Új Szó, 1992. március (45. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám, szerda

MOZAIK tÚJSZÓi 1992. március 4. ÉVFORDULÓ ROMANTIKA: HAGYOMÁNY ÉS TEHER Középiskolai emlékeket idéz Samo Chalúpka neve. Hirtelen előtörnek Mor hol (Üsd, vágd!) című költeményének megtanult „rendkívüli lávaömlésü" (Szalatnai Rezsó jelzője) sorai. A szlovákiai magyar diákot alighanem kissé zavarba ejtette maga a cim, e kifejezéssel többségük ugyanis korábban nemigen találkozott. Nem csoda, hogy a tankönyvben külön lapalji jegyzet segítette az eligazító értelmezést. Arra persze kevés helyen hívták fel a figyelmet, hogy a fennkölt hangulatú verssorokkal vesződő diáknak könnyítést jelenthetne, ha annak patináját anyanyelvén, Bárányi Ferenc veretes fordításában is érzékeli. Az említett fordítás az ötvenes években nyilván nem egészen azért készült, mert Chalúpka költeménye a szlovák nemzeti felkelés idején a buzdítás erőforrásává vált. A Chalúpka költészete iránti magyar érdeklődést minden bizonnyal verseinek számos közös motívuma, a párhuzamok felfedezése keltette fel. Hisz a török korba visszanyúló elbeszélő költeményét, a Túréin Poničan-\ (A pojnoki janicsár) Gáspár Imre már 1874-ben lefordította. Csanda Sándor részletesen feldolgozta a török világ felidézésének szlovák-magyar gyökereit. A népi hagyományokhoz Chalúpka epikai mondáiban és könnyed népdalfeldolgozásaiban a nemzeti harc számára eszményt adó szándékkal, a romantizmus szellemében nyúlt. Az összehasonlító vizsgálódás kimutatja, hogy az irodalmi népiesség milyen meghatározó szerepet játszott a kelet-európai népek nemzetté válásában. Csakhogy ne feledjük: e térségben - ahogy Kovács Endre írja - ,,a romantika egyben magatartás is, mely áthatja a politikát, átitatja a közéletet, a történelemszemléletet, a tudományt. A romantika hosszabb-rövidebb időn át alapmagatartást jelent a szó legszélesebb értelmében". S ennek napjainkban is ható lenyomatai vannak. Éppen ezért az európai felzárkózás szempontjából lehet kiváltképp fontos azoknak a kelet-európai párhuzamoknak a tudatosítása, melyek nemcsak az önértéktudatot erősítik. Sok tekintetben közös teherként is cipeljük őket. Közösen is kell végérvényesen megszabadulni tőlük. De hogyan? Magyar szerzők tollából (Sziklay Ferenc és Szalatnai Rezsó) két magyar nyelvű szlovák irodalomtörténet is született. Megfordítva viszont, a tragikus sorsú Stefan Krčméry ilyen irányú, kevéssé ismert igyekezetén túl nemigen akad újabb kísérlet. A hagyományápolásban azonban a jövőbe mutató mind teljesebb kölcsönösség alighanem nélkülözhetetlen. (kiss) SÓKSZE

LÖCÉN TO

VÁBBRA IS HISZNEK A SZÖVETKEZE

TBEN NEM ESTEK PÁNIKBA Akik tavaly részletesen figyelemmel kísérték a hazai mezőgazdaság példa nélküli vesszőfutását a piacgazdaság kihívásainak sorfala között, jól tudják, a termelők zöme a tönk szélére került. A mezőgazdasági szövetkezetek flottája révkalauz nélkül, sőt a világítótornyok alig pislákoló fénye mellett volt kénytelen hánykolódni a gazdasági átalakulás hullámzó, gyakran viharos vizein. Kétségtelen, hogy a szerkezeti átalakulás kezdeti lépései nyomán létrejövő feltételek egyáltalán nem kedveztek az ágazatnak, s nagyon sok helyütt magát a túlélést kérdőjelezték meg. A szövetkezetekre soha nem látott gazdasági és politikai nyomás nehezedett. Földtörvény, árliberalizáció, az állami támogatások rendszerének felbomlása és a transzformáció körüli huzavona mind oda vezetett, hogy az ágazat termelőinek több mint 80 százaléka ráfizetéssel zárta az elmúlt gazdasági évet. A kedvezőtlen külső és belső feltételek hatásaival a sajtóban is rendszeresen foglalkoztunk. Kétségtelen, hogy elsősorban a nehézségek, a gondok kerültek terítékre. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, mintha a szép eredmények, a jól működö gazdaságok háttérbe szorultak volna. Talán azért is, mivel napjainkban nem sikk a gazdasági eredményekkel való dicsekvés, sokkal inkább a rémlátás lett a divat. Az országban azonban jó néhány sikeres szövetkezet, állami gazdaság tevékenysége és eredményei bizonyítják, a kétségtelenül nehéz gazdasági feltételek ellenére is lehet nyereségesen gazdálkodni. Talán nem véletlenül került a sókszelőcei mezőgazdasági szövetkezet nevébe a Progres jelzó. Az előremutató útkeresés úgy túnik, nemcsak szólamként, hanem gyakorlati elvként érvényesül a szövetkezet gazdasági stratégiájában. A megváltozott gazdasági feltételek itt is könyörtelen igazodást követeltek a piaci körülményekhez, ennek azonban meg is lett az eredménye. Pedig az ígéretes tavaszi terméskilátások után nemcsak a szárazság, de elsősorban a kialakult értékesítési válság miatt nemegyszer voltak kénytelenek válságos pillanatokat is átélni. Az eredmények nem jöttek csak úgy, maguktól. Amint azt az évzárón elhangzott beszámolóból is megtudhattuk, elsősorban a termelési szerkezet rugalmas alakítása, a szigorú takarékossági intézkedések és a mozgékony kereskedelmi stratégia eredményezte a pozitív mérleget. S nem utolsósorban a tagok becsületes munkája, annak ellenére, hogy bizony év közben itt is számtalan probléma adódott a munkafegyelem megsértése miatt, de a notorikus fegyelemsértőktöl igyekeztek rövid úton megszabadulni. A szerkezeti átalakítás első lépéseként Sókszelöcén feloszlatták az addig önálló gépesítési részleget és a két növénytermesztési részlegre csoportosították át a gépeket. A tapasztalatok azt mutatják, sikerült folyamatosabbá tenni a munkát. Komolyan vették a takarékossági intézkedéseket is, ami elsősorban a takarmányfelhasználásában hozott figyelemre méltó eredményeket. Egy liter tej előállításához például tavaly már csak 17 dkg takarmányra volt szükségük az elözö évi 26 dkg helyett. A termőtalajok tápanyag-utánpótlását is radikálisan visszafogták, ennek ellenére a hozamok még a saját elképzeléseiket is felülmúlták. Természetesen az ilyen megoldások hosszabb távon nem számíthatnak sikerre, s ezt nagyon jól tudják. Az ágazatban zajló gazdasági folyamatok naprakész elemzése és folyamatos értékelése minden bizonnyal nagyban hozzájárult a kedvező gazdasági eredményekhez. Tavaly nyáron, amikor a legtöbb szövetkezetben a közhangulat és gazdasági szabályozók felületes értékelése nyomán radikálisan csökkenteni kezdték az állatállományt, Sókszelöcén nem estek pánikba. Tudták, tejre, húsra ezután is szükség lesz, s az elmúlt év végén mutatkozó hiány már nekik adott igazat. A szintentartott állománnyal azonnal lépni tudtak, amint a piacon megnövekedett a kereslet. Talán ennek is köszönhető, hogy a tejet már nem 5,40-ért hanem 6,20-ért értékesítik, igaz ugyan, nem a legközelebbi tejüzemben. De ez az üzlet. Figyelemre méltó, hogy míg országos viszonylatban a mezőgazdasági dolgozók átlagos havi jövedelme alig haladja meg a 3200 koronát, itt az 1990-es évhez viszonyítva további 5 százalékos béremelkedést sikerült produkálniuk, s így a 393 aktív tag átlagos havi jövedelme 3600 koronáról 3815 koronára emelkedett. Nem csoda tehát, hogy a tagok döntö többsége továbbra is a közös munkában látja a jövöt. Akiket megkérdeztem, a transzformáció buktatói, nehézségei ellenére úgy vélekedtek, bíznak abban, hogy fennmarad a közös. Perináné Lauró Zsuzsa és Császár Márta, a baromfikeltető két dolgozója munkatársaik nevében is mondta, közös érdekük, hogy a szövetkezet továbbra is működőképes legyen. Körös József, Bodor Róbert, Csizmadia László, valamint id. \Sanyik György, aki már nyugdíjas, úgyszintén a közös munkában látja a jövőt. Amint elmondták, a szövetkezet szerencsére az előző gazdasági rendszerben sem társult senkivel, így csak a magukét osztják fel a transzformáció során, ami minden bizonnyal sok vitával jár majd. Nehezményezték ugyanis, hogy olyan földtulajdonosok is részt kapnak a vagyonból, akiknek soha semmi közük nem volt a szövetkezethez. Bár nem mindennel értenek egyet, s a transzformáció során várhatóan a vezetés összetétele is megváltozik, a kitűzött irányvonalat helyesnek tartják. Tavaly az ágazat köztudottan nehéz gazdasági helyzete miatt a szövetkezetek javarésze a passzív túlélés taktikáját választotta. Nagyon sok helyen beruházások, fejlesztés, sőt elképzelések nélkül csupán a tartalékokat felélve gazdálkodtak. Sókszelöcén ezen a téren sem az uralkodó közhangulat határozta meg a tevékenységet. Befejezték és átadták a magyarországi technológiával felszerelt modern fejőházat, a gabonatároló építését is folytatták, természetesen csak olyan ütemben, ahogyan azt a lehetőségeik megengedték. Osztrák közreműködéssel megkezdték a személygépkocsival vontatható fedett árusító kocsik gyártását, amelyeket a külföldi partner értékesít. Amikor Zsák Jánost néhány évvel ezelőtt a szövetkezet elnökévé választották, hosszú távú gazdasági programot hirdetett meg. Ennek értékelését is elvégezték a taggyűlésen. Az eredmények bizonyítják, hogy a termelőágazatok közötti egyensúly megteremtése, az önálló műszaki fejlesztés, a gazdasági vezetők kiválasztási rendszere bevált. - Vallom, hogy nincs megoldhatatlan helyzet. Minden feladathoz meg lehet és kell keresni a megfelelő megoldásokat. Mindig az adott helyzetből kell kiindulni, s az elképzeléseket késlekedés nélkül meg kell valósítani. Elmúlt évi eredményeink is bizonyítják, hogy ebben a közösségben van annyi szellemi és anyagi erö, hogy a transzformáció útvesztőiből kikerülve továbbra is a közösben biztosítsuk a tagok megélhetését. A lényeg, hogy a fő tennivalókról ne hagyjuk elvonni a figyelmünket - hallhattuk a szövetkezet elnökétől, aki a jövő zálogaként az állandó útkeresést, a megfontolt értékelést és a becsületes munkát tartja. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ HOGYAN FARSANGOLTUNK? Húshagyó kedd volt tegnap, a farsang utolsó napja. Hamvazószerdával megkezdődik a nagyböjt, véget ér a vigasságok, a mulatságok időszaka. Vajon hogyan mulattak olvasóink? Futotta-idejükböl, erejükből és pénzükből a bálozásra, a hagyományos farsangi mulatozásokra ? Mester Imola, Dunaszerdahely: Mi nem báloztunk az idén. Farsangkor kétszer sütöttem a családnak fánkot. Többször nem lehet, mert tudja, vigyázni kell a vonalainkra. Sípos Lajos, Pozsony: A92-es farsang, főleg a fővárosban nagyon változatos programot kínált. A jónevű szállodákban, kávéházakban a vállalkozók, iparosok, sőt szakállasok báljait rendezték meg, de úgy gondolom, a magamfajta ember ezt nemigen engedheti meg magának. Szép a farsangi mulatozás, vígság, de az anyagi oldalát is nézni kell. Aki belegondol, hogy milyen nehéz, s egyre nehezebb lesz a megélhetés, annak nincs kedve mulatozni, üres zsebbel ugrálni. özv. Kovács Katalin, Fülek: Voltam a nyugdíjasok farsangi bálján. Nagyon kellemes volt a hangulat, jó volt a zene. Igaz, táncolni nem nagyon táncoltam, mert fáj a lábam, de szívesen megyek emberek közé. Lassan tíz éve már, hogy egyedül élek, jól esik elbeszélgetni kor- és sorstársaimmal. Vizent Klára, Csákány: Egyszerűen töltöttem az idei farsangot. Bálban ugyan nem voltunk, de lakodalomban igen. A hagyomány ugyanis - farsangkor kötni házasságot - él még falunkban. így aztán múlatás is volt. Nagyon szeretem a fúvószenét, ezért egy pódafai bálra készültünk, de végül csak farsangi baráti látogatás lett a tervünkből. Rózsár Mária, Galánta: Rossz farsangunk volt. Betegeskedtem, Pozsonyban kórházban feküdtem. Ez rányomta bélyegét mostani farsangunkra. A családban azonban a farsang elmaradhatatlan jelei megvoltak. A kocsonya és a fánk nem maradt el. Bernáth Ferencné, Krasznahorka: Sok kiadásunk volt az utóbbi időben, de a férjemmel úgy döntöttünk: a rozsnyói batyusbálról, melyet a Csemadok rendez, az idén sem maradunk le. A bál reggelig tartott, kitűnő volt a hangulat, jó volt mind a két tánczenekar, remekül játszott a Pityóka parasztzenekar is. Számunkra külön öröm, hogy a tombolán is nyertünk. Reméljük, hogy a szerencse a farsang után sem pártol el tőlünk. Csáji Sarolta, Kassa: Már negyedik éve, hogy szeretett férjem meghalt. A farsang számomra már csak az emlékidézésben él. Az idén is előszedtem a fényképeket, megnéztem, hogy milyen is voltam a Szobránc-fürdöi bálon, ahol szépSégkirálynőnek választottak, hogyan táncoltam az angol keringőt 1941-ben a kassai Schalkházban egy tiszti bálon. Szerettem a csárdást és a tangót is. Ezekkel a groteszk, mai táncokkal csak egyszer, egy nagyobb családi ünnepségen próbálkoztam meg, amin mindannyian nagyot derültünk. Eröss Zoltánné, Kassa: Az idén is gyermekeink iskolájának, a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolának és gimnáziumnak a hagyományos bálján vettünk részt. Csakúgy, mint eddig, most is jól éreztük magunkat. Rengeteg ismerőssel találkoztunk, szórakoztunk, tetszett a zene, kitűnő volt a hangulat. Nagy Gusztáv, Tiszacsernyö: Csak egy táncmulatságon volt alkalmam mulatni, a leleszi bálon. Zenész vagyok, s ott rajtunk kívül más zenekar is játszott. Egyébként mi Battyánban, a szülők báljával kezdtük a szezont, s a hetedikei ;;=rbenyiki mulatságig minden hétvégénk foglalt. Jóleső érzés, hogy vidékünkön a nép most is igényli a szórakozást, hogy szeret felszabadultan vigadni, tisztességesen mulatni. Izsák Anikó, Vágsellye: Nem volt időm bálozni, mert tanultam, az autóvezetői vizsgára készültem. A nővéremmel, Judival együtt magoltunk. Olvastuk az Új Szóban, hogy a galántai gimnázium bált rendez, s mivel mind a ketten ott érettségiztünk, kaptuk magunkat, leutaztunk Galántára, végigtáncoltuk az éjszakát, reggel vonatra szálltunk, visszajöttünk Pozsonyba és egyenesen egy délelőtti komolyzenei hangversenyre mentünk. Hát ennyi volt a farsang. Monár Nóri, Kamocsa: Szombaton elmentünk Gútára a Demjén-koncertre, éjfél volt, mire hazaértünk Kamocsára. A faluban bál volt, benéztünk, de csak egy órát voltam ott. Jó volt a hangulat. Nem is tudom már, mikor voltam utoljára bálban, mert kinőttem belőle, oda csak a fiatalok járnak, a tíz évvel fiatalabbak, a 16-17 évesek. (bp) AZ ALLAMHATARON TÖRTÉNT Az emberek Európában (s nemcsak itt) a helyüket keresik. Feladják az otthonukat, hazájukat és a jobb megélhetés reményében útra kelnek. Csakhogy az országok többségében azt akinek nincs beutazási és munkavállalási engedélye, nem fogadják be. Ezért a zöldhatáron keresztül igyekeznek céljukat elérni. Amint Hideghéti Pál alezredestől, a határrendőrség területi parancsnokságának szóvivőjétől megtudtuk hazánkban tavaly tiltott határátlépés kísérlete közben 15 838 embert tartóztattak fel, több mint kilencezerrel többet, mint az előző évben. E tarthatatlan helyzeten minden bizonnyal sokat javít az a tény, hogy ma már.' a pénzbírságon kívül 1-5 évi szabadságvesztésre ítélhető az, akit embercsempészésen érnek, vagy aki a határsértés közben (fegyveres) erőszaktól sem riad vissza. Turistaösvényen A 32 éves pétervári testnevelő tanár gyakran eljárt barátjához, aki képeslapokat gyűjtött. Órákig elnézegette a világvárosokról készült felvételeket. „Egyszer én is eljutok ide" - mondogatta, de barátja úgy tett, mintha nem is hallaná, amit mond. Az egyik nap levelet kapott, amelyben brünni látogatásra hívták meg. Gyorsan összecsomagolt, s már utazott is. A vásárvárosban jól érezte magát. Megismerte a várost és környékét, s ugyancsak megszerette a pilzeni sört. De bármennyire kellemesen érezte is magát, ráébredt, hogy a vendégség nem tarthat túl soká. Elbúcsúzott, s vonatra ült. Pozsonyban azonban megszakította útját. ,,Ha már itt vagyok, Bécset is megnézem" - határozta el. Több emberrel is szóba elegyedett, és megtudta, hogy a határátkelőhelyen beutazási engedély nélkül nem jut át. Úgy gondolta, hogy célját a zöldhatáron keresztül próbálja elérni. Hogy terve nem sikerült, abban a horvátjárfalui határrendőrség járőre a „ludas". Hogy aztán valóban az osztrák fővárosra volt-e kíváncsi, vagy más okból akart a határ túloldalára jutni, egyedül ő tudja. Szórakozni akartak Jó munkahelyük volt, s a keresetre sem lehetett panaszuk. Megengedhették volna maguknak, hogy autóbusszal utazzanak a szlovák fővárosba vagy akár taxival. Az Ausztriában dolgozó két harminc év körüli jugoszláv állampolgár azonban úgy határozott, hogy a zöldhatáron keresztül jönnek át látogatóba. Közel jártak már Ligetfaluhoz, amikor határörökkel találkoztak. Kérdésükre, hogy hova tartanak, azt válaszolták: „Úgy gondoltuk, mulatunk egyet Pozsonyban, s jövünk vissza. Elvégre nincsen ebben semmi rossz." Amikor látták, hogy a járőr tagjainak más a véleményük, pénzt ajánlottak fel. Ez már gyanús lett az egyenruhás fiúknak. Amikor az őrsről megérkezett a segítség, alaposan átkutatták azt a helyet, ahol a két határsértőt feltartóztatták. Nem eredménytelenül: a helyszínen egy pisztolyt és nyolc töltényt találtak, amelytől az éjszakai vendégek meg akartak szabadulni. A tényállás rögzítése és az 500 korona bírság megfizetése után útiokmányukba beütötték a pecsétet, két évig nem utazhatnak hazánkba. Másnap átadták őket - a fegyverrel együtt - az osztrák hatóságoknak, amely főleg a fegyver iránt mutatott érdeklődést. Az eltervezett szórakozásból tehát semmi sem lett. Elszámították magukat Otthonról ismerték egymást. A közös sors, a munkanélküliség közel hozta őket. Mivel tudták, hogy odahaza, Romániában egykönnyen nem kapnak munkát, elhatározták, hogy valamelyik nyugati országban próbálnak szerencsét, elvégre még csak 25 évesek, előttük az élet. Magyarországra turistaként érkeztek, majd a csehszlovák államhatárra utaztak. Szemrevételezték, hol tudnának az Ipoly folyón átjönni, s máris indultak. Az eset Szalka környékén történhetett. Amikor partot értek, megszárítkoztak, s elindultak, ahogy mondani szokás, toronyiránt. Párkányban kötöttek ki. Később - nem tudni, hogy eltévesztették-e az irányt, vagy maguk is úgy akarták - autóbusszal Ipolyságra utaztak. Igazoltatás közben itt tartóztatták fel őket a határrendörök. Egyre csak azt hangoztatták: „Semmi rosszat nem akartunk, csak jobb életre vágytunk." Az egyikük még hozzátette: „Máskor majd ügyesebbek leszünk." Ki tudja, így lesz-e. (néj)