Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám, csütörtök

KASTELYAVATÁS GALÁNTÁN Az esemény már csak azért is különösképpen Örvendetesnek tekinthető, • mert a kastély éppen hogy csak megmenekült a lebontástól. Évtizedeken keresztül gazdátlan lévén lassan, de biztosan pusztult... (4. oldal) FÜGGETLEN NAPILA P Csütörtök, 1992. április 16. Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 91. szám REFORM A DARÁZSFÉSZEKBEN A tanárok a túlóráikat féltik, a mesterek az állásukat, az iskola a diákjait és a jó hírét, a szülők a semmire sem jogosító képzést, én pedig az anyanyelvi oktatást. (5. oldal) KISORSOLTÁK A VÁLASZTÁSI SORSZÁMOKAT 15-ÖS: MKDM-EGYÜTTÉLÉS -MNP KOALÍCIÓ 40-ES: MAGYAR POLGÁRI PÁRT Prágában a Központi Választási Bizott­ság tegnapi ülésén kisorsolták a politikai pártok, mozgalmak és koalíciók sorszá­mait, amelyekkel a választásokon indul­nak. Negyvenegy választási sorszámot osztottak ki, a 20-as szám betöltetlen maradt. A Központi Választási Bizottság jegyzőkönyvvezetőjének szavai szerint a sorsolás során technikai hiba is történt, mivel az Együttélés koalíciója különféle nevek alatt kétszer is megjelent a sorsolá­si urnában. A választásokban érdekelt magyar pár­tok és politikai mozgalmak közül a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom­-Egyuttélés-Magyar Néppárt koalíció a 15-ös sorszámot kapta, ä Magyar Pol­gári Párt pedig 40-es számmal indul. DÖNTÖTT A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KÉTFORDULÓS LESZ AZ ELNÖKVÁLASZTÁS (Munkatársunktól) - Szerdán a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 22. együttes ülése a köztársaságielnök­választásra vonatkozó alkotmánytörvény-javaslat­hoz fűzött módosító indítványokról való szavazással folytatódott. A képviselők a kétfordulós elnökválasz­tás mellett döntöttek, a harmadik fordulónak - amely során a parlamenti ülésen jelen levő képviselők többségi szavazata is elegendő lenne a jelölt megvá­lasztásához - a lehetőségét elutasították. Azt a ja­vaslatot, hogy az elnök hat hónapig maradjon hivata­lában, amíg az új elnök nem teszi le az esküt, a képviselők három hónapra csökkentették. Végül a két kamara nagy szótöbbséggel jóváhagyta az alkotmánymódosító javaslatot. Ezután került sor az egyházak és vallásfelekezetek tulajdoni kárpótlá­sára vonatkozó törvényjavaslathoz fűzött módosító indítványok megvi­tatására. Már az utóbbiakról való szavazás jelezte, hogy a törvényja­vaslat elfogadásának nincs nagy esélye. A felszólalók közül többen arra utaltak: az egyes módosító ja­vaslatok jóváhagyása precedenst teremtene arra, hogy a vagyoni kár­pótlás terén 1948. február 25-ét megelőző időszakra is vissza lehet menni. A törvényjavaslat a Népi Ka­marában megkapta a szükséges számú szavazattöbbséget, a Nem­zetek Kamarájában viszont nem. Ezért a parlament elnöksége javas­latot tesz arra, miként lehetne áthi­dalni a nézetkülönbséget, tehát az ülés folyamán még visszatérnek a törvényjavaslathoz. A következőkben a képviselők a föderációról szóló 1968. évi 143. számú alkotmánytörvény módosítá­sára tett javaslat megvitatásával megkezdték az adórendszer megre­formálását célzó törvényjavaslat-so­rozat vitáját. E javaslatnak az elfoga­dása a feltétele annak, hogy a többi adótörvény-javaslatról is tárgyalhas­son a parlament. A törvényjavaslat lényege: az adóügyek a nemzeti pénzügyminisztériumok hatásköré­be tartozzanak. Ugyanakkor a vám­hivatalok és a vámigazgatás a Szö­vetségi Pénzügyminisztérium hatás­körében lenne, ezért szükséges, (Folytatás a 2. oldalon) BŐSI VÍZLÉPCSŐ POLITIKA KONTRA ÖKOLÓGIA - A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer befejezésének megoldása ma már egyértelműen politikai kérdés, s egyáltalán nincs összefüggésben a környe­zetvédelmi szempontokkal - állította Josef Vavroušek miniszter, a Szövet­ségi Környezetvédelmi Bizottság elnöke. Amint azt tegnapi sajtótájékoztató­ján elmondta, a vízlépcsőrendszer várható környezeti hatásairól a közvéle­ménynek adagolt információk magyar részről jelentős mértékben tendenció­zusak. - Erről a Magyar Televízió szombati Hőmérő című adásában is meggyőződtem, ahol a műsorvezető azokkal a magyarországi szakemberek­kel szemben is nagyon arrogánsan viselkedett, akik a vízerőmű kérdésében a hivatalos magyar állásponttól eltérő nézeteket képviselnek - állapította meg Josef Vavroušek. A dunai vízlépcsőrendszer építéséről szóló szerződés magyar részről való felmondását rendkívül szerencsétlen lépésnek minősítette a miniszter. SZÉLKAKASOK CSIKORGÁSA KOMÁROMBAN NYILATKOZOTT AZ ÚJ SZÓNAK VÁCLAV KLAUS Noha másnap reggel a Szövetségi Gyűlésben az adótörvény-terveze­tet kellett a képviselőknek megmagyaráznia, Václav Klaus Budapestről Prágába tartván útját a Polgári Demokrata Párt nagygyűlése kedvéért megszakította Komáromban. Amint ez általában történni szokott, logi­kailag tiszta mondanivalója és szuggesztív egyénisége itt is magával ragadta közönségét, és a komáromiak a másfél óra alatt többször is vastapssal reagáltak érvelésére. A nagygyűlés előtt lapunk néhány kérdésére válaszolt: • Miniszter úr, ön az Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank kor­mányzói tanácsának üléséről érke­zett. Hogyan értékeli ezt a tanácsko­zást, elsősorban Csehszlovákia szempontjából? - Budapesten évi közgyűlést tar­tottunk, melyen az összes résztvevő országot érintettük, de részleteseb­ben egyikkel sem foglalkoztunk. A kérdés inkább úgy vetődik fel, hogy tulajdonképpen mi ennek az egy éve alakult banknak a feladata, mit tehet és egyáltalán, jól dolgo­zik-e? Ebben a tekintetben az ülé­sen inkább kétségek, mint dicsére­tek hangzottak el. A bank egyelőre keresi önmagát, és ez tükröződött az összes felszólalásból is. • Miközben ön Budapesten tar­tózkodott, itthon elhangzott néhány éles kritika a vagyonjegyes privati­zációval kapcsolatban. Mire gondol, amikor valaki ezt az évszázad csalá­sának nevezi, illetve hogyan értékeli az egész ügy többhónapos késését? -Ami az első kör megkezdésének elhúzódását illeti, sajnos, bebizonyoso­dott, hogy az ágazati minisztériumok nem (Folytatás a 4. oldalon) VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ EGYÜTT VAN A VAGYON A privatizációs tervek kiértékelésének lezárása még nem történt meg, de akkora vagyon készen áll már, amekkorára a va­gyonjegyes privatizáció során szükség lehet - jelentette be tegnapi sajtótájékoz­tatóján Ivan Mikloš, a szlovák kormány privatizációs minisztere. A privatizálásra több mint 92 milliárd 863 millió korona névértékben készítettek elö részvénye­ket, de hogy mennyi kerül a közös cseh­szlovák csomagba, az attól függ, hogy a cseh kormány hány privatizációs tervet tud jóváhagyni terven felül, a lezárás határidejéig. Ott ugyanis 2,29-szer akkora vagyont kell a közös privatizációs kalapba tenni, mint Szlovákiában mivel 2,29-szer annyi cseh állampolgár regisztráltatta ma­gát mint amennyi szlovák. Mindenesetre a szlovákiai privatizációs tervek jóváha^ (Folytatás a 2. oldalon) ELETBE LEPTEK A SZANKCIÓK LÍBIA ELLEN HAZÁNK IS CSATLAKOZOTT A MEGTORLÓ INTÉZKEDÉSEKHEZ Mivel Líbia nem adta ki az Egye­sült Államoknak vagy Nagy-Britanni­ának a légi terrorizmussal vádolt két ügynökét, közép-európai idő szerint tegnap reggel hat órakor életbe lép­tek a Tripoli ellen hozott ENSZ­szankciók. A BT az erről szóló hatá­rozatot még március végén fogadta el. A határozatok értelmében meg kell szakítani a légi összeköttetést és a katonai együttműködést Líbiá­val, s jelentős mértékben csökkente­ni kellene az ENSZ-tagállamokban tevékenykedő líbiai diplomaták szá­mát. A Biztonsági Tanács keddi ülé­sén újból megvitatta az egész ügyet, és nem fogadta el Líbia utolsó pilla­natban előterjesztett javaslatát, amely szerint hajlandó lett volna a két terroristát Máltának kiadni. A BT-tagok többsége egyetértett az­zal, hogy a szankciókat életbe kell léptetni. A BT hamarosan létrehozza a szankciók megtartására felügyelő bizottságot, amelynek élén Erdős André magyar ENSZ-nagykövet áll majd. Mint ismeretes, a hágai nemzet­közi bíróság kedden nem adott helyt Líbia szankciók elleni tiltakozásá­nak. Egy magas rangú líbiai diplo­(Folytatás a 2. oldalon) Fogynak a hímes tojások (Prikler László felvétele) HOLNAPI SZÁMUNKBAN • Es hol van a Libaszombat? - Alföldi Anikó cikke • Jézus világi pere - Nagy Lajos református lelkész tanulmánya • Hisz Ön az élet utáni életben? - Különböző korú. nemű, íoglalkozasu emberek válaszolnak a szerkesztő kerdésére ÚJVIDÉKI LEVÉL­FORRONGÓ BOSZNIA ÉS A KATONÁK MEG MENETELNEK Történt néhány hónappal eze­lőtt, hogy bizonyos Murát Sabano­vic muzulmán szélsőséges Viseg­rád központjában ledöntötte és összezúzta a horvát származású Nobel-díjas író, Ivo Andric szob­rát. A közvélemény felhorkant ugyan, de aztán gyorsan meg is feledkezett az esetről, hiszen a ka­tonaság részéről ekkor már egy­mást követték a nemzeti és kultu-. rális értékek elleni vandál merény­letek, vagy merő cinikus heccből (templomok megrongálása), vagy zsarolási szándékkal (Dubrovnik óvárosának lövetése, most a bosz­niai muzulmánok számára szimbo­likus értékű Bascsarsija, Szarajevó mecsetekkel tarkított, törökös han­gulatú belvárosának aknatűz alá vétele). Ivo Andric egyébként a Híd a Drinán című regénye alapján 1961-ben érdemelte ki a Nobel­díjat. Ez a híd pillanatnyilag víz alatt áll, mert a már említett Murát Sabanovic, elfoglalván a vízi erő­művet, először armak felrobbantá­sával fenyegetőzött, amennyiben a hadsereg nem szünteti be Viseg­rád és Foéa bombázását, majd szándékán némileg enyhítve „pusztán" a víztározó két kapuját nyitotta meg. A Drinán lezúduló óriási víztömeg máris hatalmas ká­rokat okozott, a város lakossága pedig mindenét odahagyva me­nekül. Menekülnek persze mások is. , A muzulmánok és a horvátok a tenger, tehát Dalmácia irányába, a szerbek Szerbiába. Több tízez­ren. Csak az elmúlt két-három nap alatt a Vajdaságba mintegy három­ezren. (Zárójelben jegyezzük meg, a háború kezdete óta az or­szág más vidékeiről a Vajdaságba érkező menekültek száma ezzel elérte a 70 ezret.) Menekülnek, mert Bosznia-Hercegovina, az egykori Jugoszlávia központi fek­vésű és stratégiai jelentőségű köz­társasága lángokban áll. Szabad­csapatok, félkatonai alakulatok vé­res összetűzésének hadszíntere, s ezen a hadszíntéren a jugoszláv néphadsereg - amely most már sem jugoszláv, sem néphadsereg - szerepvállalása egyértelműbb, mint valaha. Egy haldokló ország utolsó rán­gatózása. Közben a katonaság még menetel. Kicsit olyan ez, mint Hra­bal Legenda Sztálinról című elbe­szélésében az a fekvő, halálos has­lövést kapott német katona, aki­nek lábai - mint valami távoli, rögeszmésen beidegződött pa­rancsra - egyre csak tovább mene­telnek. Bizonyára még a tájékozottabb olvasó is joggal kérdezi, a hadsereg a szlovéniai sikertelen hadjárat és a továbbra is nyitott horvát front után miért bocsátkozik bele egy igencsak bizonytalan kimenetelű boszniai hadműveletbe, annál is inkább, mert a hadsereg - Bosznia­-Hercegovina nemzetközi elisme­rése nyomán - egy idegen állam talaján találta magát, immár tagad­hatatlanul agresszori szerepkör­ben. A válasz: mert nincs más választása. Az országot (Jugoszlá­viát) vesztett hadsereg nem egé­szen fele Boszniában állomásozik, másrészt itt vannak a széthullott Jugoszlávia legfontosabb fegyver­és hadianyaggyártó telepei. A ju­goszláv hadsereg tehát egyszerűen a létéért küzd, már szinte önállóan, a valóság groteszk irracionalitásá­ban. Azt ugyanis már senki sem tartja komoly érvnek, hogy a Bosz­nia-Hercegovinában élő szerbsé­get védenék a genocídiumtól. Az .események ugyanis azt bizonyítot­ták, hogy Bosznia vezetésének "próbálkozásai korántsem egy olyan iszlám köztársaság létreho­zására irányultak, amely kizárólag a muzulmánok országa lenne. El­lenkezőleg: Izetbegovicék a három nép egyensúlyi helyzetéből kíván­tak szilárd alapot építeni. Mint közismert, Bosznia és Hercegovina lakosságának közel felét a muzul­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom