Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-23 / 44. szám, szerda

PUBLICISZTIKA . ÚJSZÓM Selmecbánya tündöklése és nyomorúsága Valóban gyönvöru ez a varos! Ahogy végignyúlik a kör­nyez" hegyek lejtőin, megbújva a,' általuk körbezárt mély völgyben, mint igazgyöngy a kagyló mélyén. A természet es emberi alkotások csodás szimbiózisa - ez Selmecbá­nya. Páratlan fekvése, gazdag történelmi múltja, kultúr- és tudománytörténeti jelentősége tette méltóvá arra, bogy rákerüljön a világ kulturális örökségcinek az UNĽSCO által nyilvántartott listájára. A múlt öröksége Selmecbánya tulajdonképpen egyetlen terjedelmes kultúrtör­téneti múzeumként is felfogha­tó, ahol lépten-nyomon a múlt nagyszerű építészeti emlékeivel találkozhatunk: várakkal és templomokkal, szobrokkal és emlékművekkel, az egykori gaz­dag polgárok és bányatulajdono­sok díszes házaival, a bányászat­tal összefüggő különböző létesít­ményekkel. A város évszázadokon át a történelmi Magyarország leg­fontosabb bányavárosának szá­mított. Alapítását és fejlődését a felszíne alatt húzódó igen gaz­dag nemesfémlclőhelynek kö­szönhette. Fénykorában, a 18. században nemcsak Magyaror­szág, hanem egész Európa bá­nyászati központjának számí­tott. Itt jött létre a világ első bányászati főiskolája, ahol olyan kitűnő szakemberek működtek, mint Hell Mátyás Kornél és fia, Hell József Károly, valamint a kor híres kartográfusa, mate­matikusa és építésze, Mikovíni Sámuel. A város gazdagsága, je­lentősége szinte mágnesként vonzotta a neves építészeket, szobrászokat, festőket. Működé­süknek köszönhetően Selmecbá­nya igazi tárháza lett a különbö­ző korú és stílusú egyházi és világi építészeti alkotásoknak. A Rubigalli-ház, a Bányabíróság egykori épülete, a Városháza, a Fritz-ház (itt székelt 1919-ig a Bányászati Akadémia rektorá­tusa), az evangélikus líceum (padjait Petőfi Sándor is koptat­ta), az Óvár, az Újvár és a többi híres épület 1993. december 3-ától immár hivatalosan is része a világ kulturális örökségének. E megtiszteltetés azonban in­kább a múltnak szól, amelynek a jelen már csak halvány ár­nyéka. Szegény gazdag város Az elmúlt mintegy 80 év egyértelműen a hanyatlás évti­LAKÚ - HÁZ - ÜGY Nagyon sajnáljuk, de a törvény nagyon szigorú rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy kire szállhat át a lakásbér­let joga, ha a korábbi bérlő meg­hal, és hasonlóképpen arról is, hogy ki vásárolhatja meg az álla­mi, a községi, illetve a hasonló tulajdonban levő lakásokat. A bérleti jog átszállásáról a Pol­gári Törvénykönyv 706-709. §§-ai rendelkeznek. Mivel más irányú tájékoztatást kapott, ér­demes itt az esetre vonatkozó zedeit jelentette Selmecbánya számára. A nemesfémbányászat visszaesésével, az Akadémia Pécsre költözésével (1919-ben történt) elveszítette korábbi je­lentőségét, majd gazdagságát, fényéi is. Épületei tönkremen­tek, építészeti emlékei megkop­tak, utcái elszürkültek. Az UNESCO listájára egy haldokló város került. - 1990-ben a város helyreállí­tása mintegy egymilliárd koro­nát igényelt volna, ma már jóval többre lenne szükség, de még mindig nem jelentene különö­sebb megterhelést az állami költ­ségvetés számára, ha komolyan vennék az ügyünket. A saját eszközeinkből - az idei költség­vetésünk csupán az egyharmada a tavalyinak — éppen csak létez­ni tudunk. Az értékek megmen­tésére azonban már nem futja — mondja Marián Lichner, a Sel­mecbánya polgármestere. A 150 építészeti és 50 műsza­ki jellegű műemlék közül az el­múlt évtizedekben mintegy 30 százalékot sikerült felújítani. A többi állapota ma is siralmas. Sajnos, az UNESCO figyelme nem jár anyagi segítséggel. A tíz­ezer lakosú város bevételei pe­dig jóval alatta maradnak a kia­dásoknak. Miután a múlt év vé­gén végre sikerült visszafizet­niük a 10 milliós koronás hitelt, a kasszában alig maradt valami pénz. Önerőből a városfejlesz­tésbe invesztálni képtelenek. Ráadásul a beruházási költsége­ket esetükben a nehéz terep is növeli. Itt például egy egyszerű út megépítése körülbelül hatszor annyiba kerül, mint a síkságon. Évek óta húzódó probléma a megfelelő vízvezeték és kana­lizáció hiánya. A város alatt ta­lálható vízkészlet fogyasztásra alkalmatlan magas fémtartalma miatt, így a vizet nagy távolság­ról kell a városba bevezetni. A lakosság szociális körülmé­nyei szintén nem könnyítenek a város gazdasági helyzetén. jogi rendelkezéseket is idézni. A Polgári Törvénykönyv 706. paragrafusának első bekezdése szerint, „ha a bérlő meghal, és nem a házastársak közös bérle­tében lévő lakásról van szó, bér­lővé (közös bérlőkké) válnak azok a gyermekei, unokái, szü­lei, testvérei, veje és menye, akik vele a halála napján közös háztartásban éltek és saját lakás­sal nem rendelkeznek. Lakás­bérlőkké (közös lakásbérlőkké) válnak azok is, akik az elhunyt A bányák nagy részét már be­zárták, az egykori ezer főnyi alkalmazott közül jó, ha 100-150-nek van munkája. Az ismert kötöttárugyár, a Pleta is gondokkal küzd; ha talpon is marad, a mintegy ezer munkás nagy részétől kénytelen lesz megválni. A dohánygyár még működik - igaz, azt egy német cég vette meg. A sok munkanél­küli, a nagyszámú idős ember (a város lakosságának körülbelül egynegyede 60 éven felüli) ugyancsak a kiadásokat növeli. Bevételt Selmecbányának igazá­ból a turisztika hozhatna. Úgy számolják, a városban és kör­nyékén (ahol télen kitűnő síelés, nyáron vízi sportolásra alkalmas terep van) évente körülbelül 500 ezer turista fordul meg — ám bérlő közös háztartásáról gon­doskodtak, vagy eltartásukkal voltak reá utalva, ha a halála napját megelőzően legalább há­rom évig éltek az elhunyttal kö­zös háztartásban és nincs saját lakásuk." A fenti rendelkezés persze csak a községi, illetve az állami lakásokra vonatkozik. A lakás­szövetkezeti lakásokat illetően némileg eltérőek (mondhatnánk: szigorúbbak) a jogi rendelkezé­sek. Ezeknél a lakásoknál ugyanis a lakáshasználati jog a szövetkezeti lakás bérlőjének halálával arra száll át, aki a la­kásszövetkezeti tagrészt (már­már a betétkönyvhöz hasonló vagyoni jogként) megörökölte. A fenti rendelkezések közül egyetlenegy sem említi jogosult­ként a leszármazó (a gyermek) menyasszonyát, sőt tételesen a gyermek élettársát sem említi (az ilyen élettárs akkor „örököl­morú tényként tudtuk meg, hogy mindezidáig az állami tá­mogatások elosztásakor a város valahol mindig a sor végén kul­logott. Pedig Szlovákiában nem egy állami alap létezik, amelyek egy kis jóakarat mellett segíthet­nének Selmecbányának — Szlo­vákia büszkeségének. A műemlékek felújítása azért ­ha lassan is - csak halad. Tavaly újra megnyitották pél­dául a Grand Hotelt (nemsokára be is zárták, állítólag műszaki okok miatt). Új köntöst kapott a Jozef Kollár Képtár is. Reno­válták a híres Pischl-házat is (itt lakott Sládkovič Marinája), de egyelőre még üres. A nemrégi­ben felújított Belházy-házban viszont a Szlovák Vöröskereszt kapott helyet, nyugdíjasok szá­mára kifőzdét, véradóállomást, valamint egy szellemi fogya­tékos gyerekek számára fenn­tartott intézetet működtetnek benne. né" a lakáshasználati jogot, ha az állami vagy községi lakás bér­lőjével - az elhunyttal annak halála napján közös háztartás­ban élt legalább három éve; gon­doskodott a közös háztartás ve­zetéséről, vagyis amellett, hogy közös kasszára gazdálkodtak, még legalábbis a háztartással kapcsolatos mindennapi teendő­ket is ellátta, és végül az utolsó feltétel az, hogy: saját lakással nem rendelkezik). Elképzelhető, hogy ön a fent említett feltételeket teljesíti. Ilyen esetben azt ajánljuk, for­duljon a bírósághoz egy úgyne­vezett megállapítási keresettel, azaz a bírósággal mondassa ki, hogy az említett tények alapján a lakáshasználati jog önre át­szállt. Egy ilyen megállapítási perben célszerű lenne, ha az egykori (?) vőlegénye mellett al­peresként a lakás tulajdonosát is feltüntetné. Dr. P. D. 1994. FEBRUÁR 23. A fogorvos is munkanélküli A munkanélküliség sajnos állandóan aktuális téma. Az állami vállalatok egyre rosszabbul állnak, a magán­szektornak pedig még nem volt elég ideje, lehetősége, hogy megerősöd­jön. Az állami vállalatoktól elbocsá­tottak csak egy részének sikerül el­helyezkednie magánvállalatoknál, vagy esetleg saját maguk kezdenek vállalkozni. A vágsellyei körzetben például az év elején 7400 vállalko­zót tartottak számon, köztük 677 jogi személyt. Ugyanakkor a munka­nélküliség a járásban csaknem eléri a húsz százalékot. Ezeket az adato­kat Alžbeta Turčekovától, a Vág­sellyei Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatójától tudtuk meg. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy a vágsellyei körzetben az év elején 4795 munkakeresőt tartottak nyilván, az egész Galántai járásban pedig számuk megközelíti a 11 ez­ret. Mezőgazdasági terület lévén, szinte természetes, hogy a munka­nélküliségi arány alakulását a legna­gyobb részben a földműves-szövet­kezetek befolyásolják. Az ősz folya­mán több száz embert bocsátottak el a mezőgazdasági vállalatoktól. A já­rás legnagyobb ipari üzeme, az egykor csaknem hétezer embert fog­lalkoztató vágsellyei Duslo vegyi­üzem. Itt 1992 január végén volt nagyszabású elbocsátási hullám, ak­kor csaknem ötszáz embertől váltak meg. Ez azonban nem jelentette, hogy mindnyájan az utcára kerültek volna, mert az addig a vállalat része­ként működő szolgáltató egységek kft.-vé alakultak, s az említett félezer ember közül sokan ezekben helyez­kedtek el. Az idén a Duslóban már „csak" 25 ember elbocsátásával számolnak. A körzetből körülbelül két és fél­ezer ember Pozsonyba jár dolgozni, de sok munkanélküli Csehországban talált munkát. A szabad munkahe­lyekből nincs nagy választék, a kör­zetben 60-70 munkahelyből válo­gathat a több ezer munkakereső. Ezek főleg iparosszakmák: autóbádo­gost, autójavítót, szabót, elárusítót és hasonló szakembert keresnek. Természetesen mindegyikből csak egyet-kettőt. Persze akad ennél kü­lönösebb kínálat is, például a kórház intenzív osztályán orvost keresnek, ugyanakkor egy fogorvos munkake­resőként jelentkezett a munkahiva­talban. Az utóbbi években új mun­kalehetőségek kínálkoznak: a va­gyonvédelmi magánvállalatoknál, például a Securite Group 4-ben. A jó fizetés reményében a vág­sellyei körzetben is sok fiatal jelentkezett a szolgálatukba, azon­ban nem mindenki felel meg a szi­gorú feltételeknek, és akit fel­vesznek is, sokszor fél év után visz­szakerül a munkanélküliek jegyzé­kébe. Alžbeta Turčeková elmondta, hogy a nyilvántartott munkanélkü­liek 70 százaléka csak alapfokú mű­veltséggel rendelkezik. - Közülük csaknem kilencszázán roma szárma­zásúak, s emiatt sokszor alaptalanul hátrányba derülnek - panaszolta. - Mert vannak olyan romák, akik húsz évet is ledolgoztak becsülettel egy munkahelyen, s csak azért kerül­tek most utcára, mert feloszlott a cég, amelynél dolgoztak. Nem rit­ka azonban az olyan eset, hogy hiá­ba jelentkeznek munkáért, amint a munkaadó meglátja, hogy roma az illető, mindjárt talál valamilyen ürü­gyet, ami miatt nem alkalmazza. Ha az ember nem rendelkezik a keresett szakmáknak megfelelő végzettséggel, akkor sem kell elkese­rednie, a hivatal átképző tanfolya­mokat szervez. Ezeken olyan kép­zettséget szerezhetnek az érdeklő­dők - a legsikeresebbek a hegesztői, illetve a kettőskönyvelést oktató tanfolyamok - amelyekkel van esé­lyük az elhelyezkedésre. GAÁL LÁSZLÓ K. J.: 1990 szeptemberében költözködtem be a vőlegényem laká­sába. Akkor még élt az anyja, az ő nevén volt a lakás. Időközben az anyja meghalt, egyedül maradtunk a lakásban. Egy héttel ezelőtt azonban a vőlegényem kidobott engem. Annyit szeretnék tudni, hogy nekem is jogom van-e a lakásra, jogom van-e ott lakni, esetleg, há annyi pénzt tudnék összeszedni, megvehetem-e a lakást? A mun­kahelyemen hivatalos órákat tartó jogász szerint ugyanis nekem bérleti jogom keletkezett, és így a lakást is megvásárolhatom! Az új vár valóban csak megfordulnak, szállási lehetőség és egyéb szol­gáltatások hiányában. A turiz­musba is invesztálnia kellene a városnak, ahhoz, hogy valami­revaló hasznot lásson belőle. A hírnév ára Az UNESCO-nak ugyan van­nak különböző segélyalapjai, de azok sem osztogatják csak úgy a pénzt. Előbb a kérvényezőnek minden kétséget kizárólag bizo­nyítania kell, hogy saját, illetve az állam kereteiből már elment a maximumig. És erre egyelőre sem Selmecbánya, sem Szlová­kia nem hivatkozhat. Sőt, szo­(Archív-felvétel) A régi épüle­tek felújítása azonban még nem minden. A turizmus fel­lendítéséhez egyéb feltételek megteremtésére is szükség van: szállodákra, vendéglőkre, szolgáltatások­ra, az infra­struktúra kiépí­tésére. A kínál­kozó üzleti le­hetőség azon­ban mégsem vonzza a vállalko­zókat. Azért némi reményt je­lent, hogy a közeljövőben há­rom új szálloda megnyitására is sor kerül, szeptembertől pedig egy magán vendéglátóipari aka­démia is megnyitja kapuit Sel­mecbányán. A város vezetői re­mélik, hogy egy 10 éven belül Selmecbánya újra régi fényében fog tündökölni, méltóan ahhoz a megtiszteltetéshez, amit az UNESCO figyelme jelent. Per­sze, ehhez az is kellene, hogy a kormány, amelynek olyannyi­ra szívügye Szlovákia jó hírne­ve, szintén ne legyen szűkmar­kú. S. FORGON SZILVIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom