Új Szó, 1995. június (48. évfolyam, 126-151. szám)

1995-06-06 / 130. szám, kedd

8 I ÚJ SZÓ RIPORT 1995. június 6. TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ÁLLAPOTOK Már csak Pozsony és Tirana... Odanézz anyuci! - kiáltott fel. a kisfiú, és az út mentén felfedezett érdekességre mutató ujjával éppen az orromba bökött. Még szerencse, hogy nem karamboloztam - panaszolta a minap egy új típusú TAM Bus sofőrje, aki több újságíró-kollégámmal együtt a Pozsonyi Közlekedési Vállalat Jurajov Dvor-i telephelyére szállított bennünket. Oda pedig azért invitáltak meg a vállalat vezetői, hogy saját szemünkkel győződhessünk meg arról, milyen nehéz körülmények között dolgoznak a közlekedési alkalmazottak. Jó, ha javításra jut pénz Az új busz elegáns - és tiszta, de csak azért, mert aznap még nem szállított utasokat, a sofőr azonban elpanaszolja, hogy bizony az esti takarításnál sokszor jó gyomra kell legyen a vezetőnek, hogy az utasok után a sok szennyet kipucolja. A bevezetőben leírt eset pedig azért fordulhatott elő, mert az újfajta buszban a sofőrt az utastértől nem választja el kabin, de még csak rendes válaszfal sem. Igaz, ezt külön megrendelhetnék a gyártónál, de a busz már így is 185 ezer márkába kerül. Nem olcsó, de állítólag megéri, mert ennek a típusnak 10 év az élettartama, míg a mi Karosáinké 6.év, viszont a rossz utak és a nem kevésbé rossz utazóközönség okozta „gyűrődések" következtében még ezt sem mindig sikerül megélniük. Habár, ahogyan elnéztem a szlovén gyártmányú busz kárpitozott, nem túl masszív üléseit, tájainkon ez sem lesz nagyon időtálló. A Jurajov Dvor-i állomáshelyen az előző napi eső után még jó tíz centis tócsák fogadtak bennünket. - Ez már semmi! Látták volna tegnap este, mielőtt szippantókocsival megtisztítottuk a terepet. Akkor helyenként harminc centi magasan állt a víz - mesélte egy helybeli alkalmazott. - Tudjuk jól, hogy ezzel is kéne valamit csinálni, de mit tegyünk, örülünk, ha a legszükségesebb javításokra jut pénz - mentegetőzött a vállalat autóbuszrészlegének igazgatója. Aztán elvezetett bennünket az „új" javítóműhelybe, melyet tizenöt évi építés után, négy éve helyeztek üzembe. Csakhogy a hosszú építés alatt az oda tervezett berendezés egy része elavult, egy részét pedig beépítették ugyan, de arra már nem jutott pénz, hogy üzembe is helyezzék őket. Mint például a villamosok kerekeinek javítására szolgáló prést. így aztán az itt javított kocsik kerekeit át kell cipelni a régi műhelybe, ahol a régi gépeken elvégzik a szükséges javítást. A villamosokat kicserélni pedig nem egyszerű dolog, hiszen az 1989-es 1,5 millió koronás árral szemben egy hasonló villamos ma 10 millióba kerül. Ezért aztán a műhely állandóan tele van reparálásra váró villamossal. Sőt jelenleg egy villamos-matuzsálemen is dolgoznak, egy olyan kocsin, amely valaha még a Poszony-Bécs közötti villamosvonalon közlekedett. Ezt most egy német régiséggyűjtő számára próbálják újjá varázsolni. Kőművesek és gépjavítók A régi műhelyépületben az egyik helyiségben kőművesek, a másikban gépkocsiszerelők dolgoznak. Mégpedig azért, mert már nem halogatható tovább az épület felújítása, ugyanakkor a kocsijavításokkal sem állhatnak le, mert közlekedni mégiscsak kell. Az olajcserélő helyiségre is nagyon ráférne már a felújítás, hiszen nem felel meg környezetvédelmi szempontból sem - fizetik is érte a büntetéseket és méreteit tekintve sem kielégítő. Ha egy csuklősbuszban akarnak olajat cserélni, a kocsi fele kilóg az udvarra. Pénz azonban ennek a helyzetnek a megoldására sincs. Jaroslav Kováč igazgató: Örülünk, ha a javításra jut pénz Tesztelik a Westet Az emberek helyzete sem sokkal jobb a gépekénél - a mosdóban néhány rózsa nélküli zuhany, egy vasvályú meg vagy egy tucat csap szolgálja százötven munkás tisztálkodását. A buszok alvázát pedig csak a szabadban tudják mosni, ezért ezt a műveletet télen nem is végzik. Egyszóval elég siralmasak a közlekedési vállalat telephelyén uralkodó állapotok, és ha a főnökök azért vitték oda az újságírókat, hogy a viteldíjemelések jogosságát bizonyítsák a pénztelenséget szemléltető helyzettel, be kell vallani: ez meggyőző volt. A vállalatvezetők elmondták, egyebek mellett azért kényszerülnek a viteldíjak emelésére, mert a várostól az idei évre megszavazott 110 millió korona helyett mindössze 18,5 milliót kaptak. Az állami költségvetés megítélésekor pedig nem vették figyelembe a gázolaj árának emelkedését, pedig csak a januári 30 filléres emelkedést számítva egy évre 7 millió koronás kiadásnövekedéssel kellett számolniuk. És akkor még nem kalkulálták be a június elsejétől bevezetett üzemanyagárnövekedést. Az energetikai vállalat pedig azzal fenyegeti őket, hogy kikapcsolja a villanyt, ha nem fizetik meg a milliós tartozásukat. Az utas csak bosszankodhat A szlovák főváros tömegközlekedésének katasztrofális állapota abból is ered, hogy az albán metropolisz, Tirana mellett Pozsony az egyetlen európai főváros, amelynek nincs metrója, magasvasútja vagy hasonló „teherbírású" tömegközlekedési rendszere. Pedig már több, mint tíz éve tervezik a megépítését. Ráadásul már az egész ligetfalui lakótelepet úgy tervezték, hogy annak százötvenezer lakosát metró fogja szállítani, és a környezetkímélő trolijáratok csak annak a kiegészítői lesznek. Ehelyett azóta is „ideiglenes" autóbuszjáratok hálózzák be a betonrengeteget. Akárki is felelős a tömegközlekedés állapotáért, az egésznek megint csak az egyszerű lakos issza meg a levét. Mert hirtelen azon veszi észre magát, hogy nem jön a megszokott járata - takarékosságból megszüntették. És a trolivezetővel kezd perelni, amiért 15 percet késett, pedig ő csak pontosan betartotta az új menetrendet. Még jó, hogy olyan drága a benzin, különben mindenki átnyergelne személyautóra, ami azzal járna, hogy egész Pozsony egy nagy forgalmi dugóvá változna. Mégiscsak igaz a mondás: minden rosszban van valami jó... GAÁL LÁSZLÓ A pozsonyi tömegközlekedésben június 15-től érvényes jegyárak: A menetjegy fajtája: ár koronában egyszerű menetjegy 7,kedvezményes menetjegy 3,éjjeli járatra szóló menetjegy 14,24-órás turistajegy 35,48-órás turistajegy 65,7-napos turistajegy 150,poggyászjegy 3,állat utáni menetjegy 7,Havi bérlet: 1 vonalra 2 vonalra 3 vonalra az összes vonalra egyszerű 160,180,210,250,tanulójegy 70,80,90,110,diákjegy 80, 90,100,125,nyugdíjasjegy 80, 90,100,125,átruházható jegy 480,540,630,750,Háromhavi bérlet egyszerű 440,500,570,650,tanulójegy 190,220,250,290,diákjegy 220,250,280,320,nyugdíjasjegy 220,250,280,320,átruházható 1320,1500,1710,1950,Éves bérlet egyszerű 1500,1900,2200,2500,nyugdíjas 750,950,1100,1250,átruházható 4500,5700,6600,7500,A bérletek 1995. június 15-étől, az egyszeri menetjegyek 1995. július l-jétől érvényesek. Ha már pénz nincs, legalább így duplázzák a buszok számát (A szerző felvételei) SOMORJA: Az idegenforgalom fejlesztéséről A körtvélyesl víztároló komoly Idegenforgalmi lehetőséget jelent Somorja számára. A hírek szerint erről már több átfogó tanulmány készült, de mivel ezeket eddig senki sem egyeztette a város területfejlesztési elképzeléseivel, Ján Babej polgármester a közelmúltban tanácskozásra hívta össze az érintetteket. Dušan Krampl, az új területfejlesztési terv kidolgozásával megbízott építészmérnök elmondta, hogy az elképzelések szerint a mezőgazdasági szövetkezet somorjai telepe és a víztároló közti területet erdősítenék, majd pedig biokorridort alakítanának ki a Pomlé erdőpark felé. Üdülőövezetként elsősorban Csölösztő jelenleg felvonulási területként használt részével számolnak. Magában a faluban szeretnék megtartani a lakosságot, így főként a szolgáltatásokat akarják fejleszteni. Elsősorban a somorjai öböl és a mellette létesített móló iránt érdeklődnek, ahová a vízisportokat szeretnék összpontosítani. Ján Babej szerint ugyanis a mólót eredetileg egy kavicsosztályozó számára építették, de a Štrmac Kft. azóta lemondott róla. A város az idén befejezi a pomléi fürdőt, így a jövőben lehetősége lesz arra, hogy részt vegyen a tároló környéki idegenforgalmi beruházásokban is. A felvetésekre reagálva František Lahoda, a Vízügyi Beruházó Vállalat főosztályvezetője elmondta, hogy a vajkai tavakon kívül valóban kidolgoztattak egy tanulmányt a víztároló Somorja környéki részére is. Cáfolta viszont, hogy a továbbiakról már üzleti tárgyalásokat folytatnának különféle szervezetekkel. Megjegyezte, hogy ha bárki vállalkozni szeretne a vízlépcső területén, annak bérleti díjat kell fizetnie vállalatának, illetve később á Dunai Vízügyi Vállalatnak. A helybeli szervezetek közül Eva Zimanová, a szanatórium vezetője is megerősítette, hogy a tanulmány kidolgozásával kapcsolatban velük sem tárgyalt senki. Kérte viszont, hogy a fejlésztések során gondoljanak a náluk gondozott beteg gyermekek nyugalmának megőrzésére. Sebestyén Aladár a kajak-kenu klub nevében arra figyelmeztetett, hogy már többen is tervezgetik különféle vízisportegyesületek megalapítását, miközben velük, akik már évtizedek óta működnek, ráadásul a vízlépcső építése miatt tizenöt éve ideiglenes körülmények között, senki sem tárgyalt ebben az ügyben. Sárkány András, a körzeti környezetvédelmi hivatal munkatársa az tartotta fontosnak, hogy a fejlesztések során meg kell őrizni Csölösztő nyugalmát, ezért javasolta: a vízisportközpontot a móló melletti öbölben alakítsák ki. Ezt a nézetet támogatta az idegenforgalomban vállalkozó Lindtner József is, aki szerint nem tesz jót, ha egy helyre zsúfolják össze az egyéni üdülést, a gyógyüdülőket, illetve a vízisportokat kereső turistákat. (tuba) Illusztrációs felvétel