Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-12 / 83. szám, kedd

A bősi vízlépcső másfél éves tapasztalatai: Vizet - Ide, oda, amoda A bősi vízlépcső térképe (a VBVkiadványa alapján) • Néhány évvel ezelőtt Ön az egyik előadásában kifejtette, hogy a Duna vízjárását követő talajvízszint-ingadozás egyfajta pumpaként biztosítja a termőtalaj szellőztetését. Elképzelhető, hogy ez valamikor újra így legyen? - Ez azért teljesen nem állt le, de javítására több lehetőség is van. Az ágrendszerben és a szivárgócsatornákban egy-két méteres vízszintingadozás biztosítható. Besegíthet a Duna is, mert az ide javasolt 400 köbméteres vízhozamot csak átlagnak tekintjük, ezen belül az év folyamán komoly eltérések lehelnek. A rendszert a valóságban még nem próbáltuk ki, de mindenképpen számolunk vele. Már beadtunk egy javaslatot, amelyben pontosan ismertettük a működését. Erről egyelőre csak annyit árulok el, hogy a természetes vízjárásnak megfelelő viszonyok kialakítása érdekében az ágrendszerbe mindig a Duna vízhozamának egyötvenedét javasoljuk. • Milyen a helyzet jelenleg az ágrendszerben? - Az ágrendszerbe a doborgazi kapun keresztül jutó víz a számításaink szerint az eredeti állapothoz képest húsz százalékkal kevesebb oldott tápanyagot tartalmaz, de mivel az utánpótlás állandó, a tápanyagellátás jobb, mint az elzárást megelőző időszakban. Nem sikerült még elérni az ötvenes évek szintjét, de erre csak akkor nyílik lehetőség, ha az ágakat újra össze tudjuk kötni a Dunával, ami a halak szempontjából is nagyon fontos. Ez a dást javasolunk az ideiglenes vízmegósztásra, mert mi is azt szeretnénk, hogy a természet szempontjából leginkább szükséges időszakokban a főmederben is több víz folyjon. Itt azonban számításba kell venni egy műszaki problémát. Annak idején a Duna ellátására épített gútori kaput ezerhatszáz köbméteres vízhozamra tervezték, a dunacsúnyi húszkapus műtárgyat pedig csak árhullámok esetén használták volna. Az elrekesztés után, amikor még Bősön is csak két turbina dolgozott, érkezett egy váratlan árhullám, és ennek nagy részét Dunacsúnynál kellett átengedni. Ez azzal járt, hogy a víz egyrészt kikezdte a gútori kapu nem teljesen kész alvízcsatornáját, amit csak annyiban lehetett helyrehozni, hogy kapacitása hatszáz köbméterre csökkent. Hasonlóképpen járt a dunacsúnyi árapasztó műtárgy is. A betonkónstrukció ebben az esetben is kész volt, nem így az alvízi rész. Innét az ár két-három millió köbméter anyagot szállított el, és emiatt az eredetileg tervezetthez képest a helyzet ott is megváltozott. • A rendelkezésre álló majd másfél év nem volt elegendő az alvízi rész átalakítására? - Ez főként pénzügyi probléma. Tudni kell, hogy a Duna vízellátására elsősorban a dunacsúnyi vízi erőmű szolgál majd. Ez két év múlva kész lesz, és ezután az árapasztó kapukat csak végső esetben, a legnagyobb árvizek idején, évente talán ha egy napot fogják használni, ami persze az alvízi részen sokkal egyszerűbb megoldást is megenged. • A diplomáciai és jogi problémák rendeződéséig valószínűleg csak a hazai területen megvalósítható intézkedésekkel számolhatunk. Mikor indul be az ágrendszer újszerű vízpótlása? - A baloldali ágrendszer jelenleg másodpercenként 16-20 köbméter vizet kap, de legfeljebb egy hónap múlva megindul az előbb említett egyötvenednyi vízhozamot biztosító rendszer. Ezzel kapcsolatban azonban még a terepen néhány dolgot ellenőrizni kell. Hasonlóképpen egy hónapon belül növelhető meg a Mosoni-Dunába jutó víz mennyisége is. A kivezető kapuba épített turbinák próbaüzemelésének befejezése után másodpercenként 35-40 köbmétert is adhatunk majd, bár jelenlegi információink szerint a magyar fél egyelőre nem képes fogadni ekkora mennyiséget. TUBA LAJOS Igor Mucha a pozsonyi Komenský Egyetem hidrogeológus professzora, a kormánybiztosi hivatal felkérésére ő hozta léire a bősi vízlépcsőnek a föld alatti vizekre gyakorolt hatását vizsgáló kutatócsoportot. Azóta tevékenységüket kiterjesztették a felszíni vizekre is, és az Európai Unió által finanszírozott Phare program részeként céljuk egy, az egész Csallóközre kiterjedő hidrológiai modell kidolgozása. Igor Muchával még a vízlépcső üzembe helyezésének első évfordulóján szerettünk volna interjút készíteni, de abban az időben az EK szakértői bizottságának szlovák delegátusaként kötötte őt az információnyújtási tilalom. A munka azóta véget ért, ezért nem volt akadálya, hogy elbeszélgessünk a közel másfél év tapasztalatairól, illetve a víz minőségét és mennyiségét befolyásoló tervezett intézkedésekről. • A vízlépcső legkiterjedtebb része a körtvélyesi tároló, amely Pozsonytól egészen Somorjáig, a felvízcsatorna kezdetéig húzódik. Arról már sok szó esett, hogy a környékén jelentősen emelkedett a talajvízszint, de a tárolón belül lejátszódó folyamatok sem érdektelenek. - A tárolót a Dunacsúny melletti létesítmények két részre osztják, és ebben a formában területe hasonló a csatorna- vagy más néven D változatként javasolt megoldáséhoz. A Dunacsúnyig terjedő felső részben, Oroszvár környékén egy poldert alakítottunk ki, amelyet feltöltünk, és később erdősítünk. Hasonló történt Dunacsúny mellett, a Mosoni-Duna kivezetése előtt. Itt szintén meglehetősen nagy területet töltünk fel, és ezen a részen később üdülőterület létesül. Minderre azért volt szükség, hogy felszámoljuk azokat a részeket, ahol nagyon lassú volt az áramlás. A bal part mentén sekélyebb részeket is meghagytunk, mert az osztrák tapasztalatok alapján a főáramlás mellett olyan részekre is szükség van, ahová árhullám esetén a halak behúzódhatnak. Feltételezéseink szerint ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a tároló felső részében az iszapképződés nem lépi túl a Duna kanyargó medrében korábban szokásos mértéket. Az áramlási viszonyokat továbbra is figyeljük, és amennyiben szükségessé válik, újabb szigetek létesítésével javíthatunk a viszonyokon. A tároló alsó részében már korábban két vízterelő gátat építettünk. Az egyik egyenes vonalvezetésű, és célja, hogy a somorjai vízmű előtt biztosítsa a megfelelő áramlási sebességet. Ezenkívül van egy S alakú is, amely nagyobb vízhozam esetén körkörös áramlást idéz elő a jobb oldali öbölben. Emiatt másodpercenkénti kétezer köbméteres vízhozam felett a partról is látni, hogy ezen a részen a víz visszafelé folyik. • Miként alakul až üledékképződés ? - Az áramlási viszonyoknak megfelelően a durvaszemcséjű anyagok, mint a kavics és homok, főként a Pozsony és Oroszvár közti részen rakódnak le. Lejjebb a víz sebessége csökken, itt ülepedik le a finom homok és a többi hordalék. Feltételezésünk szerint mindez az összmennyiség hatvan százalékát teszi ki, a fennmaradó negyven százalék továbbhalad. • Mi lesz a Somorjával szembeni nagy öbölben lerakódó iszappal? legegyszerűbben a szigetközi oldalon érhető el, ahol egy Dunakiliti mellett kialakított, legfeljebb másfél méteres fenékgáttal három helyen is biztosítható lenne a befolyás. Ez a megoldás egyébként lehetővé tenné a magyar oldalon korábban elöntésre szánt terület rekultiválását. Hasonló megoldást szeretnénk megvalósítani a hazai oldalon is. A javasolt fenékgátak pontos száma egyelőre még nem eldöntött, de legalább három olyan hely van, ahol segítségükkel mind a két oldalon egyszerre biztosítható a főmeder és a mellékágak kapcsolata. • Az előbb említett egyötvenednyi vízhozam elegendő lenne a vízjárás korábbi dinamikájának visszaállítására ? - Ez képezné az alapot, de amennyiben a biológusok vagy az erdészek kellőképpen megindokolva többet kérnek, ez csak megegyezés kérdése. Például megtörténhet, hogy a Duna vízhozama huzamosabb ideig alacsony lesz és a szakemberek szerint kritikus helyzetbe kerül az ágrendszer. A vízpótlás ilyenkor növelhető, sőt akár árhullámot is bocsáthatunk az ágrendszerbe. Hasonló megol- Az előbb elmondottakból is kitűnik, hogy ezen a részen az üledékképződés viszonylag kicsi. A homok és a kavics a felső részen marad, az öbölbe pedig csak a vízhozam kb. egytizede jut be, így itt az üledékképződés nem éri el még az évi egy centimétert sem. Valószínűleg nem lesz szükség az eltávolítására, de ha mégis, elhelyezhető az S alakú terelőgátból születő szigeten. Méry Gábor felvétele • Ezt viszont nehezítheti az esetleges veszélyes anyagok jelenléte. - Az eddig ott lerakódott iszapból vett mintákban nem találtunk ilyen anyagokat. Figyelembe kell venni, hogy az utóbbi években a Duna vízminősége jelentősen javult, és reméljük, hogy hamarosan megoldódik az utolsó nagy szennyezőforrások, mint a pozsonyi vegyiművek és a Morva folyó menti üzemek problémája is. Ráadásul ez az iszap nagyon gazdag tápanyagokban, ezért nem kizárt mezőgazdasági felhasználása sem. Mindenesetre kitermelésről legfeljebb tíz-tizenöt év múlva lehet szó. • Mivel sok szó esik a vízmegosztásról a felvízcsatorna és a régi meder között, felmerül a kérdés, megjelölhető-e az a legkisebb vízhozam, amely mellett még nem borul fel a tároló egyensúlya? - A veszélyesen alacsony vízhozam értékét több tényező is befolyásolja, így például a hőmérséklet vagy a napsütés intenzitása. Forró nyári időszakban a legnagyobb veszélyt az eutrofizáció, vagyis a vízvirágzás jelenti, amit a zöldmoszatok túlzott elszaporodása okoz. Ez ellen egy ilyen méretű tárolóban lényegében egyetlen módon, turbulens áramlás kialakításával védekezhetünk. Mivel a Duna vízhozama ingadozik, a legkisebb megengedhető érték folyamatos megállapítására egy laboratórium szükséges, amely legalább kétnaponta elemzi a mintákat, és ezenkívül figyelembe veszi az időjárás- és vízállás-előrejelzéseket. Be kell vallanom, ezt még a valóságban nem próbáltuk ki, ezért a tárolóban igyekszünk minél nagyobb áramlási sebességet biztosítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyetlen helyen sem tapasztalható eutrofizáció, de ez nem is baj, hiszeti a moszatok fontos tápanyagok, ezért csak a túlzott szaporodásuknak kell elejét venni. • Térjünk át a felvízcsatornára. Miként lehetséges, hogy annak idején ebben a térségben még a beruházó vállalat által megrendelt előrejelzések is komoly talajvízszint-csökkenéssel számoltak, most viszont nem figyelhető meg ilyesmi? - Annak idején az összes becslés az 1977es műszaki megoldásból indult ki, illetve sokkal nagyobb mértékű eliszaposodással számolt. A felvízcsatorna környéki talajvíz szintjét több tényező is befolyásolja A felvízcsatornából az ágrendszerbe kezdetben juttatott másodpercenkénti hetven köbméteres vízhozam minden várakozást felülmúló mértékben kisöpörte a korábban ott lerakódott iszapot. így tehát, bár a Duna vízszintje alacsonyabbra került, mellette megjelent egy komoly beszivárgás, ami lemérhető például a Vajka melletti két tó vízszintjén. Változások történtek a Dunában is, ahol nem kotorják többé a medret, így gázlók alakulnak ki, a meder kanyarogni kezd, esetenként néhány partrész suvadása miatt leszűkül. Mindez a vízszint néhány tízcentiméteres emelkedésével jár. Az eredeti prognózisok ezenkívül itt a mai három-négyszáz helyett mindössze ötven köbméteres vízhozammal számoltak. Végezetül a talajvíz-utánpótlás harmadik fontos elemét a szivárgócsatornák képezik. Mindezek együttes hatására a talajvíz szintje a felvízcsatorna térségében ma általában húsz-harminc centiméterrel meghaladja az elzárás előtti értéket. Amennyiben a Duna vízszintjét keresztgátakkal még egy-két méterrel megemelhetnénk, akkor ez újabb húsz-harminc centiméteres javulást okozna, és ezzel még inkább megközelítenénk az ötvenes-hatvanas évek viszonyait. Az ágrendszer köldökzsinórja: a doborgazi kapu (TASR felvétel)