Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-19 / 16. szám

napelőtt keréklopás közben egy olyan jómadarat csíptünk el, aki másfél hónapja a Dévény Szálló elől egy Audit akart elvinni. Akkor is tetten értük, ám az ügyész elrendel­te; szabadlábon folyjon a vizsgálat. Döntésének egy újabb lopás lett az eredménye. Tegnap is volt egy kri­mibe illő esetünk. Az egyik ligetfalu­si benzinkutas jelentette, hogy egy rendszámtábla nélküli Volkswagen Golf vezetője 1000 koronáért tan­kolt, majd fizetés nélkül távozott. Az üldözőbe vett gyors kocsi az autópályán könnyen lerázta a rendőrautókat. Pőstyénben is kere­ket oldott és visszatért Pozsonyba, ahol folytatódott a hajsza. Az illetőt a figyelmeztető lövések sem térítet­ték jobb belátásra. Csak akkor állt meg, amikor a golyóval kilyukasz­tottuk hűtőtartályát, és kifolyt a vize. Egy óra múlva hiába várjuk a ta­xist. Nyoma veszett, reggelig nem jelentkezett... A komótosan haladó Ladánk hir­telen felgyorsul és egy ezüst színű bécsi BMW után ered. „Be van törve az egyik szellőztetője“ - jegyzi meg kalauzom. A Fórum Szálló előtt le­parkoló autó fiatal gépkocsivezetője örömmel veszi a rendőrtiszt érdeklő­dését. „Az Expo Kolibában voltam munkavacsorán, közben kirámolták az autómat. Ellopták a videokamerá­mat és a fényképezőgépemet. Ké­rem, intézkedjék.“ A kapitány azt magyarázza a ká­rosultnak, hogy a jegyzőkönyvet a III. kerületi rendőrőrsön kell „fel­venni“. „Miért, itt a központban nincs parancsnokság?“ — kérdi értet­lenül a külföldi.- Van, de mivel a lopás a 111. kerületben történt, az eset az ő ha­táskörükbe tartozik - válaszol a ka­pitány. Az éjszaka hátralevő részében még két csendháborításról, egy nemi erőszak kísérletéről és egy újabb autóbetörésről érkezett jelentés. Li­getfalun két fiatalkorú egy Avia tí­pusú lakókocsiba hatolt be. A percek alatt odaérkező járőrök elől a közeli munkásszálló fabarakkjai közt pró­báltak elbújni, de az egyik rendőrau­tóból kiugró farkaskutyával szem­ben nem volt esélyük. A 24 órás szolgálat reggel fél nyolckor fejeződött be. A kapitány azzal búcsúzott: „A mai éjszaka aránylag nyugodtan telt el. Ha még részletesebben akarná feltérképezni a város „bűneit“, ajánlom, töltsön egy éjszakát a 158-as vonal szolgála­tosaival. “ Erre talán hamarosan sor kerül... Ordódy Vilmos A szerző felvételei Időközben jelentették, hogy a vár alatti akció sikeres volt. Három fia­talkorú feltört egy Volkswagent, a rádiót próbálták kiszerelni, amikor tetten érték őket. A récsei vámon két vietnami fiatalembert ellenőriztünk, akik egy hatalmas, rádiókat és magnókat tar­talmazó dobozt cipeltek. Azt állítot­ták, hogy a készüléket vették, ám számlájuk nincs. A belvárosban egy szabálytalanul és nagy sebességgel közlekedő taxi köti le Karol Drgon figyelmét. A nyomába ered. A piros Zsiguli a Kijev Szállónál megáll. A gépkocsi- vezetőnél nincs hajtási engedély. Azt mondja, otthon felejtette. A rend­őrtiszt toleráns. „Egy óra múlva ugyanitt találkozunk, addig ugorjon haza a papírokért“ - mondja a taxis­nak, aki megkönnyebbülve távozik. „Az a gyanúm - mondja kísérőm — hogy az illető jogosítványát alko­holfogyasztás vagy más vétség miatt bevonták, és most feketén furikázik. Ha így van, biztos nem jön el a ran­devúra. “ A külvárosok parkolóit, az autó­fosztogatók kedvenc helyeit járjuk. Egy Favorit mellett lefékezünk. Én ismét semmi gyanúsat nem láttam, de Karol Drgon figyelmét nem kerülte el, hogy valaki el akarta lopni első szélvédőjét. A gumit már körbevág­ta, de amikor ki akarta feszíteni az üveget, az megrepedt, ezért ott­hagyta.- Sok a piacon a hiányzó autóal­katrész, mégis, ha az ember elmegy egy börzére, tucatszámra kínálják őket, mondjuk a szélvédőket is. Többségük lopásból származik. Teg­A pozsonyi éjszakában Karol Drgon kapitány kalauzol. — A város közbiztonsága sajnos, egyre romlik. Mi ugyan minden tő­lünk telhetőt megteszünk, hogy megvédjük az állampolgárokat, és vagyonukat, de a szervezett bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt. Az al­világ korszerű műszaki felszereléssel, gyors nyugati autókkal rendelkezik, így egyenlőtlen a küzdelmünk. Nincs olyan nap - erről hamarosan szemé­lyesen is meggyőződhet hogy ne tömének fel gépkocsit, ne rabolná­nak ki üzleteket, lakásokat. A múlt évben csaknem 900 pozsonyi lakos szabadult a börtönből, igaz, azóta egy részük ismét rács mögé került, a lakótelepeken meg egyre szapo­rodnak a bandák, nő a brutalitás. A kapitány tényeket sorol. Ami­kor a múlt évi, Pozsonyban elköve- tettsll gyilkosságról beszél, az adó­vevő készülék, mely csaknem szünet A KÉPEM LÁTHATÓ GÉPKOCSI KEREKEIT A POZSONYI SAJTÓKÖZPONT PARKOLÓJÁBAN SZERELTÉK LE AZ „ÉLELMES“ TOLVAJOK. A szlovák főváros közbiztonságá­ról szóló éjszakai riportutam előtt néhány járókelőtől megkérdeztem: fél este kíséret nélkül a városban járkálni? K. Jana 31 éves ápolónő: Este? Már nappal is hajmeresztő dolgok történnek. Bárkit bevonszolnak a kapu alá és kifosztják. Néhány napja két cigány becsöngetett egy lakásba, az ajtót nyitó 19 éves fiút kilökték a folyosóra, és az anyját megerőszakolták. A helyszínre érke­ző rendőröktől sem ijedtek meg, rá­juk támadtak és csak a pisztoly bírta őket jobb belátásra. A válaszom te­hát; se estefelé, se nappal nem érzem magam biztonságban. K. Anna 71 éves nyugdíjas: Né­hány évvel ezelőtt bátrabb voltam. Gyakran sötétedés után is sétálgat­tam a közeli parkban. Meg sem for­dult a fejemben, hogy bajom eshet­ne. Amióta megtámadták a postás­nőnket, azóta félek, bár esténként most is szeretek sétálgatni. De csak a férjemmel megyek, és csak olyan helyekre, ahol égnek a lámpák. B. Zsuzsa 22 éves főiskolás: Hát... nem is tudom. Az ember annyi mindent hall. Mindenesetre nem engedhetem meg magamnak, hogy egy színházi előadás után taxi­val menjek haza... K. Béla 62 éves bútorszállító: Nem félek, bár egyszer már pórul jártam. A Safarik téren leütöttek és elvitték az aktatáskámat. Igaz, „mó- lés“ voltam... nélkül ontja az információkat, egy újabb emberölést „jelent“. A családi tragédia hátterében ismét az alkohol játszotta a főszerepet, egy férfi meg­ölte a mostohafiát. Este kilenckor a kapitánnyal neki­vágunk az éjszakának. Kísérőm a látszólag céltalan autózgatás köz­ben olyan dolgokat is észrevesz, amelyek egy civil figyelmét elkerü­lik. A reggelig tartó 300 kilométer­nyi út során számtalanszor megálla­pítom: igazi profi. Egyetlen példa: 130 kilométeres száguldás közben is pontos személyleírást adott a köz­pontnak egy részeg férfiről, aki bele­kötött néhány járókelőbe, ő maga azért nem avatkozik közbe, mert a rádióból megtudjuk: betörtek a li­getfalusi park presszójába. Három perc se telt el a két „kékfényes“ autó helyszínre érkezéséig. Velünk egy időben befutott a harmadik járőrko­csi is. A kávézó üvegfalán nagy lyuk tátong. Az üveg Csörömpölésére fe­lébredt az irodában alvó főnök, ezért a tettes kereket oldott.- A parkot bekerítettük, nem me­nekül, biztosan kézre kerítjük“ — mondja határozottan a kapitány. Az árokban lapuló tettes egy fiatal csavargó. A rendőrök megmotoz­zák, nincs-e nála fegyver, majd a rendőrségre kísérik. A vereknyei Danubius filmgyár raktárának éjjeliőre riasztotta a rendőrséget.- Két fiatalembert láttam odabent. Valószínűleg azok, akik a múlt héten is betörtek és dühükben összetörték a kulisszákat, mivel hasznosítható dolgokat nem találtak, nem volt mit lopni. Fél óra múlva, csaknem azonos időben az éteren keresztül két beje­lentést is hallunk: „A vár alatt há­rom férfi ólálkodik egy nyugati kocsi körül. Egy üzem portása valami gya­nús neszre lett figyelmes és állítólag egy sötét árnyat is látott. “ Az utóbbi helyszín közelebb van, oda igyekszünk. Szó szerint árkon­JÁRÓRSZOLGÁLAT bokron keresztül. Olyan utcákon, sikátorokon megyünk, melyeknek létezéséről addig fogalmam sem volt. „A terep tökéletes ismerete a sikeres beavatkozás egyik alapvető feltétele“ — reagál előbbi megjegyzé­semre a kormánykerék mögött ülő rendőrtiszt, majd váratlanul fékez. A kapitány villámgyorsan kiugrik a kocsiból, és pisztollyal a kezében egy árny felé fordulva kiáltja: Fel a kezekkel! A férfi - én a kivilágítat- lan utcán észre sem vettem - szó nélkül engedelmeskedik. Csak ami­kor kiszállok, és közelebb érek, lá­tom, fekete csuklya van a fején. A rendőrtiszt terpeszállásban az au­tóhoz állítja, a közben befutó másik rendőrautó személyzete végigtapo­gatja, nincs-e felfegyverezve. „Mit akarnak, csak sör van nálam?!“ — mondja a már fedetlen fejű 25 éves férfi. Táskájában valóban csak két üveg pilzeni van. Hogy miért viselt a langyos éjszakában ilyen furcsa „fejfedőt“, nem tudta megmagya­rázni. Mindenesetre bekísérték. A februári visegrádi hármas csúcs részt­vevőiről és céljáról az elmúlt hetekben meg­lehetősen határozott kép alakulhatott ki: Ma­gyarország, Csehszlovákia és Lengyelor­szág négy évtizeden keresztül ugyanazon terheket hurcolta, ugyanazon sztálinizmus utóterhei alatt nyög, s ugyanaz a rendszer- váltás utáni célja: felzárkózni, csatlakozni Európához. Ezt elérni együtt könnyebb. AZ ALPOK-ADRIA MUNKAKÖZÖSSÉG Jó tíz éve, hogy az Alpok és az Adria térségében a földrajzilag odatartozó olasz, osztrák tartományok, Szlovénia, Horvátország, Bajorország és Magyaror­szág nyugati, délnyugati megyéi „munkaközösséget“ hoztak létre, amelynek legfőbb célja a közös környe­zeti gondok tanulmányozása és megoldása lett volna. A kommunista rendszerek összeomlásának előesté­jén érlelődött meg a gondolat, amelyet Gianni de Michelis olasz külügyminiszter vetett fel először hiva­talos formában, hogy a körvonalazódó - bár még 1989-ben is jóval távolibbnak látszó - új európai rendben az Alpok-Adria közösség négy országa - Olaszország, Ausztria, Magyarország és Jugoszlá­via - együttműködésében jóval több lehetőség van, mint hogy csak a Duna-, vagy az Adria-part megtisztí­tására szövetkezzék. 1989 őszén, amikor a négy ország külügyminiszte­rei és miniszterelnök-helyettesei e felismerés jegyé­ben összeültek Budapesten, még egymástól igen elütő együttest alkottak. KIALAKULT AZ ÖTSZÖG 1990 felgyorsult közép-kelet-európai eseményei­nek egyik következménye: a kommunizmust lerázó Csehszlovákia is csatlakozhat régióbeli társaihoz, így lesz az Alpok-Adria együttműködésből Duna-Adria együttműködés. Az öt ország kormányfői és kül­ügyminiszterei 1990. július 31-én csúcstalálkozóra ültek össze Velencében. (Itt és ekkor honosodott meg a görög-latin eredetű pentagonális - „ötszögletű“- olasz megfelelőjének, a Pentagonálénak a használa­»TSZtttterű? ta.) A kívülállók nem minden gyanakvás nélkül szem­lélték az eseményeket: Kísérlet a Habsburg-monar­chia feltámasztására? Félelem a német túlsúlytól? Olasz hatalmi ambíciók... ? A választ, amit az ötök Velencében a fenti kombi­nációkra adtak, a következőkben lehet összefoglalni: A Pentagonálé nem új szövetség, nem alternatívája az európai integrációknak; nincs szigorú intézményes felépítése, sokkal inkább a gyakorlatiasságra, a rugal­masságra épít; az együttműködést mindenekelőtt nem kormányzati szervek, szervezetek dolgozzák ki, s végzik. Velencében hét munkacsoportot állítottak fel: 1. Szállítás, 2. Telekommunikáció, 3. Környezetvéde­lem, 4. Kis- és közepes vállalkozások, 5. Tudomá­nyos és műszaki kutatás, 6. Kultúra és turizmus, 7. In­formáció. Ezek a munkacsoportok a felsorolt terüle­teken feltárják, kidolgozzák, összehangolják a közös érdekű tennivalókat. A BALTI-TENGERTŐL A FÖLDKÖZI-TENGERIG A Pentagonálé-országok készek egyeztetett kez­deményezéseket tenni politikai téren is. Erre volt példa, hogy az emberi jogokról tavaly ősszel Koppen­hágában tartott nemzetközi értekezleten közös ki­sebbségvédelmi okmánytervezetet terjesztettek elő. Bővíthető-e a Pentagonálé? A kérdés már Velen­cében felmerült, hiszen Lengyelország számos jelét adta, hogy szívesen csatlakozna. Velencében azon­ban még az olasz koncepció győzött, amely szerint a Duna-Alpok-Adria térségen kívül eső országok csak egy-egy meghatározott, őket is szorosan érintő pro­jektbe, programba kapcsolódjanak be. A velencei csúcs óta Lengyelországban is lezajlot­tak a demokratikus választások, s éppen a visegrádi találkozó mutatta meg, hogy Lengyelország, ha föld­rajzilag nem is dunai-adriai ország, egyéb kritériumok alapján - s ma már ezek dominálnak - hozzájuk tartozik. Lech Walesa 1991. február 6-án Rómában, 15-én Budapesten ismét bejelentette a lengyel csatla­kozási szándékot, amit ezúttal már Rómában is meg­értőbben fogadtak. Hivatalosan nincs még szó a len­gyel felvételről, de várható, hogy a Pentagonálé rövid időn belül „Setagonálévá“ bővül. Ezzel egy olyan, az eddigi alapelvektől el nem térő regionális együttműkö­dés keretei teremtődnének meg, amely egy 1,175 millió négyzetkilométernyi térséget, s annak 153,3 millió lakóját fogná át - a Balti-tengertől a Földközi­tengerig. (Magyar Fórum) 1991. IV. 19

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom