Új Szó, 1993. december (46. évfolyam, 280-304. szám)

1993-12-27 / 300. szám, hétfő

1993. DECEMBER 27. LÚJSZÓ* MOZAIK NÉHÁNY SORBAN B ili Clinton amerikai elnök csü­törtökre virradó éjszaka tele­fonbeszélgetést folytatott Borisz Jel­cin orosz elnökkel. A másfélórás beszélgetés fő témája Clinton január közepére tervezett moszkvai útja volt. Arról még nem született dön­tés, találkozik-e Vlagyimir Zsiri­novszkijjal, a választásokon győztes liberális demokraták vezérével. Clinton elmondta, a beszélgetés so­rán Jelcin levertnek tűnt neki a vá­lasztások eredményei miatt, ugyan­akkor nagyon magabiztos volt a gaz­dasági reformok folytatását illetően. J esse Jackson amerikai polgárjogi harcos, aki a karácsonyi ünnepe­ket Kubában töltötte, felszólította az Egyesült Államokat a szigetország elleni gazdasági szankciók feloldásá­ra. A Havannában, egy kis baptista templomban celebrált karácsonyi mise során a tiszteletes azt mondta magáról, hídépítőként jött Kubába, s el akarja érni, hogy Kuba és az USA ismét közeledjék egymáshoz. S imon Peresz izraeli külügymi­niszter a Versailles-i palesz­tin-izraeli tárgyalások után bejelen­tette: a megbeszéléseket a héten Kairóban folytatják. A delegációk még mindig nem egyeztek meg a ha­tárvonal kijelöléséről, s az is hátrál­tatja a megegyezést, hogy a washing­toni megállapodással ellentétben Iz­rael vonakodik kivonni valamennyi katonáját Gáza és Jerikó térségéből. F idel Castro kubai vezér törvény­telen lánya az Egyesült Álla­mokba emigrált. A 40 éves Alina Fernandez Revuelto előbb Spa­nyolországba repült, ott kapott ked­vező választ kerelmére, s már mint politikai menekült érkezett Atlantá­ba. Egyelőre nem tudni, hol fog élni az USA-ban. Alina, aki mindig na­gyon btrálóan nyilatkozott apja poli­tikájáról, 15 éves lányát Kubában hagyta. M ieczyslaw Wachowski, Lech Walesa lengyel államfő egy­kori sofőrje államminiszteri rangot kapott az elnöki hivatalban. A 43 éves exsofőr eddig ugyanott állam­titkár volt, s az utóbbi három évben az elnök legközelebbi tanácsadója. Államminiszterként biztonsági, vé­delmi és külügyi kérdésekért lesz felelős, vagyis azokért, melyek al­kotmányos felügyelete közvetlenül Walesa hatáskörébe tartozik. (Folytatás az 1. oldalról) képviselők. A régió tanácsának legutóbbi megállapodása szerint azonban a nagygyűlés akkor lesz igazán jó, ha ott csak a polgár­mesterek lépnek fel. - Ön szerint mi okozta a szlo­vák részről tapasztalható hiszté­rikus reagálást? - Talán hibát követtünk el az­zal, hogy megjelentettük felhí­vásunkat, amelyet meghívónak szántunk. Nem tagadjuk, némi hangulatkeltés is volt benne. A felhívás általunk hitelesített szlovák fordítása nem jelent meg azonnal. A szlovák sajtóban közreadott fordítást mások ké­szítették, s az abban szereplő kifejezések némelyikébe beleka­paszkodtak a szlovák újságírók. - A íélreértések elkerülése végett miért nem adtak önök egy hiteles szlovák fordítást a szlovák sajtónak? - Bevallom, ez a mi mulasztá­sunk. A hiteles szlovák fordítás csak néhány nappal a felhívás magyar szövegének megjelenése után készült el. - A köztársasági elnök elő­ször a kormányfővel és a parla­ment elnökével tárgyalta meg az ügyet. Nem kértek önöktől elő­zetes felvilágosítást a nagygyű­lés célját illetően ? -Találkozójuk előtt nem be­széltek velünk; de az elnöki iro­AZ 1994-ES ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS MARGÓJÁRA Gödör helyett Mariana-árok? Megkésett beterjesztés, a parlamenti bizottságok többnyire elutasító állás­pontja, az ellenzéki képviselők lesúj­tó birálatözöne, egy parlamenti frak­ció kettészakadása, s végül néhány téves gombnyomás a végső szavazás során - ennyi minden előzte meg a Szlovák köztársaság 1994-re szóló állami költségvetésének elfogadását. Mire elegendő és mire nem a jövő évi költségvetés? Először is, az idei­től eltérően 1994-ben, 14 milliárd koronás hiánnyal számolnak a pén­zügyminisztérium szakemberei, va­gyis ekkora a különbség a 124,5 milliárd koronásra tervezett bevétel és a 138,5 milliárdra becsült kiadás között. A három legfontosabb mak­roökonómiai irányszám, amelytől 1994-ben ugyancsak függ az állam pénzügyi gazdálkodása, a követke­ző: a bruttó nemzeti össztermék 0 százalékos növekekdése, azaz, az 1993-as szint tartása, 12 százalékos infláció és 17 százalékos munkanélküliség. Persze, kérdés, vajon mennyire reális a három irányszám? Az idén a bruttó nemzeti össztermék 5 szá­zalékos visszaesésével számolha­tunk, a konjunkúrát, a gazdasági megélénkülést jelző építőipar terme­lése és a munkatermélékenység is alaposan csökkent. A prognózisok szerint jövőre további 3—4 százalé­kos visszaesés vár ránk. Az infláció mértéke 1993-ban mintegy 23 szá­zalékos. Vajon 1994-ben miért mér­séklődne közel a felére, amikor már most várható a villany, a gáz, a tö­megközlekedés árának érezhető emelése és folytatódik az árliberali­zálás? Végezetül, a 17 százalékos munkanélküliség csak akkor tartha­tó, ha továbbra is elodázzuk a csőd­törvény tényleges érvényesítését. Egy költségvetés akkor jó, ha biz­tosítja a gazdaság működésének ke­retfeltételeit, világos célokat tűz ki, van mobilizáló hatása, és megőrzi a társadalmi békét. Ha az 1994-re elfogadottat összevetjük az ideivel, kiderül: csak az erőszakszervezetek­re fordított összegek, a védelmi és belügyi kiadások növekednek. Vala­mennyi egyéb területen számottevő lefaragásokat eszközöltek. Becslések szerint az oktatásügyben a pénzügyi restrikció következtében 15-20 ezer ember elbocsátása várható, a honi tudomány számára pedig egyenesen a halálos ítéletet jelenti a jóváha­gyott szűkös anyagi támogatás. A költségvetésből áprilistól már nem folyósítják az állami kompenzációs segélyt, ami újabb pofon a nagycsa­ládosoknak és a fiatal házasoknak. Ezek után szinte természetes, hogy az önkormányzatok bevételeit ugyancsak megkurtítják, a közpon­tosítási törekvések nagyobb örö­mére. A gazdaság sem jár jobban. Nehe­zen hihető, de így van: a kormány tartalékalapjából együttesen min­dössze 1,6 milliárd koronát szán olyan fontos területekre, mint a kon­verzió, a szerkezetátalkítási progra­mok, a gazdaságstabilizálás, és a komplex lakásépítés. Oly sokszor elhangzott: az ország húzóágazata lehet az idegenforgalom, valamint a kedvező geopolitikai fekvés adta infrastrukturális előnyök. Ennek el­lenére a turisztikára szánt 50 millió koronás pénzinjekciót elvették, míg a közlekedés fejlesztésére csupán 1 milliárdot szán a költségvetés,, amiből 4-5 kilométernyi autó­sztráda építésére futja. Ösz­szehasonlításképpen: Csehország­ban jövőre 10,5 milliárd cseh koro­nát szánnak a közlekedési beruházá­sokra. A korszerűsítésre, az új tech­nológiák behozatalára gyakorlatilag nincs keret. A gazdaság mobilizálása kizárólag a külföldi tőke és a bank­kölcsönök feladata lesz. Végezetül két riasztó tény - az országot egyre jobban fojtogatja a belső és a külső adósság. Jövő év végén, ha a deficit valóban nem haladja meg a 14 mil­liárdot, a belső adósság mintegy 45 milliárd koronára emelkedik. Ennek kamatai és törlesztése jelentős forrá­soktól fosztja meg az államháztar­tást. A külső adósság pedig a deviza­tartalékokat apasztja le. A Szlovák Nemzeti Bank közel 500 millió dol­lár devizatartalékkal rendelkezik; 1994-ben 23,4 milliárd koronányi tartozást kell kifizetni, ennek felét konvertibilis valutában (kb. 350 mil­lió dollárt). Nagyon nehéz év áll előttünk. Sportnyelven szólva kis pénz, kis foci vár valamennyi tárcára. Meddig tart még a hét szűk esztendő? Állító­lag 1994-ben éijük el a gödör alját, majd jön az elrugaszkodás. Csak a szüntelen süllyedés során ki ne derüljön: nem is gödörbe estünk, hanem egyenesen a földkerekség legmélyebb hasadékába, a Mariana­árokba. SIDÓ H. ZOLTÁN ITTHON TŰBTÉNT - 7 NAP ALATT TÉTOVA ELLENZÉK. Túlságosan sok „véletlen" mozzanata volt a költségvetés megszavazása-elutasítása körüli harcehurcának, így ma már bizonyítható, nem egészen alaptalanul gyanítottuk már hónapokkal ezelőtt is, hogy jelentős számú honatya „székrekedés­ben" szenved. így a választó hiszi is, meg nem is, hogy Peter Weiss és Ladislav Pittner valóban csak tévedésből nyomta meg az „igen" gombot. Azzal a ténnyel pedig már valóban nem tud mit kezdeni a szlovákiai magyar választópolgár, hogy számos képviselőnk vagy tartózkodott, vagy nem szavazott. Hüledezve nézi az ember a sajtó­ban közzétett listát, amelyből kiderül, hogy egyesek nem tudták eldönteni, szeressék-e Vladimír Mečiart és kormányát, vagy sem. És voltak magyar képviselők, akik egyáltalán nem nyomták meg a gombot. KETTÉVÁLT A SZLOVÁK NEMZETI PÁRT. Bekövetkezett, amit már hónapok óta gyanítottunk. Ľudovít Černák pártjában alig néhány nappal a koalícióba való belépés után két irányzat alakult ki. Az egyik nem változtatta meg a nevét, a másik Nemzeti Demokrati­kus Klubnak nevezte el magát, és olyan politikusok csatlakoztak hozzá, akik megelégelték, hogy pártjukból Mečiar miniszterelnök Nemzeti Front-típusú pártot igyekezett faragni. Egyelőre csak ennyit tudunk és nem többet Cernákék politikai szándékairól. A minisz­terelnöknek parírozok fő érve az, hogy nem szabad a nemzetet megosztani, és mindent el kell követni annak érdekében, hogy az önálló Szlovák Köztársaság létének első esztendejében ne bukjon meg a kormány. Černák csapata abból indul ki, hogy meg kell őrizni a párt arculatát. Félő azonban, hogy egyvalamiben, a magyarellenes­ségben mindkét klub egy húron pendül. NEM TANÁCSOLT A KISEBBSÉGI TANÁCS. A pártállam leépítése óta mindenki tudta, hogy Szlovákia belpolitikai életében a nemzetiségi kérdés megoldatlansága felmérhetetlen kockázattal jár. Ennek ellenére nincs az országban kormányszintű intézmény, amely teljes komolysággal e problémára összpontosítana. A kor­mány kisebbségi tanácsa sóhivatalnak bizonyult. Arra, hogy a hely­zeten változtatni kell, most maga a köztársasági elnök figyelmezte­tett. Ma még azt sem tudjuk, hogy mi lenne az új intézmény neve, milyen lenne a hatásköre, kikből állna. Egy valamit azonban előre lehet tudni: csak akkor lesz ez a hivatal működőképes, csak akkor érdemes rá pénzt áldozni, ha a testületbe olyan emberek kerülnek, akik képesek előítéletek nélkül közelíteni a nemzetiségi kérdés szerteágazó problémájához. A kormány kisebbségi tanácsa nem tanácsolt, mert vezetői eleve azt akarták bizonyítani, hogy ebben az országban már megoldották ezt a kérdést. Tehát nem az a lényeg, hogy lesz-e a kormánynak nemzetiségi hivatala, hanem hogy úgy működik-e majd ez az intézmény, ahogy működnie kell. TÓTH MIHÁLY ÚJ POSTA SOMORJÁN Somorján a posta már a hetvenes évek óta kényszerkörülmények közt működik és a telefonközpontot sem tudták tovább bővíteni. Ezért fogad­ták örömmel a távközlési és posta­igazgatóság vezetői a város ajánlatát a befejezetlen PÜT (polgári ügyek testülete) épület megvételére. A szerződés aláírása után a duna­szerdahelyi OSP-Danubius 13 hónap alatt elvégezte a szükséges átalakítá­sokat, így karácsony előtt Duóik František, a Szlovák Távközlési Vál­lalat kerületi és Szalay János duna­szerdahelyi területi igazgatója, il­letve Obický Vladimír a Szlovák Posta kerületi és Gomos Zoltán du­naszerdahelyi területi igazgatója ün­nepélyesen átvehették az épületet. Az esemény különlegessége, hogy ebben szerelik az ország máso­dik digitális telefonközpontját. Ez egyrészt 1200 új vonal bekötését teszi lehetővé Somorján, Csölösztőn és Úszoron, illetve lényegesen emeli a szolgáltatások minőségét. Ezt hangsúlyozta az átadó ünnepségen Gyulai Lajos polgármester is. -tl­Célzatos volt a reagálás da vezetőjével már korábban is tárgyaltunk e témáról, és teljes megértésben váltunk el egymás­tól. Éppen ezért meglepett, ami­kor négy nap múlva időzített bombaként robbant az egész ügy. A köztársasági elnök min­den hétfőn találkozik a parla­ment és a kormány elnökével. Az említett megbeszélésükön a költségvetésről és egyéb fontos problémákról kellett volna tár­gyalniuk. Hogy mégis a komáro­mi nagygyűlés került terítékre, és hogy a sajtó éppen ezt a témát fújta fel, ebben látom én a célza­tosságot. A szlovák rádióból ér­tesültem arról, hogy a köztársa­sági elnök magához kéreti a par­lamenti pártokat. Akkor már magam is kérni akartam, hogy fogadjon engem, s tájékoztatni szerettem volna, hogy valóban objektív információkat kapjon. — A felhívás szövegében sze­repel a tartomány szó, s ez irri­tálja leginkább a nagygyűlés el­lenzőit. Területi autonómiát je­lent ez a kifejezés, vagy sem? - A felhívásban azt írtuk, hogy a nagygyűlésnek egy kü­lönleges jogállású területre való igényt kell megfogalmaznia. Mi ezt a kifejezést az Európa Tanács 1201-es ajánlásából vettük át. Én most nem kívánom megfogal­mazni, hogy ez alatt mi értendő, mert éppen a komáromi nagy­gyűlés feladata, hogy ezzel fog­lalkozzon. - Az eredeti elképzelés sze­rint a nagygyűlés megválasztana egy száztagú szenátust, vagy bi­zottságot - bárhogy is nevezzük. Milyen jogkörökkel bírna, és mi lenne a feladata? - A nagygyűlés a petíciós tör­vény értelmében jön össze, és a bizottság a petíciós bizottság jogkörével rendelkezhet. A pon­tos taglétszám még nem dőlt el. Mi azt javasolnánk, hogy a bi­zottság tagja legyen minden egyes parlamenti képviselő, azaz a két magyar mozgalom és a Demokratikus Baloldal Pártja magyar nemzetiségű honatyái. A polgármesterek és az önkor­mányzati képviselők a politikai erők megoszlása szerint részará­nyosán kapnának helyet a testü­letben, amely így megközelítő­leg nyolcvan emberből állna ösz­sze. Ezt esetleg száztagúra egé­szíthetjük ki, de a százas szám a felső határ. - De hiszen a kezdet kezde­tén arról volt szó, hogy ez egy pártok feletti fórum lenne, poli­tikai hovatartozástól független részvétellel. Akkor most miért fontos a politikai részarány? - Ez kényes kérdés! Szeret­nénk nagyon igazságosak lenni, hogy senkit se sértsünk meg. - Az eredeti elgondolás sze­rint a komáromi nagygyűlés résztvevői csatlakozhattak vol­na a dél-szlovákiai polgármeste­rek és választott képviselők tár­sulásához, amennyiben az addig létrejön. Úgy tudom, a belügy­minisztérium elutasította a tár­sulás bejegyzését, a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának 6. közgyűlésén úgy döntöttek, a legfőbb ügyészséghez fordul­nak jogorvoslatért. - Ez meg is történt. Választ egyelőre nem kaptunk. így a nagygyűlésen esetleg csak tájé­koztathatunk arról, hogy erre törekedtünk. - Hány embert várnak Komá­romba ? - A megszólítottak száma kö­rülbelül ötezer. Véleményem szerint ezren talán eljönnek. De ha több százan vesznek részt, akkor is nagyon hasznos talalko­zó lesz. - Nem érzik úgy, hogy ilyen nagy ellenállással szemben fejjel mennek a falnak, ha 8-án mégis megtartják a gyűlést? - Naponta több információt kapok ezzel kapcsolatban. Mind magyar, mind a szlovák részről vannak ellenzői és támogatói is a rendezvénynek. Sokan azt mondják: „gyerekekj ne csinál­juk, mert ebből baj lesz". Töb­ben vannak viszont azok, akik azt állítják, nem szabad félni. GAÁL LÁSZLÓ Elnézést kérünk olvasóinktól, főleg Pásztor Istvántól, mivel az általa jegyzett közleményt la­punk, a nyotnda hibájából, téve­sen közölte. A további félreérté­sek elkerülése végett közöljük a helyreigazítást, miszerint a ko­máromi békés nagygyűlés célja a következő kérdések megvita­tása: - az önkormányzatok jogi helyzete; - az ország új közigazgatási és területi átszervezése — tekin­tettel az Európa Tanács 1201-es ajánlására; - a szlovákiai magyarság al­kotmányos jogállása; - a dél-szlovákiai választott képviselők és polgármesterek társulása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom