Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-19 / 25. szám

/ A Garam alsó folyása mentén fekvő Kis- gyarmat a folyótól balra, homokkőhor­dalékon terül el a Szikince-patak fölött. Az első írásos emlékek 1135-ben emlékeznek meg róla. Az autóbuszból messziről megfigyel­hettem a Szőlőkföle dombon álló, még a 14. szá­zadban épült katolikus templomot. Az ismerke­dést a művelődési házban kezdtem. Itt a községi hivatal is. A polgármesteri székben asszony ült, Blaskóné Baranovics Mária, akit a rendszervál­tást követő esztendőben az Együttélés és az MKDM közös jelöltjeként választottak meg pol­gármesternek. „Tiszta számlával” kezdte új tiszt­ségének betöltését.- Nem voltam párttag és katolikus vagyok. Hívő ember nem lehet istentelen. Hatvanhéttől admi­elnöke tanította be. E műsorukkal a hét kurta szoknyás falu eddig megtartott ünnepségein min­dig nagy sikert arattak. A kurta szoknyás viseletét a lányok, a menyecs­kék manapság jobbára csak az ünnepi fellépések alkalmával öltik magukra; bár a polgármester­asszony számolgatni kezd:- Ilona néne... Meg a második, a harmadik, a ne­gyedik is... no úgy heten-nyolcan még hétköznap is hordják a kurta szoknyát... A községnek tizenkét helyi képviselője van, heten az Együttélés, négyen az MKDM, egy pe­dig a kommunista párt részéről került az önkor­mányzatba. Blaskóné MKDM-es, a helyettese: Méri Zoltán, a földműves-szövetkezet főgépe­- És megszaporodtak a lopások - teszi hozzá az alpolgármester. Kisgyarmaton tavaly egyébként felszentelték az I. és a II. világháború helyi áldozatainak tisz­teletére emelt emlékművet. A művelődési ház tetőszerkezetének felújítására 330 ezret költöt­tek, és eddig 440 méter hosszú betonjárdát is építettek. Több faluval társulva befizették része­sedésüket a Kéménden épülő, központi szemét­telep létesítésére. És hogy a művelődési házukat a hideg hónapokban is használhassák, tervbe vették, hogy bevezetik a villanyfűtést, ami 260 ezer koronát igényelne. Ez nem is okozna gon­dot, ha az együtt gazdálkodó gyarmati és páldi földműves-szövetkezet kiegyenlíthetné tavalyi tartozását. Méri Zoltán, érdekelt félként, meg­jegyzi: a több mint nyolcszázezres tartozásuk fe­lét szolgáltatások formájában ledolgozzák, de azt még nem tudja megmondani, hogy adósságuk másik felét mikor térítik meg. Ám ha meglesz, megoldódik a fűtés gondja is. Az apró dombon álló kisgyarmati templom nisztratív erőként dolgoztam a községi hivatalban, így jól megismertem a helyi viszonyokat, a kis fa­luban úgy élünk, akár egy nagy család. Az embe­rek kedvesek, tisztelettudók, rendszeretők, nem mennek el egymás mellett érdektelenül. Blaskóné megemlíti, hogy kereken egy évtized­nyi együttélés után, a közigazgatásilag egyesített Kisgyarmat és Garampáld 1990 decemberében kü­lönvált. A páldiak addig a gyarmati községházán intézték az apró-cseprő ügyeiket is, ami az utazga­tással fél napot vett igénybe.- A különválás nekünk is jót tett, hiszen saját költségvetéssel dolgozhatunk. A páldiaknak most csak a mi hivatalunkban székelő anyakönyvve­zetőhöz kell idejárniuk, ha gyerekük születik vagy polgári esküvőt tartanak. Igaz, mindez ritkán fordul elő, mert mostanában kevés gyerek születik, és há­zasságkötés is gyéren van. Mind a községházán, mind a templomban ritka az esküvő. Az elmúlt esztendőben újszülöttet is csak hatot írtak be az anyakönyvbe. A népszaporu­lat csökkenése idézte elő, hogy 1978-ban az 1-4. osztályos kisiskolájukat „elvitték” Kéméndre. A két tantermes épületet ekkor egésznapos óvodává alakították át. A garampáldi kisgyerekeket is itt ne­velik, mert ott óvodájuk sincs. És amióta a faluból elkerült a tanító, a kulturális élet is visszaesett...- Nem gondolnak a kisiskola visszaszerzésére?- Talán megoldható lenne. Van is rá javaslat, de ki tudja, engedélyeznék-e, hiszen erre a célra oly nehéz pénzt előteremteni?! A polgármesterasszony - akit a gyarmatiak kedvesen csak Marikának szólítgatnak - a tud­tomra adja, hogy tanító ide, tanító oda, mégsem olyan csapnivaló itt a hangulat. Tóth Attila, Lesz- kó Róbert és Párkánszky Kornélia jóvoltából a sportélet szervezésén kívül, minden évben eszt- rádműsorral szórakoztatják a falu népét. Színda­rabról sem feledkeznek meg, s ezt azután bemu­tatják Bényben, Kicsinden és Garampáldon is. S van még egy „triójuk” az idősebbek köréből: Csákvári Béla, Mikony Ignác és Szőcs Péter. Ők még 1928-ban születtek. Jól ismerik hát a fiatalok szemében már csak a múltnak számító életet, és most felelevenítik mindezt. Megszervezték példá­ul a legénybíró-választást s összeállították a műsort, amelyben maguk is szerepelnek. A tánco­kat, köztük a lányok üveges táncát, a Jucikaként emlegetett Mészáros Julianna, a Csemadok helyi A kisgyarmati lányok üveges tánca sítője az Együttélés híve. És ha már erre te­relődött a szó, úgy illik, hogy a másik fél is jelen legyen a beszélgetésünkön.- Én is „bevándorolt” vagyok, mint Marika - mutatkozik be az alpolgármester. - Ő Párkány­ból, én Zalabáról származom. Idenősültem, gyar­mati lányt vettem el feleségül. Házat építettünk, itt most már jobban érzem magam, mint a szülőfalumban. Talán azért, mert itt nagyon ba­rátságosak az emberek, de az erdő, a vadászat is ideköt. Ez a község olyan, hogy együtt sírunk és együtt nevetünk, mint a nótában... Az 505 lakosú községben - ahol csupán 15 szlo­vák nemzetiségű él - a családi házak száma 205, de csak 178-ban laknak, azok közül is sokban már csak egy-egy személy él. Ezt a problémát az ön- kormányzat nem oldhatja meg. A másik nagy gondjuk pedig a cigánysággal kapcsolatos.- Hetvennégyig egyetlen cigányszármazású sem élt a községünkben - magyarázza a polgár­mesterasszony. - Akkor idetelepítettek egy egy nénit a lányával; s jött utánuk az egész családfa, megkezdődött a szaporodás... Méri Zoltán és a szerző felvétele A község egyedüli nevelőintézménye az óvo­da, ahol huszonhat gyermekről gondoskodnak, közülük öten páldiak. Botlíkné Morvái Erika igazgató-óvónő eldicsekszik azzal, hgy a kisgyar­mati és a garampáldi önkormányzat már két éve havonta magára vállalta a gyerekek tíz-tíznapi ét­keztetésének költségeit. Ez nagy segítség a szülőknek. Sőt! Mindkét községi hivataltól kará­csonyra pénzajándékot is kapnak, hogy megvá­sárolhassák mindazt, amire szükségük van.- Az elmúlt hetekben nagy volt a riadalom - meséli Botlíkné. - Az utóbbi hónapokban, ami­kor gyakori volt a meghűlés, kevés volt a kosz- tos gyerek s alig értük el az előírt húszas létszá­mot. Ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy meg­szüntetik a konyhát és félnaposra „degradálják” az óvodánkat, ami nagy gondot okozott volna a szülőknek. Ráadásul a pénzgondokkal küszködő iskolaügy az idén májusig még csak a decemberi számlát egyenlítette ki. A kisgyarmati és a ga­rampáldi polgármester, hogy könnyítsenek az is­kolaügy anyagi megterhelésén, május elsejétől magukra vállalták az óvoda fűtésének, áram- és vízellátásának költségeit. Így egyelőre maradhat az egésznapos óvoda, de a bizonytalanság miatt számunkra az lenne a legjobb, ha visszakerülhet­nének az önkormányzathoz...- Aranyosak a gyerekek - mondja Botlíkné. - Szeretik a meséket, verseket, szívesen énekelnek, rajzolnak. S meglátszik rajtuk, hogy falusiak, mert örömmel, ügyesen gyomlálgatják, öntözik az óvo­da kertjében a virágágyást, mint azt odahaza látják a szüleik mellett...- Lesz hát utánpótlás!- Igen, lesz, és nem is akármilyen! A kurta szoknyás falvak hagyományőrző ünnepségein az óvodások, az alapiskolák alsó osztályaiba járó kisdiákokkal együtt, mind Garampáldon, mind Kisgyarmaton fellépnek egy húsz-húsz perces műsorral. így aztán, amit az idősebbektől elles­nek és megtanulnak, azt akkor is folytatni fogják, ha nagyobbak lesznek... A kis körkép ezzel bezárul. A jelenben őrizve a múltat, az apák örökségét az utókorra hagyva. Petrőci Bálint Ifjú matematikusaink külföldön • A komáromiak voltak a legsikeresebbek SZÁMZSONGLŐRÖK Komáromban mindig is nagy hagyomá­nyai voltak mind a matematika-tanítás­nak, mind a matematikaversenyeknek. Persze, ehhez korántsem elegendő, hogy a diákok jófejűek legyenek - hozzáértő és áldozatkész tanárok irá­nyítása nélkül aligha érhetnének el nagy eredményeket. Az ilyen áldozat­kész pedagógusok egyike Oláh György, a Komáromi Ipari Középiskola mate­matika szakos tanára. Most, a tanév vé­gén, amikor a többiek már a szünidőre készülődnek, ő nemzetközi rendezvé­nyen vesz részt tanítványaival. Az ipar- istákon kívül a komáromi, a galántai és a pozsonyi magyar gimnazisták négyta­gú matematikai csapatai is beneveztek a június 20-a és 27-e között Keszthelyen megrendezendő matematikai szaktábor­ba, ahol Zala megye tehetséges diákjain kívül - szlovákiai, délvidéki és kárpá­taljai magyar diákok is lehetőséget kap­nak a különböző matematikai műhe­lyekben való szakmai felkészülésre. Sajnos, a szabadkaiak, az előző évekkel ellentétben, az idén nem vehetnek részt a rendezvényen. A magyarországi szaktáborba való készülődés kapcsán az ifjú szlovákiai magyar matematikusok legutóbbi, je­lentős nemzetközi sikereiről beszélget­tünk Oláh Györggyel. A felvidéki diá­kok ugyanis az április közepén Ungvá- rott megtartott Középiskolások III. Nemzetközi Matematikai Vetélkedőjén értek el említésre méltó eredményeket, ahol 29 felvidéki diák vett részt. A leg­többen Komáromból, de voltak pozso­nyi, érsekújvári, somorjai, dunaszerda- helyi és galántai matematikusok is. A diákokat Bíró Gizella, a dunaszerdahe- lyi magyar gimnázium, Galambos Ella, a somorjai, Brigán Zoltán, az érsekúj­vári és Kalácska József, a komáromi gimnázium tanára, valamint Oláh György kísérték. A feladatok összeállí­tásában a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem tanárai segítettek. A rendezvény szigorúan vett szak­mai részén kívül, természetesen, egyéb élményben is részük lehetett a ver­senyzőknek. A tanárok számára pol­gármesteri fogadást szerveztek, a gye­rekek pedig képzőművészeti kiállítást tekinthettek meg, a hazaiak kulturális műsort szerveztek számukra és a Be­regszászi Népszínház előadására is el­látogattak. Megtekintették Munkács várát és kirándultak a Vereckei hágó­ra. A felvidékiek közül az elsősök ver­senyében Bozsaky Tamás és Diósy Ta­más érte el a legjobb eredményt - di­cséretben részesültek, ami negyedik helyezésnek felel meg. Mindketten a Komáromi Ipari Középiskola tanulói. A másodikosok közül a komáromi ma­gyar gimnázium diákja, Sági Krisztián első díjat, Varga Tamás pedig dicsére­tet kapott. A harmadikosok közül Dió- si Albert és Szabó László, a somorjai magyar gimnázium tanulói második, illetve harmadik díjat szereztek. A ne­gyedikesek versenyében Odor Lajos nyert a komáromi magyar gimnázium­ból, Kartai Andrea, a dunaszerdahelyi magyar gimnázium tanulója pedig har­madik díjat szerzett. Oláh tanár úr ne­héz szívvel mondta el, hogy mivel a versennyel egy időben folytak itthon az írásbeli érettségi vizsgák, a Komá­romi Ipari Középiskola negyedikes di­ákja, Végh László nem vehetett részt a versenyen, pedig általában ő is díjak­kal szokott hazatérni az efféle vetél­kedőkről. A mostani keszthelyi találkozó ugyan nem versenyjellegű, de az ott szerzett tapasztalatok minden bizonnyal hozzá­járulnak, hogy a szlovákiai magyar ma­tematikusok tovább bővítsék az Ungvá- rott szerzett kitüntetések sorát. Gaál László

Next

/
Oldalképek
Tartalom