Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-12 / 46. szám
New York adott otthont - szeptember közepétől október közepéig - az év legmagasabb szintű sakkeseményének, a Profi Sakk Szövetség (PCA) világbajnoki párosmérkőzésének a címvédő orosz Garri Kaszparov és kihívója, Viswanathan Anand között. A legmagasabb szint akár szó szerint is érthető, mert a húsz játszmára tervezett viadalt a Világkereskedelmi Központ felhőkarcolójának 107. emeletén rendezték _ GarriKaszparov meg. Bár a két sakkgladiátort üvegfal választotta el a nézőktől, hogy zavartala- elmélyül- hessenek a s ak k - táblán kialakult problémák rejtelmeiben, a játszmák színvonala korántsem ostromolta a fellegeket. A bevezető nyolc döntetlenből hét nagyon is színtelen volt, csak a harmadik parti lehetett volna maradandó értékű, ha a 25 éves hindu nagymester nem szalasztotta volna el a szép áldozati kombinációra kínálkozó esélyt. A vezetést mégis ő szerezte meg, ám a világbajnok azonnal válaszolt. Megmutatta, hogy szekundánsa- ival együtt nagymestere a házi felkészülésnek: a spanyol megnyitás úgynevezett nyílt változatában Mihail Tál, a zseniális exvi- lágbajnok egyik ötletét dolgozta ki és látványos győzelmet aratott. Bár az „első félidő” döntetlenül végződött, a kihívó teljesen összeroppant, a következő négy játszmából hármat elvesztett, így végül is Kaszparov 10,5:7,5 arányban simán megvédte világbajnoki címét. Garri csodagyerekként kezdte sakkozói pályafutását. A véletlen szerencsének köszönhetem, hogy már tizenkét éves korában láttam játszani Korcsnoj nagymester ellen a bakui úttörőház csapatának első táblásaként egy időellenőrzéses szimultánon. Nyikityin mester, Kaszparov későbbi szekundánsa az akkor híressé vált Botvinnyik sakkiskola egyik edzőjeként a következő szavakkal hívta fel rá a figyelmemet: „Százévenként csak egyszer születik ilyen tehetség. Ő a jövő világbajnoka!” Abban az évben Anatolij Karpov lett a vb-első. És a következő esztendők gyorsan igazolták Nyikityin jellemzését: Garri tizenötéves korában, minden idők legfiatalabb résztvevőjeként mutatkozott be a szovjet bajnokságban, egy évre rá megnyerte az ifjúsági vb-t, 17 évesen lett nagymester, majd 21 esztendős fejjel már a világbajnok kihívója volt. Színes, támadó, kombi- natív játékstílusával megnyerte a sakkozás kedvelőinek rokonszenvét, hiszen ellenpólusa volt a hidegvérű, száraz, a többség számára unalmas Karpovnak. Kettejük egymás után ismétlődő párosmérkőzéseit a jég és a tűz párharcához szokták hasonlítani, és mindannyiszor a tűz kerekedett felül. Kaszparov 1985 óta világbajnok. Kezdeti rokonszenves vonásai mellett fokozatosan kevésbé előnyös tulajdonságai is a felszínre törtek. Ráadásul mind kevesebb ideje marad a sakkra, energiáját szétforgácsolja a Nemzetközi Sakk Szövetséggel (FIDE) vívott harc, a Profi Sakk Szövetség szervezése és a tevékenységéhez szükséges pénz felhajszolása, egy időben szerepet vállalt az orosz belpolitikában is. És ezt játszmáinak színvonala is megsínyli. Neki és az egész sakkozásnak egyaránt jót tenne, ha végre komoly vetélytársra akadna! Kozma Gyula nemzetközi sakkmester A huszonhetedik randevú A HÉT RIPORTJA^ Pozsonyban kevesen járnak női kézilabdára. Amikor ennek ismeretében a szövetség vezetőinek felvetettük, miért éppen a fővárosba vitték a négyek hagyományos tornáját, csupán az volt a válasz: rajtunk, toliforgatókon múlik, mennyire adjuk el az olvasóknak a világhírű válogatottak huszonhetedik randevúját. Nos, nem jelent meg napilap Szlovákiában, amelyben ne írtak volna a rangos eseményről. Előtte, közben, utána. Mégis meglehetősen üresen tátongott a pasienkyi sportcsarnok lelátója. Persze a városban egyetlen plakát nsem jelezte, mi zajlik nálunk. A sportcsarnok bejáratánál található táblán is csak úgy tüntették fel a mérkőzéseket, mint a bajnokikat szokták, még véletlenül sem rajzoltak rá nagyobb, felfigyeltetőbb betűket. Belül sem fogadott semmi újszerű: szokás szerint felaggatták az alig észrevehető magasságban feszülő zászlókat, valahonnan előkerültek a nagyobb eseményeken használatos, kispadot helyettesítő műanyag székek... Éppen csak a szlovák válogatott várt, nagy arányú vereségei maradtak el. Dusán Danis védencei megszorongatták a világbajnok németeket, sokáig fej fej mellett haladtak a kontinenselső dánokkal és kivédekezték a svédek elleni első győzelmet. Különben szinte családias légkörben, jóformán hangos szurkolói kulissza nélkül zajlott a torna, egy dán nézőcsoport péntek esti lázas buzdítását kivéve. Annál több szakember, edző és játékos figyelte kíváncsian a történéseket. A CSUPASZÍV KORELNÖK. Sabados Gabriella nem tartozik a fiatal évjáratúak közé, sőt ő volt a torna legidősebb kézilabdázója. Teljesítményével viszont sok társát felülmúlja, csupa- sziv játéka a többieket is feldobja. DuSan Danii újra visszahívta őt a szlovák válogatottba, mert tudja, mennyire pótolhatatlan a védelemben, és beállóként is nehezen tartható. A sokszoros válogatott kézilabdázó négyéves győri profiskodás után nyáron váratlanul Csallóközaranyoson bukkant fel, azóta a tavalyi ligaújonc meghatározó embere. Van tehát miről beszélgetni vele. „Hogy miért nem maradtam? Édesanyám komoly beteg, azt gondoltam, így közelebb kerülök hozzá. Nyáron Pozsonyban játszottunk egy tornán, s Salatová a német darálóban. Már labda nélkül... Gólöröm a szlovák kispadon (Vlado Gloss felvételei) EDZŐBEMUTATKOZÁS A VILÁGBAJNOKNÁL • Szeptember közepén Ingolf Wiegart lemondott a címvédő német csapat irányításáról. Más volt a véleménye az élsportolókról, mint kiválasztottjainak. Utóda, Ékké Hoffmann Pozsonyban ült először a kispadra. Hat héttel az ausztriai-magyarországi világbajnokság kezdete előtt még egy sereg nyitott kérdéssel találta magát szemben. „Már az eleve rossz jel, hogy edzőváltással kezdődött a vb-felkészülés. Együttesem még egyáltalán nem úgy játszik, ahogy szeretném. Messze járunk a kezdő csapat megtalálásától. Mindenkit kénytelen vagyok a tornán pályára küldeni, hogy felmérhessem, ki hol tart, mennyire számíthatok rá. Egyelőre a tizenhatos keretemet sem jelöltem ki. ” Az lett volna furcsa, ha nem találjuk a németek társaságában Tomás Kut’kát, a Bun- desligában szereplő Frankfurt pozsonyi mesterét. Tőle hallottam, hogy Hoffmann edző korántsem hozta el magával valamennyi kiszemeltjét. Még maradtak néhányan a talonban. Így a kiváló szélső Gnad-Fittinger is, aki az idén halva szülte meg gyerekét. Előtte a többiekkel edzőtáborozott, de mestere a torna idejére szabadot adott neki. Kut'ka klubcsapatáról is elárult néhány érdekességet: „Mindenki arról beszél nálunk, hogy bajnokok leszünk. Se szeri, se száma a mérkőzések utáni vendéglátásoknak, amelyeken rendre ezt hallom, hacsak fáradtságra hivatkozva nem hagyom ott a klubvezetőket. Pedig a játékosok nem tesznek meg mindent a sikerért. Összjátékban, labdabiztonságban kellene feljavulniuk, de erre nem igazán vevők. Múltkor kínomban bevittem őket az erősítő terembe, úgy megtetszett nekik, hogy legközelebb is oda csalogattak volna. Egyszerűen érthetetlen számomra: jobban ízlik nekik a súlyzók emelgeté- se, a kínzószerkentyűkön való torná- zás, mint a játékos elemek gyakorlása, a labdázás. ” Hiába marcangolják a svédek, Anja Andersen, a világ idei legjobb játékosa cím dán várományosa mégis kapura sózza a labdát. Danis edző akkor megkért: nem vállal- .nám-e el a válogatottságot. Én igent mondtam, s ameddig szükség lesz rám, magamra húzom a címeres mezt. Maradok, amíg segíthetek. Utána gondolkodás nélkül lelépek. Mire lesz képes a válogatott a világbajnokságon? Korai lenne jósolgatni, nincs is szándékomban, szereplésünk inkább legyen meglepetés, mint csalódás... Mivel szerződésem még egy évig volt érvényes, Győrből csak úgy engedtek el, ha Aranyosra megyek. Valószínűleg a két klub egyezett meg így, én meg erre azt Sabados bakot tart Elekesnek (Németország), de a labdát nem adja neki mondtam, megpróbálom, bár inkább Nyitrához közelebb eső egyesülethez igazoltam volna. De az utolsó pillanatokban jött össze a visszatérésem, a felkészülést még a magyar csapattal güriztem végig, így máshol nemigen tudhattak hazakerülésemről. Új klubomban jól érzem magam. Ami furcsa számomra, és hosszú pályafutásom alatt sehol sem tapasztaltam, hogy csapattársaim nem tudják eldönteni, mit akarnak. Mikor küzdenek, hajtanak, nincs baj. Máskor viszont nem lehet a „lesz ami lesz“ felfogáshoz igazodni. Felhúzzák az orrukat, elmennek az edzésről, ha szóvá tesznek nekik valamit. Nehéz ebbe belenyugodni. Mert amikor valamit el akarunk érni, így igazán nem megy. ” J. Mészáros Károly VB-ELŐZETES. Rohamosan közeledik december ötödiké, az idei világbajnokság kezdete. Ilyen szempontból a pozsonyi torna egyben vb-főpróbának is beillett. A szakemberek Németországot és Dániát mindenképpen a dobogóra várják, de ebbe lesz némi beleszólása a két házigazda országnak, Ausztriának és Magyarországnak is. Norvégia sem esélytelen. Szlovákia tavaly utolsó lett a kontinensviadalon. Milyen szereplésre számít DuSan DaniS edző? „Sikernek könyvelhetnénk el, ha előrelépnénk, és legalább a tizedik hely környékén végezne a csapat. Pozsonyban erős együttesek ellen bizonyítottunk, ám ez nem téveszthet meg bennünket, mert a vb-n mindegyikük jóval gyorsabb kézilabdát produkál majd, sokkal nehezebb lesz eredményesen szerepelni ellenük. Más dolog egy ilyen tornán helytállni, és megint más a világversenyen. Amit megfigyeltem: a dánok és a németek önbizalma mérhetetlen. Ki tudja hányszor játszottak már egymás ellen olyan találkozót, melyen szinte mindvégig fej fej mellett haladtak, a sok kemény csata megedzette őket, lelkileg is felkészültek a mérkőzés terhének elviselésére, bárhogyan alakuljon az eredmény. Ezzel a plusszal a világbajnokságon is sokra vihetik. ”
