Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-05 / 10. szám
OKTATÁSÜGY ______________________________________ 1995. március 5. I/BSŰMBP Má ra már több mint kétszáz felvidéki magyar fiatal próbálkozik évente bekerülni valamelyik magyarországi felsőoktatási intézménybe. Európai mércét meghaladó többletjogaink érvényesítése közben hiába keressük ugyanis idehaza azokat az intézményeket - egyéni jogainkkal élve melyeket a szlovákiai magyar közösség mint kollektív jogokat nem tud érvényre juttatni. Számarányunknak megfelelően akár két egyetem is megilletne bennünket, ahol magyar nyelven juthatnánk magasabb szintű tudás birtokába. Nincs egyetemünk, sőt, ha nem vigyázunk, maholnap a „szellemi gyarmatosítás” utolér bennünket alap- és középiskoláinkban is. Az állandó „jószándékú” propaganda mellett ebbe az irányba hat az a köreinkben is meglevő téves hiedelem, hogy nem igazán jó az, ha minden áron magyarul szeretnénk tanulni felső fokon is, hiszen a szellemi munkahelyek többségében a hivatalos nyelv az uralkodó. Ezt a hiedelmet táplálja az az egyenlőtlen szereposztás is, amelyben a többségi nyelv a közéletben, tudományos kutatásban, államigazgatásban, munkahelyeken eluralkodik, s ezáltal nemcsak kiszorítja, hanem vissza is fejleszti a kisebbség nyelvének azokat a tartományait, amelyeket nem áll módjukban használni. Ha ez a nyelv még az oktatásból is kiszorul, már szinte semmi nem védi az elszegényedéstől, elszürküléstől. Tekintélyét veszti, s akkor már semmi nem áll útjában az elnemzetlenítésnek. Az anyanyelvhez való szorosabb kötődést magasabb szinten is biztosítani kell, s addig is, amíg erre saját intézményeink meg nem teremtődnek, egyedüli lehetőségünk az anyaországban keresni átmeneti megoldást. Csak hát a tanítás-tanulás pénzbe kerül. Pénzébe az államnak, amely többek között azért rója ki az adók egy tekintélyes részét, hogy oktatási intézményeket tartson fenn, s pénzébe a tanulni vágyónak, mert valamiből addig is élnie kell, míg tanul. Felső fokon magyarul MAGYARORSZÁGI TANULMÁNYI LEHETŐSÉGEK A dél-tiroli németek szerencsésebbek Akkora szerencsénk nincs, mint a dél-tiroli németeknek, akik saját országuk támogatásával Ausztria egyetemein tanulhatnak. Nálunk nem igazán ildomos emlegetni, hogy alanyi jogon nekünk is járna az a támogatás, ami az ország minden tanulni vágyó fiataljának jár, mert könnyen ránk sütik, milyen hálátlanok vagyunk „kenyéradóinkkal” szemben. Besorakozunk hát koldulni Budapesten. Igaz, ott se nagyon dúskálnak a javakban, de azért az utóbbi években mindig megoldották valahogyan, hogy segítsenek rajtunk. A segítség jött, a példa híre terjedt, egyre több segélykérő (néha követelő!) nyújtja a kezét. S ha eltekintünk is attól, hogy a rendelkezésre álló készletek végesek, óhatatlanul felmerül a kérdés: az egyénnek nyújtott segítség meddig, milyen körülmények között jelent segítséget a közösségnek? Össznemzeti érdek, hogy a Magyar- ország határain kívül élő magyar nemzeti közösségek megmaradjanak, erre pedig az értelmiség jelenléte, példája nélkül csekély az esély. Budapestről nem igazán könnyű eldönteni, mi használ és mi árt egy-egy közösségnek, hiszen más helyzetből kér az erdélyi, akinek azért van magyar egyeteme és érthetően félti, másként Kárpátalja, ahol a középiskolai képzés is csak most kezd felzárkózni az egyetemes magyar kultúrához. A vajdasági számára a magyarországi továbbtanulás sokszor a szó szoros értelmében az életet jelenti, mert csak így menekülhet a háború elől. Mindezeket figyelembe véve a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya a határon túli szakmai szervezeteket kérte fel annak meghatározására, milyen formában és milyen elvek alapján osszák szét a határon túli magyarok támogatására szánt összeget, így jött létre két évvel ezelőtt hét ország képviseletével a Határontúli Magyar Ösztöndíj Tanács (HMÖT). Megalakulásakor első számú alapelvként szögezte le, hogy célja a határontúli magyar értelmiségképzés segítése, ugyanakkor minden régió érdeke az ottani teljes anyanyelvű iskolahálózat kiépítése óvodától az egyetemig, ezért a magyarországi ösztöndíjas taníttatást olyan keretek között kívánja tartani, hogy az ezt a törekvést ne veszélyeztesse. Minden régió érdeke továbbá, hogy fiataljai a magyarországi tanulmányaik befejeztével hazatérjenek szülőföldjükre, ezért azoknak, akik ezt a támogatást igénybe veszik, tudatosí- taniok kell, hogy nem alanyi jogon, hanem a közösségnek szánt keretből részesülnek támogatásban. Igények és lehetőségek A HMÖT évente két rendes ülést tart. Az elsőn felméri az egyes régiók igényeit, ezt összeveti a lehetőségekkel, s keretmegállapodásokat köt. Ezt követően minden régió alkuratóriuma saját szabályainak, érdekeinek figyelembe vételével nyilvánosan meghirdeti és lebonyolítja a pályázatot, majd az új tanév megkezdése előtt (idén várhatóan augusztus közepén) második rendes ülésén döntéseket hoz. Az idei első ülés január 23-án volt Budapesten. Az MKM illetékesei tájékoztatták az ösztöndíjtanács tagjait arról, hogy mostanra a határon túli ösztöndíjasok száma olyan szintet ért el, hogy a jelenlegi költségvetési keret ennek emelését már nem teszi lehetővé. Tekintettel arra, hogy az ösztöndíjtanács alapelvei szerint a teljes képzéssel szemben a rész- és posztgraduális képzés támogatását részesíti előnyben, javasolták, hogy a következő tanévre ne adjunk új ösztöndíjakat a közvetlenül felsőoktatási intézménybe jelentkezőknek. A minisztérium eddig vállalt kötelezettségein túl a Kodolányi János Előkészítő Intézetbe jelentkezők támogatását tudja vállalni, akik egyéves előkészítés utáni sikeres felvételi vizsga esetén folyamatosan kapják tovább az ösztöndíjat mindaddig, amíg eredményesen folytatják tanulmányaikat. Az infláció kedvezőtlen hatása indokolttá tenné az ösztöndíjak emelését is, de ez csak akkor lehetséges, ha csökkentjük az ösztöndíjasok számát. Többször előfordult az előző években, hogy egyesek különböző alapítványok ígéretei alapján kezdték meg magyarországi tanulmányaikat, de azok egy-másfél év után megvonták tőlük a támogatást. Az ilyen módon bajbajutottak azután a minisztériumhoz folyamodtak segítségért. Nyomatékosan figyelmeztettek, hogy a jövőben a minisztériumnak legjobb szándéka ellenére sem áll módjában átvállalni támogatásukat! Az ösztöndíjtanács a fentieket figyelembe véve végül a tavalyi keretszámok és ösztöndíj-kategóriák megtartása mellett döntött, számolva azzal, hogy ezáltal a válsághelyzetekre szánt tartalékok minimálisra csökkennek. Ezért minden régió hangsúlyozottan figyelmet fordít a tájékoztatásra és felhívja a figyelmet arra, hogy tartsák be a pályázati feltételeket és határidőket, s ne kockáztassanak esetleges felelőtlen ígéreteknek hitelt adva. Több intézmény a hallgató odacsábítása érdekében ígéreteket tesz arra, hogy biztosítja az ösztöndíjakat, s így állítja kész helyzet elé a minisztériumot. Nincsenek objektív adatok Arra való tekintettel, hogy a szlovákiai magyar gimnáziumok és középiskolák döntő többsége van olyan színvonalú, hogy növendékei jó eséllyel jelentkezzenek a legtöbb magyarországi felsőoktatási intézménybe közvetlenül is, tehát az előkészítő intézet segítsége nékül, a szlovákiai alkuratórium a teljes képzés mindkét formájának támogatását szeretné megtartani. A Kodolányi János Előkészítő Intézetbe 30 fiatalt küldhetünk. Az ide jelentkezőknek nem kell jelentkezési lapot kitölteniük, csupán az ösztöndíjpályázatot beadni. A pályázati feltételeket a hazai ösztöndíj- bizottság valamennyi tudnivalóval együtt legkésőbb március folyamán közzéteszi. A felsőoktatási intézményekbe közvetlenül felvettek közül 40- en juthatnak ösztöndíjhoz azzal a kiegészítéssel, hogy a jelenleg előkészítőben tanuló 36 diák közül sikertelenül felvételizők ösztöndíja is átirányítható lesz a közvetlenül felvettek javára. Mivel mindeddig nem állnak rendelkezésünkre objektív adatok arra vonatkozóan, mely szakokat kellene nálunk hiányszakmáknak tekinteni, az SZMPSZ elnökségének javaslata alapján nem kívánjuk korlátozni a támogatott szakokat. A hazai ösztöndíjbizottság számára hasznos volna, ha jelzéseket kapna LOVÁSZ GABRIELLA arra vonatkozóan, milyen irányultságú magyar végzettségű szakemberekben látnak hiányt egyes intézmények, szervezetek, esetleg vállalkozók. Igényeiket a pályázati feltételek kiírásakor figyelembe szeretnénk venni. A Magyarországon való tanulást csak olyan mértékig támogathatjuk, amíg az nem vezet meglévő intézményeink leépítéséhez. Ez nálunk elsősorban a pedagógusképzést és a középiskolákat érinti. Az SZMPSZ elnökségének javaslatára az ösztöndíjbizottságnak mérlegelnie kell a pedagógusképzés támogatását a magyarországi tanító- és tanárképző főiskolákon. A nyit- rai hallgatók részképzését teljes mértékben támogatjuk, két központban kihelyezett osztályok is működnek idehaza városi egyetemek körében, ezért Magyarországon csupán az egyetemeken történő pedagógusképzés támogatása ajánlatos. A HMÖT határontúliak magyarországi középfokú oktatását elvben nem támogatja. Az alapszabály bizonyos szakmák esetében kivételes elbírálást engedélyez a régiók sajátos igényei szerint. Szlovákiából jelenleg 38 ösztöndíjas középiskolás tanul Magyarországon, többségük valamilyen művészeti vagy speciális szakiskolában. Annak tudatában, hogy a fenti szám gyakorlatilag egy teljes hazai középiskolai osztály megszűnését jelenti, középiskolások esetében az ösztöndíjbizottság csak rendkívüli esetekben kíván támogatást nyújtani, s csak olyan szakok esetében, amelyeket idehaza nincs lehetőség elsajátítani. A számukra fenntartott keret legfeljebb 10 fő. Azoknak, akik jelenleg ösztöndíjasok valamelyik középiskolában, a korábbiakkal ellentétben a jövőben nem kell félévenként újra pályázniuk. Részképzésre a nyitrai pedagógushallgatók közül 2-2 féléves ösztöndíjat kap 60 fő, Pozsonyból 10 fő. Továbbra is támogatjuk a posztgraduális tanulmányokat, előnyben részesítve azokat, akik leendő magyar felsőoktatási intéményünk potenciális oktatói lehetnek. így doktori •tanulmányok végzésére 10-en kaphatnak ösztöndíjat, szakosító, illetve kiegészítő képzést választók számára 5 hely biztosított hosszabb-rövidebb tanulmányi utakra, kutatómunkára 40 hónapot tudunk elosztani a pályázók között. Egyoldalú segélynyújtás Szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy az az összeg, amit az MKM tanulni vágyó fiataljainknak nyújt bármelyik képzési formában, nem államközi megállapodás keretében biztosított, hanem Magyarország egyoldalú segítségnyújtása. Jó, ha ezt kellőképpen tudatosítjuk, s vele azt is, hogy Szlovákia e területen komoly mulasztást követ el saját állampolgáraival szemben, amikor nem biztosítja számukra sem azt, hogy taníttatásukhoz hozzájáruljon legalább ösztöndíj folyósításával. Az intézmény fenntartási költségeit még így is megtakarítaná. Hogy ezt a tényt Szlovákiában vajmi kevesen tudatosítják, bizonyítja két eklatáns példa a közelmúltból. Az egyik a Komensky Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke vezetőjétől érkezett kérvény a MHÖT alkuratóriumához, melyben két szlovák nyelvű hungarológia-szakos hallgatónak kér nyelvtanulás céljából ösztöndíjat részképzésre a határon túli magyarok támogatására szánt keretből azzal az indoklással, hogy szlovák részről nem kapott hozzá támogatást. Mi, szlovákiai magyarok saját kilátásainkra vonatkoztatva csak szomorúan levonjuk ebből a következtetéseket, de azért jó lenne, ha a szlovák illetékesek végre észrevennék magukat. Paradox helyzet Nyitrán A másik példa saját rendezetlen ügyeinkre figyelmeztet, mégpedig nyo- matékkal. A nyitrai hallgatók részképzésen való részvételét az ösztöndíjbizottság eddig az ottani magyar csoport belső ügyének tekintette. A magyar tagozat hallgatói, egy elenyésző létszámú csoportot leszámítva, ugyancsak szlovák segítség nélkül, a magyar fél jóindulatának köszönhetően jutnak ösztöndíjhoz magyarországi részképzésük során. A Nyitrán uralkodó áldatlan állapotok mára oda vezettek, hogy az egymással torzsalkodó magyar tanárok kezéből kicsúszik a döntés lehetősége még ebben a sajátosan magyar ügyben is. Üjabban már nem maguk döntöttek, hanem az intézmény hivatalosan megbízott vezetője írt ki pályázatot - csak a nyomaték kedvéért hangsúlyozom: nem a szlovák állam által juttatott pénz elosztására -, s az elbírálás során az ösztöndíjas helyek egy részét már nem magyar anyanyelvű hallgatóknak jutatták. Ha ez a paradox helyzet még nem elég figyelmeztető a nyitrai oktatók számára ahhoz, hogy rendezzék végre közös dolgaikat, mert ennek egész közösségünk látja kárát, a jövőben a magyar tagozat hallgatóinak kellene saját jól felfogott érdekükben kézbe venni ügyeik intézését. Méry Gábor illusztrációs felvétele
