Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-23 / 43. szám

1994. október 23. GYERMEKVILÁG (A lgériai mese) regapó egyszer vett néhány rákot, és odaadta m a a feleségének, öreganyónak, hogy főzze meg. Öreganyó mind megette, és amikor Öregapó visszajött, a cicára fogta, hogy ellopta őket. A cica meghallotta, megharagudott, ment a tornácra, és duz­zogott. A tornác megkérdezte tőle:- Miért duzzogsz?- Öregapó vett néhány rákot -felelte a cica -, oda­adta öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a ci­cára fogta. Ezért duzzog a cica.- No, erre én leszakadok - mondta a tornác. Amint a tornác leszakadt, a szomszédos fal megkérdezte:- Miért szakadtál le? ~ öregapó vett néhány rákot - fe­lelte a tornác -, odaadta Öreganyó­nak, öreganyó mind megette, de a cicára fogta, és a cica duzzogott, én meg leszakadtam.- No, erre én meghasadok - modta a fal. Amint a fal meghasadt - rászállott egy madárka, és megkér­dezte:- Miért hasadtál meg?- Öregapó vett néhány rákot - felelte a fal -, oda­adta Öreganyónak, öreganyó mind megette, de a ci­cára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, én meg meghasadtam.- No, erre én kitépdesem a tollaimat - mondta a madárka. A tollavesztett madárka rászállt egy fára. A fa megkérdezte:- Miért vagy ilyen kopasz?- Öregapó vett néhány rákot - felelte a madárka -, odaadta Öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, a fal meghasadt, én meg kitéptem a tollaimat.- No, erre én elhullatom a leveleimet - mondta a fa. Amint a fa levelei lehullottak a forrásba, a forrás megkérdezte áfát:- Miért hullattad el a leveleidet?- Öregapó vett néhány rákot -felelte a fa -, odaad­ta öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, a fal meg­hasadt, a madárka kitépte a tolláit, én meg elhullat­tam a leveleimet. durcás cica- No, erre én kiszáradok - mondta a forrás. Amikor a vízhordó szolgállólány odaérkezett, és meglátta a kiszáradt forrást, megkérdezte:- Hát te miért száradtál ki?- Öregapó vett néhány rákot - felelte a forrás -, odaadta Öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, a fal meghasadt, a madárka kitépte a tollát, a fa elhul­latta a leveleit, én meg kiszáradtam.- No erre én összetöröm a korsóimat - mondta a szolgálólány. Alighogy ezt kimondta, földöz vágta a korsóit. Amikor visszatért a gazdasszonyhoz, ezt mondta neki:- Öregapó vett né­hány rákot, odaadta Öreganyónak, Öreg­anyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tor­nác leszakadt, a fal meghasadt, a madár­ka kitépte a tolláit, a fa elhullatta a levele­it, a forrás kiszáradt, én meg összetörtem a korsóimat.- No, erre én szétszaggatom a ruhámat - mondta a gazdasszony. Amikor az ura hazajött, megkérdezte:- Miért szaggattad szét a ruháidat?- Öregapó vett néhány rákot-felelte a gazdasszony -, odaadta Öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, a fal meghasadt, a madárka kitépte tolláit, a fa elhullat­ta leveleit, a forrás kiszáradt, a szolgálólány összetör­te a korsóit, én meg szétszaggattam a ruhámat.- No, erre én kitagadlak - mondta az ura, és nagy mérgesen elment. A pék meglátta, és megkérdezte:- Miért vagy olyan haragos?- Öregapó vett néhány rákot - felelte az ember -, odaadta Öreganyónak, Öreganyó mind megette, de a cicára fogta; a cica duzzogott, a tornác leszakadt, a fal meghasadt, a madárka kitépte a tolláit, a fa elhul­latta a leveleit, a forrás kiszáradt, a szolgálólány összetörte a korsóit, a gazdasszony szétszaggatta a ruháját, én meg kitagadtam a feleségemet.- No, erre én megsütöm magamat - mondta a pék, és bevetette magát a kemencébe. Mendegéltünk az úton, és egy tarisznya gyöngyre találtunk. A nagyobbja nekem jut, az apraja neked. Túri Kovács György fordítása KÁNYÁDI SÁNDOR K.Ü küllő-kalendárium Reszket a Küküllő, sovány, hórihorgas; félő, hogy egy kortyra kiinná a szarvas. Kiálló kövek közt kering, citerázgat; üggyel-bajjal tudja átfolyni a gátat. Biztatgatja a nap, régi jó barátja: sugarait olykor belé-belémártja. S amikor elfárad, szíves vontatónak a fürge halacskák elébe fogóznak. S a parti fűzfák is mind előredőlnek, mutatják az utat a vén Küküllőnek. Tettamanti Béla rajza Vadnyugati kaland - fejtörővel Egy cowboy döngő léptekkel be­csörtet az ivóba, és kér a csapos­tól egy pohár vizet. A csapos ránéz. Bólint. Aztán előkapja a koltját, és a levegőbe lő.- Kösz! - mondja a cowboy. - Ez hatott. - Azzal bök egyet a kalapján, és kisétál. (Mi történt voltaképpen?) ’vspftnsD d IJJPJ9 jojSpsjpafí 2d sp ‘jpafiSptu jpjpfSuDij uvjjvuva spAOj y jjoiyrisD Udili ‘1921A D dU?y up2d tCOqdAOD y Kinizsi Pál Budavárban (Népmonda) Feljegyezték azt is az íródeákok a nagyerejű Kinizsi Pál felől, hogy mi­kor Mátyás király kívánságára fellátogatott Budára, a királyi palotába, megállóit a palota előcsarnokában, és jobbra meg balra, előre meg hátra­felé mélyen meghajolt mind a négy fényes fal felé. Az udvari tiszt, aki Kinizsit vezette, megkérdezte, mire való ez a nagy tisztesség, amit a falnak teszen?- Azt mondták nekem - szólott Kinizsi -, hogy a palotában a falaknak is fűle van. Gondoltam hát, jó lesz megnyerni a jóindulatjukat. Elmesélték ezt a királynak, aki jót mulatott Kinizsi Pál mondásán. És akkor mindjárt látta, hogy nemcsak az ereje nagy Palkónak, de az esze sem éppen a legcsekélyebb. Szép Ernő gyűjtéséből Deák Ferenc rajza Derű- Mászik a kaktusz, Jean?- Nem mászik, uram.- Biztos, hogy nem mászik?- Biztos uram.- Akkor én egy sündisznót öntöz­tem meg. FÖLDRAJZÓRA- Mi Spanyolország fővárosa, Kelemen?- Reál Madrid. AZ MÁS- Kaphatnék még pár kockacuk­rot a teámba?- Hisz már kétszer is beletettél három darabot.- Igen, de mind elolvadt.- Hogy lehet a legjobban vad­kecskét fogni?- Ügy, hogy az ember bebújik egy bokorba és utánozza a ká­poszta hangját. *** JÓ ÖTLET- Öcsi, játsszunk iskolást!- Jó. Én leszek a hiányzó!- Van esze a békának?- Van hát. Amint esni kezd az eső, beugrik a vízbe, hogy meg ne ázzon. ***- Láttál már fejetlen kecskét le­gelni?- Hogy láttam volna?!- Akkor nézz balra! Ott legel kecske és nincs megfejve. ***- Szerinted miért hordanak a skó­tok szoknyát?- Hogy megspórolják a nadrág­gombot. KIK VOLTAK A CSATLÓSOK? A régmúlt időkben kétféle szolgát neveztek csatlósnak: a kocsin utazó urak kísérőit, akik a jármű csatlónak nevezett elülső vagy hátulsó részén álltak, és a lovagok fegyverhordozóit, akiknek a páncélos vitézek lóra való fölsegítése, a tartalék hadieszközök ci- pelése volt a fő feladatuk, Gondolkodom, tehát... G N 0 / E V G / A 0 Y D Z Z A S | R 18 25 7 CD LTl 3 2U 5 hO CD 62 Lóugrásban Ha a bal felső sarokban levő®betűtől elindulsz, és lóugrásban haladva, összeolvasod a megfelelő betűket, egy magyar író nevét kapod. Ki az író? Készítette: K. S. Bűvös ábra Írd be az ábrába a következő számokat úgy, hogy mind a sorok, mind az oszlo­pok számainak összege száz legyen: 8, 9,10,13,17, 21, 23,27,36,39,40, 43. Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS Az október 9-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Ki szelet vet, vihart arat. Nyertesek: Mezei Henrietta, Dióspatony; Lami Ádám, Bá- torkeszi; Fecske Katalin, Tor­naújfalu; Pásztor Péter. Ipoly­ság; Bódi Katalin. Tornaija. Szerkeszti: Tallósi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom