Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám, kedd

5 PUBLICISZTIKA 1992. ÁPRILIS 14. A NEMZETISÉGI LÉT TUDÓSA GÁLL ERNŐ 75 ÉVES < Egyik mondata szinte mottóként kívánkozik e néhány köszöntő sor elé: „Emlékezés, emlékeztetés emberi igénye és kötelessége arra késztét, hogy visszapillantsunk..." És, bizony, van mire visszapillantania Gáli Ernőnek is és olvasóinak, tisztelőinek, bírálóinak nem különben. dából az utóbbi harminc esztendőt személyes közelségben követhettem, noha Kolozsvár és Budapest olykor - a hatalom szeszélyei szerint - ugyancsak messze volt egymástól. Láttam kolozsvári lakásait: a régit a Racovita utcait, meg a mostanit, a város közepében, a Brasov utcában. Mindig a legújabb könyveket olvasta: Nemcsak a szakmájába vágó nemzetközi irodalmat követte nem lankadó figyelemmel, bárha a szellemi határzárak zordon őrei mindent megtettek azért, hogy ne sikerülhessen. Ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy elfelejtette volna a múltat. Ő mindenkor az összegezésre törekedett, azt is figyelte, hogy mi állja ki az idő próbáját, s mi az, amit már születése pillanatában el kell vetní. Természetesen találkoztunk Budapesten is, tavaly a Fábry-napokon éppenséggel Kassán adott elő. A legemlékezetesebb számomra az a találkozásunk, amely 1967-ben történt, Moszkvában, ahonnan akkoriban az Élet és Irodalmat tudósítottam. Váratlan-véletlenül egyszerre érkezett Moszkvába Diószegi András (a Kritika azóta elhunyt főszerkesztője), Dobos László (tisztje abban az időben az Irodalmi Szemle főszerkesztője) és Gáli Ernő. A szállásomon találkoztunk, s mindhárman arra kértek, hogy vigyem el őket látogatóba az akkoriban ugyancsak kemény támadások kereszttüzében álló, a Tvardovszkij-szerkesztette folyóirat, a Novij Mir szerkesztőségébe. Ez nem volt nehéz, tehát ott ültünk a főszerkesztői szobában, s a jelenlévő orosz irodalmároknak (köztük a Novij Mir mostani főszerkesztőjének, Szergej Zaliginnak) azt mondhattam, mintegy bemutatandó a vendégeket: kérem, három magyar főszerkesztő érkezett önökhöz, három országból. Ritka alkalom volt, hogy a XX. századi a magyar szellemiség egyik legfontosabb sajátosságát - méltósággal - ennyire szemléletesen érzékeltethettük az orosz irodalmi élet jelesei előtt. Gáli Ernő hetvenöt éves. Munkakedve, örömünkre töretlen, lendülete változatlan. E. FEHÉR PÁL Dr. MENZEL - RENDEL Méghozzá mindig máshol. Egyszer kórházban, máskor klinikán, a legutóbb egy szerény, már-már lehangoló városszéli rendelőintézetben, mikor hova helyezik. Jó orvos lehet, megbízható; páciensei szeméből csupa hála, ragaszkodás árad iránta. Dr. Menzel egyébként csak a moziban rendel. Színészként, a filmvásznon. Eredeti hivatása szerint ugyan rendező és forgatókönyvíró, de ha kedvére való szerepet kap, biztos, hogy lecsap rá. A fehér köpenyes figurákat önmagának köszönheti. 1966-ban, amikor a Szigorúan ellenőrzött vonatokat forgatta Bohumil Hrabal regénye nyomán, játékosi étvágyát csillapítandó állt a kamera elé, és dr. Brabecként hallgatta egy kétségbeesett forgalmista panaszait. Rendhagyó „orvosi pályakezdés" tanúi lehettünk. Jirí Menzel huszonnyolc éves volt akkor, első önálló játékfilmjét készítette, ametylyel nem sokkal később Oscar-díjat nyert, s már önmagát is „rendezni" tudta. Kedves, mégértő, közvetlen embernek mutatta dr. Brabecet, olyannak, aki őszinteségért őszinteséget ad. Apjától sem kaphat többet egy kamasz hasonló helyzetben. Mert mivel is vigasztalhatja elkeseredett betegét egy igazi orvos, amikor az eiaculatio praecoxról, vagyis idő előtti „hervadásról" beszél neki? Azzal, hogy vele is előfordult már ilyesmi, hiszen ez emberi dolog, idegi alapon bárkinél bekövetkezhet. Nem kell a döntő percekben ezzel foglalkozni, ott van például a foci, arra kell gondolni, s akkor megy minden, ahogy mennie kell. Vagy az is jó megoldás, ha idősebb, tapasztaltabb nőknél „gyakorol" az ember, azok jobban együtt érzenek vele, türelmesebbek. Menzel nemcsak hitelesen, hanem a pszichológus meglátásaival mondta el mindezt. Tíz évvel később, Vera Chytilová Játék az almáért című szatirikus szerelmi történetében egy szülészeti klinika nőtlen tanársegédje, aki kollégája feleségével enyeleg a műtőben. Dráma után egy bohókás vígjáték sok-sok civakodással és ugyanannyi szerelmeskedéšsel. Dr. John, a flörtölésből is jeles nőgyógyász osztályán szinte futószalagon szülnek a nők, mint almák a fáról, úgy potyognak a gyerekek. Doktor urunk azonban nemcsak erre figyel. Az ápolónőkön ugyanúgy rajta tartja a szemét, mint a kismamákon. A férjes asszony, persze csak addig kell neki, amíg le nem lepleződnek, az új kolléganő pedig egy félreértés miatt lesz mellékes számára. Azt hiszi róla, hogy terhes, és attól a perctől fogva már nem is kell neki, a legszívesebben futna, menekülne előle. Dr. John csak a játékot, még pontosabban a kalandot szereti. Szoros kapcsok és felelősségérzet nélkül. Menzel erről az orvosról is mindent elmond, még a legtitkosabb gondolatait is sejtetni engedi. Játékáért 1977-ben, a Virgin-szigeteken megrendezett nemzetközi filmfesztiválon aranyplakettel jutalmazták. Jirí Weiss, az évtizedek óta külföldön élő cseh rendező német-francia koprodukcióban forgatott Martha és én című filmjében, amely egy hatvan óv körüli zsidó orvos és német háziasszonya (később felesége) szeretettel teli kapcsolatát meséli el a náci megszállás előtti időszakot idézve, Menzel harmadszor bújt fehér köpenybe. Ezúttal fogorvost alakít, egy jó nevű, ügyesen dolgozó, köpenye alatt csokornyakkendőt viselő fogászt, aki könnyed, elegáns mozdulatokkal és szemmel látható élvezettel veszi kezelésbe pácienseit. EpiEsőben, fehér köpenyben Milan Lasicával (Miloš Fikejz felvétele) zódszerep ez a javából, hiszen szavak helyett most is inkább gesztusokkal rajzolja meg Menzel a figurát, tekintetével, arcjátékával sokkal többet árul el róla, mint „ajándékba kapott" szövegével. S hogy szavak nélkül is „beszélni" tud, arra Jan Svérák Oscarvesztes Elemi iskolája a legjobb példa. Nőgyógyászhoz viszi tizenéves ikerlányait a megijesztett anya; ha igaz a szóbeszéd, akkor egyik csemetéje sem ártatlan már. Egy jó megjelenésű, lehengerlő stílusú, messziről jött és sokat tapasztalt ötvenes férfi lenne a „tettes", egy peremvárosi tanító, aki férjes asszonyoknál és csinos kis hajadonoknál egyaránt sikerre számíthat. Két perc lehet az egész jelenet. Nyílik az ajtó, kilép a rendelőből a két lány, mögöttük az orvos, vagyis Menzel, és egyetlen szó nélkül, a szemével jelzi, hogy ,^űgyan, kérem, nem kell itt pánikba esni, hamvasak és érintetlenek még a kisasszonyok, dehogy is történt liliomtiprás, pontosan olyanok, mint születésük pillanatában, csak éppen érettek és kívánatosak, és bizony akárhogy tekint is rájuk a kedves Mama, készek a szerelemre és milyen jó lenne, ha egyszer, csak egyetlenegyszer őt, a deresedő doktor urat is megajándékoznák, istenem, micsoda nap lenne az!" Igen, ez mind ott van Menzel arcán, s bár Svérák rendezését megelőzte az olaszok Mediterraneója, tehát az Oscar-díj elúszott, Jirí Menzel remek alakításának igy is tapsolni fog Amerika. SZABÓ G. LÁSZLÓ MADACH-BIBLEOTEKA NÉGY ÉVSZAK MESÉI Jirí Trnkát - gyermek- és ifjúsági könyvek jeles cseh illusztrátoraként, illetve animációs filmek alkotójaként - az egész világon ismerik, öt világrész gyermekei lelkesednek a klaszszikus mesekincshez - Andersen, a Grimm testvérek, La Fontaine műveihez - és a hazai szerzők alkotásaihoz készített színpompás illusztrációiért. A Trnka által illusztrált legszebb könyvekből állította össze a válogató annak az egyes évszakokhoz igazodó s így négy kötetből álló sorozatnak az anyagát, amelynek Tél című darabját most nyújtjuk át az olvasónak. A tél, a hosszú esték, a mesemondás és a téli vigasságok hagyományos ideje. Ehhez a hangulathoz kapcsolódnak kötetünk darabjai: megidézik a karácsony bensőséges ünnepét, a zordságában is gyönyörű természetet, a szánkózás, hógolyózás örömét. Gyermekeink, de mi magunk is talán sohasem igényeljük annyira „mindennapi kenyerünket": a szót, a mesét, mint éppen télen. (Madách, 1991) (tör) ÖKOCENTRUMBÁRTFÁN (Munkatársunktól) - Fenntartások nélkül állíthatjuk, hogy Bártfa hazai és immár nemzetközi viszonylatban is egyre inkább felzárkózik azon kevés kisvárosok sorába, amelyek iránt nő az érdeklődés. Hírnevét kétségtelenül fürdője alapozta meg, de a hírnév igazi patináját az adta, hogy a városközpont középkori arculatát a régi épületek hozzáértő restaurálásával mindmáig megőrizték, és ezzel az UNESCO műemlékvédelmi aranyérmét is elnyerték. A felső-sárosi régió központjában most egy ökocentrum kiépítésére vállalkoztak. A kezdeményezők a helyi környezet- és természetvés dók voltak. A szövetség központi' választmányának támogatásával már meg is vásároltak egy nagyobb telket és épületet. A telek azért fontos, mert itt a természetes környe- — zetben - kellő szakfelügyelet alatt - védelmükbe vehetik a kipusztulás veszélye alatt álló állatfajokat. A rendelkezésükre álló területen ezen kívül gyógynövények termesztésével, valamint díszbokrok szaporításával is foglalkozni kívánnak. Az ökocentrumban adatbankot hoznak létre, melyben tárolják az ország valamennyi tájvédelmi területére vonatkozó információt. Ebben az intézményben a táj- és környezetvédelmi szakirodalmat is összegyűjtik, és az érdeklődők rendelkezésére bocsátják. A terveik között számos hazai és nemzetközi szintű szakmai szeminárium megszervezése is szerepel. Máris szoros együttműködés kiépítésére törekednek a szomszédos lengyel és ukrán környezetvédő szervezetekkel és intézményekkel. A bártfai ökocentrum létrehozásához és működtetéséhez Marián Čalfa kormányfő is felajánlotta segítségét. (-szák) nyiivánulások és érzelmek kialakítói és befogadói. Erőteljesen jelentkeznek ezek a minőségek a nemzetközi élet demokratizálását, egy új, igazságos és méltányos gazdasági-politikai világrend megteremtését szorgalmazó törekvésekben." Amikor Gáli Ernő ezeket a sorokat papírra vetette, hazájában, Romániában a Ceausescu-diktatúra szinte megdönthetetlennek látszott, a Szovjetunió összeomlásáról még álmodozni sem mert senki. Nem hiszem, hogy Gáli Ernő örülne, ha yósnak nevezném, az azonban kétségtelen, hogy napjaink európai és nemzetiségi-kisebbségi mozgásainak irányvonala az ő elemzésének helyességét bizonyította. Említettem, hogy Gáli Ernő egész munkásságát baloldali elkötelezettség hatja át. Ebben azonban, kivált az utóbbi negyedszázadban, uralkodó elem lett az állandó önkritikái* elemzés igénye: a szembenézés a múlttal, a dogmákkal, „igen, harcunkban nélkülözhetetlennek tűnt volt a központosítás és a fegyelem. A belső demokrácia nem mindig érvényesülhetett ellensúlyként. Ilyen körülmények között sem lett volna szabad elfogadni és felduzzasztani a csalhatatlanság mítoszát, nem kellett volna erkölcsileg aládúcolni az egyéniségről, a bírálatról való lemondást. Mindezek felelevenítése nem holmi mazochizmus jegyében, hanem bizonyos tanulságok leszűrésének és közvetítésének a szándékával történt. A leírt tudat- és lelki folyamatok nem egyszeriek. Megváltozott történelmi feltételek között is - részlegesen vagy egészükben, a régi formákban vagy új alakban - ismét felbukkanhatnak. Jelentésük éppen ezért nincs generációkhoz kötve; a múlt tapasztalatait ily módon az utódok is hasznosíthatják." Kell-e mondanom, hogy Gáli Ernő régi intelme ma ugyancsak aktuális? xxx Életének háromnegyed évszázaÉletrajza röviden összegezhető. Nagyváradon született és Kolozsvárott érettségizett, a zsidó gimnáziumban. Még egyetemista, amikor már GaáljSábor nevezetes folyóirata, a Korunk közli írásait. Aztán a KorUnkat Horthyék betiltották, Gáli Ernőt pedig az egyetem elvégzése után Buchenwaldba hurcolták. Túlélte a megpróbáltatásokat, s 1945 után felelős funkciókat kap a kolozsvári magyar sajtó- és közéletben. Előbb a helyi napilap, az Igazság főszerkesztője, majd az irodalmikulturális hetilap, a Gaál Gábor-alapította Utunk irányítását veszi át. (Később is kísértette Gaál Gábor öröksége, amikor 1957-ben újraindul a Korunk, Gáli Ernőre bízatik a főszerkesztői poszt egészen 1984-es nyugdíjaztatásáig.) Közben, 1948-tól a Bolyai Egyetemen tanít, s megőrzi tanszékét az egyesített, román-magyar univerzitáson is. Negyvenegy éves, amikor első könyve a romániai polgári szociológiáról megjelent, ám voltaképpen hatvanadik életéve után kezdett el igazán publikálni: ekkortól sorrarendre jelennek meg tanulmány- és esszékötetei Bukarestben és Budapesten egyaránt. Egy csaknem tíz esztendővel ezelőtt kiadott gyűjteményének azért is érdemes a címét ideírni, mert pontosan jellemzi Gáli Ernő munkásságának központi témáját: A sajátosság méltósága. xxx Gáli Ernő a sajátosság méltóságát a sajátosság méltóságával kutatta, fejtette ki. Őt magát többszörösen érintette ez a probléma egész életében. Kétszeres kisebbségi sorsba született bele: magyar volt és zsidó Romániában. Tehát különbözött a többségi nemzettől, s ezért hátrányos megkülönböztetésben részesült. Gáli Ernő erre a helyzetre azzal válaszolt, hogy kutatni kezdte a társadalomtudomány módszereivel, legelsőrendűen a szociológia rendszerét felhasználva, hogy ezt a különbözőséget milyen sajátosságok jellemzik. E sajátosságok okos érvényesítésének eredménye pedig nem csupán a nemzetiségek, a kisebbségek önmegőrzése lehet, hanem hasznos közös munkálkodásuk a többséggel. ,,A kisebbségnek - írta a lehetőségek józan felmérésére van szüksége. Bármilyen előjelű túlzás csak károsan befolyásolhatja helyzetét és jövőjét. Cselekvő célzatú tájékozódásában pedig nem nélkülözheti a valósághű önismeretből fakadó önmeghatározást." Gáli Ernő az önismeret teljessége érdekében a filozófiai, a történeti vizsgálódás és a társadalomtudományok jelenre vonatkozó ismeretanyaga mellett kedvvel mozgósítja tágkörű irodalmi tájékozottságát is. Kutatásainak végső célja nem csupán az ésszerű kopromisszumok kutatása, hanem az önbecsülés, a méltóság elérésére szólító felhívás is benne rejtezik. Ez természetesen következik Gáli Ernő baloldali elkötelezettségéből. Ahogyan Fábry Zoltán számára is a nemzetiségi lét erkölcsi kötelezvényt, tehát európai küldetést is jelentett, Gáli Ernő ugyanezt az értelmet igyekszik megfogalmazni. Mai szemmel olvasva egy évtizednél is régebben megfogalmazott tételét, valóságos próféciának hangzanak a következő mondatok: „Napjaink változásai közepette azonban az etnikai közösségek nem csupán jogalanyoknak, hanem - mondhatni - erkölcsi-társadalompszichológiai alanyoknak is számítanak. Morális értékeket igényelnek és hordoznak, kollektív tudatmeg-