Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám, szombat

1993. JÚNIUS 5. ŰJSZÓi MOZAIK 4 A SZLOVÁK TELEVÍZIÓ MAGYAR ADÁSA ma 17.40-kor A tartalomból: • Kodály Napok Galáritán • A II. világháború áldozatai­ra emlékeztek Negyeden és Vámosfaluban • A magyarországi organi­kus építészet a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galé­riában • Séta a füleki várban • A takarékosság új formái • A vers- és prózamondók IV. kategóriájának győz­tese Műsorvezető: PÉK ZOLTÁN KORTÁRS SZLOVÁK GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓK Bár a szlovák gyermekkönyv-il­lusztrátorok jó hírnévnek örvende­nek szerte a világban, mostanság nem nagyon vannak elkényeztetve. A könyvkiadók nehéz anyagi helyze­tük miatt ugyanis egyre kevesebb eredeti mesekönyvet adnak ki. A ha­. zai piacra hirtelen beáramlott nyuga­ti kommersz mesekönyvek borsos áruk ellenére is kelendőek. Nehéz felvenni velük a versenyt az olcsóbb, sokszor talán szerényebb kivitelű hazai könyveknek, ugyanis a színes rajzokkal illusztrált eredeti mese­könyv kiadási költsége messze meghaladja a világ minden táján nagy példányszámban kiadott, s vé­gül nálunk is olcsó pótpiacot találó termékekét. Ezért lehetséges az, hogy számtalan kiváló illusztrátor könyve porosodik kiadatlan a kiadók polcain, miközben lenne igény a szép hazai mesekönyvekre. A nemzetközi gyermekkönyv-il­lusztrációkat felvonultató szemlére, a BIB-re készültek a szlovák alkotók azzal a kiállítással, amely június 6­áig várja a látogatókat a pozsonyi Bibiana Házban. A tavalyi év termé­séből láthattunk itt válogatást, és már most megtudhatjuk, kik képvi­selik a szlovák gyermekkönyv-il­lusztrátorokat az öszi nemzetközi megmérettetésen. A bemutató mó­dot nyújt annak mérlegelésére, hogy vajon a legméltóbb alkotások jut­nak-e tovább, s ősszel majd a nem­zetközi kínálattal is összevethetjük a kiválasztott munkákat, könyveket. Az anyag sokrétű: a Brunovský­féle stílus mellett gyermekrajzokat utánzó képek is fel-felbukkannak, izgalmas grafikai megoldások mel­lett szokványosakat is találunk. A Bibiana Ház ismert ötletessé­gével most sem csupán puszta tár­latot kínál, hanem felállított egy éj­szakát idéző termet is, amolyan ol­vasózugot, lámpácskákkal, asztal­kával, ódon nagymama-ággyal. Be­rendezett egy olyan helyiséget is, ahol párnákon ülve vagy térdelve lapozgathatják a gyerekek az 1990/91-es év német gyermek- és ifjúsági könyvtermésének példánya­it. A német kiadványok érdekessé­ge, hogy közülük nagyon sokat il­lusztráltak szlovák képzőművészek. öröm volt látni, ahogy a gyerekek ösztönösen is az igazi értéket jelen­tő könyveket választották ki a giccs­be hajlók helyett. Egy szomorúsá­gom azért volt: egyetlen szlovákiai magyar mesekönyv, egyetlen szlo­vákiai magyar illusztrátor sem képvi­seltette magát. Nem tudom, hogy a kiadóknak vagy a Szlovákiai Ma­gyar Képzőművészek Szövetségé­nek a feladata-e, hogy erre is odafi­gyeljen, s akkor is megkísérelje a hazai magyar művek és művészek bemutatását, ha erre esetleg nem kérik fel. HARASZTI MÁRIA HUSZONNÉGY CSALÁD LAKÁSRA VÁR MEDDIG TART MÉG A SOMORJAI TÜRELEMJÁTÉK? A Nyugat-szlovákiai Kerületi Biróság egyik nem tul nagy tárgya­lótermében vagy negyven ember zsúfolódott össze. Csak néhá­nyuknak jutott ülőhely, a többiek állva követték a tárgyalást. Ezúttal nem kiváncsiskodókról volt szó, akiket valamilyen izgalmas bűn­tény, netán pikáns eset vonzott ide. A megjelenteket - férfiakat és nőket, idősebbeket és fiatalokat egyaránt - a szükség, vagy ha úgy tetszik, a kétségbeesés hozta ide. A pozsonyi tárgyaláson ugyanis arra vártak feleletet, mikor költözhetnek új otthonukba, mikor lesz már végre saját tető a fejük felett. Biztató kezdet után csalódás A somorjai lakásszövetkezet 24 lakásos háztömbjének felépítésére pályázatot írt ki. A járási építőipari vállalat, a mezőgazdasági építövál­lalat és a HILS építővállalat vetélke­déséből az utóbbi magáncég került ki győztesen. Horváth László mér­nök, az említett vállalat tulajdonosa minden tekintetben a legmegfele­lőbb feltételeket ajánlotta. Ô garan­tálta a legrövidebb határidőt - 1992. december 30-át, és kínálta a legju­tányosabb árrelációt - nem egész 20 millió koronát. Találkozott a po­tenciális lakástulajdonosokkal, és nagy megelégedésükre arra is Ígé­retet tett, hogy kész különkívánsá­gokat teljesíteni, például boltíveket építeni, a szokványtól eltérő padló­burkolatokat, csempéket besze­rezni. - Horváth úr ajánlatával és az építkezéssel kapcsolatos megbe­szélések korrekt légkörben zajlottak. A vállalkozó ekkor még egyenrangú partnerként kezelt bennünket - ele­veníti fel a kezdetet a lakásra várók szóvivője, Jana Telekyová építész­mérnök. - örömünk azonban csak rövid ideig tartott. Az építkezés ugyan idejében elkezdődött, de kez­dettől fogva akadozott. Amikor a földmunkák elhúzódtak, még azzal vigasztalódtunk, egy hónap késés nem a világ. De az építkezés mene­te a továbbiakban sem igen gyorsult fel. Az ellenőrző napokon nagy le­maradásokat állapítottak meg. Ki­lencvenkettő márciusában már vilá­gosan láttuk, a szavatolt időpont betartása képtelenség. -Többször is felkerestem Hor­váth urat, és megkérdeztem tőle, miért késik - veszi át a szót Peder Gyula, a somorjai lakásszövetkezet elnöke. A válasz mindig egy és ugyanaz volt. Ne törődjünk vele, ő idejében és a megegyezett áron befejezi az építkezést. Természete­sen nem tartotta a szavát. Elérkezett december, és az épületet még az időjárás viszontagságai ellen sem biztosította be, hiányzott a tető, az ablakok. Horváth azt állította, azért késik, mert nem fizetünk idejében. Pedig mi fizettünk. Ha elvégzett egy bizonyos munkát, a következőre ka­pott előleget. Ha lemaradást észlel­tünk, annak megfelelően csökken­tettük az előleg összegét. Ő kérte a pénzt, s ha nem fizettünk annyit, amennyit kért, úgy érezte, megrövi­dítettük. Év végén - azaz 1992 októ­berében, novemberében és decem­berében - lemaradása ellenére, kifi­zettük a teljes összeget, hogy leg­alább tető alá hozza az épületet. Szerzödéskiegészítés és új ütemterv - Igaz, hogy Horváth úr - noha nem végezte el időre a szükséges munkákat - mindig további előleget kért, ám a velünk kötött szerződés értelmében erre joga volt - tárja föl a tényeket Jana Telekyová. - Ezért később, mikor már láttuk, milyen óriási a lemaradás, készítettünk egy szerződéskiegészítést, melyhez egy gondosan kidolgozott harmonogra­mot is csatoltunk. Ekkor megint a nulláról, pontosabban az épület akkori állapotából indultunk ki. A la­kásszövetkezet gondosan megtar­totta a szerződés feltételeit, és ahogy az elnöke már említette, az év végéig kifizettük a teljes összeget. A szerződés értelmében a cégveze­tő, mivel nem tartotta be a határidőt, néhány millióval tartozik nekünk. Ő tavaly a bírósághoz fordult, és az átadás időpontjának meghosszabbí­tását kérte. Előbb április, aztán augusztus végéig. Ha augusztusban új otthonba köl­tözhetnének a családok, nagylelkű­en azt mondhatnánk, minden rend­ben van. Csakhogy... - Az épület úgy hatvan százalék­ra készült csak el. Még hiányzik a vakolat, a fűtés, a vízvezeték be­vezetése ... A hátralevő hetekben ugyan be lehetne fejezni az építke­zést, csakhogy ahhoz a felfokozott munkatempón kívül sokkal több szakmunkásra lenne szükség, mint amennyi jelenleg dolgozik az épüle­ten, és még további 4-5 millió koro­nára is. Ez a pénz - amit mi már megfizettünk - már nincs meg. Egy­szerűen azért, mert - hangzott több szájból is a vád - Horváth úr más vállalkozásaiba fektette. Többek közt bérbe vette a bösi művelődési otthont, játékautomatákat vásárolt, s mindezt a mi pénzünkből. Erre bizonyítékok is vannak - mondták felháborodva a lakásra várók. - Férjemmel és két gyermekem­mel egy városszéli nedves lakásban élünk. Felvettünk a bankból egy cso­mó pénzt, csakhogy emberekhez méltó körülmények közt élhessünk. Több mint kétezer koronát törlesz­tőnk havonta. Tavaly csak januárig rendeltünk szenet, mert reméltük, hamarosan költözhetünk. Attól tar­tok, hogy még az idei télre is kell tüzelő - panaszolta Mezei Mónika. Sikerül közös nevezőre jutni? A biróság a két tél jogi képviselő­jének parázs szópárbaja után, köte­lezte Horváth László mérnököt, hogy augusztus 30-áig fejezze be az épít­kezést. A tárgyilagosság kedvéért a má­sik felet, Horváth László vállalkozót is meg akartam szólaltatni. Ő nem élt ezzel a lehetőséggel. - Most nem, erre idő kell. A dol­gok ugyanis sokkal bonyolultabbak. Valamelyik nap felhívom, és akkor majd beszélhetünk - zárkózott el a nyilatkozattól. - Horváth úr taktikája egyértelmű. Időt akar nyerni - mondta Anna Durdiková, a lakásszövetkezet jogi képviselője. Az ítélet ellen fellebbez­ni fog, és akkor tovább húzódik majd az ügy. Valószínűleg az a szándéka, hogy idővel a más vállalkozásaiból befolyt összegből fejezi be a lakóhá­zat, melyre a 24 családon kívül még két bolttulajdonos is vár. Az épület­ben ugyanis egy húsbolt és egy élelmiszerüzlet is lesz. A tárgyalás után Horváth László és a lakásra várók megegyeztek, hogy csütörtökön, azaz június 10-én találkoznak, és megpróbálnak közös nevezőre jutni. ORDÓDY VILMOS MA: KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP EMBER ÉS TERMÉSZET Elválaszthatatlanok egymástól, mégis örök el­lentét feszül közöttük. Ha az ember környezete ellen cselekszik, önmaga ellen cselekszik. Miköz­ben látszólag a saját javát szolgáló civilizációs vívmányokért küzd, óhatatlanul környezetét rom­bolja. Muszáj így cselekednie? Valóban képtelen felfogni az emberiség, hogy veszélyben a Föld? Valóban nem tudatosítja, hogy a freonok mérték­telen használatával a Földet körülvevő ózonréteg veszélyes elvékonyodásához járul hozzá? Hogy az ózonlyuk következtében emberek, állatok va­kulnak meg? Hogy a mértéktelen gépkocsihasz­nálattal városok levegője válik élvezhetetlenné? Hogy a gyárkémények légszűrőinek ..kispórolá­sával" erdőket teszünk tönkre? ...A sort folytat­hatnánk a végtelenségig. És a mai napon, melyet az ENSZ még 1972-ben hirdetett meg környezet­védelmi világnapnak, bizonyára sok intő szót hallunk, olvasunk még. Jó lenne, ha legalább néhányan el is gondolkodnánk értelmükön. -pg­M Milan Kňažko még a választá­#r# sok előtt ötödik hadoszloppá nyilvánította a magyar pártokat. A csődbe ment Koridor utolsó szá­mában Jerguš Ferko Nagytakarítás című kommentárjában a hatékony büntetőjogi szankciókban vélte felfe­dezni a kisebbségi politikusok tény­kedésének gyógyszerét. Ezért nem is okozott túlságosan nagy megle­petést, amikor maticás barátai a má­sodik nagysurányi memorandum ötödik pontjában a köztársaság vé­delméről szóló törvény elfogadását követelték, amit többek között azzal indokoltak, hogy ,,a nemzetiségi ki­sebbségek jogait nem lehet az állam­alkotó szlovák nemzet rovására rendezni". Azóta több fórumon is elhangzott ez a követelés, habár maga a törvénytervezet eddig még sehol sem jelent meg Mégis joggal feltételezhető, hogy ez a tervezet valahol már elkészült, a beavatottak ismerik, tudják, miről beszélnek, mit követelnek. Aligha hihető ugyanis, hogy Roman Kaliský, a köztársasági elnök tanácsadója a szlovák értelmi­ség hétvégi kongresszusán vaktá­ban jelentette volna ki, hogy a ,.köz­társaság bel-, kül-, gazdasági, vé­delmi és információs politikája mind­addig csak botorkálni fog, amig nem lesz bátorsága elfogadni a köz­társaság védelméről szóló tör­vényt". Igaz, hogy ez így a kong­resszus határozatába nem került be; a határozatban viszont olvasható egy olyan mondat, miszerint ,,meg kell erősíteni a szlovák nyelvnek, mint államnyelvnek kiváltságos helyzetét, mert enélkül az állam in­természetesen a mindenható párt funkcionáriusai döntötték el. Éppen ezért, az említett rendelkezés alap­ján lehetett eljárni azok ellen, akik tanulmányokat, regényeket írtak a szocialista Csehszlovákiában ural­kodó állapotokról, vagy az állami szerveknek címzett petícióikat kül­földre is eljuttatták, esetleg a Sza­tetsző bármiféle cselekményt felfor­gatásnak vagy lázításnak minősítse a pártállami ,.független bíróság". A nemzetieskedő, s a hatalom húsosfazekához közel került politi­kusok időközben rájöttek; a pártálla­mot védő gumiszabályok az általuk értelmezett nemzetállami koncepció védelmére is alkalmasak lennének. Le tudnának számolni a Human-féle emberjogi mozgalmakkal, ellenzéki és kisebbségi pártokkal, másként gondolkodó újságírókkal, a külföldi hírügynökségek hazai tudósító­ival ... A köztársaság védelméről szóló törvény egyébként nem igazán ere­deti gondolat Hasonló törvényt fo­gadtak el például 1948-ban (231. szám alatt). 1968-ban az ennek alapján elítéltek alapították meg a K-231 nevű szervezetet. Sokan voltak. Hasonló elnevezésű törvényt fo­gadott el Hitler Reichstagja is a Hosszú kések éjszakája után. Egy mondatból állt: ..Az intézkedések (értsd: a mészárlások) törvényesek voltak." így is lehet törvényt alkotni. Kaliský úrék tehát akár történelmi példákra is hivatkozhatnak. FEKETE MARIAN BÁTRAN BOTORKÁLVA... tegritása nem biztosítható." Az ál­lam integritása elleni cselekmények­kel pedig rendszerint a büntetőjog foglalkozik... Apropó: büntetőjog. Az 1989-es fordulat után számos, az emberi jo­gokat sértő, kifejezetten politikai jel­legű büntető tényállást töröltek a Büntető Törvénykönyvből. Ilyen sorsra jutott a Btk 112. paragrafusa (a köztársaság érdekeinek külföldön történő megsértése) is, amely lehe­tővé tette, hogy három évi szabad­ságvesztéssel vagy vagyonelkob­zással büntessék azokat, akik a köz­társaságban uralkodó viszonyokról, a köztársaság nemzetközi helyzeté­ről vagy külpolitikájáról valótlan in­formációkat juttattak külföldre. Hogy mi a valós és mi a valótlan, azt bad Európa Rádiónak vagy külföldi hírügynökségeknek adtak át infor­mációkat. Jerguš Ferko ,,nagytakarítása" erre az egykor büntetendő cselek­ményre utal, amikor azt írja: ,, Ren­dezni kell a jelenlegi joghézagot azon büntetendő (de ma még nem büntethető) cselekmények eseté­ben, amelyek az állam érdekeit kül­földön megsértik." 1989 után a Btk ­ból törölték az ellenzéki körökben gumiszabályoknak minősített tény­állásokat is, amelyek büntetendő cselekménynek nyilvánították példá­ul a felforgatást, a lázítást stb. - anélkül, hogy meghatározták vol­na, mit kell érteni a felforgatás vagy a lázítás fogalma alatt, s ezáltal lehetővé tették, hogy a Pártnak nem Gazdag József illusztrációs felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom