Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-15 / 61. szám, kedd

1994. MÁRCIUS 15. *ÚJSZÓ* VENDÉGOLDAL EMLÉKEZÉS SOPRON. Március 15-e előestéjén, 18 órakor a Hűségzászlónál a 364. sz. Scarbantia cserkészcsapat fáklyás díszőrség állítása mellett rendez ünnepséget. Másnap 8.30 órakor a Do­monkos-templomban ünne­pi szentmisével folytatják a megemlékezést, majd 9 óra­kor ismét a" Hűségzászlóhoz vonulnak, ahol koszorúzási ünnepség veszi kezdetét. A városi ünnepség - a ha­gyományokhoz híven - a Vá­rosi Fúvószenekar és az Ifjú­sági Fúvószenekar zenés reggeli ébresztőjével veszi kezdetét. A Petőfi téren 10 órakor a fúvószenekar rövid térzenét ad, elhangzik a Himnusz, majd Gáti Oszkár szavalata után ünnepi beszé­det mond Fejes Zoltán, Sop­ron polgármestere. Az emlé­kezés szavainak elhangzása után a pártok, egyesületek, ifjúsági szervezetek és isko­lák elhelyezik az emlékezés virágait a Petőfi-szobornál. A Szózat hangjai és a fúvós­zenekar rövid térzenéje zár­ja az ünnepséget. FERTŐD. Fertődön már­cius 12-én a helyi általános iskolában 17 órakor tartot­ták a község március 15-i ünnepségét. Az iskola tanu­lói műsorral emlékeztek tör­ténelmünk e jeles napjára. FERTŐSZENTMIKLOS. Fertőszentmiklóson március 15-én 18 órakor rendeznek ünnepséget a Petőfi-szobor­nál. Az iskolások irodalmi műsort ádnak a helyi Peda­gógus Női Kar közreműkö­désével. NAGYCENK. A nagycen­kiek március 15-én 9 órakor a Széchényi téren Ünneplik az 1848-as forradalom kitö­rését. Az általános iskola di­ákjainak cmlékműsora után az iskola igazgatója mond ünnepi beszédet, majd meg­koszorúzzák Széchenyi Ist­ván szobrát Az alábbi cikkeket a Győrött megjelenő Kisalföld ünnepi számából választottuk. A győri önkormányzat rendkívü­li ülésén kitüntetéseket vesz át a város három polgára. Az ünnepi és rendkívüli alkalom kínálja, hogy bemutassuk őket olvasóinknak. A zeneszerző Néhány alkalommal jártunk ab­ban az otthonban, ahol Halmos László zeneszerző, az egyházzene kiemelkedő mestere lakik. Az egy­kori nagyváradi illetőségű férfi hat évtizednél régebben győri polgár. Nagyon egyedi a hűsége, amelyet a városnak fogadott. Amikor 1931­ben frissdiplomás zeneszerzőként és karnagyként megérkezett, hogy vállalja a vidéki életet, a székes­egyház karnagyi és a hittudományi főiskola tanári állását, huszonkét éves ifjú volt. Az idei esztendőben nyolcvanöt éves. Győriként szerzett világhírne­vet. Alkotásai előbb ismertté váltak külföldön, mint hazai fórumokon. Szakadatlanul dolgozott pedig, egyéni, családi és közösségi gond­jai dacára, a muzsika szent ihletett­ségének állapota, erős hite segítette át göröngyösebbnél göröngyösebb útvesztőkön. A székesegyházban a Palestrina­kórust, a munkások közt a Pacsirta kórust alapította meg a harmincas években. Nagyon erős vonzalma a kórusirodalomhoz életének minden szakaszában megmaradt. Ugyanazt vallotta, amit Kodály: a legtisztább hangszer az emberi hang, amely ha kórusban egyesül, égi magasságo­kig érhet. A mesternek vannak nagyon kedves, szívéhez közeli kórusai ma is. A sok között ez egyik a kapos­vári Vikár-kórus, amely három al­kalommal segítette Rómában, ran­gos egyházzenei Mária-fesztiválon, a Mariano Mundialon fődíjhoz a Halmos-műveket. Az idős alkotó méltán kapott pápai áldást az egy­házfőtől, és az is rendkívülinek mondható, hogy Halmos Lászlót Szent Szilveszter pápa lovagrend­jének tagjává választották 1990. ja­nuárjában. Tény az is, hogy a Magyar Zenei Tanács meleghangú levélben kö­szöntötte a győri muzsikust. Ez a gesztus oly kellemes volt szívének, mint egy ősi erdélyi dallamtöredék felfedezése alkotó elméjének. Győr közgyűlése 1994-ben, már­cius idusán díszpolgárává avatja Halmos Lászlót. Kitüntetett polgárok A jogász Halmos László Hogy miért szereti valaki a váro­sát? Erre éppúgy nehéz választ ad­ni, mintha arról érdeklődnének tőlem, a boldog házasságban letöl­tött évtizedek után, hogy miért sze­retem a feleségemet... Az idén lesz 75 éves dr. Ballay Géza, s abban a lakásban mesél éle­téről, amelyikben született - mutat­ja is a szomszéd szobában az „ese­mény" helyét. Édesapja jogász volt, így aztán a győri bencés gim­náziumból nyílegyenes út vezetett a Pázmány Péter Tudományegye­tem jogi karára. - Mindegyik isko­lámat kitüntetéssel végeztem, sőt amire még büszkébb vagyok, har­madéves koromtól adjunktusi mun­kát kaptam, és persze fizetést az egyik tanszéken. A lendület vitt to­vább, diplomázás után a Kultusz­minisztériumba kerültem, s az or­szág legfiatalabb osztálytanácsosa­ként dolgoztam. Mígnem - s de sok ember élet­rajzi elemévé vált ez! - 1951-ben az utcáról „gyűjtötték be". Kistar­csa, a családnak kitelepítés a fővá­rosból. - A vicc az volt - mondja nem kis iróniával nem hogy én, de a fogvatartóim sem tudták, mit is kö­vettem el. Jött az enyhülés, ami Ballay dok­tornak azt jelentette, hogy dolgoz­hatott: Győrött üvegesként, kocsi­kísérőként, majd anyagellátási osz­Dr. Ballay Géza tályvezetőségig vitte, mire jött 1956. Lényegében szintén semmi­ért, megint bajba került. Kiszaba­dulása után aszfaltozók teljesítmé­nyét ellenőrizte naphosszat egy há­romlábú széken ülve... - Fluctuat, nec mergitur - idézi Párizs címerének jelmondatát -, hányódtam, de nem merültem el. Bekerült a közigazgatásba, s at­tól fogva kölcsönösen nem engedik egymást. Senki ne kérdezze dr. Ballay Gé­zától, hogy miért szereti a városát ­az életét. Holnaptól Pro Urbe-dí­jas. Az „öttusapápa" Magyar Vilmos közismert sze­mélyisége nemcsak Győr, hanem az egész ország sportéletének. A hatvannyolcadik évében járó „öttu­sapápát" katonás egyénisége révén, a sport mellett az élet mindennapi kérdéseiben is határozott véle­ményt nyilvánító, megalkuvást nem ismerő emberként tisztelik. A megyeszékhelyen született, tanul­mányait a bencés gimnáziumban, majd Budapesten a műszaki hon­véd hadapród, majd a Műszaki Egyetem építészmérnöki karán vé­gezte. Mindig maximalista volt önma­gával, beosztottjaival, sportolóival szemben, így sikerült neki kivite­lező építészként, de sportolóként és edzőként egyaránt maradandót al­kotnia. A városháza, a műszaki Magyar Vilmos főiskola, a kórház, a Klastrom Szálló és még számos győri épület magas színvonalú szakmai munká­ját, a versenyzői által szerzett hat vb-arany, a négy Eb-ezüst, a Világ­kupa-győzelmek és a sok magyar bajnoki cím pedig azt bizonyítja, hogy imádott sportágáról, az öttu­sáról is tud mindent, ő valóban a sportág mesteredzője, s nem vélet­lenül töltötte be 19S7 és 1992 kö­zött a női szakág szövetségi kapitá­nyi tisztét. 1954-ben Csáthy Dénessel, az 1948-as londoni olimpián sikerrel szerepelt magyar öttusázók ve­zetőjével és Némethy Tamással kö­zösen kezdték a sportág alapjait le­rakni Győrött. Háromtusában a Weisz Zoltán, Bólya József, Jerger Frigyes összeállítású csapat egy év múlva már ott volt az ország leg­jobb együttesei között, aztán olyan nevek fémjelezték munkáját, mint Németh, Tábori, Komondi, Pál, Magyar T., Mórocz, Vincze a férfi­ak,illetve Kovács Irén, Tulok And­rea, Eőri Diána, Kárpáti Hajnalka a hölgyek között. Ám, ahogy az mindig is jelle­mezte, nemcsak vár a „gombnyo­másra", hanem tesz is érte, hogy az országban egyedülálló adottságok­kal rendelkező lovarda nyereséges legyen. Továbbra is a győri közélet aktív résztvevője. A „Pro Urbe" ki­tüntető címet egy olyan ember ér­demelte ki, aki még korántsem fe­jezte be áldozatkész tevékenységét a város, a magyar sport érdekében. Ötven éve történt Azok a régi márciusok Sopronban hagyományosan a Petőfi téren rendezték meg a már­cius 15-i ünnepséget. Ehhez ott volt a színház, melynek erkélye le­hetővé tette, hogy onnan mondják el az ünnepi beszédet, hangozzék el a szinte kötelező Nemzeti dal. A rendezés a soproni ifjúság feladata volt. Az egyetem - akkor főiskola - diákjai, az evangélikus teológia már férfiszámba menő hallgatói és a Turul ifjúsági szervezet tagjai voltak ezen a téren a mértékadók. Ötven éve, 1944. március 15-én ez a hagyományossá vált rendezés megváltozott. Ez igen sajátságos történések okán történt. A magyar és a német kormány közötti (1940. VIII. 30.) megegyezés lehetővé tette a magyarországi német la­kosság szervezését az országban, s szabaddá tette az addig burkoltan végzett nemzetiszocialista propa­gandát a német nemzetiségű la­kosság körében. Ez a politika teremtette meg már 1938-ban a Magyarországi Néme­tek Népi Szövetségét, mely a ma­gyarországi németség kizárólagos képviselőjeként lépett fel. A Biro­dalomból érkező jelentős anyagi támogatás birtokában kísérletet tett a Volksbund a Széchenyi téri Ka­szinó épületének megvásárlására. Amikor azonban azt nem sikerült megszereznie, megvásárolta a Kossuth utca 9-11. számú házat, s abban rendezte be központját, melyben hamarosan német elemi iskolát is építettek. 1941 nyarán a magyarországi németség iljúsági szervezete is megalakult, a Deut­sche Jugend. Egykori cserkészt nyertek meg a fiúk vezetésére. Szervezeti felépítése a Hitlerju­gend felépítésével egyezett. Különösen erős agitáció folyt a hazai németség körében 1941 ja­nuárjában a népszámlálást meg­előzően azért, hogy a megkérde­zettek minél nagyobb száma vallja magát német nemzetiségűnek. 1942-ben megkezdték Sopron­ban is a fiatal férfiak toborzását a SS kötelékébe. Ez a toborzás még 1943-ban is folytatódott, de 1944­ben már jórészt kényszerbevonul­tatás történt. A város magyar la­kosságában egyre erősebb lett az ellenszenv a Volksbunddal szem­ben. A Deutsche Jugend és az egyetemi hallgatók között gyako­riak voltak az összetűzések. 1944. március 14-én reggel a Széchenyi téren álló Hűségzászló mellett iskolába menő fiatalok ta­licskával, seprűvel, lapáttal taka­rítgató utcaseprőket láttak a zász­ló talapzata körül szorgoskodni. Súgva, majd már hangosan adták egymásnak a hírt: volksbundisták éjjel körülpiszkították a zászlót körülvevő földkúpot. Izgatott han­gúkban mentek be az iskolákba a világ dolgaiban már tájékozott kö­zépiskolások. Valamelyik órán bejelentették a középiskolákban, hogy este a felső osztályosok fáklyásmenetben vo­nulnak fel a városban. Az iskolá­ikban gyülekező csoportokhoz magyar katonák érkeztek valame­lyik laktanyából. Indulás előtt feltűzték szuronyukat, és „védel­mük alatt" hangos énekszóval me­neteltek végig a kék sapkás reális­ták, a zöld sapkás kereskedelmis­ták, lila sapkában a líceum diákjai. Aztán jöttek a tanítóképzősök, majd még az egyetemisták. Kato­nákkal a soraink mellett nagy hangon énekeltük végig a Balfi utcát, a Szent Mihály utcát. Másnap reggel a Hűségzászló körül ha­talmas zászlókkal egyenruhában sorakoz­tak fel kétoldalt az egyetemisták. Középütt pedig a Szent György cserkészcsapat már fér­fikorú legényei: Hernitz Ferenc, Szeverényi Bé­la, Büki Rezső állt díszőrséget csapatzász­lójával a megszégyení­tett nemzeti zászló előtt. A Hűségzászló meg­gyalázásának írásos em­léke nem maradt fenn. Am élnek még, akik emlékeznek az 1944. március 14-15-én tör­téntekre. Így két Szent György csapatbeli cser­kész is, kik az őrséget állták. Több fénykép ké- A Hűségzászló szült a főiskolások és cserkészek tisztelgéséről, s élnek még sokan azok közül, kik felvonultak a kül­városi utcákon 1944. március 14­én este. LOVAS GYULA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom