műsorok között tallózni. Itta lakók hatvan százaléka nyugdíjas, de a nem nyugdíjasnak is van hová tenni a jövedelmét, vannak a kábel tvnél fontosabb dolgok is. Több lakónak pedig már volt saját szatellit antennája, és így nem óhajtott még egy beruházást. Végigdühöngtük az egész telet, a hó és a jég fogságában nem kapcsolhattuk be örömmel a készülékeinket, és még mindig nincs kilátásunk arra, hogy valakit érdekelne a helyzetünk. Állandóan otthon tartózkodó, beteg nyugdíjas lakótársaink is vannak, akiknek egyetlen szórakozása a televízió nézése. Nem tudjuk, hogy milyen a lelkiismerete annak, aki ezt nyugodtan megcsinálta velünk, és azóta is lapít. Kívánunk neki is olyan vételt, mint amilyen nekünk van. VANYÚNÉ SZ. EDIT Párkány Örültem, hogy segíthetek A rádiót hallgatva egy riportra lettem figyelmes, melyben egy édesanya ismertette beteg fiának sorsát, és egyben életéért aggódott. Az anya hajlandó fél veséjét odaadni, de ez mind kevésnek bizonyul, mert a veseátültetés anyagi kiadásokkal is jár, az ára 5 millió korona. Mivel ez az összeg meghaladja a család anyagi lehetőségeit, az együttérzőktől remél és vár segítséget. Bennem is megszólalt a segíteni vágyás, de ekkor még nem tudtam, hogy miként lehetne ezt megvalósítani. Az MKDM helyi vezetőségével megvitatva ezt a gondolatot, következtek a tettek, és három helyen megkezdtük a gyűjtést. Felhívással fordultunk a falu lakosságához, hogy lehetőségeik szerint anyagilag támogassák ezt az akciót, mert csak így maradhat életben Csémy Pál, aki csupán 16 éves. Kicsit tartottam tőle, de a segítőkészség erősebb volt a félelemnél. Amikor megjelent az első fiatalasszony, Marika, akinek arca örömtől sugárzott és szeretetet árasztott, megnyugodtam, mert éreztem, hogy szándékomat siker koronázza. A gyűjtés folyamán az adakozó polgáraink kifejezték elégedettségüket és hálájukat, hogy elfoglaltságunk mellett időt szakítunk egy balsorsú gyermek megsegítésére, és felcsillantjuk számára a remény sugarát. Tudatosítjuk, hogy minden segítség hiábavaló, ha Isten nem árasztja ránk kegyelmét, mert a döntés hatalma az ő kezében van. A gyűjtés összegét az MKDM h. m. vezetősége átutalta a „Remény Palikának" bankszámlára. SZLAMKA ILONA Nagymácséd Nesze semmi... Feleségemmel az ipolyszakállasi szövetkezetben dolgoztunk. A szetei tehenészeti részlegen voltunk alkalmazva. Bizonyos félreértések miatt és „egyes munkatársaknak" köszönhetően 1992 szeptember végén véglegesen ott kellett hagyni a szövetkezetet. A szövetkezettől 1992. december 2-án kaptunk úgynevezett transzformációs tervezetet. Összértéke 11 802 szlovák korona. Gondoltunk egyet, tavaly ősszel levelet írtam a szövetkezet veztősége címére. Válasz 1996 januárjáig nem jött. Mivel jól jönne egy kis pénz, februárban megint küldtem egy szépen megfogalmazott levelet. S lőn csoda, február utolsó napjaiban jött a felelet. Persze előírás szerint hivatalos nyelven. A lényeget megértettem. Március végéig ki lesz fizetve az összeg 50 százaléka. Gondoltam üsse kő, az is valami, az 5900 korona is jól jön. A feleségemnek március végén dolga volt Ipolyszakállason, hát elment a szövetkezet irodájába, hogy megkapja a nekünk járó összeget. A meglepetés azonban nem maradhatott el. A majdnem hatezer korona helyett kétszer 950, azaz 1900 koronát hozott haza, nagy morogva. Kapott mellé papírokat is valami megegyezésről és kiegyenlítő részesedésről szóló dokumentációkat, habár azokon is említve volt az 50 százalék. Adva van majdnem tizenkétezer korona, ennek 50 százaléka 5900 korona. Kérdem én, hol a többi, miért csak kb. 16 százalékát kaptuk meg? Állítólag mások is így jártak. Hát mit gondolnak, a szegényebb réteget be lehet csapni? Akkor a február végén küldött levelükben erről az ún. megegyezésről miért nem tájékoztattak? Csak a kiegyenlítési részesedés van említve. Ezt nem értem. így a gyerekeim előtt szégyenben maradtam. Ugyanis megígértem, hogy megvesszük nekik az iskolai segédeszközöket. Sajnos nem rajtam múlott. Hát lehetséges ez? Ennek így kell lenni? Vagy mások a maradék összeggel manipulálnak? VAJDA ANDRÁS Szete