Új Szó, 1995. július (48. évfolyam, 152-176. szám)

1995-07-27 / 173. szám, csütörtök

1995. július 27. KULTURA ÚJSZ Ó 7 ) BEMUTATÓ A KASSAI THALIABAN Merész próbálkozás Kis NYELVŐR Uborkaszezon nélkül is sok minden vegetál, szenved és hal­doklik kies. szép hazánkban. A sok között az első helyek egyikén a kultúra áll. Mit jelent ez a szó? Akkor tudjuk meg igazán, ha sár­ba tiporják, szándékosan elsor­vasztják, megbénítják, eltapos­sák. Az állami dotáció a túléléshez is kevés. Ennek ellenére akadnak bátrak, elszántak és vakmerők, akik még tudnak remélni, mer­nek tenni valamit a kultúráért, az anyáktól tanult szóért, a nyelvért. Néhány lehetetlent nem is­merő ember Kassán létrehozta, szinte a semmiből, állami támo­gatás nélkül, a ROZINANTE ZSEB­SZÍN HÁZ-at. Verebes István, a Kassai Thália Színház új főren­dezője segítette őket ahhoz, hogy a tervbe vett előadás anyagát az alkotók rendelkezésükre bocsás­sák, és ők készségesen vállalták a segítséget az előadás létreho­zásában. így kerülhet színre a Bu­dapesten 1979-ben BUDAPEST ORFEUM címen bemutatott előadás, melynek szerzőpárosa Benedek Miklós és Orosz István. Ez a zenés kabaré-összeállítás az 1907-1945 közötti kort idézi fel jelenetekkel, humoros párbeszé­dekkel, a kor tréfáival, édes-ke­serű, fanyar ízekkel, sok-sok kup­iéval, a máig ismert Zerkovitz- és Márkus Alfréd-dalokkal. A kor: a Monarchia bukása, az I. világhá­ború, a Horthy-korszak és a II. világ­égés. Az összeállítás értelmezé­sén, melyet a Zsebszínház BUDA­PESTI KABARET címmel mutat be, semmit sem változtattak, hi­szen az a kor, amelyről szól, sok­ban hasonlít korunkhoz. A kisem­ber problémái ma is ugyanazok. A mélyülő társadalmi ellentétek, a szegénység és gazdagság közötti szakadék, a nacionalizmus, a faji összeférhetetlenség, a fel-fel­rémlő fasizmus veszélye. Az eredeti előadás két fősze­replőjét, Benedek Miklóst és Szacsvay Lászlót személyesen is várják a bemutatóra, melyre hol­nap este 19 órai kezdettel kerül sor Kassán, a Thália Színházban. Egyelőre egy kassai koncertiro­da vállalta fel az előadások szer­vezését, de a későbbiekben saját ügynökség (koncertiroda) létreho­zását is tervezik, amely idővel be­jegyzett városi színházként működne. A hazai előadás szereplői: Bo­ráros Imre, a Komáromi Jókai Színház, Dudás Péter, Varga Ani­kó, a Kassai Thália Színház művé­szei, zongorán kísér dr. Vlastimil Tichy és szalonzenekara. Kassán kívül fellépést terveznek Nagyka­poson, Királyhelmecen, Kistár kányban, Bodrogszerdahelyen, Szepsiben, Buzitán, Tornán, Rozsnyón, Krasznahorkán, Tor­naiján és Gömörhorkán. Merész próbálkozásnak nevez­tük az előadás és a Zsebszínház létrehozását. Ám hogy ne marad­jon meg kísérletnek, tőlünk, nézőktől, a mi részvételünktől és támogatásunktól is függ. F. P. Meghalt Máša Haľamová (1909-1995) Margita Figuli, a kortárs szlovák irodalom nagyasszonya után eltávozott Máša Haľamová is. Hosszú életpályája szinte átí­velte az egész XX. századot. 1909-ben szü­letett Blatnicán. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor Dar (Ajándék) címmel megje­lent első verskötete, majd négy évvel később, 1932-ben Červený mak (Piros pi­pacs-) címmel adták ki verseit. Mindkét vers­kötetéhez bőven merített a szlovák népda­lok, balladák és népköltészet tiszta forrásai­ból. Haľamová verseiben a jellegzetes szlo­váktájat (a Magas-Tátra hegyeit és völgyeit), az érzékeny női lélek apró rezdüléseit, az élet jelentéktelennek tűnő dolgairól valló ár­nyalt helyzetképeit örökítette meg, példa­mutató írói fegyelemmel. Szinte hihetetlen, de harmadik versgyűjte­ményére - amely már talán összegző szán­dékkal készült - kerek harmincnégy évet kellett várnia, s ez (férje elvesztését kö­vetően) 1966-ban, Smrť tvoju žijem (Meg­élem halálodat) címmel látott napvilágot. Az egész életműből világosan kiolvasható, hogy szűkszavú költészetének középpontjában az örök Ember s annak minden gondja és baja foglal helyet. Milan Rúfus írja róla egy hely­ütt: „Hiszen ez a költőnő úgy várt a versre, mint ahogyan az érintetlen asszonyok várják a szerelmet; csak akkor adta át magát neki, ha az igazán megérintette." Máša Haľamová többműfajú író volt. A hatvanas évek második felében a gyermeki­rodalom felé fordult figyelme, és számos gyermekkönyve (leporellója) is megjelent. Példának okáért a Pukkancs, Hólyag és ba rátái (Mladé letá, 1968) Aczél János, a Kó­kuszdióban lakó kis cinke (Mladé letá, 1978) című mesekönyve pedig Csulák Mi­hály fordításában juthatott el a kis magyar olvasókhoz. A kisebb-nagyobb rendszerességgel publi­káló költő művei az utóbbi két évtizedben jobbára a Smena, a Mladá fronta és a Lite­rárne pohľady hasábjain láttak napvilágot. Mint műfordító, leginkább cseh, luzsicai szorb és orosz írók műveit ültette át anya­nyelvére, de szerkesztői munkássága mel­lett sem mehetünk el szótlanul. Költészeté­re magyar műfordítóink, sajnos, nem figyel­tek oda eléggé. Máša Haľamová immár odaát, az égi ka­szálón szedeget tarka mezei virágot csokor­ba: persze hogy „mezítláb" és vállaira hulló angyalhajjal. VÖRÖS PÉTER Bibliológia A Nemzetközi Bibliológiai Egyesület szervezésében tartot­tak kétnapos kutatói konferenci­át a hét elején Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár­ban. Az írásos kommunikációs rendszer változásai 1985 után a közép-európai országokban cí­met viselő tanácskozáson bolgár, cseh, francia, lengyel, szlovák, valamint magyar könyvtudomá­nyi szakemberek vettek részt. Az eszmecserék közül figyel­met érdemelt többek közt az az értekezés, amely az utóbbi évek csehországi könyvkiadásáról, a szomszédos országban végzett olvasói „elégedettségkutatásról" szólt. Seres Zuzsa, a Magyar Kul­túra Alapítvány munkatársa a magyarországi könyves szakma átalakulását, a szervezeti válto­zásokat és problémákat vetette össze a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek közepén végzett kutatások tükrében. Kis nyelv-e a magyar? Mi, magyarok gyakran mondogatjuk, hogy kis nép vagyunk; nyelvünkről is azt tartjuk, hogy a kis nyelvek közé tartozik. Igaz, az olyan óriások mellett, mint amilyen pl. a 800 millió beszélőt számláló kínai-mandarin vagy a mintegy 500 millió ember által beszélt angol, a magyar aprócskának tűnik. Ám ha a világ nyelveinek összességéből indulunk ki, tüstént más­képpen látjuk a magyar helyzetét. A világ nyelveinek számát nehéz egyértelműen meghatá­rozni, mivel a standard, azaz irodalmi nyelvváltozattal nem rendelkező nyelvek esetében nehéz eldönteni, hogy a két szomszédos területen beszélt idióma más-más nyelv-e vagy csak két, némileg eltérő nyelvjárás. Décsy Gyula amerikai ma­gyar nyelvészprofesszor számításai szerint a világon ma mint­egy 2800 nyelvet beszélnek anyanyelvként. E 2800 nyelvből csak 200-nak van egymilliónál több beszélője; ezeket szokás „milliomos" vagy „fő nyelveknek" nevezni. A magyar nemcsak a világ nyelveinek összességében, hanem még ebben a jóval szűkebb körben is rendkívül előkelő helyet foglal el: nyelvünk a maga 14 millió beszélőjével a „világranglista" 46. helyén áll! Ilyen szemszögből nézve tehát nyelvünk éppenséggel a vi­lág legnagyobb nyelvei közé tartozik. Ha pedig azt is figyelem­be vesszük, hogy nyelvünk fejlett, sok száz éves írott kultúra hordozója, s a nyelvi funkciók teljes körében használatos, a magyart mindenképpen a világ legjelentősebb nyelvei között kell számon tartanunk. Még szembetűnőbb nyelvünk jelentősége, ha közvetle­nebb környezetünk, Kelet-Közép-Európa nyelveit tekintjük összehasonlítási alapnak. Amint Décsy Gyula rámutatott, a Baltikumtól Görögországig terjedő területen csupán három nyelv nagyobb a magyarnál. Az ukrán, a lengyel és a román. Az összes többi, így pl. a cseh, a bolgár, a fehérorosz, a görög, a litván, az albán, a szlovák - mögöttünk foglal helyet. A szlo­vák például a 112. helyen áll, szemben a mi 46. helyünkkel. A magyar nyelv köztudomásúan az ún. uráli, közelebbről pedig finnugor nyelvek közé tartozik; e nyelvcsalád legismer­tebb képviselői a magyarokon kívül a finnek, az észtek, a kar­jalaiak, a cseremiszek, a mordvinok, a lappok. Legközelebbi nyelvrokonaink a nyelvcsalád ún. obi-ugor ágát alkotó vogu­lok és osztjákok. Meg kell azonban jegyezni, hogy csupán a magyar nyelv tekinthető uráli, ill. finnugor eredetűnek; maga a magyar nép hagyományait., népi kultúráját, embertani alka­tát, lelki beállítottságát tekintve sokkal inkább töröknek mondható, vagyis az ujgurokkal, üzbégekkel, tatárokkal, osz­mánt-örökökkel és más türk népekkel rokon. De térjünk vissza az uráli nyelvekre! Ezek száma húsz körül mozog, néhányukat azonban csak pár száz ember beszéli. Az uráli nyelvcsaládon belül a magyarnak egészen különleges a helyzete: nyelvünk a maga 14 millió beszélőjével messze a legnagyobb uráli nyelv, amelyet csak távolról követ az 5 millió beszélőt számláló második „helyezett", a finn. Mivel az uráli nyelveket összesen mintegy 23 millió ember beszéli, a ma­gyarnak több beszélője van, mint az összes többi uráli nyelv­nek együttvéve. Végül még egy kényszerképzetünkre érdemes rámutatni: állítólagos jelentéktelenségünk mellett sokszor azzal is kínoz­zuk magunkat, hogy társtalanok, idegenek vagyunk a minket körülvevő népek tengerében. Való igaz: legközelebbi nyelvro­konaink nyelve is oly távol álla miénktől, hogy a nem szakem­berek föl sem ismerik a rokonságot. Azt viszont nem szoktuk tudatosítani, hogy mindez azt is jelenti: nyelvünk a környeze­tünkben használt nyelveknél összehasonlíthatatlanul ősibb. A magyar a tudomány jelenlegi állása szerint mintegy három­ezer éve önálló nyelv. Az angol vagy a német például ennél legalább ezerötszáz évvel fiatalabb, nem beszélve a szláv nyelvekről, különösen pedig a szlovákról, amely tulajdonkép­pen csak a múlt században vált le végérvényesen a cseh nyelvről azáltal, hogy a szlovák nemzetébresztők létrehozták önálló irodalmi nyelvi változatát. Persze a nyelvek ősisége vagy fiatalsága nem értékkategória: akár régi egy nyelv, akár fiatal, mindenképpen csodálatos és megbecsülésre, véde­lemre méltó alkotás. LANSTYÁK ISTVÁN HÍRVIRÁGOK Az olvasást anyanyelven kell megtanítani, A Nemzetközi Olvasástársaság és magyar tagszervezete háromna­pos konferenciát rendezett Budapesten. A szekcióüléseken 30 or­szág 300 szakembere cserélte ki tapasztalatait a család és a tár­sadalom szerepéről, az olvasási szokásokról, a tankönyvekről, az iskolai módszerekről, valamint a video és az olvasás kapcsolatáról. Nagy Attila, a Magyar Olvasástársaság vezetője hangsúlyozta, hogy világszerte növekszik az úgynevezett funkcionális analfabéták ará­nya, ami azt jelenti: sokan, akik bár megtanulnak írni és olvasni, ­mivel nem gyakorolják - elfelejtik ebbéli tudásukat. A legnehezebb helyzetben a beszédmegértési problémákkal küzdők vannak, azok a gyerekek, akikkel nem beszélgetnek eleget otthon. Megfigyelték azt is: ahol a szülők nem olvasnak, ott kevésbé tud olvasni a gye­rek. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy a könyvtárhasználat is be­folyásolja az olvasást: többen és jobban olvasnak ott, ahol van könyvtár. Nagy Attila kiemelte, hogy az olvasást az anyanyelven kell megtanítani, és csak azt követően angolul vagy a kisebbségek esetében az adott ország nyelvén. A holland mesterért folyó per ősszel folyta­tódik. A Pitar van Laar németalföldi mester festményének tulaj­donjogáért indított pert a Kölni Tartományi Bíróság októberre ha­lasztotta. A mintegy félmillió márkátérő kép, mely bástyajelenetet ábrázol, 1945-ig a Liechtenstein család birtokában volt, a háború után azonban a beneši dekrétum alapján a csehszlovák állam el­kobozta. A brünni Műemlékvédelmi Intézet 1991-ben német ké­résre kölcsönadta a kölni kiállítás számára. Annak megnyitása után a liechtensteini herceg beperelte a kölni városházát, követelve a festmény visszaszármaztatását, minthogy szerinte a tulajdonjog őt illeti meg. A művet jelenleg a jogerős döntés meghozataláig Né­metországban letétbe helyezték. A felperes alternatív javaslatot nyújtott be, miszerint amenyiben a német bíróság elismerné a cseh tulajdonjogot a beneši dekrétumok alapján, a képet mint né­mettulajdont elkoboznák, s a német állam a Liechtenstein családot kártalanítaná. Camoes-díjat kapott Jorge Amado. A brazíliai Jorge Amadót, aki a legolvasottabb a portugál nyelven írók között, Lisszabonban Louis Camoes-díjjal tüntették ki. Camoest, a XVI. századi portugál költőt „a portugál nyelv atyjának" tartják. Mario Soares portugál elnök a díj átadásánál hangsúlyozta: Amado műveit emberség jellemzi, azok a mindnyájunkat összekapcsoló kötelékekről szólnak. A díj átadásánál jelen vol Brazília elnöke, Fernando Henrique Cardoso is, aki hivatalos látogatáson a portu­gál fővárosban tartózkodott. A díjjal járó 60 ezer dolláros csekket Amado szülőföldjének, Bahia államnak adományozza. „Mindent, amit alkottam, szülőföldemnek köszönhetek" - mondta a 82 éves író, aki 31 regényt alkotott. A pápa versei oroszul. Szokatlan ajándéknak örülhet­nek a lengyel irodalom orosz szerelmesei. A moszkvai Vahazar ma­gánkönyvkiadó az országban elsőként kiadta Karol Wojtyla, vagyis II. János Pál pápa verseinek gyűjteményes kötetét orosz fordítás­ban. Az egykori krakkói bíboros a katolikus egyház fejévé történt megválasztása (1978) óta nem publikált új verseket. A nemrég megjelent Kripta című kötetbe az ezt megelőző 40 év alatt szüle­tett költeményei kerültek. „Karol Wojtyla versei az életben helyét kereső ember drámai küzdelmét jelenítik meg" - mondta a kötet fordítója és összeállítója, Andrej Bazilevszkij. Mao csaknem szappangyártó lett. A kínai Capital Economic Information Daily című napilap szolgált e felfedezéssel. Mao Ce-tung 1911 októberében lépett a hadsereg kötelékébe, a jövőjét illető komolyabb elképzelések nélkül. Az ifjú Mao egy újság­hirdetés alapján rendőrképző iskolába jelentkezett, majd újfent hirdetés hatására szappangyártó technikumot választott. Ez az is­kola ugyancsak vonzotta a jövőbeli forradalmárt, mert tandíjmen­tességet biztosított, azonkívül ingyenes szállásról és ellátásról is gondoskodott, némi zsebpénzzel megtoldva. Idővel Mao a jogász­képzés és a kereskedelmi akadémia területére is kirándult, de in­nen mihamar távozott, lévén, hogy nem tudott jól angolul, amely az oktatás nyelve volt. Végül egy Chu-nan tartománybeli elit középis­kolában kötött ki. Mindezt akkor közli a szóban forgó lap, amikor Mao személyének bálványozása kezd újjáéledni Kínában. Hitler röntgenképei Angliában. Teljesen véietie nül, a londoni közhivatali iratok archívumából került elő a közel­múltban a Hitler fejéről készült több röntgenfelvétel, valamint szá­mos orvosi lelet. A röntgenfelvételeket Irwin Giesing dr. készítette a Hitler elleni 1944-es sikertelen merényletet követően. Ezek a há­ború után kerültek az angol hadtörténeti gyűjteménybe, amikor a britek kihallgatták Hitler személyi orvosát. Az említett nyilvános le­véltári állagba 1980-ban utalták át. Az archívum szóvivője elmond­ta, hogy a felvételekből és egyéb leletekből nyilvánvaló: Hitler a merénylet után hallási zavarokkal küszködött. (külföldi hírügynökségek és lapok alapján) Méry Gábor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom