Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-19 / 195. szám, szerda

1992. AUGUSZTUS 19. SPORT PLUSZ 10 .L—' Lendl és Kodeš: HOGYAN TOVÁBB? Vasárnap Karel Nováček sikerével éri véget a legnagyobb hazai tenišzrendezvény, a Skoda Czechoslovak Open. Kihasználva az aíkalmat, a mérkőzések eló'tt sajtótájékoztatót tartott Jirí Lendl, a Csehszlovák Tenisz Szövetség elnöke és Jan Kodeš, a torna igazgatója a honi fehér sport gondjairól és a verseny jövőjéről. LENDL: „Összegezve játékosaink szereplését az olimpián, meglehetősen gyenge teljesítménynek voltunk szemtanúi. Sajnos, csorba esett a csehszlovák tenisz jó nevén, egyrészt az óriási kudarc miatt, másrészt Petr Korda és Karel Nováček visszalépése miatt, s végül Novotná és Suková kötélhúzása is csak rontotta barcelonai esélyeinket. Ráadásul Novotná, a jelenleg legjobb női játékosunk, már fél éve rossz formában van. Kettejük civódása kihatással van' a többiekre, így a várt eredmények elmaradtak. Ez nemcsak Barcelonában, hanem közvetlenül eló'tte Frankfurtban, a Federation Kupán is megmutatkozott." KODEŠ: „Elégedett vagyok a Škoda Czehoslovak Open torna lefolyásával. Úgy érzem, fennakadásmentes, gördülékeny volt a lebonyolítás. Igaz, az eső időnként közbeszólt, de ezt nem lehetett befolyásolni. Ami nyugtalanító, az a nézők számának visszaesése. Tavalyhoz viszonyítva közel háromszoros a csökkenés, ami talán annak is betudható, hogy Nováčeken kívül nem volt igazán nagy vonzerővel bíró játékos." LENDL: „Suková a sajtón keresztül megvádolt, miszerint a szövetség negatívan viszonyul hozzá. Nehezményezte, hogy Jifík doktor, a személyi orvosa nem mehetett Barcelonába. Pedig ezt már korábban tudta, hiszen világosan megmondtuk: Jirík azelőtt az ún. anabolikus programon dolgozott, s mint ilyennek, nincs helye a sportban. Visszatérve Korda és Nováček visszalépéséhez. Korda szerint időben tudtunk szándékukról, miért nem töltöttük be helyüket. Ez nem igaz. Csak április végén jelezte távolmaradását, akkor már régen lezárult a nevezés, ráadásul senki sem tudta volna betölteni a maguk mögött hagyott űrt. Érdekes, Fort Myersben a Davis Kupa második fordulójának helyszínén még mindkettő megadta a méretét az olimpiai öltöny megvarrására... Nováček, mint ismeretes, családi okokra hivatkozva mondta le szereplését, éppen ezért meglepő, az olimpia ideje alatt részt vett San Marinóban egy tornán." KODEŠ: „A Škoda-Volkswagen cég révén javítani tudtunk pozíciónkon, ám az alapvető gondjainkon ez sem változtat. Kedvezőtlen a torna terminusa, nemsokára kezdődik az U. S. Open, s ilyenkor a legjobbak betonpályákon játszanak az Egyesült Államokban. Az ideális az lenne, ha tavasszal a Roland Garros elé kerülnénk, mintegy felvezetve a salakpályás idényt. Csakhogy az ATP-sorozat naptára megtelt, nincs lehetőség a módosításra. Csupán ha egy helyszín kiesik, akkor lehet beugrani. így nem csoda, hogy többnyire ugyanazok a játékosok jönnek Prágába, mint tavaly és tavalyelőtt, tehát akik nem készülnek az Egyesült Államokba. Bár az összdijazás számottevően emelkedett, ez nem elegendő. Nincs pénzünk startpénzek fizetésére, melyek nagyságáról csak két példa: a holland Haarhuis, aki az idén feltornázta magát az ATP-lista legjobb 20 játékosa közé, mintegy 15 ezer dollárt kér az indulásért, míg a spanyol Costa tarifája, aki a legjobb 10 ajtaját ostromolja, már eléri az 50 ezret. Számunkra az ilyen dimenziók elérhetetlenek. Mindent megmozgatok a Csehszlovák Tenisz Szövetségnél, a Skodánál és a Teleaxisnál, hogy feloldjam a patthelyzetet. Jövőre meglátjuk, lesz-e számottevő változás. (sidó) „NEM NYÚLOK A DARÁZSFÉSZEKBE..." Beszélgetés STOFFAN RUDOLFFAL, a csehszlovák pólóválogatott edzőjével idestova tíz éve Ismerem Stoffan Rudolfot, az egyik legjobb csehszlovák vízilabdaedzőt, aki eló'tt külföldön is kalapot emelnek. Az átkos időkben is szókimondó tréner, most eléggé letőrtnek látszik, láthatóan megviselték a barcelonai olimpián történtek (pont nélkül utolsó hely!). Az utóbbi három hónapban elég sok megpróbáltatáson esett át. A sikerekhez szokott szakember ezúttal a váratlan kudarcok egész sorát könyvelhette el. Nem csak a medence partján... Talán éppen ezért szokatlanul kezdte a beszélgetést: — Nem merem elmondani a kulisszatitkokat, félek! • Nem ismerek rád, mi történt? — Meghökkentő, a barcelonai olimpián olyan emberek is voltak a vezérek között, akik korábban hallani sem akartak a pólóról. Élve akarták eltemetni a sportágat, ezért sorolták a harmadik kategóriába. Most úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Ismét lovon vannak, dirigálnak, sőt, még ijesztgetik azokat, akik netán rámutatnak a hiányosságokra. Hidd el, kegyetlenek tudnak lenni ezek a köpönyegforgatók... • Korábban neveket is mondtál. — Igen! Lett is ebből nagy balhé. Amikor kipakoltam az ÚJ SZÓ hasábjain a sheffieldi Universiadeügyet, hónapokig nem volt nyugtom. Akkor megfogadtam: többé nem nyúlok a darázsfészekbe. Egyedül képtelen vagyok felvenni a harcot! • Egészen biztos az is megtántorított, mikor május végén távoznod kellett az UK-tól? — Összeesküdtek ellenem a játékosok, alaptalan dolgokkal vádoltak. A vezetőség nekik adott igazat, engem meg sem hallgattak. Egyik napról a másikra kirúgtak. Munkahelyemen, a Főiskolai Sportok Központjában ezek után feltételekhez kötötték további alkalmazásomat. Ha nem vállalom el a válogatott irányítását, munka nélkül maradok! • Ezek szerint mindjárt igent mondtál, hiszen jól tudtad, mi vár rád, ugyanis a calgaryi olimpiai selejtezőn Bottlik László segítője voltál... — Bottlik barátom Málta szigetére ment a balszerencsés kvalifikáció (hatodik lett a csehszlovák gárda, s csupán az első öt jutott Barcelonába — a szerző megj.) után. Ezt csak azért említem, nehogy valaki azt higgye, megfúrtam őt. Én sem nagyon bíztam az olimpiai szereplésben, annál is inkább, mert a kubaiak az anyagi nehézségek ellenére jelezték részvételüket, a jugoszlávokat pedig a NOB — Samaranch elnökkel az élen — nem akarta kizárni. • Aztán nagyot változott a helyzet. — Már a következő Eb-felkészülésen járt az eszem; az őszi edzőtáborozásontörtem a fejem, amikor meghívást kaptunk a budapesti Tungsram Kupára és a savonai tornára. Amint az később kiderült, azért, mert a jugoszlávok lemondták a részvételt. Az olaszországi viadalon léptennyomon azt mondogatták a vízilabda szövetség illetékesei, az ötkarikás játékok is a plávik nélkül zajlanak majd. Hivatalos döntés még egy héttel az olimpia kezdete előtt sem volt. • Tehát: már csak a csodában bíztatok! — Belefáradtunk az egészbe, a bizonytalanságba; szétszéledt a társaság. Egyesek már szabadságra készültek. Az utolsó pillanatban tudtuk Sokszor eló'fordult, hogy a kényelmes játékosok helyett STOFFAN RUDOLF vette vállára a labdákat... (DUŠAN KOUTNÝ felvétele) meg az örömhírt, s másnap már Prágába utaztunk. A pozsonyiak a pasienkyi uszodában vártak arra a bizonyos telefonhívásra, a kassaiak és az idegenlégiósok pedig a Hernádparti városban. Ötvenhat év után indulhattunk az olimpián. Kár, hogy csak három nappal az ünnepélyes megnyitó eló'tt hozta meg végleges döntését a NOB! • Egy ilyen kalandos felkészülést követően nem féltél a kudarctól? — Tudod, ez is benne van a pakliban. Bíztam abban, hogy kiharcoljuk a vb-szereplést. Egyes játékosok erőnléte viszont aggasztott. Nem volt más választás, jobbak nincsenek a hazai élvonalban. Az idegenlégiósokra kellett építeni. Nem okoztak csalódást, de nem is csillogtak. • A kollégák közül néhányan azt mondták: a profik lelazsálták a meccseket! — Ez hazugság, valamennyien akartak, többre nem futotta erejükből. Éppen ezért csalódott vagyok. Az idegenlégiósok nélkül még ennyire sem lettünk volna képesek, A jövőben még nehezebb helyzetben leszünk, ugyanis Poláčik, Vidumanský és Bačík lemondta a válogatottságot. • Mi a véleményed a barcelonai tornáról? — Elmaradt a várakozástól. Csak az olaszok fejlődtek. Jugoszláv edzőjük, Ratko Rudics megind csodákat művelt. Ha a plávik indulhattak volna, fölényesen nyernek. • Hogyan tovább? — A világ élmezőnye egyre jobban távolodik tőlünk. Sajnos, lekéstük a gyorsvonatot! Rengeteg dolgot kell megoldani a szövetségben, Ki tudja, hogyan alakul a belpolitikai helyzet, mi lesz az I. ligával? Arra a bizonyos „hogyan továbbra" csak akkor adhatunk hiteles választ, ha eldől az ország sorsa. • Meddig szól a szerződésed? — Augusztus végéig. Ha megint rám voksolnak az illetékesek, akkor újra igent mondok. • Elsősorban mire van szüksége a csehszlovák vízilabdasportnak? — Pénzre, pénzre és mégegyszer pénzre. Ha továbbra is anyagi nehézségeink lesznek, veszélybe kerülhet a sportág. • De ki fogja szponzorálni a honi pólót? — Ezt ne tőlem kérdezd, ez a szakvezetés dolga... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ MÁGNES A KAPUBAN ĽUBOMÍR ŠVAJLEN A VESZPRÉMBEN TÖLTÖTT HÓNAPOKRÓL Csehszlovákia kézilabda-válogatottja csak a 9. helyen végzett a barcelonai olimpiai tornán- Itthoni szakberkekben elég nagy elmarasztalás érte a csapatot, mivel teljesítményével sok kellemetlen percet szerzett a sportág híveinek. Egyedül a kapus, Ľubomír Švajlen bizonyított, és számtalan bravúros védéssel hívta fel magára figyelmet. A 28 esztendős kassai születésű hórihorgas kézilabdázó — a hatvanas évek kiváló focikapusának fia — télen váratlanul az ŠKP Bratislavából a Bramac Veszprémbe lépett át. Olimpiai formájához tehát részint a magyar sikercsapatnál gyűjtött tapasztalatot. Még az edzőtáborban készült beszélgetésünknek éppen ez volt az apropója. — Februárban eléggé meglepte az SKP rajongóit, hogy hétéves pozsonyi ténykedésed után szinte az egyik napról a másikra a veszprémiekhez szerződtél. Miért éppen a Bramacot választottad? — Úgy éreztem, az I. ligában már nem ragadhat rám semmi, megismertem a játékosokat, a bajnokság gépezetét, ráadásul a tapasztaltabb társaim korábban külföldre szerződtek... Amikor megérkezett a Bramac ajánlata, nem haboztam. Hisz egy élvonalbeli klubról van szó, amely zsinórban öt éve szerepel a nemzetközi kupákban. Újabb távlatot véltem ebben felfedezni, gondoltam, a változás hozzásegíthet a jobb olimpiai felkészüléshez, ugyanakkor a képességeimet is tovább fejleszthetem. :— De aztán nemigen játszottál. Előtte otthon viszont biztos kezdőember voltál, nem bántad meg korábbi döntésedet? — Kényszerpihenőmnek kezdetben pusztán adminisztrataív akadályai voltak, egyszerűen a csehszlovák szövetségen tartott sokáig az ügyintézés. Utána tíz fordulón át védtem, ami már jelent valamit, hisz komoly vetélytársaimmal szemben kellett bizonyítanom. Az egyik bajnokin azonban térdhúzódást szenvedtem, s két hónapra kiszorultam a csapatból. Szerencsére az edzőm, Joósz Attila megértően viselkedett. Mivel kapustársaim tartották formájukat, azt javasolta, épüljek fel teljesen, hogy egészségesen indulhassak az olimpián. Ezúton is köszönöm neki, mert a térdem rendbejött, és azóta sincs vele bajom. — Ezek szerint mégis jól választottál... — Perszehogy. Színvonalasabbak az edzések, jobb, többnyire fiatal játékosokkal vagyok körülvéve. Viszont nagyon fejlődőképesek. Itthon többnyire tőlem tanultak, Veszprémben közel azonos képességűek vagyunk, s kölcsönösen is elsajátítunk egymástól valamit. S a változás ugyancsak jót tesz, havalaki előbbre akar jutni, javítani kíván korábbi stílusán. — Nos az idén a Bramac mindent megnyert: a bajnokságot, a magyar kupát, s még a KEK-et is elhódította. Milyennek láttad ezt a menetelést? — Télen, amikor odakerültem, még elég vacakul álltunk. Négy közé jutásunk valóban hajszálon múlott. Mivel azonban Nyíregyházán győztünk, mi játszottuk a bajnoki eló'döntó't. Ez lendületet adott a csapatnak, különösképpen akkor nőtt meg az önbizalmunk, amikor a dán Gudme csapatát kiverve a KEK-dön• tőbe kerültünk. Szinte kiütöttük a Győrt a magyar kupadöntó'ben, vereségünkért visszavágtunk az Elektromosnak, s a bajnoki elsőséget is megszereztük. Utána már csak a Milbertshofen következett. Érdekes módon a németek kispadján ült az az orosz edző, aki korábban a Bramacban tevékenykedett. Éppen az egykor mellőzött játékosai törtek borsot az orra alá, kiváló támadójátékukkal szinte lehengerelték a kupa védőjét, s a visszavágón sem adtak esélyt neki. Valóban jól sikerült idényt zártunk, de úgy érzem, jövőre még nehezebb lesz ugyanezt megismételnünk. — Egyre többet hallani a Bramacról, annál kevesebbet tudunk a klub belső életéről. Elárulnál róla valamid — Profi kézilabdaklubról van szó, Elnöke szinte mindenes. Kívüle még négyen vannak, s rájuk hárul az adminisztrálástól kezdve a szerelések tisztításáig szinte minden. A többi már csak tömérdek munka. Olyasvalami, amit nálunk még nemigen ismernek. Mindennapos szponzor-és pénzhajsza, törődés a játékosok apró-cseprő dolgaival... A klubelnökkel alig találkozom, mert többnyire úton van, s társaival együtt azon munkálkodik, hogy minden zavarmentesen működjön, és nekünk csak a kézilabdával kelljen törődnünk. Mint azt egy igazi profiklubnál szokás. Már ezért is megérte Veszprémbe igazolnom... M fel í Jellegzetes mozdulat a kapura törő játékos bűvölése közben (Nagy László felvétele) Furcsa helyzetben volt Ľubomír Svajlen a Magyarország—Csehszlovákia olimpiai csoportmérkőzésen. Klubedzó'je, Joósz Attila kiválasztottjainak lövéseitől kellett megvédenie a csehszlovák kaput. Nem rajta múlott, hogy végül is szoros magyar győzelem született. Volt az elsó'játékrésznek egy hosszú időszaka, amikor szinte lehetetlen volt bevenni a hálóját. Ekkor mágnesként vonzotta a labdákat, s jellegzetes mozdulataival bűvölte a kapura jövő játékosokat. Mint egykor apja a hatvanas évek hazai gólzsákjait. J. MÉSZÁROS KÁROLY