Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-11 / 110. szám, hétfő

1992. MÁJUS 11. .ÚJSZÓM HÍREK-VELEMENYEK JAN CARNOGURSKY A NEMZETISÉGI KÉRDÉSEKRŐL Május 8-án a fasizmus felett aratott győzelem napja alkalmából Ján Čarno­gurský nyilatkozott a Szlovák Rádiónak. A jelent értékelve a nemzetiségi kérdé­sekre is kitért. Elmondta, hogy a problé­mák megoldásában ezeti a téren is tettek lépéseket. A magyarokkal való kapcsolat állami szintjén Magyarország, Lengyelor­szág, valamint a Cseh és Szlovák Köztár­saság három állam és négy nemzet kons­tellációja. Az "együttműködés jó, kivéve Bőst, de ezt a vitát igyekeznek Bősre lokalizálni. - Ami a magyar polgártársakat illeti - folytatta a kormányelnök -, a parlament­ben, a kormányban és egyéb szinten is dialógust folytatunk arról, hogy milyen, illetve milyennek kellene lennie a magya­rok helyzetének. A nemzetiségi iskola­ügyet és kultúrát a költségvetés jelentős tételeivel támogatjuk. A polgárok duna­szerdahelyi gyűlésén is javasoltam, hogy a Szlovák és a Magyar Köztársaság kép­viselői vitassák meg a szlovák kisebbség helyzetét Magyarországon és a magyar kisebbség helyzetét Szlovákiában. A ma­gyar fél javaslatomra mindezidáig nem reagált. A szlovák kormány felkészült egy ilyen dialógusra, és a nemzetiségek helyzetének jobbítására akár az általunk betartott nemzetközi egyezmények kere­teit is túllépve. ÉLMENYEKKEL GAZDAGODVA A Galántai Magyar Tannyelvű Nyolc­éves Magángimnázium tanulói Tóth Lajos igazgató vezetésével a múlt héten ötna­pos zarándokúton vettek részt Olaszor­szágban. Útjuk során megtekintették Ró­ma, Vatikán és Velence nevezetességeit. A kisdiákok számára a legemlékezete­sebb nap a szerdai volt, amikor II. János Pál pápa külön áldásban részesítette az iskolát és növendékeit. Gál István osztályfőnök és 33 diákja május'4-én autóbusszal Ausztrián keresz­tül indult útnak. A tanulókkal tartott Moro­vics István katolikus esperes is, aki tanul­mányai egy részét Rómában végezte. Megérkezésük után a magyar nagykövet­ség vendégei voltak. Ezt követően Ester­házy Alice grófnő egy vidám fagylaltozás­ra hívta meg a nebulókat, ahol kötetlen beszélgetés keretében ismerkedett velük. Rengeteg élményben volt részük - meséli á peredi Szekeres Tibor. Az út hosszú volt, azonban ami ezt követően történt, az mindenért kárpótolt. Megtekintették a Szent Péter bazilikát, melynek magyar kápolnájában Morovics esperes misét tar­tott. Majd a Fiuggiban lévő szálláshelyük­re utaztak. Szerdán már kora reggel láza­san készültek a vatikáni látogatásra. Ezen a felejthetetlen napon II. János Pál pápa a szokásos audiencia keretében köszön­tötte őket. Csütörtökön reggel búcsút vet­tek Rómától. Kora délután érkeztek Ve­lencébe, ahol megtekintették a Szent Márk teret, a gondolákat és a tengert. Este tíz órakor elindultak hazafelé. (szabó) LEHET-E HELYE A MAGYAR KÖNYVESBOLTNAK AZ ÓVÁROSBAN? A pozsonyi Magyar Könyvesbolt sorsa régóta foglalkoztatja a városatyákat, meg azokat, akik nehezen tűrik, hogy a város egyik legforgalmasabb helyén egy ma­gyar intézmény „éktelenkedik". Minden más zugában a világnak büszkék lenné­nek arra, hogy így gondoskodnak a ki­sebbségi kultúráról. Nálunk ez nincs így. Az Óváros szakbizottsága, melyet Milos­lava Zemková polgármesternő bízött meg, úgy döntött, hogy más szervezetnek ajánlja fel a könyvesbolt helyiségeit. A polgármesternő nyilatkozata az Új Szó ban (május 5) farizeus módon az Óváros „érdekei védelmére" hivatkozik, holott arról van szó, hogy egy magyar intézmény léte nyugtalanítja a hivatalt és annak képviselőit. Láthatólag ettől kell „megvédeni" az Óvárost. Persze, a kér­dést úgy is feltehetnénk, vajon a képvise­lőtestület nem érzi kötelességének, hogy az itt élő magyarság (közte a Pozsonyban élő mintegy húszezer állampolgár) érde­keit - az intézmény folyamatos működé­sének biztosításával - tiszteletben tartsa?! A polgármesterasszony „tájékozatlan­ságára" vall, hogy a könyvesbolt számára a Magyar Kulturális Központ nem létező Šafárik téri helyiségét ajánlotta fel. Teszi ezt oly módon, hogy közben a budapesti Csehszlovák Kultúra Házára és a pozso­nyi Lengyel Kultúra Házára hivatkozik. Olyan „kicsiségről" megfeledkezik, hogy ezek az itézmények a Magyar, illetve a Lengyel Köztársaság hivatalos intézmé­nyei, melyeknek működését a kormányok közötti megállapodás szabályozza. A Ma­gyar Könyvesbolt sajátosan szlovákiai „alakulat", az itt élő hatszázezer magyar érdekei támasztják alá létezésének jogos­ságát. A könyvesbolt nem „környezetszeny­nyező", így a mostani tulajdonosnak „elővételi" joga van a bérleti szerződés megkötésére. Áthelyezését aligha lehet másnak tekinteni, mint a városi szervek önkényének. Példátlan cselekedetre vál­lalkoznak, hisz a totalitárius rendszer évti­zedeiben is megtűrték az intézményt. Azt mondhatjuk, egyenesen felháborító, hogy a demokrácia országlása idején „város­körzeti" érdekekre hivatkozva ignorálni, sőt diszkriminálni lehessen a más nemze­tiségű állampolgárok érdekeit. Mégpedig oly módon, hogy bárgyú érveléssel „va­gyonjogi kérdésnek" tüntetik fel azt, ami­nek a „vagyonjoghoz" semmi köze. A Csehszlovákiai Magyar írók Társa­sága nevében tiltakozunk a városkörzet tervezett akciója ellen. Nehezményezzük azt is, hogy a polgármesterasszony a ki­sebbségi jogok dolgában hihetetlenül tá­jékozatlan, s védelmébe vesz egy olyan döntést, melynek egyértelműen naciona­lista színezete van. Meggyőződésünk, hogy nem nyilatkozni kell arról, hogy „nem magyarellenes szándék" vezérelte, hanem tenni kell azért, hogy a gyanú árnya se merülhessen fel. Pozsony, 1992. május 6 -án FÓNOD ZOLTÁN, a CSMÍT titkára A JÓZAN ÉSZ NEM ELÉG A Csehszlovák Televízió népszerű va­sárnapi kerekasztal-beszélgetése során, a Mi történt az elmúlt héten - utolsó e félévi - műsorában hangzott el a lenti kijelentés. Václav Klaus, a CSSZSZK mi­niszterelnök-helyettese a küszöbönálló választásokkal kapcsolatban, az ország jövőjéről szólva ezzel arra célzott, hogy az érdekegyeztetést és az együttműködé­si készséget megfelelően működő politi­kai eszköztárral kell megjeleníteni. A nézőknek egyébként alighanem csa­lódást okozott az adás, minthogy az elő­zetes bejelentésekkel ellentétben a be­szélgetésen nem vett részt Václav Havel köztársasági elnök. Minden valószínűség szerint a választások előtt az elnök foko­zottabban kívánja hangsúlyozni a pártok feletti, közös államérdekeket képviselő szerepét. Meglepetésnek számított vi­szont Peter Weissnak, a Demokratikus Baloldal Pártja elnökének a meghívása, amikor úgy tűnt, hogy a legfelsőbb tör­vényhozási és kormányszervek vezetői igyekeznek majd megvonni e műsorban az elmúlt két évtized mérlegét. Peter Weiss ellenzéki politikusként a piacgaz­dálkodás előnyeit, a legteljesebben és legeredményesebben kifejező modell ke­resését hangsúlyozta, míg a többi részt­vevő a gazdasági átalakulás lefékezésére irányuló törekvések miatti aggódásának adott hangot. A gazdaságpolitikai felfo­gásban mutatkozó, Csehország és Szlo­vákia közötti különbségekre vezette visz­sza Marián Čatta szövetségi miniszterel­nök az államjogi rendézés körüli viszályo­kat. Az ország külpolitikájával kapcsolat­ban szó esett a pragmatikus lépések fontosságáról, hogy a saját kezdeménye­zések összhangban álljanak az ország reális külpolitikai helyzetével. Bős-Nagy­maros kérdésében Ján Úarnogurský szlo­vák kormányfő kijelentette, hogy a szer­ződés érvénytelenítésével nincs értelme foglalkozni. Václav Klaus viszont a tár­gyalások folytatása mellett szállt síkra, úgy vélekedvén, hogy az egyoldalú lépé­sek még nagyobb károkat okozhatnak. Megszívlelendő Jiri Dienstbler szövet­ségi külügyminiszternek a beszélgetés végén kifejezésre juttatott óhaja, hogy a választási kampánynak a múlt felhány­torgatása nélkül kellene végbemennie. A kisebbségek helyzetéről, mint általá­ban, ebben az adásban sem esett szó. (k-s) VÁCLAV HAVEL LÁNYI RÁDIÓBESZÉDE Václav Havel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke tegnapi Lányi rádióbeszédében a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnökével folytatott eszme­cseréről beszélt. Vladimír Mečiarnak az államjogi elrendezésről vallott nézeteiben a köztársaság elnöke veszélyes részleteket lát. A mozgalom szerint a parlamenti választásokat követően el kellene fogadni Szlovákia függetlenségének nyilatkozatát, a Szlovák Köztársaság alkotmányát, majd megejteni a népszavazást, amely döntene a Szlovák és a Cseh Köztársaság esetleges további együttélésének formájáról. - Vladimír Mečiarral folytatott beszélgetésem során olyan gondolatok is felmerültek, amelyekkel egyetértenék, és amelyeket, amint megállapítottam, bizortyos mértékben a cseh jobboldali politikai pártok is elfogadnak - mondta a köztársaság elnöke, de e gondolatokat nem konkretizálta. ISMÉT (KI TUDJA HÁNYADSZOR) A VÍZLÉPCSŐRENDSZERRŐL LEGYEN MÉRVADÓ A SZAKEMBEREK VÉLEMÉNYE A 80s—Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről kötött államközi szerződés egyoldalú felbontásával kapcsolatos magyar kormányhatározattal összefüggésben a szlo­vák sajtóiroda munkatársa kikérte több közéleti személyiség véleményét. Magyarország részéről az ultimátum­szerű követelmények nem jók - mondta Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke. - Déli szomszédainkkal jó vi­szonyban akarunk élni, ezért a vízlépcső­rendszer megépítését szerintem magas szakmai szinten kell eldönteni. Egyoldalú határozattal, ráadásul rövid távon a kér­dés nem oldható meg. Az építkezés leállí­tása okozta károkat a polgárok viselnék, amit nem szabad megengedni. A vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos biztonsági, ökológiai és egyéb kérdéseket a cseh; szlovák, magyar és más nemzeti­ségű szakembereknek kell megítélnie. Az ilyen szakmai jellegű tanácskozást a cseh és szlovák fél kezdettói fogva támogatja - tette hozzá a Szövetségi Gyúlés elnöke. - A Bös-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer kérdését nem lehet s nem helyes összekapcsolni a magyarok helyzetével a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársa­ságban - hangsúlyozta A. Nagy László, a Magyar Polgári Párt elnöke, az SZNT alelnöke a Magyar Hírlapban megjelent írással kapcsolatban. A lap prágai tudósí­tója szerint a szerződés egyoldalú felbon­tása Magyarország részéről a választási kampány részévé válik. A magyar fél elhatározása a magyarellenes álláspon­tok helyzetét erősíti. A Magyar Polgári Párt elnöke rámuta­tott, hogy az elmúlt két évben mindkét oldal alapvető hibákat követett el. Jelen­leg már egyik fél sem tartja be az 1977-es szerződést. A magyar fél nem építi a nagymarosi lépcsőt, a csehszlovák pe­dig a C-variánst valósítja meg. Ez a válto­zat veszélyezteti a csallóközi ivóvíztarta­lékokat. A párt elnöke reméli, hogy Ján Čarnogurskýban és Antall Józsefben lesz annyi felelősségtudat, hogy leülnek a közös tárgyalóasztalhoz. A vízlépcsőrendszerről kötött államközi szerződés egyoldalúan nem bontható fel, jelentette ki Viliam Oberhauser szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási mi­niszter. Hozzátette, hogy a magyar fél a munkálatok egyoldalú leállításával is komolyan megsértette a szerződésben vállalt kötelezettségeit. A miniszter szerint a Magyar Köztársaság a szerződés fel­bontásával csorbítja nemzetközi tekinté­lyét és viselnie kell a károkat, amelyeket tettével szerződéses partnerének okoz. Ez szerinte évi hatmilliárd korona. A mi­niszter meg van győződve arról, hogy a Magyar Köztársaság képviselői lépésü­ket mérlegelni fogják, és a jelen helyzet­ből konstruktív kiutat keresnek. - Bőst mindenképpen befejezzük, és ez mindkét fél előnyére válik - hangsú­lyozta Augustín Marián Húska, a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom SZNT-képviselője. Szerinte gazdasági problémáink hasonlóak és a megoldás nem lehet egy párt kérdése. Jozef Búto­ra, az SZK építésügyi minisztere szerint a magyar fél lépése várható volt. Ebből Szlovákiának kára származik, és a C­variáns a további károk ellensúlyozását jelenti. OROSZORSZÁG MEGAKADÁLYOZTA JUGOSZLÁVIA KIZÁRÁSÁT AZ EBEÉ-BŐL (Folytatás az 1. oldalról) a harcok hevessége fokozódott. A szara­jevói rádió idézett abból a levélből, ame­lyet Butrosz Ghalinak, a világszervezet főtitkárának küldött. Ebben Izetbegovic az ENSZ-csapatok korlátozott hadműveletét kérte annak érdekében, hogy felszabadít­sák a közutak és a vasútvonalak blokádját és megnyithassák a szarajevói repülőte­ret, amelyet jelenleg a szerb csapatok tartanak az ellenőrzésük alatt. Marrack Goulding, az ENSZ-főtitkár különmegbí­zottja azt mondta, a jelenlegi helyzetben nehéz lenne hatékony mandátummal fel­ruházni egy boszniai ENSZ-békeműve­letet. A Szerbiából és Crna Gorából álló új Jugoszlávia vezetése bejelentette, már több száz katonát kivontak Bosznia-Her­cegovinából, ahol a boszniai szerbeket támogatták a muzulmánok és a horvátok elleni harcban. De ez a lépés nem hatotta meg az EBEÉ magasrangú diplomatáit, akik a vérontásért elősorban Szerbiát te­szik felelőssé. Az EBEÉ diplomaták szombaton Helsinkiben ismét elhalasztot­ták a döntést arról, hogy kizárják-e Ju­goszláviát az összeurópai folyamatból. Ötven tagállam úgy vélte, meg kell tenni ezt a lépést, egyedül Oroszország elle­nezte. Jevgenyij Guszarov, az orosz küldöttség vezetője azt mondotta, Moszk­va azért ellenzi Belgrád kizárását a hel­sinki folyamatból, mert az nem segítené elő a boszniai háború befejezését, és egyetlen nemzetet sem szabad ily módon sarokba szorítani. Márpedig az orosz vétó meghiúsíthatja Jugoszlávia kizárását, mert a határozatok jóváhagyása során a konszenzus mínusz egy elve érvénye­sül, ami azt jelenti, a döntéssel minden tagállamnak egyet kell értenie, kivéve az érintett felet, esetünkben Jugoszláviát. A diplomaták ugyanakkor jóváhagytak két határozatot, amelyek a jelenlegi fegyve­res konfliktusért az egykori Jugoszlávia maradékát, tehát Szerbiát (és Crna Go­rát) teszik felelőssé. RENDHAGYÓ ÜNNEPSÉG MOSZKVÁBAN Rendhagyó módon emlékeztek meg a győzelem napjáról szombaton Oroszor­szágban. A múltra csak a hivatalos koszo­rúzási ünnepség emlékeztetett. A Kreml falánál az Ismeretlen katona sírján Bo­risz Jelcin elnök, Alekszandr Ruckoj alelnök és Ruszlán Haszbulatov parla­menti elnök helyezte el a kegyelet koszo­rúit. A Vörös tér azonban egészen más képet mutatott, most nem a szovjet hadi­technika seregszemléjét tartották ott, ha­nem az orosz, az amerikai, az olasz és a német katonazenekarok bemutatójára került sor. A németek például 17. század­beli egyenruhában vonultak fel. A szerve­zők szerint ennek az akciónak kellett jelképeznie a testvériséget, és a megem­lékezést az elesettekről. A rezesbandák az orosz parlament épületétől indultak a Vörös térre, s e seregszemle szponzo­rai 2,5 millió dollár értékű humanitárius segítséget adtak át az orosz háborús veteránoknak. Jelcin elnök üzenete azt hangsúlyozta, hogy Oroszország sokkal adós a háborús veteránoknak, s elismer­te: a jelenlegi reformok éppen azt a nem­zedéket érintik a legérzékenyebben, amely legszebb éveit a hazáért vívott harcban áldozta fel. A győzelem napján természetesen a kommunisták is hallatták szavukat. Az egyik külvárosban rendeztek hozzávető­leg 30 ežeres nagygyűlést, amelynek résztvevői azt követelték, bocsássák sza­badon a tavalyi augusztusi puccskísérlet letartóztatott résztvevőit. Ezen a gyűlésen éles kirohanásokat intéztek a jelenlegi orosz kormány ellen. Az egyik szónok annak kapcsán, hogy Jelcin áll az orosz védelmi minisztérium, valamint a most formálódó önálló orosz hadsereg élén, kijelentette: Borisz Jelcin törpe, aki olyan nagy szeretne lenni, mint Sztálin, a gene­ralisszimusz volt. ASHABAD: AZ ISZLÁM JEGYEBEN Bár a résztvevők tagadják, nyilvánvaló, hogy az iszlám égisze alatt kibontakozó újfajta együttműködés volt a fő célja a közép-ázsiai szovjet utódállamok és szomszédaik vezetőinek kétnapos ashabadi csúcsértekezletén. A türkmén, az üzbég, a kazah és a kirgiz államfő az iráni elnökkel, valamint a török és pakisztáni kormányfővel ült tárgyalóasztalhoz. A tádzsik fél az ottani súlyos helyzet miatt nem jelent meg a találkozón. A jelentések szerint hat gazdasági megállapodást írtak alá. A tervek szerint olajvezetéket építenek Kazahsztánból Türkménián és Iránon keresztül az Öböl térsé­gébe, és döntöttek egy transzázsiai vasútvonal felépítéséről, amely a török fővárosból Pekingbe vezetne. A résztvevők megállapodtak abban is, hogy összehangolják vámpo­litikájukat. KELET-NYUGATI GAZDASÁGI CSÚCS (Folytatás az 1. oldalról) reformok gyorsítása érdekében. A maga nemében első ilyen tanács­kozást Jürgen Möllemann német gazdasági miniszter kezdeményez­te. Ő a szombati sajtóértekezleten azt hangsúlyozta, a nemzetközi gaz­dasági élet azt várja a keleti partne­rektől, hogy megnyugtató jogi felté­teleket teremtenek a külföldi beruhá­zók számára, s a volt szocialista országoknak hatékony bankrend­szert is ki kell építeniük. Vladimír Dlouhý, a szövetségi kormány gaz­dasági minisztere hazai újságírók­nak azt mondta, Csehszlovákiát a nyugati partnerek jól értékelik, már ami a gazdasági reformok ütemét illeti. A fejlett államok szakértői azonban tartanak attól, hogy a pozi­tív reformintézkedéseket elnyomja a mély gazdasági válság. FANTÁZIA VILÁG MEGLEPETESEI (Folytatás az 1. oldalról) pített játszótér, ahol az eddigi világ­kiállítások szimbólumai közt vona­tozhatnak a gyerekek. Jól megfér •egymás mellett a már távolról szem­betűnő héttornyú magyar és a mo­dern osztrák pavilon, ahol mindenki kedvére szórakozhat. Mint a mesében, az Expo fantázia­világában is voltak váratlan fordula­tok, kellemetlen meglepetések, sőt csalódások. Olykor órákig ácsorog­tam az úgynevezett attraktív pavilo­nok előtt, míg az emberáradat beso­dort a belső helyiségekbe, melyek­ben hol ötperces, hol örökkévalóság­nak tűnő félórás kötelező program keretében „ismerkedtem meg" ilyen-olyan nemzet történetével, kultúrájával, nevezetességeivel. Képtelenség megemészteni a látotta­kat, hallottakat. Ömlik a szó a mega­fonból, a filmvásznon szédítően gyors egymásutánban peregnek a képek: tovavágtat a ló, nyílik a vi­rág, hullámzik a tenger..., majd to­vasodor a tömeg újabb pavilon újabb helyiségébe. Hol falra rögzített meg­annyi híres svájci portréjával néztem farkasszemet, hol neonmegvilágítású „matrjoskávaL", mászkáltam félig üres, lehangoló hangárokban, botor­káltam rejtelmes, sötét folyosókon, ahol semmi egyebet nem észleltem, csupán azt, hogy sajog a lábam, és korog a gyomrom. De sokszorosan kárpótolt az él­mény a monacói pavilonban, amely belül egy hatalmas akváriumhoz ha­sonlít, s az ember halak, csigák, a „tenger" mélyére süllyesztett kin­csek közt sétálgat. Kárpótolt a szaúd-arábiai kőbarlangból nyíló sivatagi oázis, a csodálatos mekkai és medinai mecsetek minden részié-' tében hűen kicsinyített mása. Felejt­hetetlen a keleti bazár hangulata csakúgy, 'mint az utcákon mókázó bohócok, zenészek, a tömött autó­buszokban is énekelő spanyolok, a bemutatók az Expo-sziget tavának közepére telepített színpadon, ahol csak úgy cikáznak a lézersugarak. Nem más, mint óriási vidámpark az Expo — nincs stressz, rohanás, csak vigasság. Jó volt megfeledkezni a mindennapok gondjairól...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom