Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-07 / 55. szám, kedd

1995. március 7. PUBLICISZTIKA ÚJ sz

ó EB 97,67 S

ZÁZALÉ

K MON

DOTT IGENT PEREDRE Gyerekkoromban az egyik tanítómtól hallottam, a szomszéd falu neve abból ered, hogy az ottani emberek valaha nagyon szerettek pereskedni, és sokszor kérdezgették egymástól: Na, lefolyt már a pered? vagy: Megnyerted a pered? Valószínűleg ez csak szóbeszéden alapszik, az is lehet, hogy a tanítónk csupán tréfálkozott, az azonban tény - és ezt már Pásztor Árpád polgármestertől tudom -, hogy a falut egy 1237-ből származó okirat is Peredként említi. És így nevezték egészen 1948-ig, amikor is a falu lakosainak megkérdezése és beleegyezése nélkül Tešedíkovóra keresztelték. A petíció érvényes volt, de... A falu lakossága 1990-ben petícióval fordult a belügyminisztériumhoz, hogy Tešedíkovo helyett kapják vissza hivatalosan is a Pered nevet. A petíció megfelelt az idevágó jogszabálynak, sőt a járási levéltár igazgatója szakmai véleménnyel is alátámasztotta a perediek kérelmét. Ennek ellenére a Belügyminisztérium, az akadémia terminológiai bizottságának határozata alapján mégis elutasította. Pedig a levéltáros azzal is érvelt, hogy a Pered megnevezés szlovák eredetű: Ján Stanislav szlovák nyelvtudós szerint Svätopluk fejedelem harmadik fia, Predeslav nevének Préda rövidítéséből származhat. Másodszor tavaly nyílt alkalma a falunak, hogy legalább a hivatalos szlovák megnevezés mellett feltüntethesse az eredeti nevét is. Az 191/1994 számú törvény ugyanis kimondja, hogy a 20 százaléknál nagyobb részarányban nemzetiségi kisebbség által lakott településeken a kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni a község nevét. Perednek azonban ezúttal is balszerencséje volt: annak ellenére, hogy lakosainak 86 százaléka magyarnak vallja magát, Pered nem szerepel a kisebbségi nyelven is megjelölhető községek listáján. Tešedíkovo ugyanis azon tizenhárom község közé tartozik, amelyekre a „névadó" szlovák történelmi egyéniség — ez esetben a magyarországi Szarvason a 18. illetve a 19. században tevékenykedő szlovák származású Tessedik SáMegérem-e még, hogy ismét Pered lesz Pered? muel evangélikus lelkész, író és pedagógus - iránti tisztelet oká ból nem vonatkozik az említett törvény. A perediek azonban nem nyugodtak bele, hogy a szomszédos községekkel ellentétben ők még csak ki sem írhatják a magyar falunevet, ezért a helyi képviselő-testület úgy döntött, népszavazással kényszerítik ki azt, amiről úgy vélik, hogy nekik is jár. Mindjárt a döntés után meg is határozták a referendum időpontját: március 5-ét. Kötelességünknek tartottuk... Szép tavaszi vasárnap volt március ötödike. A helyi kultúrházban berendezett szavazóhelyiség előtt már a reggel nyolc órai nyitás előtt várakoztak néhányan, hogy az urnák lepecsételése után mindjárt bedobhassák szavazataikat. Hívő katolikus falu lévén, az emberek a legnagyobb tömegben a délelőtti szentmisék után tódultak a kultúrházba, de később is folyamatosan érkeztek szavazók. Délután a szavazóhelyiség előtt megkérdeztünk néhány lakost, miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a népszavazáson: Somogyi házaspár: - Azzal is bizonyítanánk, hogy a faluban mennyien vagyunk magyarok, ha a szlovák falutábla alatt magyarul is ki lenne írva Pered. Az emberek többsége bízik benne, hogy sikerülni fog. Varga Magdolna, laboránsnő: - Mindenképp fontosnak tartom, hogy Pered visszakapja tör ténelmi nevét. Megrövidítve éreztük magunkat, hogy a környező falvakkal szemben mi nem tüntethettük fel a magyar megnevezést. Baráti körünkben is mindenkinek az volt a véleménye, ha lehetőség nyílik rá, minden itteni embernek természetesnek kell vennie, hogy Pered ismét Pered legyen. Optimista vagyok, szerintem a falunak legalább a nyolcvan százaléka eljön szavazni. Igaz, voltak, akik nehezteltek, hogy már megint szavazni kell, de azt hiszem, ha látják, hogy milyen sokan jövünk ide, akkor ők is felkeredkednek. Mészá

rosné Pásztor Kornélia, egészségügyi nővér: Az anyanyelvünk magyar, ezért tartottuk kötelességünknek, hogy részt vegyünk a szavazáson. De azt gondolom, a turizmus miatt is fontos, hogy magyarul feltüntessük a községünk nevét. Pásztor János tévészerelő: Fontosnak tartom, hogy megőrizzük községünk régi nevét, de hadd említsek meg egy példát. Nemrég Egerben jártam, és ott teljesen természetes volt, hogy az üzletben négynyelvü feliratok voltak. Magyarul, oroszul, szlovákul és lengyelül is kiírták az információkat Demokratikus dolognak tartom, hogy lehetővé teszik, mindenki a saját nyelvén tudjon eligazodni. Egy másik példa: most, hogy a föld vissza igénylést intézem, birtokomban van egy régi tulajdonlevél, és abban két nyelven van feltüntetve minden. Ma sem szabadna, hogy valaki fennakadjon azon, ha egy helységet két nyelven jelölnek meg. Mikor kerül közös oszlopra a két tábla? (A szerző' felvételei) Hogyan vélekednek a szlovákok? Anna Vasarábovától, a választási bizottság szlovák nemzetiségű tagjától is megkérdeztem, miként vélekedik a népszavazásról. - Amikor mi a lakosságcsere idején, 1947-ben Magyarországról ideköltöztünk, még Perednek nevezték a falut, azután lett Tešedíkovo. Mostanáig rendben is volt minden, de most már nincs. Mert ha már két nemzet él itt egymás mellett, ám legyen, de akkor az itt kisebbségben élő szlovákoknak is legyenek a többiekkel egyenlő jogaik. Arra a kérdésemre, hogy Pásztor Arpád polgármester miben vannak megrövidítve az itteni szlovákok, beszélgetőpartnerem azt kifogásolta, hogy a helyi képviselő-testületben nincs egyetlen szlovák sem. Ez azonban aligha elfogadható érv, hiszen a képviselőség kizárólag a választásokon szerzett szavazatokon múlik. Azt azonban elismerte, hogy a faluban nem léteznek nemzetiségi ellentétek, és a kétnyelvű tábla sem vájja ki senkinek a szemét. Ján Matajs, a választási bizottság másik szlovák nemzetiségű tagja, aki szintén a lakosságcsere idején került a faluba, úgy vélekedett, hogy mivel a falu történelmi neve Pered volt, rendjénvaló, hogy ma a Tešedíkovo mellett a Pered nevet is használják. A kétnyelvű megnevezést teljesen jogosnak tartja. Szerinte a szlovákok azzal fejezték ki a véleményüket, hogy nem jöttek el szavazni. Nem szégyelljük Tessediket, de... Pásztor Árpád polgármester más szempontból is fontosnak tartotta a népszavazást: - Egyfajta elővizsga lesz ez a hasonló helyzetben lévő többi község A perediek tehát nagyon komolyan veszik falujuk megjelölésének kérdését. Most már a hivatalos szerveken múlik, hogy mikor kerülhet egy tartóoszlopra a TEŠEDÍKOVO és PERED feliratú tábla. GAÁL LÁSZLÓ számára, men ha nálunk sikeres lesz a referendum, valószínűleg ők is nekibátorodnak, hogy kövessék a példánkat. Ami a Tešedíkovo nevet illeti, azzal érvelnek, hogy azt Tessedik Sámuelről adták a falunak. Tessediknek azonban semmi köze nem volt Peredhez. De ha valóban róla nevezték el, akkor teljesen más formában írták a ne vét, mint ahogyan azt ő használta. Mi nem szégyelljük Tessediket, sőt egy utcát is el akarunk nevezni róla, de a falunak van történelmi neve, az pedig Pered. A polgármestertől tegnap megtudtuk a népszavazás végeredményét: A 2876 szavazásra jogosult, lakos közül 2037-en eljöttek szavazni, ami 70,83 százalékot tesz ki. A 2011 érvényes szavazatból 1990 szólt a kétnyelvű megjelölés mellett, 21 pedig ellene. Ez azt jelenti, hogy a szavazók 97,67 százaléka IGEN-nel szavazott. AHOGY ÉN LÁTOM Ma már egyértelműen látható, hogy másodosztályú minisztériumi csinovnyikok nem képesek előrelendíteni a szlovák-magyar alapszerződés ügyét. A politikai struktúrában mindkét oldalon túlságosan sok a kibic, így a két miniszterelnök közvetlen tárgyalása esetén is csak akkor van lehetőség a megegyezésre, ha valóban mindketten óhajtják, és sem Horn Gyulából, sem Vladimír Mečiarból nem hiányzik a politikai bátorság. Lám, oda jutottunk, hogy itt, Szlovákiában már-már feltételes módban beszélünk miniszterelnökünk merészségéről. Ami pedig legendás volt egykor. A feltételes mód okát úgy hívják, hogy: Szlovák Nemzeti Párť. Aki ezt kétségbe vonja, csak olvassa el a kormányhoz közelálló Slovenská Republikát, vagy az intellektuálisabb Literárny týždenníket, meg a nemzetiek többi kiadványát. E lapok szerzőinek egy része manapság már a magyarok által adanHatárgaranciáért iskolát dó határgaranciákról is fumigálóan ír. Pontosan úgy érvelnek, mint három-négy esztendeje az MDF-kormány. Minek ide határgarancia? Hiszen azt nemzetközi szerződések garantálják. Ki gondolta volna, hogy ennyire visszájára fordítható a „magyarabb" magyarok által megkomponált érvelés? Közben 1-2 magyar tannyelvű iskolában, a Matica slovenskától ihletve, már felbocsátották a gyakorlati alternatív oktatás kísérleti léggömbjét. Ami talán nem is annyira a magyarok reagálásának vizsgálatát szolgálja, hanem nincs kizárva, hogy Mečiar miniszterelnöknek adja fel a leckét néhány héttel az alapszerződés megkötése előtt. Nem is nagyon csodálkoznék, ha ilyen viszonyok között elbátortalanodna az egyébként közismerten vakmerő kormányelnök. Hogy Horn Gyula mennyire bátor ebben a kérdésben, azt nem lehet tudni. De tény, hogy túlságosan sokan súgnak neki. Közvetve és közvetlenül. És túlságosan sokan merészelik őt felelősségre vonni a határokon túlról is. Olyan dolgokért, kijelentésekért is szemrehányást kap, amelyek valóban kizárólag Magyarország belső életét érintik. Ilyen viszonyok között naivság lenne elvárni, hogy külügyminisztériumi hivatalnokok érdemben lépni mernek. Vajon mitől lennének bátrak? Most már csak abban bízhatunk, hogy a megfelelő mandátummal ellátott két külügyminiszter, majd a tanácskozások végső stádiumában a két miniszterelnök veszi kezébe az ügyet, és előítéletek nélkül, a politikai és diplomáciai folklórt teljesen mellőzve, saját országuk politikai erőviszonyait ismerve cserél véleményt az alapszerződés két fő pontjával kapcsolatos kérdésekről. Tehát Szlovákia határainak garantálásáról és a szlovákiai magyar kisebbség alapvető jogainak szavatolásáról. Mindkét kormányfő van annyira karizmatikus személyiség, hogy saját hazája parlamentjében képes lenne a többséget meggyőzni egy tisztességes, mindkét fél igényeinek zömét kielégítő alapszerződés előnyeiről. Amennyivel kisebb Horn Gyula rá beszélőképessége Vladimír Mečiarénál, a magyar miniszerelnök annyival kényelmesebb törvényhozási többséget tudhat maga mögött. „Csak" politikai szándék szükséges hozzá. Pontosan ez az, amit a szlovák térfélen csak sejtünk. Ami fölöttébb ingatag. A gazdasági viszonyok nem szabályozhatlak alapszerződéssel. A közigazgatási elrendezés is csak féligmeddig szabályozható úgy, hogy a kisebbség igényeit legalább nagyrészt kielégítik. Sem a szlovákiai, sem a magyarországi többség számára nem rendelhető el, hogy holnaptól ölelje kebelére a kisebbségieket. Az viszont egyértelműen és számonkérhetően belefoglalható egy alapszerződésbe, hogy a szlovákiai oktatási rendszerben az csak minimumnak tekinthető, amit az öt évvel ezelőtt megdöntött és a szlovák demokraták által is oly sokat szidott rezsim a magyaroknak adott. A jelenlegi helyzetben én személy szerint azzal is megelégednék, ha a (talán) megkötött alapszerződést egy hónap múlva a mi szempontunkból így jellemezhetném: határgaranciáért magyar iskolát. TÓTH MIHÁLY