Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-16 / 140. szám, kedd

1992. JUNIUS 16. g;;; „,^; l^ ,i- r HAZAI KÖRKÉP RT. SÁRGA-FEKETÉBEN A második világháborúban csak­nem teljesen megsemmisült a po­zsonyi kikötő környékén fekvő Apol­ló kőolajfinomító. Miután viszont az 1945-ös helyreállítás után nyilván­valóvá vált, hogy azon a helyen nincs lehetőség kapacitásbővítésre, ráadásul az üzem városfejlesztési szempontból komoly akadályt je­lent, 1953-ban a Farkastorokban megkezdődött egy új üzem építése. Ebben a kőolajfeldolgozás 1957 au­gusztusában indult meg és kapacitá­sa azóta évi nyolc és fél millió tonná­ra bővült. Napjainkban a 741 hektá­ron elterülő gyáróriásban a különféle üzemanyagok gyártásán kívül mo­tor- és gépolajokat, aszfaltot, kenő­anyagokat, illetve petrokémiai ter­mékek és műanyagok széles vá­lasztékát gyártják itt. Vasit llkiv, a Slovnaft részvénytár­saság marketingosztálya igazgató­jának tájékoztatása szerint tavaly 5 millió tonna kőolajat dolgoztak fel, forgalmuk túllépte a 31 milliárd koro­nát és ebből 1,2 milliárd koronás nyereségük származott. Ez a tavaly országszerte tapasztalt gazdasági visszaesés ismeretében a legjobb szlovákiai iparvállalatok közé sorolja őket. A Slovnaftot a vagyonjegyes pri­vatizáció első hullámába sorolták be, így a közelmúltban részvénytár­sasággá alakították át. Ez nem je­lenti azt, hogy a vállalat vagyona teljes mértékben felaprózódik. A részvények 67 százaléka tovább­ra is állami tulajdonba marad, 3 szá­zalékát a restitúciókra szánják, és május folyamán a fennmaradó 30 százalékért indulhattunk harcba. Persze, ez is jókora összeg, össze­sen 3,4 milliárd korona. A jövőben a Slovnaft a kőolaj feldolgozásári kívül egyéb tevé­kenységeket is tervez. Szeretnék fel­eleveníteni az Apolló Rt. korábbi hagyományát és 44 év után újra saját terjesztőhálózatot szerveznek. A gazdaságátalakítás keretében kiindulásként megkapták az eddigi monopolhelyzetben lévő Benzinol három nagyraktárát (Kassán, Ga­ramszentbenedeken és Horný Hri­čovban) és a benzinkutak egyhar­madát, szám szerint 87-et. Azt, hogy ez nem volt valami fényes ajándék, bizonyítja, hogy 77 közülük teljes felújításra szorul. A munka meg is kezdődött. Elsőként a finomítóhoz legközelebb eső pozsonypüspöki kút készült el. Nemcsak új épülete­ket építettek és kicserélték a műsza­ki berendezéseket, hanem teljes egészében kitermelték a lyukas tar­tályokból kiszivárgott üzemanyag ál­tal elszennyezett földet. A felújítás után a Slovnaftra jellemző sárga­fekete színekben pompázó üzem­anyagtöltő állomás duplafalú tartá­lyokkal, vezetékekkel és megbízha­tó szigeteléssel rendelkezik. Az au­tósok meggyőződhetnek róla, hogy fő- és kiegészítő szolgáltatásai szin­tén megfelelnek a kor színvonalá­nak. T. FÖLDÜGYBEN M. M., Szalánc • Nálunk a volt szövetkezetet a hat­vanas években az állami gazdaság vet­te át, ingó és ingatlan tulajdonunk tehát állami használatban van. Vonat­kozik a földtörvény ránk is, vagy csak azokra, akiknek a mezőgazdasági szö­vetkezetben van a tulajdonuk? Milyen lehetőségük van a kártérítésre azok­nak, akiknek a beszolgáltatott ingósá­"gaikról nincs hiteles okmányuk? - A föld és az egyéb mezőgazdasági tulajdon rendezéséről szóló 229/1991 sz. törvény arra a földre is vonatkozik, amely a döntő időszakban az állam (az állami gazdaságok) tulajdonába került, mégpe­dig az említett törvény 6. paragrafusa értelmében. A törvény alapján a jogosult személy kérheti földje kiadását. Ha ez valamilyen okból nem lehetséges, akkor a pénzbeli kárpótlást, de arra is lehetősé­get nyújt a törvény, hogy bérleti dij ellené­ben továbbra is a jelenlegi használónál hagyja. A törvény szerint tehát az említett jogokra tarthat igényt, de kérheti még a mezőgazdasági termeléshez használa­tos ingóságainak visszaszolgáltatását is, amennyiben még léteznek. Ha ezek az ingóságok már nem találhatók meg, de a jogosult személy bizonyítani tudja egykori létezésüket, kérheti a kárpótlást. < - Dr. D. D. A közös államért polgári kezdeményezés és a Human mozgalom vasárnap Pozsonyban megrendezett nagygyűlésén kezdte el az aláírá­sok gyűjtését az ország egészben maradása érdekében. Akkor nevük feljegyzésével több mint ezren fejezték ki, hogy a közös állam hívei. Tegnap ismét találkoztak azok, akik a győztes pártokat nyomatékosan felszólítják: ne az ország szétverésén munkálkodjanak, hanem keres­sék a megoldást a demokratikus államunk további gazdasági fejleszté­sére. Prikler László felvétele is igazolja: sokan Csehszlovákiát tartják hazájuknak... Nemcsak az ország kíséri feszült figyelemmel a Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom közti sorsdöntő tárgya­lássorozatot, hanem a világ is. Nem véletlenül, hiszen Csehszlovákia sorsa a tét. Elsó lépésként Václav Klausnak és Vladimír Mečiarnak a Szövetségi Gyűlés új szerveinek és a szövetségi kormány összetéte­lének kérdésében kellene megálla­podásra jutnia. Amint azt Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnö­ke kifejtette, az államjogi elrendezés kérdésében a választásokban győz­tes két politikai erő egyedül nem dönthet. Erre sem politikai joguk, sem felhatalmazásuk nincsen. Az államjog! berendezkedés sorsáról a parlamentek, s végső soron nép­szavazás határozhat. Ezért a kizáró­lagos, az ország sorsával hazardíro­zó álláspont foggal-körömmel való védelmezése elfogadhatatlan. A parlament tevékenységének bein­dulása, az új kormányok mielőbbi megalakulása gyógyír lenne, enyhí­tené a rendkívül feszült belpolitikai helyzetet, és mindkét oldalon visz­szaszorítaná a szélsőséges erők térhódítását. Érthető, hogy az életképes szö­vetségi kormány jövőjét (illetően Václav Klaus minél több igaranciát követel, hiszen a PDP ennek tudatá­ban osztaná meg politikusait a szö­vetségi és a cseh kabinet között. Ez azonban nem fékezheti a mihama­rabbi konszenzus elérését. Annál nyugtalanítóbb, hogy az eddigi tár­gyalások és a DSZM legfelsőbb szervének hétvégi tanácskozása sem enyhítette Mečiarnak a cseh politikustársairól alkotott ellenségké­pét. Sajnos, még mindig úgy képzeli szerepét, hogy ő az egyedüli szlo­vák politikus, aki a szövetségi törek­vésekkel szemben végre amúgy is­tenigazából érvényesíti a szlovák nemzeti érdekeket. Ez a harcias, évtizedek képzelt igazságtalanságát egyszerre „helyretenni akaró" alap­állás viszont nem jó tanácsadó. Vladimir Mečiarnak és a DSZM­nek Václav Havel köztársasági el­nökhöz fűződő viszonyát is ez az alapállás határozta meg. Mečiar a tévében vasárnap este nyíltan ki­jelentette: ók nem támogatják Vác­lav Havel újraválasztását; azt vi­szont elfogadják, hogy az új köztár­sasági elnök cseh nemzetiségű le­gyen. így könnyen előfordulhat, hogy ha valamelyik csehországi párt például Richard Sachert, az egykori szövetségi belügyminisztert jelöli a köztársasági elnök posztjára, ak­kor Mečiarék ez utóbbit támogatják majd. Sót! Sacher és Mečiar korábbi jó viszonyát ismerve, nagyon való­színűnek látszik. A végső döntést azonban - remélhetőleg hamarosan - a Szövetségi Gyűlés mondja ki. MÁZSÁR LÁSZLÓ EGY 0SSZEF0GAS KEZDETE? Vasárnap este Pozsonyban meg­beszélést tartottak tíz szlovákiai par­lamenti, illetve parlamenten kívüli politikai párt és mozgalom képvise­lői. Ľubica Lacinová, a találkozót kezdeményező Zöldek Pártja veze­tője szerint azokat hívták meg, akik­ről feltételezték, hogy nem értenek egyet a választások során Szlováki­ában hatalomra került politikai erők céljaival, és ezért a jövőben esetleg hajlandók lesznek valamilyen közös álláspont kialakítására. A meghívot­tak között szerepelt a Magyar Polgá­ri Párt, a Magyar Kereszténydemok­rata Mozgalom és az Együttélés is. A találkozóról kiadott kommüniké alapján megegyeztek abban, hogy a választásokon győztes politikai erők közti eddigi tárgyalások alapján reálissá vált Csehszlovákia szétesé­sének veszélye. Ezért követelik, hogy 1992. október 28-ig rendezze­nek e kérdésről népszavazást, mert ez az egyetlen törvényes formája a Szlovák Köztársaság föderációból való kilépésének. Ezenkívül felhív­ják a vezető politikai erőket, hogy addig ne tegyenek semmilyen, az ország szétesésére irányuló lépést. További részletek felől öllós Lászlótól érdeklődtünk, aki a meg­beszélésen az MPP képviseletében vett részt. Miben sikerült elsősorban megegyezni? - Főként arról volt szó, hogy a meghívottak mennyiben és mi mó­don képesek egységes álláspontot kialakítani a Csehszlovákia felbom­lásával fenyegető problémákkal kapcsolatban. Voltak, akik tartózko­dóan viselkedtek, mások viszont szorosabb együttműködést javasol­tak. Mindenképpen hasznosnak te­kintem viszont, hogy megkezdődött a föderációt fenyegető különféle lé­pések megvitatása, erre ugyanis már a korábbi időszakban is többféle stratégia létezett. Ilyen például a népszavazás kérdése, amelyet már többször is megpróbáltak kiírni, utoljára Havel elnök. Ezt abban a helyzetben több politikai erő is elutasította. Ennél sokkal rafináltabb módszer, hogy olyan ködösen pró­bálják megfogalmazni a feltett kér­dést, hogy az egyrészt ne feleljen meg az előírásoknak, másrészt pe­dig a szavazópolgár ne tudja, igazán mire is válaszol. A jelen helyzetben is elképzelhe­tő, hogy szintén több stratégia alakul ki, és az ily módon együttműködő politikai erőknek erre rugalmasan kell reagálniuk. Ebben a tekintetben az MPP álláspontja továbbra is egyértelmű. Fenn kívánjuk tartani a közös, föderatív államformát, és támogatjuk a népszavazás kiírását egy egyértelmű kérdés feltevésével. -A résztvevők közül kinek az álláspontja állt ehhez a legköze­lebb? - Ilyen álláspontot képviselt a Polgári Demokrata Unió, a De­mokrata Párt, a Zöldek Pártja és ami engem kellemesen meglepett, na­gyon hasonlóak voltak a Keresz­ténydemokrata Mozgalom elképze­lései is. -tl­FÖLÖSLEGES A NEPSZAVAZAS? A vasárnapi Hét eseményei című műsorban kiderült, hogy Jerguš Ferko - aki a Matica nézeteinek népszerűsítését feladta Mečiar és mozgalma propagálásáért (habár sokak szerint a kettő ugyanaz, és J. F. nem adott fel semmit) -, a győztes mozgalom bennfenteseként olyat tud, amiről a szerencsétlen választónak, illetve az újságíróknak egyelőre csak halvány balsejtelmeik vannak. J. F. a Koridor főszerkesztője kerek-perec kimondta, önámítás lenne, ha bárki is azt hinné, hogy a népszavazás eredménye visszafordíthat egy folyamatot. A Szlovákia szuverenitásáról szóló nyilatkozatot a Szlovák Nemzeti Tanács az első vagy a második ülésén elfogadja, és ezzel olyan helyzetet teremt, amely fölöslegessé teszi a népszavazást, illetve amelyben csak a kulturált válóperről lehet szó. Sőt, Jerguš Ferko szerint azt fontolgatni, hogy a népszava­zás nemet mondhatna a közös állam szétverése iránti törekvésekre, gyakorlatilag a „demokratikus és törvényes választások eredményei­nek kétségbe vonását jelentené." Magyarázta ezt azzal, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom és a Szlovák Nemzeti Párt együttesen az érvényes szavazatok több mint 50 százalékát szerez­ték meg, márpedig mindkettő a szlovák szuverenitás híve. Jerguš Ferkóra érdemes olykor odafigyelni. Rendszerint ö az, aki előkészíti a talajt ahhoz, hogy a nemzetieskedő politikusok egyes dolgokat, állásfoglalásokat kimondjanak. Jó súgói vannak. Éppen ezért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni a népszavazásról vallott véleményének. Elképzelhető ugyanis, hogy valamiféle előre tolt helyőrségként vállalta a feladatot, kipuhatolja, milyen hatást keltene a beígért népszavazás visszautasítása azzal a magyarázattal párosítva, hogy a választási eredmények fölöslegessé tették a refe­rendumot. Kár lenne most azt taglalni, hogy a DSZM nem a közös állam szétverésének programjával indult a választásokon. Ez csak a Szlo­vák Nemzeti Párt programjában szerepelt, illetve olyan szélsőséges pártocskák programjában, amelyek talán együtt sem kapták meg a választók szavazatainak egy százalékát. Szélhámossággal egyenlő úgy beállítani a választások eredményét, hogy Szlovákia lakosságá­nak többsége az elszakadásra adta le voksát. Jerguš Ferko kapcso­latait ismerve azonban szinte bizonyosra vehetjük, hogy ez lesz a népszavazás elleni érvek egyike, ha nem a legnyomósabbja. Hogy mi történhet a népszavazásig, azaz nem válik-e végül is fölöslegessé véleményt nyilvánítani a közös állam fennmaradásáról, az végül is Mečiar lépésein múlik. Pontosabban azon, mennyire lesznek ezek a lépések visszafordíthatóak. A Szlovákia szuverenitá­sáról szóló nyiltkozat, legalábbis az eddig előterjesztett formájában (formáiban), nem tűnik ilyen lépésnek — inkább csak a cseh féllel szembeni provokációnak. Ján Čarnogurský is komikusnak és fölösle­gesnek nyilvánította a sokat tárgyalt nyilatkozatot, mivel az csak megismételte a jelenlegi alkotmány megállapításait és meghirdette: Szlovákia ragaszkodni fog az alkotmányos úthoz. A korábbi nyilatkozat-tervezetekkel ellentétben egyre inkább fenyeget a veszély, Szlovákia nem fog az alkotmányos úthoz ragaszkodni, sót, felmerültek az elsó aggodalmak, hogy a szuvereni­tási nyilatkozat és az esetleges népszavazás eredménye között nagy különbség lesz, amely a győztes pártok bukását idézheti elő. Éppen ezért tarthatnák „fölöslegesnek" a közös állam jövőjéről szóló referendumot. FEKETE MARIAN SZERINTEM ÍGY IS LEHET Valamikor megszokott dolog volt, hogy a vendéglőkben át lehetett la­pozni az időszerű sajtótermékeket. Az újságok árának emelését köve­tően az üzemeltetők sorra lemond­ták a lapokat. Kellemesen meglepődtem, ami­kor a gútai vasúti vendéglőbe betér­tem. Egy polcon újságokat és folyó­iratokat találtam. A vendéglő főnöke, Szabó Gábor, aki azelőtt Komárom­ban volt pincér, folytatta elődje jól bevált gyakorlatát. Az üzem átvétele után, továbbra is árusítja a sajtóter­mékeket, mint például az Új Szót, a Vasárnapot, a Hetet, az Évát, a Hlas ľudut, a Prácát és Sportot. Ötletét azok tudják igazán nagyra értékelni, akik nemcsak sörre, ha­nem kultúrára, az írott szóra is szomjaznak. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a környéken nincs újságot árusító stand, s a távoliab­bak is korán zárnak. Az állandó vendégek közül sokan rendszeres újságvásárlókká váltak, ami Szabó Gábor helyes elképzelé­sét bizonyítja. Jó lenne, ha példáját más vendéglők is követnék. Nagy András, Kamocsa A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9832/91 Bohács János, 1919. 12. 3., Zetény (Foksani) * 9833/91 Bohács Béla, 1924. 4. 23., Zetény, meghalt (Sztalinov) 9834/91 Bók Béla, 1924. 2. 1., Széntmária (Gorlovka) 9835/91 B üti János, 1906. 8. 7., Zetény, meghalt (Sztalinov) 9970/91 Blaskovics Mihály, 1925. 5. 17., Komárom (Szverdlovszk) 9971/91 Balázs Lajos, 1919. 5. 5., Gúta 9972/91 Baka Ferenc, 1919. 2. 10., Karva (Kujbisev) 9973/91 Baracska Ferenc, 1923. 11. 23., Párkány (Kekszgolm) 9975/91 Berecz Zsigmond, 1923. 3. 1., Komárom (Kijev) 9976/91 Bognád Ede, 1927. 4. 10., Vámosfalu (Harkov) 9977/91 Búcsi János, 1925. 6. 11., Dunamocs (Kujbisev) 10056/91 Bálint József, 1920. 10. 12., Feled (Lisicsaj) 10057/91 Bartalos Ferenc, 1913. 5. 6., Mad (Molotov) 10059/91 Bráz Lajos, 1922. 5. 7., Rimaszombat, meghalt (Vorosilovgrád) 10060/91 Bernáth József, 1906. 3. 26., Dunaszerdahely, meghalt (Vol­gográd) 10064/91 Bozsenyik Árpád, 1924. 9. 11., Vásárút (Bogoszlov) 10065/91 Bodon Béla, 1923. 11. 29., Kövecses (Rosztov) 10066/91 Bognár Mihály, 1921. 9. 19., Várkony 10068/91 Bohos Rudolf, 1922. 1.11., Nádszeg, meghalt 10069/91 Bölcs Ferenc, 1916. 10. 16., Dunszerdahely, meghalt (Moskva) 10070/91 Bugár István, 1923. 11. 25., Vámosfalu (Karélia) 10268/91 Bók István, 1906. 5. 1., Szentmária (Orlovka) 10300/91 Balog Bertalan 1923. 12. 19., Radnót (Dombasz) 10301/91 Balogh Pál, 1921. 2. 21., Ekei 10302/91 Babiak Ján, 1912. 4. 12., Lok (Szovjetunió) 10305/91 Bálint Gyula, 1914. 4. 17., Kassa, meghalt (Dombasz) (Folytatjuk) ELLENSÉGKÉPPEL NEHÉZ LESZ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom