Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám, kedd

1992. MÁRCIUS 31 ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP 4 r ÉVFORDULÓ SZÓRAKOZTAT ÉS MEGRENDÍT... így jellemezte Wolfgang Amade­us Mozart mesterét és példaképét, minden idők egyik legsokoldalúbb zeneszerzőjét, Joseph Haydnt, aki kétszázhatvan éve, 1792. március ' 31 -én látta meg a napvilágot egy kis burgenlandi falu bognármesterének házában. Hosszú életútja nemcsak a zenetörténet nagy korszakait íveli át a barokk muzsikától a bécsi klasz­szikán keresztdfl a korai romantikáig, harjem a világtörténelem mozgal­mas eseményeinek egyik döntő sza­kaszát is átfogja, mely a felvilágoso­dás korától a francia forradalmon át a napoleoni háborúkig tartott. Haydn zenéje organikus része ennek a fej­lődésnek, s nemegyszer előtte jár. Friss, népies hangú oratóriumaiban újjáéleszti a barokk fenségességét, szimfóniáiban és vonósnégyeseiben - azon túl, hogy megteremti e két műfaj hosszú időre szóló példáját megalkotja a bécsi klasszikus sti­lus zenei köznyelvét. Müveinek szinte páratlan mennyi­sége a gazdag lélek, a mindig mun­kára kész szellem rendkívüliségét igazolja: számtalan kamaradarab és több oratorikus mü mellett 104 szim­fóniát és 70 vonósnégyest hagyott -az utókorra! Joseph Haydn közel harminc évig volt az Esterházyak szolgálatában, és ez a hosszú tartózkodás erős nyomot hagyott művészetében. Sok magyar vonatkozású kompozíció, de főleg a magyar muzsika levegő­jének, ritmusának művészetébe való beolvadása igazolja ezt. Nagyon tör­ve, nagyon nehezen beszélt magya­rul, de az írást és az olvasást e nyel­ven nem sajátította el. Ezt azért kell megemlíteni, mert egyes életrajzírói szerint dalba öntötte Csokonai: Pil­langó című versét és megzenésítet­te Verseghy: Mit búsalogsz árva szí­vem című költeményét. Ez ilyen for­mában nem felel meg a valóságnak, ám lehetséges, hogy a már meg­komponált dalhoz idomították a szö­veget. Viszont kétségtelen, hogy megszerette a magyar tájakat, em­bereket, sokszor bejárta Kismarton hegyes-völgyes festői vidékét. Többször is járt Pozsonyban, az Esterházyékkal rokon Grassalkovich herceg palotájában, ahol annak Spanyol termében a herceg házize­nekarát vezényelte, sőt néhány ope­rát itt mutatott be. 1959-ben a po­zsonyi Haydn-konferencia alkalmá­ból emléktáblát helyeztek el a Gras­salkovich palota falán. A Jozef Kôst­ka szobrászművész által készített emléktábla felirata: ..Ebben a ház­ban szerepelt a 18. század végén Joseph Haydn zeneszerző ". (delmár) „ÍGY LÁTOM AZ ERDŐT" Az Együttélés Politikai Mozgalom lo­sonci irodájába kellemes hangú levél ér­kezett Salgótarjánból. Dr. Várkonyi Jó­zsef, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatal vezetője, hivatkozva a november 29-én Losoncon megrendezett palóc re­gionális találkozóra, kért, hogy kapcso­lódjunk be egy országos pályázatba. A budapesti Országos Erdészeti Egyesület pályázatot hirdetett „így látom az erdőt" címmel általános iskolai tanu­lók és középiskolás diákok számára, akik rajzzal, prózai és verses müvekkel pá­lyázhattak. Az Együttélés PM losonci területi iro­dája a felhívást eljuttatta minden szlová­kiai magyar tannyelvű alapiskolának, kö­zépiskolának és szaktanintézetnek. Nagy örömünkre a felhívásra sokan jelentkeztek, tíz alapiskolából és hét kö­zépiskolából 66 tanuló küldött be 96 pá­lyamunkát. Tizenketten verses művel pá­lyáztak, tizen prózai alkotással és negy­vennégyen pedig hetven képzőművészeti alkotással. Pápai Gábor, az Erdészeti Lapok fő­szerkesztője tájékoztatása szerint Ma­gyarországon is a vártnál nagyobb vissz­hangra talált a felhívás. Meglepetésre több mint négyezer pályázat érkezett cí­mükre, ezért az eredményhirdetés csak májusban várható. A nagy érdeklődés azt jelzi; hogy fia­taljaink mennyire vonzódnak a természet­hez, és nem közömbös számukra, ho­gyan óvják meg tisztaságát, szépségét, HAHN JÓZSEF kerületi titkár TÖBB MINT VÁLLALKOZÁS LESZ MAGYAR KULTÚRA HÁZA SOMORJÁN? Napjainkban a kultúra területén vállalkozni az öngyilkossággal egyenlő - állítják sokan. Bizonyára nem alaptalanul, mert ez a terület valóban nem ad lehetőséget a gyors meggazdagodásra. Szerencsére akadnak emberek, akik Szlovákiában felvállalják a magyar nyelvű lapok és könyvek terjesztését. Közéjük tartozik Czvedler János somorjai magánvállalkozó is, aki fi­vérével, Vidorral elhatározta, felve­szik a versenyt az állami Hírlapter­jesztő Szolgálattal. Előzetes felmé­rést végeztek, hatásos reklámmal előkészítették a vállalkozást, s meg­rendelőik számára biztosították egyensúlyozatlan, így a kereslet is rendkívül változékony. • Értesülésem szerint komoly terveik vannak Somorján a magyar kulturális értékek, termékek terjesz­tését illetően. - Valóban egy merész ötlet meg­valósításába kezdtünk: létre szeret­- bármilyen korai órában legyen is - hogy munkába indulás előtt levél­szekrényükben ott volt az óhajtott napilap. • Sikerült meglepetést kelteni, valami újjal betörni a piacra? - kér­dezem Czvedler Jánost. - A Hírlapterjesztő Vállalatot So­morján kezdetben sokkolta piaóralé­pésünk. Napok múlva ocsúdtak csak fel, válaszlépésük az volt, hogy terjesztőik - bár kétszer járják körbe körzetüket - a napilapokat reggel hét óráig széthordják a városban. Azt tehát már elértük, hogy felráztuk a konkurenciát. Somorján jelenleg három újságárus standunk van. Ezen kívül lapot terjesztünk Szen­cen, Dunaszerdahelyen, Nagyme­gyeren, de hamarosan kiterjesztjük működési körünket Légre, Pato­nyokra, Bősre. Jelenleg 22 terjesz­tővel dolgozunk, ez a szám is hama­rosan emelkedni fog • Mi az a többlet, mik azok az előnyök, amelyeket az állami hírlap­terjesztéssel szemben nyújtani tudnak? - Mi nagyobb kockázattal dolgo­zunk, jobban figyelünk a keresletre, a piac igényeire. Emlékszem milyen tanulságos versenyhelyzetet terem­tettünk Szencen, amikor megjelen­tünk a Televízió közkedvelt képes­lap árusításával, amely ott már évek óta pult alatti áru volt. Annyira sok­koltuk a kényelmes monopolhelyzet­hez szokott állami szektort, hogy perrel fenyegettek meg bennünket. Pedig mi csak azt tettük, amit a piac­gazdaság szelleme diktál: a valós keresletet igyekeztünk kielégíteni. Kínálatunk széleskörű, nem fé­lünk nagyobb mennyiségű lapot ren­delni partnerünktől, a pozsonyi Me­diaprinttöl. Ez persze azzal a ve­széllyel is jár, hogy nem mindig tudjuk eladni a rendelt mennyiséget. Abban is különbözünk az állami ter­jesztőktől, hogy számítógépes rend­szerrel dolgozunk. Segítségével na­ponta felmérjük a keresletet, s igyekszünk igazodni hozzá. Saj­nos a lakosság vásárlóereje ki­nénk hozni Somorján a magyar kul­túra házát. Olyan központot akarunk felépíteni a város szívében, amely mindenekelőtt a hazai magyar és az egyetemes magyar kulturális érté­kek terjesztését, népszerűsítését vállalná fel. Újságokat, képeslapo­kat, könyveket, de képzőművészeti alkotásokat is árusítanánk; kiállítá­sokat, tárlatokat és sok egyéb nép­szerűsítő rendezvényt szerveznénk. A kulturális termékek árusítását a felvilágosító, nevelő munkával kapcsolnánk egybe. Rugalmasan akarnánk a cseh-szlovákiai magya­rokhoz eljuttatni a legújabb és legje­lentősebb magyarországi kulturális termékeket. Úgy gondoljuk, létezik ilyen igény. Célunk: az egyedi igé­nyek kielégítésével a kultúrszomjat fokozni. • A megvalósítás milyen szaka­szában van tervük? - Készek a tervrajzok. Azon a he­lyen Somorján, ahol jelenleg a Ju­szufhoz címzett török specialitások üzlete, újságárus standunk, illetve a Tomi-büfé áll, egy korszerű, eszté­tikailag is minden igényt kielégítő épületet szeretnénk emelni. A há­rom tulajdonos közös erővel építené fel az épületet, melynek központi részét alkotná a magyar kultúra há­za. Számításaink szerint az építke­zés közel 10 millió koronába kerül­ne, ezért folytatjuk szponzorok, üz­lettársak keresését, akik tőkével vennének részt az objektum létreho­zásában. Beszélgetésünk során megbizo­nyosodtam, hogy Czvedler Jánost nem csak az üzleti szellem, a bomba vállalkozás víziója vezérli Többet jelent számára az a lehetséges kül­detés, amelyet a magyar kultúra ter­jesztésében vállalni akar és mer. Fontosabb számára az a szerepkör, amellyel, a maga módján, a nemze­tiségi felemelkedést is szolgálja. S ez mindenképpen - főleg napja­inkban - értékelendő. (mázs ár) ORSZÁGOS PHILIPS-TÚRA (Munkatársunktól) - Prágában 1991 decemberében alapították meg a Philips Kommunikációs Rendszerek Kft-t, amely a világhírű elektronikai cég csehszlovákiai le­ányvállalataként többek között az adatátviteli, távközlési és adatközlé­si rendszerek területén célozta meg a hazai piacot A társaság jelenleg 25 alkalmazottal működik, a terme­lés megkezdését 1993 elejére terve­zik. Ekkor már mintegy 150-200 dolgozóval számolnak, és a kutatás­ban, a termelésben, valamint az ér­tékesítésben is számottevően jelen kívánnak lenni a hazai piacon. El­képzeléseik komolyságát mutatja, hogy már erre az évre csaknem 5 millió márka értékű megrendelé­sük van. Elsősorban a postai hírköz­lés, a vasút és egyéb állami szervek, minisztériumok kommunikációs rendszerekkel való ellátását kínál­ják. Nagy érdeklődés előzi meg jó­váhagyásra váró terméküket, a PCM 30 FC multiplex rendszert, amely a hazai telefonhálózat siralmas álla­potán próbál segíteni. Ezt a rend­szert kifejezetten a csehszlovák pi­acra fejlesztették ki, s bevezetésével jelentősen megnövelhető a leterhelt telefonhálózat kapacitása. A Philips kommunikációs termé­keit vándorkiállításon mutatják be az egész országban. Bemutatóbuszuk tegnap Pozsonyban a Szakszerve­zetek Háza előtti téren csalogatta a szakmai látogatókat. A Philips ter­mékekről ugyanitt háromnapos szakmai szemináriumon szerezhet­nek részletes információkat az ér­deklődők. -tszl­FELTÉTELEKHEZ KÖTVE NÉGYSZEMKÖZT BUGÁR BÉLÁVAL, A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM. ELNÖKÉVEL • A választási koalíciókban min­dig előfordulhatnak nézeteltérések. Ismeretes, hogy a múlt választási időszak elején Önök és az Együtté­lés közt is hónapokig tartó súrlódá­sok voltak a választások eredmé­nyeit illetően. Ilyen összefüggésben ön szerint hogyan értelmezhető Mi­hályi Molnár Lászlónak, az Együtté­lés alelnökének legutóbbi állítása, miszerint nekik négyszer annyi a tá­mogatójuk, mint az önöké? - Valóban voltak súrlódások köz­tünk, és e tapasztalatokból kiindulva ezúttal nemcsak koalíciós szerző­désben gondolkodunk, hanem egy együttműködési modellt szeretnénk kiépíteni. A támogatást illetően tudni kell, hogy választóink többsége fal­vakon él, és mivel ezeket a felméré­seket telefonon készítik, ők nagyobb arányban maradnak ki belőlük. A fel­mérések tehát nem objektívak. Az sem mindegy, hogy milyen választó­kerületben kerül sor a felmérésre. A nyugat-szlovákiai kerületben ez az arány megfordul, de például a Ri­maszombati járásban, ahol főleg re­formátus testvéreink élnek, erősebb az Együttélés. • önök az elmúlt két évben a parlamentben minden lényeges kérdésben támogatták a kormány­koalíciót, mégis a választási együtt­működés fejében - stílusosan szól­va - Canossa járást követeltek az MPP-töl. A Magyar Néppárt parla­menti képviselőit korábban önök zárták ki soraikból, erre ók az MKDM-t súlyos vádakkal illették, amelyek miatt például ön is kétszer bíróság elé került. Velük milyen fel­tételek mellett hajlandóak együtt in­dulni a választásokon? - Ami a Canossa járást illeti, tud­juk, hogy volt egy hatpontos feltétel­rendszer. Mi az Együttéléssel is köl­csönösen feltételekről beszéltünk. A velük megkötött és Duray Miklós által is aláírt előszerződés szintén feltételekről beszélt. A két év ta­pasztalatai alapján ugyanis el kell mondanunk, hogy sokszor szemé­lyes érdekek, vagy a sértődöttség beszélt belölünk. Ezt viszont most ki kell zárni, mivel itt négy év alatt eldőlhet a magyarság, illetve a ki­sebbségek kérdése. Minden politikai mozgalomnak össze kell fognia, és kisebbségi kérdésekben - ha lehet - egy véleményt kell alkotnia. Ami a Néppártot illeti, tudjuk, hogy a tő­lünk kizárt négy képviselőjük az álla­mi ellenőrzéstől kezdve minden el­képzelhetőt ránk küldött. Az orszá­gos választmány feljogosította a tár­gyalóküldöttséget, hogy ha az MPP­vel vasárnap délig nem sikerül egyezségre jutni, akkor a Magyar Néppártnak ajánljuk fel a választási szerződést, de ennek egyik feltétele, hogy a négy tőlünk kizárt képviselő közül egyik sem lehet a jelöltlis­tán. -tl­HOLNAPTÓL MÁR KISKATONÁK BAKARUHÁBAN Április elseje nemcsak a bolondos ug­ratások és tréfák napja, de a regrútáké is. Hazánkban holnap csaknem 40 ezer fiatal magára ölti a bakaruhát. Szlovákiából 14 100-an vonulnak be. Közülük 3600-an Csehországban szolgálnak majd, ám egy részüket (900) bizonyos idő után szlová­kiai laktanyákba helyezik át. A Dunaszer­dahelyi járásból, ahogy azt Varga Ferenc századostól a regrúta osztály vezetőjétől megtudtuk, a bevonulóknak mintegy 30 százaléka szolgálja majd a hazát a cseh országrészekben. A többieket a Nyugat­szlovákiai kerületbe osztották. A rendszerváltás a katonai szolgálat idejének módosításán kívül - két évről másfél évre csökkentették - a civil szolgá­lat bevezetését is lehetővé tette. Ezt a hu­mánus lehetőséget a múlt évben sokan kihasználták. A Nyugat-szlovákiai kerület­ből például minden tizedik sorköteles fia­tal élt ezzel a törvényadta lehetőséggel. Sokan nem ismerve a pontos „játéksza­bályokat" például, hogy a tényleges kato­naidő másfélszeresének ledolgozásán kí­vül még a szokásos hadgyakorlatokat is megszorozzák 1,5-el, megbánták lépé­süket. • Most, a múlt évi pozitív és kevés­bé jó tapasztalatok birtokában vajon hányan döntöttek úgy, hogy a lakta­nyai élet helyett kórházakban, szociá­lis otthonokban, ökológiai intézetek­ben fognak dolgozni? - kérdeztük Var­ga Ferencet. - Érdekes, hogy járásunkból ezúttal egyetlen fiatal sem élt ezzel a lehetőség­gel. Ebben valószínűleg közrejátszott a tavalyinál jobb tájékozottságuk, és az a tény, hogy járásunkban elég kevés a munkalehetőség. Ha jól tudom a tavalyi „civilszolgálatosok" közül a munkahivatal nem mindegyiknek tudott megfelelő he­lyet biztosítani. • A civil szolgálaton kívül létezik ún. katonai pótszolgálat is. Sokan ösz­szetévesztik ezeket a fogalmakat. Ha röviden elmagyarázná a köztük levő különbséget. -Az nagyon is lényeges. Ha valaki vallási, lelkiismereti, családi vagy valami hasonló okbói nem akar angyalbőrbe búj­ni, akkor jelentkezhet az ún. civil szolgá­latra, amely, mint tudjuk, a 18 hónapos . katonaidőnek a másfélszerese. A pótszol­gálat pedig 5 hónapra rövidített rendes katonaidő. Természetesen ezt is kérvé­nyezni kell. • Kik jogosultak az öt hónapos ka­tonaságra? - Például azok a nős katonák, akiknek családjuk van vagy egyedülélő, beteg, esetleg magatehetetlen személyekről gondoskodnak, de azok a mezőgazdasá­gi dolgozók is, akik visszakapták földjüket és megművelésükből élnek. A kérvényt az említett indokokkal kell alátámasztani és igazolni. • Gondolom ezzel a lehetőséggel többen éltek... - Ha jól emlékszem járásunkban vagy 10-12 családos fiatal és két „kisparaszt" vonul be öt hónapra. És még egy információ. Azoknak a sor­köteles fiataloknak, akik holnap vonulnak be, 9 leszolgált hónapért 21 nap szabad­ság jár. A másfél éves katonaidőből tehát 42 napot tölthetnek otthon. Szabadságuk alatt jogosultak civilruhában járni, ám az oda-vissza utat egyenruhában kell meg­tenniük. (ordódy) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 5259/91 Vadkerti Béla, 1922. 4 13. Udvard (Dombasz) 5325/91 Varga László, 1927. 6. 5., Nagymegyer (Orel) 5326/91 Varga István, 1922. 12. 18., Nagyölved (Jasiba) 5328/91 Vitárius Gyula, 1922. 12. 15., Uzapanyit (Dulejovo) 5381/91 Vontszemű Béla, 1920. 5. 2., Pozsony (Dombasz) 5515/91 Varga István, 1923. 5. 10., Bese (Antroveszimov) 5526/91 Vígh Sándor, 1924. 5. 27., meghalt, Vecseklő (Aleksin) 5562/91 Varga Ferenc, 1918. 11. 18., Dacsókeszi (Szovjetunió) 5711/91 Varga Béla, 1925. 9. 20., Chorváty (Kujbisev) 5745/91 Vörös Dezső, 1920. 5. 21., Hetény (Kirov) 5902/91 Végh János, 1910. 8. 13., Vecseklő (Kaukázus) 5901/91 Végh György, 1915. 1. 24., meghalt, Tajti (Nyikolajev) 5904/91 Wagner Jenő, 1927. 3. 17., Rozsnyó (Borovici) 5955/91 Varga Béla, 1924. 8. 15., Nyárasd (Krematorszk) 5997/91 Vaskó Ferenc, 1921. 3. 16., meghalt, Csallóközaranyos (Kamiska) 5998/91 Vimmer József, 1923. 8. 3., Alistál (Moszkva) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom