Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám, szerda

INTERJÚ 1992. ÁPRILIS 8. HASZNALHATATLAN LABASOK, ROSSZ SÜTŐK NEM TELJES AZ ÉRDEKVÉDELEM • HIÁNYZIK A TÖRVÉNY • A KÜLFÖLDÖN ELADHATATLANT IMPORTÁLJUK A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fogyasztáspolitikai bizottságának 44. ülését a közelmúltban Párizsban tartották. A tanácskozáson hazánk küldöttsége is részt vett. Szlovákiából Černýné Mitterhauszer Márta volt jelen e rangos rendezvényen. Az ülés témájáról, illetve az ott szerzett és itthon hasznosítható tapasztalatairól kérdeztük: Az ülés témája az. egészségvédelem és a biztonság volt - természetesen a fogyasztók szemszögéből. Sok szó esett arról, hogy a posztkommunista államokban hogyan lehetne segíteni a fogyasztói érdekvédelem szervezését. Hazánk, Magyarország és Lengyelország képviselői • megfigyelőként vettek részt az ülésen. A küldöttek elsősorban arra voltak kíváncsiak, milyen módon segíthetnének nekünk. • Melyek a leglényegesebb különbségek a fogyasztói érdekvédelem terén a nyugati országokban és nálunk? - A fejlett országokban már mintegy harminc éve megbízhatóan működik az érdekvédelem. Bennünket ma leginkább a törvények hiánya aggaszt, mert a fo• gyasztói érdekvédelemről még nem született törvény és nincs kiépítve a konkrét védelmi rendszer sem. Ez azt jelenti, hogy ha a fogyasztó valamilyen súlyos fogyatékossággal találkozik, kizárólag a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért. Nyugaton ezt a terhet az arra illetékes szakember veszi le a fogyasztó válláról. Nálunk a kereskedelmi felügyelőség munkatársai kivizsgálják a panaszosok ügyét és amennyiben lehetséges, intézkednek is, de ha például egy hibás cikket akar valaki reklamálni, azt a vásárló helyett senki sem intézheti el. Ha pedig az eladó nem hajlandó kicserélni a kifogásolt árut, akkor a bírósági tortúrát a fogyasztónak kell egyedül végigjárnia. Nyugaton ezt a feladatot vagy az állami alkalmazottak, vagy pedig kormányon kívüli szervezetek vállalják fel, de semmiképpen sem lakossági kezdeményezések úgy, ahogyan azt nálunk szorgalmazzák. Az említett szervezeteket vagy teljesen, de legalább részben, az állam finanszírozza. Ilyen formában alakultak ki - az Egyesült Államok kivételével - három évtizeddel ezelőtt a fogyasztói érdekvédelmi rendszerek. Osztrák szomszédainknál például állami alapítványt hoztak létre, és mindaddig finanszírozták ezt, amíg saját bevételeiből - nagyrészt a fogyasztói folyóirat kiadásából - nem tudta fedezni költségeit. De a folyóiratot továbbra is támogatják, mégpedig azért, hogy ne kelljen a reklámokra támaszkodnia. • Tehát a jó példák ismertek... - De mi nem másolhatjuk a szóban forgó országok lépéseit, hiszen ők harminc évvel ezelőtt teljesen más alapokon kezdtek. Akkor az emberek gondolkodásmódja más volt. Nekünk nincs néhány évtizedünk a rendszer kiépítésére, s a meglévő feltételekhez kell igazodnunk. Nem mondhatjuk, hogy nem létezik a fogyasztói érdekvédelem, sőt a múltban is volt. Az alapvető jogokat tartalmazza az alkotmány, az ellenőrző szervek is működnek, és a közegészségügyi állomások arról is gondoskodnak, hogy egészségkárosító termékek ne kerülhessenek a piacra. Nagyon jó a fogyasztási cikkek egészségvédelmi szempontból való vizsgálata, sőt, néha úgy tűnik, sok is az e téren tevékenykedő szervezet. Ezeket a vizsgálatokat nálunk is teljes mértékben az állam finanszírozza. A lakosság egészségvédelme viszont nem azonosítható a fogyasztói érdekvédelemmel. Ez utóbbi ugyanis jóval szélesebb problémakört ölel fel. Az államnak védelmeznie kell a fogyasztó egészségét és biztonságát, mert ha ezt nem tenné, ráfizetne: növekedne a rokkantak száma, a táppénzre szorulók is többen volnának, stb. • A felsorolt pozitívumok mellett mi okozza a gondot? - A fogyasztói érdekvédelem mindez felett áll. Szerintem a legnagyobb probléma a piac áttekinthetetlensége. Az emberek mostanság leginkább a magas árak miatt bosszankodnak. S hogy miért? Mert érzik, hogy a magas árak nem garantálják a minőséget. Az ár gyakran a kereskedő meggazdagodási vágyának mértékét vagy túlzottan magas költségeit tükrözi. • A kereskedelmi felügyelőség viszonylag széles körű tevékenységet fejt ki. Ez nem elég a fogyatékosságok felszámolásához? - A kereskedelmi felügyeletek, az úgynevezett piaci rendőrségek Nyugaton is működnek. Ott is bírságolják a becstelen és rendetlen kereskedőket, de emellett működik a fogyasztói érdekvédelem is. Főképp a tájékoztatás terén és a vásárló jogainak a bíróság előtti érvényesítésekor. Ez hiányzik nálunk. • Kissé elmerültünk az itthoni dolgainkban. Térjünk vissza a konferenciához. Említette, hogy a nyugati érdekvédők készek segíteni... - Valóban hajlandóak, de nem olyan önzetlenül, mint ahogyan az első pillantásra tűnik. Tudatosítják: mi valóban Európa szívében vagyunk, nagyon közel az osztrák és a német piachoz. Azért szeretnék, hogy nálunk is jól működjön a fogyasztási érdekvédelem, mert félnek, általunk elromlik az ő piacuk és az ő gyártóik. • Konkretizálná aggodalmaik okait? - Megemlítem például az Elin cég esetét. Az egyik osztrák kollégám egy évvel ezelőtt figyelmeztetett, amikor egy nagyon olcsó mikrohullámú sütőjüket nézegettem: ezt ne vedd meg. A mikrohullámú sütők jóval többe kerülnek és ha ezt ennyire olcsón kínálják, valami nincs rendben. Szavai beigazolódtak. Tehát a márkanév nem mindig jelent minőséget. Az Elin cég egyáltalán nem pironkodik, amikor alacsonyabb minőségű termékét piacra dobja. Nyugaton ezt csak féláron teheti, de nálunk! Am minket ki figyelmeztet az ilyesmire? Az összehasonlító tesztek épp az ilyen esetek kimutatására alkalmasak, sőt nagydobra verik, ha egy termék nem megfelelő és a gyártó törheti a fejét, hogyan hozza helyre a hírnevét. • És mi tehetetlenek vagyunk? - Nekünk nincs lehetőségünk megvásárolni például az összes mikrohullámú sütőt, hogy összehasonlítsuk azokat. Arra sem tudjuk rákényszeríteni a kereskedőinket, hogy az olcsón megvett selejtes árut legalább olcsón kínálják. Növekszik az olyan panaszok száma, amikor a vevők a márkás terméket megveszik, de a szavatossági idő lejárta után megtudják: a meghibásodott cikket nem lehet javítani. Ráadásul az eladók cinikusan reagálnak: és mit akar ennyi pénzért? Pedig gyakran több ezer koronáról van szó. Gazdag József illusztrációs felvétele • A nyugatiak abban sem tudnának segíteni, hogy az említett kétes minőségű gyártmányok ne kerüljenek a mi piacunkra? - Ők hajlandóak segíteni. Például rendszeresen elküldik az osztrák teszteket tartalmazó folyóiratot. De ők nem tesztelnek mindent, ami a piacra kerül. Csak olyan termékekkel foglalkoznak, amelyeket hosszabb ideig forgalmaznak. A bolhapiacokon, az utcai árusoknál kínált cikkeket nem vizsgáztatják, mert az ilyen helyeken egyetlen bécsi polgár sem vásárol. Nem volna probléma ezeket a teszteket nálunk is nyilvánosságra hozni, de nincs értelme, mert nálunk épp ezek a termékek hiányoznak. A mi kereskedőink az egyszeri, olcsó beszerzésekre alapoznak, - például a kozmetikumokat, az élelmiszereket nagyrészt kedvezményes áron, közvetlenül a szavatossági illetve a fogyaszthatósági idő lejárta előtt veszik meg. • Az újságokat, a folyóiratokat az utóbbi időben elárasztották a Magyarországról már kitiltott áruk reklámjai. Ezek megbízhatóságáról keveset tudnak a mi fogyasztóink. A nyugati érdekvédők nem tudnának tájékoztatni? - A nyugatiak el sem tudják képzelni, mire képesek a mi vállalkozóink. Az ilyen módszereket a magára valamit is adó vállalkozó messziről elkerüli. Aki a piacon akar maradni, nem lehet szélhámos, mert ez előbb utóbb kiderül róla. Amikor például botrány keletkezett az importált lábasok minőségével kapcsolatban, kértem az osztrák kollégákat, mondjanak véleményt. Elküldték az általuk tesztelt ilyen termékek jegyzékét. A nálunk forgalmazottak ott egyáltalán nem szerepelnek: az ő piacukra az ilyen alsórendű típusok egyszerűen nem kerülnek. Ezekkel a gondokkal, sajnos, magunknak kell mégbirkóznunk. És a harcot fel kell vennünk a felelőtlen kereskedőkkel. Ez valamennyi fogyasztó érdeke. DEÁK TERÉZ VEGYSZER NÉLKÜL - KÉTEZER HEKTÁRON Érsekkétyen létrehozták a Szlovákiai Biogazdálkodók Egyesületét Tavaly ősszel lapunkban is közöltük a hírt arról, hogy Érsekkétyen a helyi mezőgazdasági szövetkezet vezetése felvette a kapcsolatot a magyarországi Biokultúra Egyesülettel, s annak csehszlovákiai kihelyezett részlegeként a környezetkímélő biotermesztés hazai meghonosításán fáradozik. Palik László, e módszer lelkes hazai híve, az érsekkétyi szövetkezet főagronómusa nemrégiben már jó hírrel fogadott. Ami tavaly ősszel még csak ígéretes kezdeményezésnek tünt, mára valósággá lett. A biotermelés iránt érdeklődő hazai termelők az év elején érsekkétyi székhellyel megalakították a Bioproductot, a Szlovákiai Biogazdálkodók Egyesületét. Palik Lászlót ezúttal ennek fő szervezőjeként, egyben vezetőjeként arról kérdeztük, milyen elképzelésekkel látnak hozzá ennek a nem hagyományos feladatnak a megvalósításához. - A legfontosabbnak a helyi csoportok hálózatának kiépítését és működőképes szakmai vezetés létrehozását tartjuk. Ebben nagy segítséget kapunk a Biokultúra Egyesülettől, amely a szervezésben és a szakmai vezetők kiválasztásában illetve továbbképzésében is rendelkezésünkre bocsátja sokéves, nemzetközileg elismert tapasztalatait. Az első két évben a Biokultúra vállalat a tevékenységünk feletti szakmai felügyeletet. Dr. Györffy Sándorral, a Biokultúra ellenőrével együtt végezzük majd az ellenőrző és felmérő látogatásokat. Úgy tervezzük, hogy két év alatt sikerül kiépitenünk a helyi csoportok hálózatát azokban a falvakban, amelyekben érdeklődés mutatkozik a biotermesztés iránt. Bárhová is hívnak bennünket, szívesen elmegyünk és elmondjuk az alapvető tudnivalókat illetve itt, a szövetkezetben is bárkit szívesen tájékoztatunk. • Ahhoz, hogy valaki biotermelést folytasson kellő szakmai ismeretekkel, gyakran speciális képzettséggel kell rendelkeznie. Vajon megváltoztatható-e a nagyüzemi gazdálkodáson nevelkedett, a műtrágya- és vegyszerfelhasználáshoz szokott mezőgazdasági szakemberek szemlélete a biotermesztési módszerek alkalmazása érdekében? - Az agronómus, amikor vegyszert és műtrágyát adagol, ismeri annak hatásmechanizmusát, s azt is, hogy minderre a növény hogyan reagál. A biotermelés során ugyancsak ismerni kell - méghozzá nagyon jól - a növények életfeltételeit és reakcióját, viszont ebben az esetben nem mesterségesen előállított anyagokkal váltjuk ki a hatást, hanem a természetben megfigyelt kölcsönhatások alkalmazásával érünk el ugyanilyen vagy hasonló eredményt. A biogazdálkodók továbbképzését egyébként többlépcsős rendszerben akarjuk megvalósítani. Az első fokozatban néhány napos iskolázáson ismerkednének meg a termelök a biotermelés legalapvetőbb követelményeivel. A második fokozat már szélesebb körű, sokrétű ismerettel szolgálna az érdeklődőknek. Az egy évig tartó szakmai továbbképző tanfolyamot elvégzők bizonyítvány formájában igazolást kapnának arról, hogy képzett biotermesztők. A főiskolai szintű oktatáson legmagasabb fokozatot a Biokultúra Egyesület és a Gödöllői Agráregyetem által szervezett vizsgával záruló előadássorozat hallgatói szereznék meg. • A Bioprodukt esetében beszélhetünk már konkrét termesztési elképzelésekről? - Szövetkezetünk már tavaly is részt vett a Natural alimentaria által kezdeményezett biotermelési programban, így némi tapasztalatunk már van. Az idén két parcellán, 78 és 160 hektáron próbálkozunk e környezetbarát termesztési technológiával. A 78 hektáron fűszerpaprikát, babot, szóját és pohánkát termelünk, ami iránt a piacon jelentős érdeklődés mutatkozik. 160 hektáron pedig borsót és lóbabot vetettünk, amelyet takarmányozási célokra szeretnénk felhasználni. Ugyanis a növényi biotermékek termelése mellett megvalósíthatónak tartjuk a sertéshús ,,bio"-feltételeknek megfelelő előállítást is, úgy, hogy természetesen a takarmánykeverékhez a búzát, az árpát és a kukoricát is vegyszermentesen termelnénk. A sertések nevelését, akárcsak a növény-ápolást bérleti szerződés formájában oldjuk meg. Emellett a biotermékek értékesítését is vállalni szeretnénk. • Milyen az érdeklődés e nem hagyományos termesztési mód iránt, s mik a feltételei annak, hogy valaki a Bioproduct tagjává váljék. - Jelenleg mintegy 130 érdeklődőt tartunk nyilván, akik ismereteink szerint hozzávetőlegesen 2 ezer hektáron szeretnének ilyen formában gazdálkodni. Tagjaink között vannak szövetkezetek, magángazdálkodók, feldolgozók és forgalmazók is, mintegy termelői-forgalmazói láncot alkotva. Ennek révén jól jár a termelő is, akinek jó áron kelt' el a terméke, a fogyasztó is, hiszen hozzájuthat az egyre keresettebbé váló egészséges élelmiszerekhez, biotermékekhez. A tagfelvétel során külön súlyt helyezünk a termelőkkel való személyes kapcsolat kialakítására, a bizalomra, hiszen azt már többször hangoztattuk, hogy a biotermelés elsősorban bizalom kérdése. A feltételekről az érdeklődőknek részletes tájékoztatást adunk, s reméljük, hogy az év végéig sikerül kialakítanunk egy olyan termelői hálózatot, amelyre már biztonsággal építhető egy esetleges külkereskedelmi kapcsolat is. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÜRES HASSAL NEM LEHET TÁNCOLNI Beszélgetés FARKAS JÁNOSSAL, a Roma Kongresszus elnökével Március végén tartotta Besztercebányán alakuló közgyűlését a romák több érdekcsoportját egyesítő Roma Kongresszus. Ennek elnökévé Farkas János, rimaszombati magánvállalkozót választották. • Besztercebányán hétórás vita után alakult meg a Roma Kongreszszus, melynek ön lett az elnöke. Tehát nem király lett, mint ahogyan azt előre meghirdették. Változtatott ez valamit a helyzeten és egyáltalán hogyan érzi magát ebben az új szerepkörben? - Nem a megnevezésen múlik, örülök, hogy végül megegyeztünk, ha nem is mindannyian, de egyesültünk, s igy már egy erős, s merem remélni tenniakaró és tudó roma közösség jött létre. Az igazi munka még csak ezután kezdődik. • Visszakanyarodva az egységhez, a Romák Demokratikus Szövetségének elnöke még a napirendi pontok megtárgyalása előtt kivonult a teremből, a Roma Polgári Kezdeményezés pedig a televízió nyilvánossága előtt is ellenezte egy romaparlament létrehozását. Mi erről a véleménye? - Szerencsére nem tömegekről van szó, hanem egyénekről. Igaz, hogy Oláh úr és családja kivonult a teremből, viszont a szövetség tagjai maradtak, s ők jóval többen voltak. Mindenki ránk szavazott és helyeselte a kongresszus létrehozását. Ami pedig a tv-ben elhangzottakat illeti, az a csehországiak véleménye volt. Minket elsősorban Szlovákia érdekel. • Személyéről megoszlanak a vélemények. Tudom, testi épségére testőrök vigyáznak. Gondolja, hogy a Roma Kongresszus megalakulása és elnökké választása után megváltozik a helyzet? - Már rámlőttek, így nem felesleges óvatosság a testőri kiséret. Az, hogy vannak irigyeim, vagy ellenségeim, az tény. Én még nem sértettem meg senkit, viszont azt tapasztalom, hogy azok orrolnak rám - még az általam felkarolt roma lakótelepen is -, akiktől rendet, fegyelmet követelek. • Milyen lesz a vezető szervük szerkezeti felépítése? - A kongresszus munkáját 11 tagú elnökség irányítja, tagjai a roma inteligencia képviselői. Központi irodánk Besztercebányán lesz, de a járási székhelyeken és más városokban is szeretnénk képviseleteket nyitni. Ezek előkészítése már folyamatban van. A kongresszus nemcsak a választások kedvéért alakult, hanem a romák és elesettek képviseleti szerveként. Szorosan-együttműködik majd az általunk irányított Munka és Biztonság Pártjával. Egyelőre négyéves időszakban gondolkodunk, de szeretnénk, ha tovább is léteznénk. • Megkezdődhet tehát az érdemi munka. Mit tekint főfeladatnak a kongresszus elnöke, a Munka és Biztonság Pártjának vezére? - A legfontosabb, hogy betartsuk ígéretünket, hisz csak így fognak bennünk megbízni az emberek. Nem akarunk a nagypolitika színterére lépni, azt viszont fontosnak tartjuk, hogy parlamenti képviselőink legyenek. A választási kampány megszervezése mellett a romák foglalkoztatását is elő szeretnénk segíteni. Az ország különböző helyein működő üzleteimben az alkohol és a dohányáru kivételével tízszázalékos árkedvezményt adok. Én nem a roma kultúrát, annak felkarolását és továbbfejlesztését tekintem elsődleges feladatomnak - bár ezt sem tartom feleslegesnek -, hanem az életszükségleteket, hisz üres hassal nem lehet énekelni, táncolni. Először a romák megélhetését és létbiztonságát kell megteremteni, s utána jöhet a fokozatos felemelkedés. POLGÁRI LÁSZLÓ