Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-24 / 18. szám, hétfő

2 új szó jt. t HÍREK - VÉLEMÉNYEK Új programtervezet Ülésezett az MKDM Országos Választmánya (Üj Szó-hír) Szombaton Farnadon tartotta meg ülését a MKDM Orszá­gos Választmánya, amely megvitatta az alapszabály módosításának és a mozgalom új programtervezetének javaslatát. A választmány egyértel­mű támogatásáról biztosította a mozgalom parlamenti képviselői­nek és elnökségi tagjainak tevé­kenységét, és a komáromi nagygyű­lésen elfogadott dokumentumok megvalósításával bízta meg őket. A választmány továbbra is elen­gedhetetlen fontosságúnak tekinti az itteni magyarság jogállásának alkot­mányos szintű rendezését, ezért szükségesnek tartja, hogy az SZK Nemzeti Tanácsa végre megvitatásra bocsássa a magyar koalíció által be­nyújtott alkotmánytörvény-tervezet alapelveit. Egyúttal ismételten állást foglalt az alternatív oktatás beveze­tésével szemben, azt az anyanyelvi oktatás elleni támadásnak minősítve. A tanácskozás résztvevői felhívást intéztek a magyar szülőkhöz, hogy gyermekeiket anyanyelvi iskolába írassák, így járuljanak hozzá nemzeti identitásunk megőrzéséhez. A választmány tagjai figyelmez­tettek a kormány koncepciótlan gaz­daságpolitikájára és az abból adódó gazdasági és szociális feszültségekre. Elítélték a kormánynak a tömegtájé­koztató eszközök kisajátítására irá­nyuló igyekezetét, amely a szólás- és sajtószabadság korlátozásához ve­zethet. A mozgalom kritikusnak ítél­te meg az SZK bel- és külpolitikai helyzetét, s a megoldást csak a kor­mányszinten történő változások megvalósításában látja. OROSZORSZÁG KEMENY DIO A KAMIONOSOK SZÁMÁRA A jóindulaton múlik Tanulmányt lehetne készíteni arról, hogy vezető politikusaink, államférfiaink milyen ígéretet tettek - szóban vagy írásban, hazai, esetleg nemzetközi porondon - a kétnyelvű helységnevek engedélyezéséről, bevezetéséről a kisebbségek által lakott területen. Érdekes lenne megfigyelni, hogy ki, mikor, és milyen körülmények hatására módosított, finomított, esetleg ködösített korábbi véleményén. Merthogy a külföldnek, és az ilyen-olyan európai szervezetek szakértőinek szebbik arcunkat kell mutatni, s utána majdcsak lesz valahogy. A minap ülésezett a szlovák törvényhozás illetékes bizottsága a többi bizottsági elnök részvételével. A ház elnökének kérésére megtárgyalta a két-, illetve többnyelvű helységnevek megjelöléséről szóló törvénytervezetet. Pontosabban az MKDM-Együttélés frakciójának módosító indítványát - kidolgozni egy olyan törvényt, melynek mellékletében fel lennének sorolva a nemzetiségi községek szlovák nevei, valamint a kisebbség által használt magyar, német vagy ukrán nevek is. Mellékesen jegyzem meg, hogy ez az ötlet az államfőnek is tétszett. Nem úgy a szlovák parlament kormánypárti képviselőinek. Papírpocsékolás lenne részletezni a bizottságban kialakult vitát. Várható volt: a kormánykoalíció tagjai lesöprik az asztalról azt a kiegészítő javaslatot is, hogy az MKDM-Együttélés tervezetét elfogadhatatlannak tartják, akkor határozzanak meg legalább öt-hat - a kisebbségek számára elfogadható - alapelvet, amelyek értelmében a magyar koalíció képviselői átdolgozhat­nák eredeti indítványukat. A szlovák törvényhozás e héten kezdődő plenáris ülése elé tehát a kormány előletjeszlése kerül, amely több pontban félrema­gyarázható, s a kisebbségek számára elfogadhatatlan. De a többségi, szlovák nemzetre is sértő lenne, ha például Sládkovičovo nevét Szládkovicsovónak esetleg Szládkovicsfalvának kellene magyarul írni. Ugyanis az eredeti kor­mánytervezet nem teszi lehetővé a történelmi, más szóval a kisebbség által ma is használt nevek feltüntetését. Mindössze annyit engedélyez, hogy a szlovák községneveket lefordítsák, illetve amelyeket nem lehel, azokat magyar helyesírással írják le. A végső döntést nem a bizottságnak, hanem a törvényhozásnak kell kimondania. Magyar részről ismét felvetik az ismert módosításokat, s kísérle­tet tesznek a többi ellenzéki frakció támogatásának megnyerésére is. Majd e héten kiderül, minden DSZM-SZNP képviselő'úgy gondolkodik-ej mint bizottsági társaik. GÁGYOR ALÍŽ Ki mit tud? Rimaszombatban Jó hangulatú elődöntő 1994. JANUÁR 156. Lépések és kérdések A Lépések tévés vitaműsorban már hozzászoktunk: a válaszolók gyak­ran ködösítenek, de arra még nem volt példa, hogy valaki túlbuzgón mások helyett igyekezzen felelni. Nos, tegnap ez is megtörtént a ma­lomvölgyi tévéstúdióban. Az orosz nagykövetnek szegező­dött a kérdés: Vajon Moszkva nem fog-e Szlovákiának keresztbe tenni az elkövetkező hónapokban, amikor is Pozsony gyors ütemben igyekszik a NATO-tagság előszobáját jelentő Európai Unió kapuja felé? Jozef Mo­ravčík Szergej Jasztrzsembszkijt megelőzve sietett mindenkit meg­nyugtatni, hogy az oroszoknak ez eszük ágába se jut. Külügyminiszte­rünk ezt jobban tudná, mint az orosz nagykövet? Mindenesetre Jasztr­zsembszkij rögvest meg is köszönte a szolgálatkészséget. Azon már meg sem lepődhettünk, hogy Andrejčák védelmi miniszter azt bizonygatta, hogy az idei évre kapott tízmilliárd korona csak szű­kösen lesz elég a Békepartnerség nevű programban való szlovák rész­vételhez. Idén szerinte nem csípnek el máshonnan, de hogy mi lesz jövő­re, arról nagyon tapintatosan hallga­tott, csak ő tudja miért. Ujabb témaváltásnál, amikor az Európai Unió parlamenti közgyűlése elnökének múlt heti pozsonyi láto­gatására terelődött a szó, Ivan Lalu­ha azt magyarázta: Martínez úr jó­néven venné, ha ezentúl nemcsak az öt állandó szlovák képviselő járna az ET-üléseire, hanem a további öt „pótjátékos" közül is valaki. A kül­ügyi bizottság elnöke nagy megtisz­teltetésnek vette, hogy Strasbourg­ban hasznosnak tartják a szlovák képviselők jelenlétét. De érdekes módon az meg sem fordult a fejében, hogy Martínez ezzel nagyon diplo­matikusan adta Pozsony tudtára: mi lenne, ha az ET-ülésekre utazó szlo­vák küldöttség tagjaként olykor ma­gukkal vinnék a tartalékos Csáky Pált is, akit az emlékezetes levéláta­dás óta rendszeresen kihagynak az utazó csapatból. Egy finom jelzés szándékos félreértelmezéséről lenne szó? Avagy Pozsonyban egyszerűen képtelenek megérteni a diplomaták virágnyelvét? (p. vonyik) Kossuth-centenárium Megemlékezés Szentendrén (Budapesti tudósítónk jelentése) A magyar akkor teljesíti hivatá­sát ezen a földön, ha a nemzetit és a demokratikust ötvözni tud­ja, mert egyik sem adhat teljes­séget a másik nélkül. Ezt a Kos­suth-üzenetet idézte fel szom­baton Szentendrén Szabad György, a magyar parlament el­nöke a helyi katonai főiskolán tartott beszédében. Ez a megem­lékezés nyitórendezvény volt Kossuth Lajos halála 100. évfor­dulója alkalmából megtartandó eseménysorozatnak. Szabad kifejtette: ma is időtál­lóak Kossuth törekvései, amely szerint a magyarság megmaradá­sa, felívelése csak akkor lehetsé­ges, ha megteremti önálló álla­miságát, önrendelkezéséről" ma­ga gondoskodik, ennek feltéte­leit is maga alakítja, s ezek esz­közeivel rendelkezik. Für Lajos, honvédelmi minisz­ter ez alkalomból kiállítást nyi­tott meg Szentendrén. Beszédé­ben egyebek közt leszögezte: ma is érvényes Kossuthnak az az igyekezete, amellyel a Duna menti népek megbékélésén fára­dozott, hiszen demokratikus eredményeinket csak úgy tudjuk megőrizni, ha a környező orszá­gokkal, népekkel hosszú távon is jó viszonyra törekszünk. (Kokes) Az orosz téllel annak idején Napó­leonnak és Hitlernek is alaposan meggyűlt a baja. Bár jó néhány évti­zed eltelt azóta, a tanulságra emlé­kezniük kellene az Oroszországba télidőben induló kamionvezetőknek is. Amint már arról írtunk lapunk­ban, a Nemzetközi Autófuvarozók Szlovákiai Társulása több alkalom­mal felhívta a figyelmet arra, hogy sok szlovákiai fuvarozó a téli viszo­nyokat figyelmen kívül hagyva, fel­készületlenül vág neki az országnak, melyben egész más léptékben gon­dolkodnak. így aztán sokan nem érnek célba. Arról is elfeledkeznek, hogy a gazdaságilag kiegyensúlyo­zatlan, komoly szociális feszültség­gel küszködő államban az alvilág veszélyei a közutakra is kiterjednek. A kíméletlen téli időjárás jelentet­te nehézségeken kívül más veszé­lyekkel is szembe kell néznie az Oroszországba (a Független Álla­mok Közössége további országairól nem is beszélve) igyekvő fuvarozók­nak. Egyre több alaposan átgondolt, szervezett támadás éri a kamiono­kat. A korábbi esetek a gépkocsik kabinjainak kifosztására korlátozód­tak, de fokozatosan megnövekedtek az olyan rablótámadások, amelyek­nél fegyverrel kényszerítették a gép­kocsivezetőt: adja át pénzét, érték­tárgyait. Az utóbbi időben - egyre gyakrabban - a kamionokat rakomá­nyukkal együtt rabolják el. Több esetben megtörtént, hogy közleke­dési rendőröknek álcázott fegyveres csoport ismeretlen helyre térítette el a kamiont, ahol a rakományt kirak­ták, a kamionost pénzétől, útlevelé­től, minden értékes tárgyától meg­fosztották, majd üres kamionjával sorsára hagyták. Nem ritka az olyan eset sem, hogy az őrzött parkolóhe­lyen hamis okmányokat felmutatva a cég hamis képviselője jelentkezik, s a kamiont olyan helyre irányítja, ahol könnyűszerrel megkaparintják értékes rakományát, a gépkocsive­zetőt is kellőképpen „megdolgoz­zák", s örül, ha megússza ép bőrrel. Ilyen esetekben a szerencsétlenül jártakon csak a nagykövetség segít­het. Az teszi kötelességét, bár jelen­tősen akadályozza munkáját, hogy az orosz rendőrség hosszadalmasan intézi az ügyeket, kivizsgálásukra minimális figyelmet fordít. A Keletre induló fuvarozóknak tehát körültekintően fel kell készül­niük a téli időjárási viszonyokra, és számolniuk kell az utakon leselkedő alvilági veszélyekkel. Ha Belorusz­szián is keresztülhaladnak, arról sem szabad elfeledkezniük, hogy az orosz-belorussz határon is az or­szághatárhoz „méltó" formalitások várják őket. (mázsár) (Új Szó-hír) Jó hangulatban zajlott a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szö­vetség által rendezett Ki mit tud?­vetélkedő első elődöntője, melyet szombaton tartottak Rimaszombat­ban. Öt kategóriában, 42 műsor­számmal több mint 200 alap-, s fő­ként középiskolás fiatal mérte ott össze tudását. Vers- és prózamon­dók, zenészek, énekesek, táncosok, színjátszók váltották egymást a kul­túrház színpadán a maratoni műsor­ban, mely délután egy órától este fél nyolcig tartott. A rimaszombati elődöntő fő szer­dasági, a közlekedési és távközlési, a műemlékvédelem terén pedig a kulturális minisztériumtól kaptak ígéretet a segítségre. A környezetvé­delmi minisztérium külön munka­csoportot jelölt ki, amely állandó kapcsolatot tart fenn a társulás falu­felújítási bizottságával. Érvelni csak konkrét adatokkal lehet Az előrelépést egyebek mellett az is hátráltatja, hogy, mivel bármely község egyénileg is jelentkezhet a programba, a társulásnak nincs áttekintése, mennyien kívánnak ab­ba bekapcsolódni. Ennélfogva a kor­mánnyal szemben sem tud konkrét igénnyel fellépni, nem tudja, mekko­ra állami támogatást kérhet a közsé­gek számára. Ezért aztán a falufelújí­tási bizottság egy kérdőívet állított össze, amelyet a regionális társuláso­kon keresztül minden községbe el­juttat. A községek a kitöltött ívek visszaküldésével jelezhetik a falufel­újítási programban való részvételi szándékukat. A társulás azután ezekkel az adatokkal támaszthatja alá a kormánnyal szembeni igényeit. - Mert konkrét adatok nélkül hiába kérünk mi pénzt a kormánytól. Ha megkérdezik, mennyit akarunk, s mi nem tudunk válaszolni, nem vesznek komolyan bennünket - érvelt a pol­gármester. Ezért lenne fontos, hogy a polgármesterek ezúttal vegyék ko­vezője, Tóth Róbert elmondta: ren­dezvényüket a környék számos ön­kormányzata és magánvállalkozója szponzorálta. Segítségük nélkül az egész nehezen valósulhatott volna meg. A MtÉSZ - Ki mit tud? második elődöntőjét e hét végén tartják Érse­kújvárott. A jelentkezők nagy száma miatt - több mint 100 műsorszám­mal, mintegy 400 résztvevővel szá­molnak - ez az elődöntő kétnapos lesz. A döntőt február 25-én ugyan­csak Érsekújvárott rendezik meg. (klinko) molyan a kérdőívek megválaszolá­sát, amelyeket a társulás az áprilisi közgyűléséig szeretne összegezni. Rendelet helyett ösztönzéssel Egy konkrét példa a felújítási programra nyújtandó állami támoga­tás felhasználására: egy ház homlok­zatának felújítását természetesen a tulajdonos végezteti el, saját költ­ségén. A falukép összhangjának megőrzéséhez szükséges lenne, hogy a homlokzatot halványzöldre fessék. Erre azonban az önkormányzat nem adhat utasítást. De ha azt mondanák a tulajdonosnak: amennyiben a hal­ványzöldet választja, akkor a költsé­gei egy részét állami támogatásból térítik, biztosan hallgatna a tanácsra. Jozef Mrva megmutatott egy nagy, katalógusszerű könyvet, ame­lyet a csöllei önkormányzat készítte­tett a falu számára. A színes képek­kel és illusztrációkkal ellátott könyv egyrészt követendő külföldi példá­kat - virágágyásokat, járdaburkola­tot, letőtérbeépítést, kertépítészeti megoldásokat stb. - mutat be, más­részt a falu néhány épületének jelen­legi képét és felújítási lehetőségeinek illusztrációját tartalmazza. Ha bár­melyik lakos fel kívánja újítani a há­zát, vagy rendezni akarja az udva­rát, a községi hivatalban áttanulmá­nyozhatja a katalógust, és tanácsot kérhet. Ilyen tanácsadás állami támogatás nélkül is nyújtható. A csöllei kezde­ményezés lehat az egyelőre pénzte­len falvak számára is követendő pél­dául szolgálhat. GAÁL LÁSZLÓ Amilyen a falu, olyan az állani (Folytatás az 1. oldalról) önkormányzati szervek hagyják jó­vá, s finanszírozásukról is döntenek. A falufelújítási programba min­den falujellegű szlovákiai település vagy településrész jelentkezhet. A falvak a körzeti környezetvédelmi hivatalba terjeszthetik be az önkor­mányzat által jóváhagyott helyi falu­felújítási programtervezetüket. Már 1991-ben elkezdődött (volna) A szlovákiai falufelújítási progra­mot a kormány még 1991 júliusában jóváhagyta. Hogy azóta mennyire jutottak a program megvalósításá­ban, arra Jozef Mrvától, a társulás alelnökétől, Csölle polgármesterétől kértünk választ. Elmondta, konkrét eredményekről egyelőre nehéz be­szélni, mivel Szlovákia községei nin­csenek felkészülve a falufelújítási­program terveinek megvalósítására. A falvakban ugyanis hiányzik az alapvető infrastruktúra. - Feleslege­sen kezdenénk hozzá a házak hom­lokzatának felújításához, vagy a zöldterületek kialakításához, ha a szennyvízcsatorna építésére, vagy a telefonkábelek lefektetésére csak később kerülne sor, s mindent újra felásnánk. A tényleges falufelújítás csak az infrastruktúra kiépítése után következhet. A program célja nem­csak a házak és közterületek szebbé tétele, hanem az emberek nevelése. a faluhoz való kötődésük erősítése is. Mert amilyenek a családok, olyan a falu, s amilyen a falu, olyan az állam. A társulás alelnöke azt is elmond­ta: amikor a kormány 1991-ben jó­váhagyta a programot, hét miniszté­riumot bízott meg, hogy működje­nek együtt annak megvalósításában. A környezetvédelmi minisztérium vállalta a védnökséget, a pénz­ügyminisztériumnak az anyagi tá­mogatást kellett volna szavatolnia, a többi tárca pedig a különböző szakmai problémák megoldásában segített volna. Csakhogy pénz nem volt, a kormány pedig egyéb tevé­kenysége miatt a falufelújítási prog­ramot elhanyagolta. Körülbelül egy évig semmilyen előrelépés nem tör­tént. 1992-es közgyűlésén a társulás négy falufelújítási programjavaslatot Terjesztett elő. De mivel a kormány nem volt hajlandó az együttműkö­désre, ezek a tervek sem valósultak meg. Ezt követően újabb egy évre leállt a munka, majd a múlt év köze­pén a társulásban létrehozták a falu­felújítási bizottságot, amely kizáró­lag ennek a programnak a megvaló­sításán tevékenykedik. A bizottság tagjai minden érintett minisztériu­mot megkerestek, s az év végéig több minisztertől kaptak pozitív vá­laszt. Az idegenforgalom, az agrotu­risztika, az infrastruktúra és a tö­megközlekedés fejlesztésében a gaz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom