Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-11 / 159. szám, kedd

U] ÚJ SZÓ REGIOK DUNA-IPOLY NEMZETI PARK Egy helyben topogás Nemrégiben sajtótájékoz­tatót tartott a szlovák-ma­gyar határon, Hont község­ben az Ipoly Unió Bilaterá­lis Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület szlová­kiai, illetve magyarországi szervezete. Négy olyan témakörben vázolta fel ál­láspontját, melyekben ak­tívan tevékenykedik. A magyar Országgyűlés 1991­ben határozott arról, hogy a Du­na és az Ipoly térségében ez év végéig Szlovákiával közösen lét­re kell hozni a kétoldalú Du­na-Ipoly Nemzeti Parkot. A ter­vezett park folyóvölgyek és hegységek, valamint az Alföld találkozásánál fekszik, különös jellegzetessége, hogy a konti­nentális, az óceáni és a mediter­rán éghajlati hatások egyszerre érvényesülnek. Az Ipoly Unió úgy ítéli meg, hogy a nemzeti park biztosíthatja egyrészt a termé­szeti értékek megőrzését, más­részt a lakosság életminőségé­nekjavulását. Mindemellett saj­nálattal szögezi le, hogy az illeté­kes magyar és szlovák szervek munkája a térség természetvé­delme, de különösen a Du­,na-lpoly Nemzeti Park létreho­zása terén kívánnivalókat hagy maga után, nincs előrelépés. Fontosnak tartja az Ipoly Unió azt is, hogy a vasúti, a kerékpá­ros és a tömegközlekedésre kell .helyezni a hangsúlyt, hiszen ezek a leginkább energiatakaré­kos, környezetkímélő, s ebből fakadóan a leggazdaságosabb közlekedési eszközök. A szüksé­ges fejlesztésekkel együtt mód nyílna egy észak-déli (Buda­pesf-Vác-lpolyság-Zólyom), és egy kelet-nyugati (Kassa-Lo­sonc-Balassagyarmat-Ipoly­ság-Párkány) vasúti tengely üzembehelyezésére is. Fontos az Ipoly folyó szabá­lyozása is, hiszen ez számos probléma forrásává vált. A ka­nyarulatok levágása következ­tében a folyómeder bevágódott, s ezzel összefüggésben a kör­nyező területek talajvízszintje, illetve az ivóvíznyerő kutak ho­zama csökkent, a duzzasz­tóművek akadályozzák a halak mozgását, a duzzasztott szaka­szokon a lassuló vízmozgás mi­att romlik a vízminőség, élőhe­lyek degradálódnak. „Sajnála­tos módon - konstatálja az Ipoly Unió -, a magyar álláspont megváltozása ellenére Szlová­kia a mai napig folytatja az ere­deti tervek szerinti szabályo­zást, jelenleg is építi az ipolysá­gi duzzasztóművet." (turczí) ZSELIZ A remény forrása Az állami szociális hálón óriási lyukak tátonganak, hiszen a bete­ges, magányos öregek, a szellemileg, testileg fogyatékos gyere­kek és felnőttek ellátásának megoldása hiányos. A miértre a vá­lasz kézenfekvő: nincs pénz az újabb intézetek építésére, sőt, a meglévők fenntartására sem. A fejlett országokban a rászoru­lók ellátásáról nem csupán az állam gondoskodik; egyházi és polgári kezdeményezések jóvoltából, alapítványok támogatásá­val érték el, hogy képesek állni a gondoskodás költségeit. - A zselizi kórház megürese­dett belgyógyászati részlegén SA­MARITAN név alatt működtetni kezdjük a 20 férőhelyes utógon­dozó egységünket - közölte lelke­sedve Ondrej Buzala, a Remény Forrása polgári társulás elnöke. Beszámolt arról, hogy több mint egy éve Sárón, a szellemi fo­gyatékos gyerekeknek nappali szanatóriumot létesítettek, a gon­dozottak és a felügyeletre szoruló gyermekek szüleinek legnagyobb megelégedésére. Már ekkor tud­ták, hogy tevékenységüket majd az idősekre is kiterjesztik. - Kidolgoztuk az utógondozó tervezetét, majd benyújtottuk a munka- és szociális ügyi miniszté­riumnak, amely jóváhagyta, sőt félmillió koronás támogatással segítette is kezdeményezésün­ket. Sokat jelent az is, hogy a kór­ház bérleti díj nélkül bocsátotta A rendszerváltás után nálunk is megkezdődött a nem állami in­tézetek, nyugdíjasotthonok létre­hozása, ám mint mindenütt, a kezdet e téren sem könnyű. A szervezési nehézségeknél csak a pénzhiány nagyobb. Az állami szervek viszont csak nagyon ke­veseknek nyújtanak vajmi anyagi támogatást. Pedig tudatosítjhat­ják, hogy a kórházi ellátásra szo­ruló idős emberek gyakran csak azért töltenek az egészségügyi in­tézetekben hosszabb időt a kelle­ténél, mert megoldatlan az utó­gondozásuk. Mindenki előtt vilá­gos, hogy szükség van a sokat emlegetett ún. szociális ágyakra, mégsem történik semmi, holott a kórházak óriási anyagi gondokkal küszködnek. Éppen ezért örvendetes, hogy a nehézségek ellenére mégis akadnak emberek, akik az eleset­tek érdekében lépnek. rendelkezésünkre az épületet. Ennek fejében mi viszont vállal­tuk, hogy munkát adunk azoknak az ápolónőknek, akik állás nélkül maradtak, vagy akiket a jövőben esetleg elbocsátanak. Az ér­deklődés nagy, a zselizi körzet­ben ugyanis sok a munkanélküli ápolónő. Mint megtudtuk, az utógondo­zás költségeiből részt kell vállal­nia az ellátásra szoruló polgárnak is. Az előzetes számítások sze­rint, a nyugdíj nagyságát véve ala­pul, havi 2 ezer koronát fizet majd, s az átmeneti otthonban legfeljebb három hónapot tölthet. A lakókról a kórház orvosai gon­doskodnak, az egészségbiztosító pedig vállalta, hogy munkájukat az érvényes pontrendszer szerint díjazni fogja. - Szeretnénk, ha ezzel a le­hetőséggel nem csak a magányo­san élők élnének. Sok idős hozzá­tartozójáról gondoskodó család­tag eddig azért nem utazhatott nyaralni, mert nem volt kire hagy­nia a magáról gondoskodni nem tudó, felügyeletre szoruló rokont. Mi, ha igény lesz rá, akár egy-két hétre is szívesen vállaljuk az át­meneti otthon iránt ér­deklődőket. (péterfi) III. KRASZNAHORKAI IFJÚSÁGI TÁBOR Hagyományteremtők Az elmúlt év nyarán a krasznahorkai vár alatti kemping kö­zepén állva, a várat a keleti odialrói nézve fedeztem fel először a várnak azt a sejtelmes, középkort idéző képét, me­lyet a mögötte lebukó nap utolsó sugarai és a beálló alkony képes előidézni. Gyönyörű látvány ez. A szép, tiszta nyári es­téken ebben lehet részük azoknak, akik úgy döntenek, hogy a falu, Krasznahorkaváralja szélén, a várhoz vezető út mel­lett a kempingben töltenek rövidebb-hosszabb időt, meg­szánnak az itteni faházakban vagy sátrat állítanak. Ezt a kempinget választották két évvel ezelőtt helyszínül az akkor induló Krasznahorkai Ifjúsági Tábor alapítói-szervezői. Az idén, július 20-24 között immár harmadik alkalommal ren­dezik meg ezt a széles e vidéken hiánypótló, művelődési, szórakozási lehetőségeket kínáló tábort. A KIT megálmodó­ja és főszervezője a krasznahorkaváraljai Prékop Ivett. m Mi ösztönzött arra, hogy ezen a vidéken, ahol nincs hagyománya művelődési, ifjú­sági tábornak, ti mégis egy ilyet indítsatok? - Éppen ennek a hiánya. Azt szerettük volna, ha az ország más vidékeihez hasonlóan ná­lunk is meghonosodik a művelődésnek, szórakozásnak ez a formája. Az egész keleti ré­giónak nincs ilyen jellegű tábo­ra, így mi ezt nem csak a gömö­riek részére szervezzük, hanem távolabbról, az ország más vidé­keiről, de Magyarországról is vá­runk résztvevőket. Tavaly is volt itt Miskolc környékéről néhány fiatal, nagyon tetszett nekik a táborunk is, meg a vidékünk is. Szerencsére egyre nagyobb a hí­re a rendezvényünknek, így bí­zom abban, hogy az idén még jobban fog sikerülni, mint tavaly. m A tábor programjában ha­zai és külföldi előadók, zené­szek - pl. Réz András, Csám­pai Ottó, L. Kecskés András és együttese, a Rege zene­kar, a Jutott Neki - szerepel­nek. Ma már minden pénzbe kerül. Vannak támogatóitok, segítőitek? - Táborunk szervezője a krasznahorkaváraljai Csema­dok-alapszervezet és sokat se­gít a Csemadok TV titkársága is. Az anyagiakat illetően az idén elsősorban a község önkor­mányzatára számítunk. Több alapítványhoz is fordultam tá­mogatást remélve, de sajnos elutasították kérésünket. így pénzből bizony kevés lesz, ám hiszem, hogy lelkesedésből, se­gítőkészségből annál több. En­nek jelei már most, az előkészü­letek során is érzékelhetőek, hi­szen eddig is több fiatal kapcso­lódott be a táborszervezési munkákba. Mindemellett termé­szetesen nagyon örülnénk min­den, időközben felbukkanó jó­akaratú támogatónak. m Mi az, amit jellemzőnek tar­tasz az idei krasznahorkai if­júsági táborra nézve? - Táborunk politikamentes és sokszínű. Ez főként abban nyil­vánul meg, hogy lesz itt nosztal­giadiszkó, alternatív zenészek koncertje, amatőr képzőművé­szek tárlata és előadást tart majd egy jeles filmesztéta is. És az idelátogatóknak természete­sen megmutatjuk Gömör termé­szeti és történelmi nevezetessé­geit is. AMBRUS FERENC Lekér LEKER Hurrá, szünidő...! Bölcsek mondják: Égi áldás, ha az ember felnőtt korára is megtud őrizni valamit lelkében gyermeki énjének tisztaságából. A szabad­ság szeretete és a szeretet sza­badságának tisztaságából. A já­ték örömének tisztaságából. Nem bölcsként mondom: mostanában, mintha kevés lenne az effajta „Égi áldás..." Lekéren, ebben az 1500 lakosú Garam menti községben július első szombatján mégis ju­tott belőle bőven. Egy lelkes kis csapat munkájának köszön­hetően gyermekké lett a falu - a gyermekekért. Hurrá, szünidő! ­mi más is lehetett volna a címe ennek a rendezvénynek, amely az idén már negyedik alkalommal adott lehetőséget a község apra­jának, hogy vidám játékokkal ün­nepelje a szünidő kezdetét, és ve­télkedőkön, versenyeken mérje össze tudását ügyességét. Béres Lajos, Lekér polgármes­tere: - Az önkormányzat mellett működő kulturális és sportbizott­ság örömmel fogad minden olyan kezdeményezést, mely gyermeke­ink kulturális és mozgásigényét hi­vatott kielégíteni. Erre mindig kell, hogy találjunk pénzt. A kultúrhá­zunk most átépítés alatt áll, így ki kell használnunk minden le­hetőséget szabadtéri rendezvé­nyek megvalósítására. Öröm tud­ni azt is, hogy a magyar és a szlo­vák alapiskola pedagó együtt szervezték ezt az akcii zel is igazolva, hogy nálunki zös munka teljesen termés fogalom. Juhász Dezső, a Szlovákia sági Szövetség helyi szer*! nek alelnöke: - Azt hiszem, gyerekek boldogságáról van nem szabad sajnálni a szer) re fordított időt, energiát. Ijjí a velük való foglalkozást, mi ják ezt a napot. Szeretnénk!) mányossá tenni ezt a ra vényt, sőt, idővel talán ki isti ni. Sok múlik persze a szpai kon, akik apró ajándékokkal veskedtek most is az aprósi nak. Kezdődik a „tánc". A n első felében a kultúráé a 1! éneklőcsoport, country-tánc, gyermekjáték-feldolgozás. D kerékpárverseny, „peci zsákbanfutás, futóverseny,! hőség miatt a felnőttek a fá nyékába húzódnak, a gyerek szont... Nem lehet őket megi ni. Még a késő éjszakába rl diszkón is bírják a „gyűrődés! Ha „Égi áldás" a magiinl őrzött gyermeki tisztaság, úgJ áldás" a gyermek is. Hagyjuk] ni, itt a földön. Úgy, ahogyaijj Lekéren teszik... KERTÉSZ G A bicajosok célba érnek... Fotó: Juhász Ih RAKOTTYAS A visszhang visszhangja Kibővített önkormányzati ülésre kaptunk nemrégiben meghívót Rakottyásról. A ta­nácskozás egyetlen témáját a lapunkban megjelent Ra­kottyás a választópolgárok sze­mével című írás szolgáltatta, amelyben Tóth Gyula, a Cse­madok helyi szervezetének el­nöke több szempontból bírálta a község polgármesterének, Boros Évának a munkáját, a kulturális szervezethez való hozzáállását. Az említett írás visszhang volt a polgármester korábbi nyilatkozataira. Az említett önkormányzati ülésre a Csemadok-szervezet minden vezetőségi tagját meg­hívták - sajnos nem jelentek meg mindannyian. Ám azok, akik részt vettek az ülésen, egyér­telműen tanúsították, hogy a Csemadok helyi szervezete és az önkormányzat között jó a kapcsolat. A nézetkülönbség és a meg ne;n értés állítólag abból adódott, hogy Tóth Gyula másodkézből kapta az infor­mációit, nem a polgármes­tertől. (Sajnos éppen az nem jött el az ülésre, akitől a téves információk származtak.) Ami a kölcsönkapott 5 ezer koronát illeti, a polgármester elmondta, hogy téves volt az állítás, mert az összeg nem kölcsön, hanem támogatás. De mint megjegyezte: a pénz felhasználásával kapcsolat­ban van egy kikötése. A Cse­madok csakis kulturális célok­ra fordíthatja, és az év végén elszámoltatja a vezetőséget, hogy mire költötték a pénzt. Ha nem tudják felmutatni, mi­lyen kulturális akcióra (vásár­lásra) fordították azt, akkor visszakéri a teljes összeget. Leszögezte továbbá, hogy a kultúrház átadása után beve­zetett „házirend" betartásához továbbra is ragaszkodik. A ren­dezvény előtt a kultúrház gondnoka átadja a szer­vezőknek az épületet, amelyet azok a rendezvény után kita­karítva, ugyanolyan állapotban kötelesek visszadni. Az esetle­ges károkat (törött szék, kivert ablak) a szevezők kötelesek megtéríteni. Az önkormányzat tagjai ta­núsították, hogy a Csemadok elnökének azon állítása sem helytálló, hogy a kultúrház bér­leti díja egy akcióra ezer koro­na. Külön elbírálás alá tarto­zik, hogy milyen rendezvényt tartanak benne. A színdas bok, esztrádműsorok bemuí tása vagy író-olvasó találkozói után például semmit nem ke! fizetni a teremért. - Amennyiben az 5 ezer J rónát a Csemadok szervezel kulturális célokra, könyvek, l| mezek stb. vásárlására íef használja - mondta a polgár mester -, az önkormányzati zonyára megszavazza sa mukra az újabb támogatású rendet és a fegyelmet azoj ban megkövetelem. Nem aj gedhetem, hogy szétverjék ň új kultúrházat, a berendezési ket. Minden diszkó után atoj néhány törött szék, bevert al laküveg és így tovább. Éppi ezért vezettük be azt, hq minden rendezvényen vaíal nek felelnie kell a rendért, felelősök nevét írásban ki tem és ezután is írásban Ij gom kérni, ha tetszik valat| nek, ha nem. FARKAS OTTÉ Na, ki vagyok? Prikler László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom