Új Szó, 1993. szeptember (46. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám, péntek

1993. SZEPTEMBER 10. *ÚJSZÓ* RIPORT MIT SZOL EHHEZ, GROF UR? MÁR MEGFÚRTÁK A KRASZNAHORKAI VÁRDOMBOT Jó harminc éve annak, hogy a csehországi Bradáč család a krasznahorkai vár alá érkezett. A cseh mutatványosfamília a várdombon, az autóparkoló mellett telepedett le, ott üzemeltette évről évre, szezonról szezonra attrakcióit: a céllövöldét, rinjrfispilt, tükörlabirintust meg egyebeket. Itt, Krasznahorkán cseperedett fel a hálom Bradáč fiú is, akik a 89-es változások után Braspol néven korlátolt felelősségű társaságot alakítottak, és az elmúlt év tavaszán bejelentették igényüket a krasznahorkai önkormányzatnak: szeretnék megvásárolni a várdombon az autóparkoló melletti területet, azt, ahol az „üzemeik" állnak. Sokak szerint e lépésre azért szánták el magu.kat, mert az önkormányzat meglehetősen magas bérleti díjat követelt a területért. (Amely, mint kiderült, akkor még nem is képezte a krasznahorkai városi önkormányzat tulajdonát.) Bradáčék akkor azzal a tervvel álltak elő, hogy az idegenforgalom fellendítése céljából, a nyugati turisták idecsalogatása érdekében nagyszabású építkezésekbe kívánnak kezdeni a megvásárolandó területen. Szállodát, vendéglőt, cukrászdát építenek, sportpályákat meg egyebeket. Az önkormányzat egy részénél, leginkább az Együttélés képvi. selőinek körében, jelentős ellenállást váltott ki ez a terv, és a lakosság sem támogatta egységesen, hogy a területet eladják a cseh családnak. A képviselőtestület java részét és a krasznahorkai polgárok döntő hányadát azonban meggyőzte a tervezet, és Bradáčék tekintélyes támogatóra akadtak a falu polgármesterének személyében is. Így a krasznahorkai önkormányzat úgy döntött, a területet eladják a vállalkozóknak. Kiderült azonban, hogy a szóban forgó telek még nincs is a falu tulajdonában. A hajdani grófi birtok ugyanis még állami tulajdonban volt, de akkor már tudni lehetett, hogy egy törvény értelmében nemsokára a falura száll. Meggyorsítván ezt a folyamatot elintézték, hogy a falué lett ez a vár alattí rész, melyből az adásvételi szerződés értelmében 18 ezer négyzetmétert, négyzetméterenként 20 koronájával, összesen mintegy 360 ezer koronáért eladták a Braspol kft.-nek. Az elmúlt év júniusában megkötött adásvételi szerződésben azonban szerepel egy kitétel, mely szerint ha a kft. egy éven belül nem kezdi el az építkezést, a szóban forgó telek visszakerül Krasznahorka község tulajdonába. Erre hivatkozva idén júliusban, az egy év letelte után néhány önkormányzati képviselő kezdeményezte a telek visszavételét, mondván, hogy az építkezés nem kezdődött el. Az önkormányzat egyhangúlag, egy tartózkodással megszavazta, hogy bíróságra viszik az ügyet, visszakövetelik a területet. Bradáčék viszont azt állítják, ők betartották a szerződést, hiszen megindult az építkezés. Álom vagy telekspekuláció? Szerencsés Péter, aki az önkormányzatban az Együttélést képviseli, a telekeladásnak kezdettől erős ellenzője volt. A krasznahorkai autósketnpingben beszélgettünk, melyet már harmadik éve bérel a helyi önkormányzattól. Bérletét most hosszabbították meg öt évre, mivel az első, kétéves bérleti időszak az elmúlt év végével lejárt. Mint elmondta, az idei év áprilisáig nem volt biztos benne, hogy a kempinget újra bérbe veheti-e. Pályázatot írtak ki ugyanis a kempingre, de mivel nem akadt más jelentkező, így az újra az övé lehetett. - A képviselők java része szerintem az ominózus tavalyi szavazás után nem sokkal megbánta hogy az eladás mellett szavazott - válaszolja Szerencsés úr arra a kérdésemre, hogy minek köszönhető a mostani szavazás eredménye, amikor is gyakorlaülag egyhangúan döntöttek, hogy visszaperelik a telket. - A józanul gondolkodók szdmdra már akkor is nyilvánvaló volt, hogy ebben a gazdasági helyzetben irreális egy ilyen hatalmas építkezés megvalósítása. Véleményem szerint ez gazdasági csődöt jelentene, éppen ezért nem is fog megvalósulni - folytatja Szerencsés Péter. - Szerintem egyértelmű, hogy Bradáčék részéről az egész csak ámítás és a céljuk a lelek megszerzése volt. Amikor a falu eladta a telkei, végigjártuk az illetékes szerveket: a műemlékvédelmi hivatalt, a körzeti környezetvédelmi hivatalt, a Betléri Múzeumot, hogy egyáltalán lehet-e ezen a telken építkezni, hiszen egy műenüék közvetlen közelében található. Ezek a hivatalok egyértelműen leszögezték, hogy nagyobb építkezés megkezdését azon a területen nem tai ,jdk ajánlatosnak. Véleményüket írdsbai. is kinyilvánították, ezt ót nappal a tavalyi szavazás után a polgármester is kézhez kapta Emellett az illetékes szervek személyesen is meglátogatták őt azzal, hogy ne intézzék az eladást, mert ott építkezés nem lesz. A polgármester mindezt eltitkolta a képviselő-testület előtt, nehogy esetleg újraszavazdsra kerüljön sor. Megkötötte az adásvételi szerződést, melyet szintén nem terjesztett a képviselő-testület elé. Az árat is a testület tudta nélkül határozták meg, sőt még az

t se tudtuk pontosan, milyen terület eladásáról lesz valójában szó. Én azért is elleneztem a telek eladását, mert jobbnak láttam volna a területet hazaiaknak eladni. - Azon a tavalyi szavazáson azonban a képviselőknek több mint a fele Bradáčékat támogatta. - Sokan valóban elhitték, hogy ők ott építkezni fognak. Egy részüket meg talán valamilyen módon befolyásolták. Azóta azonban, mint a mostani szavazás bizonyttja megváltoztatták véleményüket. - Az elmúlt egy év alatt önök várakozó álláspontra helyezkedtek? - Részben. Kikértük az adásvételi szerződést a polgármestertől, melyet annak aláírása után három hónappal kaptunk meg. Aláírásgyűjtés is folyt a faluban. Egyrészt a telekeladás ellen, másrészt azért, hogy új polgármesterválasztást tartsunk. Ez utóbbitól már eltekintünk, úgy döntöttünk, megvárjuk a rendes helyhatósági választásokat. Közben még történi egy és más. A Braspol tavaly is, idén is várjátékokat szervezett a vár alatt. A falunak az elsőből nem lett egy fillérje sem, a mostani várjátékokal pedig még nem számolták el. A Bradáč család is hangnemet váltott, elkezdtek fölényesen jpeszélni a faluval. Közben megpróbálták megkörnyékezni a rozsnyói vezetőket, akik valamit számítanak vagy valamiről dönthetnek az ügyben. A falu csak a legutolsó volt mindenben, a várjdtékok szervezéséről is csak utólag szerzen tudomást a képviselő-testület. Senki nem lett volna ellene, de néhány dolgot meg kellett volna beszélni. Például az útlezárást. Bradáčék a várjdtékok idei hat napja alatt egyszerűen lezárták a várhoz vezető autóutat, s még a turistákat - hazaiakat és külföldieket - is csak úgy engedték fel a várhoz, ha kifizették a várjátékok belépti díját. Szóval a képviselő-testületben is betelt a pohár, s mivel az építkezés valóban nem kezdődött el, úgy döntöttünk, hogy visszapereljük a telket. A polgármester, aki továbbra is támogatja a dolgot A polgármester, Szarka István tavaly is a telekeladás támogatói közé tartozott, s jelenleg is az a véleménye, jól tette a falu, hogy ezt az adásvételt nyélbe ütötte. - Az adásvételi szerződésben van egy kikötés, mely szerint egy éven belül el kell kezdeni az építkezést. A képviselők egy része erre hivatkozott, amikor azt követelte, szavazzunk a telek visszapereléséről. ók ugyanis nem tartották az építkezés megkezdésének azt, hogy a Braspol egy 120 méteres kutat fúratott a telken a leendő objektumok vízellátása céljából, illetve hogy elkészíttette a komplexum előzetes terveit. - Egyes képviselők véleménye szerint azt már az eladás idején is előre tudni lehetett, hogy ezen a műemlékvédelmi területen nem kapnak majd építkezési engedélyt az említett vállalkozók, s így az egész csak a telek megszerzésére irányuló félrevezetés volt. - Akkor még nem volt szó arról, hogy itt nem lehet építkezni• A Rozsnyói Körzeti Környezetvédelmi Hivatal csak az idén márciusban hirdette ki rendeletét, melynek értelmében ez a terület a műemlék, a vár védőövezetéhez tartozik. A törvény értelmében azonban így sincs szó arról, hogy ebben a védőövezetben tilos volna az építkezés. Csak arról, hogy az esetleges új épületeknek illeszkedniük kell a műemlékhez, illetve arról, hogy az építkezésbe a műemlékvédelmi hivatalnak bele kell egyeznie. - A Bradáč családot meghívták arra a képviselő-testületi ülésre, melyen a telek visszapereléséről döntöttek? Tárgyalt valaki velük arról, hogy mivel indokolják az építkezés megkezdésének késedelmét? - Szerintem az volt a legnagyobb hiba, hogy a képviselő-testület egy gyors döntést hozott a visszaperelésről anélkül, hogy Bradáčék érveit meghallgatta volna. - Ön továbbra is úgy gondolja, hogy a Braspol valóban építkezni kíván a megvásárolt telken? - Szerintem ha valaki nem gondol komolyan valamit, nem fektet bele félmillió koronát egy kút fúrásába. Nem csináltatja meg az előzetes terveket 250 ezer koronáért, nem csináltál rajzokat a kanalizációról. És én ide sorolom azt a mintegy 360 ezer koronát is, amely a telekfejében már tavaly beérkezett a községi pénztárba. Természetesen nagy nehézségek merültek fel közben. A múlt év kora nyarán még nem gondoltuk például, hogy Csehszlovákia kettészxikad, hogy a bankok nem adnak majd hiteleket stb. - A képviselők egy része azt is kifogásolja, hogy a falunak az eladásból a telek árán kívül nem sok haszna lesz. Ezt bizonyítják a várjátékok is, melyeknek hasznából a községi kasszába nem sok pénz érkezett. - Ez dezinformáció. A vdrjátékok hasznából csaknem 30 ezer koronát kapott a falu, s a vállalkozók a terület után rendesen fizetnek adót, illetve a vállalkozás későbbi hasznából is előreláthatóan fognak majd. A mi szándékaink komolyak A három Bradáč fivér közül csak Jaraslavot, a legfiatalabbat találtam otthon. Arra kért, várjuk meg bátyját, FranüJeket is, aki éppen Rozsnyóra ment áruért. A Braspol ugyanis időközben megvásárolta a vár alatü büféket. Míg FrantiSekre várakoztunk, Jaroslav megmutatta a nemrég fúratott kutat, amelyet a parkolótól északnyugati irányban, a rét sarkában találtunk meg. - Elég nehéz volt a fúrás, hiszen magasan vagyunk, mélyen kellett vizet keresnünk. Több varázsvesszős vízkereső szakembert is meghívtunk, s miután valamennyinek megegyezett a véleménye ebben az egy pontban, itt kezdhették el a fúrást. De még így is tartottunk attól, hogy nem találnak vizet. Szerencsére 126 méterre a felszíntől kiadós forrásra akadtak, mely másodpercenként 5 liter vizet ad. A fúrást végző vállalattal 150 méteres mélységre és félmillió koronára kötöttünk szerződést azzal, hogy ha mégsem találnak ott vizel, akkor egy másik helyen féláron újra próbálkoznak majd. Szerencsére van víz, mert anélkül az általunk tervezeti építkezés megvalósíthatatlan. Nekünk azonban az egész létesítményhez 0,2 literes vízhozam is elég, a többit használhatja majd a falu, hiszen most is vízhiánnyal küszködnek magyarázza Jaroslav, majd hozzáteszi, hogy ez a kút is szándékaik komolyságát bizonyítja. Közben megérkezik a bátyja, így hármasban folytatjuk a beszélgetést. Sorra megmutatják az ügyre vonatkozó aktákat, illetve a létesítmény előzetes terveit is. A terveket Vojtech Zelina rozsnyói származású pozsonyi építész készítette, mintegy 300 ezer koronáért. Bradáčék hangsúlyozzák, több építésszel folytattak tárgyalást, míg végül Zelina úr mellett döntöttek. Érezték, hogy mivel innen származik, másként áll a dolgokhoz, valóban szívén viseli az ügyet. Azt is hangsúlyozzák, hogy eddig minden számlát kifizettek, csaknem kétmillió korona értékben. Ezt azért tartották fontosnak elmondani, mert többen azzal érveltek ellenük, hogy nem lesz pénzük az építkezésre. A büféket is megvásárolták a vár alatt azzal, hogy mivel rendkívül rontják a képet (ebben valóban igazuk van), idővel szeretnék őket lebontani, s ha más tulajdonosuk lenne, akkor ez nehézségekbe ütközhetne. Ezek után sorra vesszük az építkezés egyes objektumait, a Zelina úr készítette tervek alapján. - Azok a szolgáltatások, amelyeket itt jelenleg a turistáknak nyújtanak, rendkívül alacsony színvonalúak. Mi már három évtizede itt élünk, s már régóta készültünk arra hogy ha lehetőségünk lesz rá, megpróbálunk ezen javítani. A vár és a gyönyörű környék idecsalogatja a turistákat, a mi célunk pedig az, hogy itl tartsuk őket, hogy pénzt hagyjanak itt, amelyből nemcsak nekünk, hanem a környéknek is haszna lehetne. - Az építkezést a kúttal és a víztisztítóval terveztük kezdeni, hiszen ezek nélkül nem tehetünk tovább egy lépést sem - magyarázza Franúšek. - A kút már elkészült, a víztisztítóra is megvan az engedélyünk, de leállítottuk az egészet, mert a per miatt a dolognak bizonytalan a jövője. Pedig egy szerződés értelmében a víztisztítót a működtetési költségek fejében Krasznahorkaváralja község is használhatná, melynek most még nincs ilyen létesítménye. Ezek elkészülte után következne fokozatosan a többi épület: egy cukrászda üvegfallal, melyen keresztül szép kilátás nyílna a várra; egy gyorsbüfé, előtte szökőkúttal. Ezt követné a rét északkeleti sakrában egy kétszintes, magasabb árkategóriájú szálloda és étterem. A nyugati részen teniszpályák és golfpálya adminisztratív épületek és családi házjak, a mi családunk részére. - Ügy tudom, az illetékesek nem egyeznek bele, hogy ilyen nagyszabású építkezések történjenek a várdombon, és hogy ez már tavaly is világos volt. - Nem igaz, tavaly még erről szó se volt. A körzeti környezetvédelmi hivatal csak idén márciusban hozta meg a védelmi övezetre vonatkozó döntését, véleményem szerint csak azután, amikor látták, hogy mi komolyan gondoljuk az építkezést. Zelina úr terveit véleményezésre hozzájuk is eljuttatta, illetve a műemlékvédelmi hivatalhoz, és ezeket a véleményeket csak idén májusban kaptuk meg. Szóval mi tavaly ősszel, amikor Zelina ural megbíztuk ezzel a munkával, illetve amikor az építkezéshez szükséges engedélyeket intéztük, még nem sejtettük, hogy ezek a hivatalok az építkezés ellen lesznek. Tököly Gábor úr például, aki a Rozsnyói Környezetvédelmi Hivatal igazgatója, elutasító véleményében azt írja hogy a várdombon a környezet eredetiségének megőrzése érdekében nem ajánlanak állandó jellegű épületeket. És ezek a csúnya büfék nem rontják az összhatást? Tököly úr úgy vélekedik, hogy a vár csak mintegy másfél órás megállója a turistáknak, azután folytatják útjukat. Elég léhát egy kis büfé, ahol szomjukat oltják, esznek, aztán mennek tovább. Szerintünk ez hülyeség! Nem állnak meg akkor, ha nincs miért megállni! A környék azonban annyira attraktív, hogy még télen is érdekes lehelne: turisztikára, téli sportokra lehetne használható. - Önök hogyan látják, a faluban miért lett ekkora ellenzéke a tervüknek? - Egyrészt az emberi irigység játszott közre, másrészt a konkurenciaharc. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy a terület iránt mások is érdeklődnek, akik most mindent megmozgatnak, hogy bennünket kiüssenek a nyeregből. De mi nem tettünk le tervünkről. Bízunk benne, hogy megnyerjük a pert, s ha majd az egész felépül, amellett, hogy munkaalkalmat jelent majd a falunak, anyagi haszna is lesz belőle. Fölkerestem Kahanec urat is, a Rozsnyói Környezetvédelmi Hivatal elöljáróját, akinek a kompetenciájába tartozik az építkezési engedély kiadása, s aki írásbeli véleménye szerint nem támogatja az építkezést. Az ügyben nem kívánt nyilatkozni. Nem szeretne beleavatkozni ebbe a terüleU vitába, mert mint mondta, állami szervként ez nem feladata. Szívesen megkérdeztem volna még valakit az ügyben, akihez azonban nem tudtam eljutni: a liechtensteini Vaduzban élő Andrássy Géza grófot, aki ugyan a családnak a betléri, s nem a krasznahorkai ágához tartozik, de az előzőnek örököse nem lévén ő a krasznahorkai birtok örököse. Persze, a birtokot nem kapta vissza ismert okok miatt. Ha másként nem, így, az írás végén megteszem, hátha eljut hozzá a kérdés: Grófúr, mit szól mindezekhez? KLINKO RÓBKRT Köd borítja a krasznahorkai várat (Méry Gdbor felvétele)