Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám, csütörtök

1991. AUGUSZTUS 28. . ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP MÁSOK ÍRTÁK „MESTERSÉGESEN SZÍTOTT PROBLÉMÁK" A napokban két szlovák napilap is megszólaltatta a Független Magyar Kezdeményezés vezetőit. A Pravda A. Nagy László elnöknek tett fel kérdéseket, a Hlas ľudu pedig Tóth Károly főtitkárral készített interjút. A független baloldali lap mun-. katársa többek között arról faggatta A. Nagy Lászlót, milyen jogon lett az FMK a kormánykoalíció önálló tagja. Az elnök elmondta: a Nyilvánosság az Erőszak Ellen választási listáján, mint önálló politikai szubjektum indultak, s már a koalíciós szerződések aláírásakor az volt a céljuk, hogy teljes jogú, önálló tagként lépjenek fel. A nyelvtörvény elfogadása körüli feszült légkörben nem volt megfelelő az időpont, hogy nemzetiségi mozgalomként Szlovákia politikai színterére lépjenek, de amikor a kedélyek lecsitultak, ismét tárgyalni kezdtek a kérdésről és a koalíciós partnerek elfogadták javaslatukat, a koalíció negyedik tagjává váltak. Arra a kérdésre, mi a véleménye a nyelvtörvény gyakorlati érvényesítéséről, ezt válaszolta: Fél év alatt megmutatkozott a nyelvtörvény mindenkinek, illetve senkinek sem felel meg, mert mindkét fél igen széleskörűen magyarázhatja. Véleménye szerint, itt az ideje, hogy a törvényt felülbírálják. Az újságíró kíváncsi volt, milyen az FMK viszonya a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, illetve az Együttéléssel. Az elnök az MKDM-mel való együttműködést problémamentesnek nevezte, ,,de az Együttéléssel más a helyzet - hangsúlyozta -, már a kezdettől nem fejlődött jól". Az FMK jövőjével kapcsolatban elmondta: a következő választásokon legalább annyi szavazatot szeretnének szerezni, mint 1990-ben. A nyugat-szlovákiai lakosok napilapjában Tóth Károly elmondta: Az FMK a legidőszerűbb társadalmi feladatnak a gazdaság transzformálását és a föld privatizálását tartja. Szerinte a további politikai kérdések, így például a szövetségi és a köztársasági alkotmányok előkészítése, szorosan összefügg a privatizációs folyamattal. A bősi vízművel kapcsolatban leszögezte, az FMK egyértelműen ellenzi a C változat megvalósítását. Az MKDM-mel és az Együttéléssel való kapcsolataikról ugyanazt mondta el, mint az elnök, hozzáfűzve: az Együttélés valamennyi politikai, társadalmi és gazdasági kérdést a nemzetiségi érdekek szemszögéből ítéli meg. A nacionalizmus és a sovinizmus megnyilvánulásait firtató kérdésre válaszolva úgy vélekedett, hogy Szlovákiában a nemzetiségi kérdést és a körülötte kialakuló vitákat mesterségesen idézik elő. Hogy ki, mikor és mit tesz ez irányban, közelebbről nehéz meghatározni, de bizonyos erők a különböző politikai pártokban, az államapparátusban és a helyi szervekben is ezt teszik. Gondolom, tudatosan nagyon kevesen szítják ezeket a szenvedélyeket. A nemzeti kisebbségek helyzetére és jogaira vonatkozó kérdések nálunk, de a világ más országaiban is a komoly problémák közé tartoznak, ezért komplex módon kell ezeket megoldani - hangsúlyozta a főtitkár. (D. T.) TÁVKAPCSOLÓ REFLEX ttmovmi-mmmm Kétségtelen, hogy a Pálinkás Róbert és Tolmár Tamás rendezte Táncdalfesztivál után (Megszállás '68) című kétrészes dokumentumfilm eredetileg nem egy fiim volt. Illetve előbb volt egy, amelyben Csehszlovákia 1968-as megszállásában résztvevő magyar tisztek és közkatonák emlékeztek az eseményekre, s ezt - ha emlékezetem nem csal - a megszállás huszadik évfordulója után két esztendővel már láthatta az éjszakázni szerető tévénéző. Mert rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a politikai lényeglátással megáldott alkotók filmjeit továbbra is csak késő éjjel sugározza a magyar televízió. Igaz, nem tömegfilmek ezek, meg aztán kissé elkeserítő történelmi leckét is ad ez az alkotás arról, hogy magyar a magyarnak az utóbbi negyven esztendőben is holmi fennkölt ideológiák nevében ellensége lehetett. Az első részben a megszállás megszólaltatott magyar hősei és antihősei a történés drámai kiteljesedését megelőző hetekre és napokra emlékeztek, s mintegy körítésként a hadmozdulatokról készített filmfelvételek, kiképzési és mozgósítási filmriportok részleteit vágták egybe. Már ezt látva is nyilvánvalóvá vált, hogy az alkotók pontosan tudták: a Dél-Szlovákia megszállásában résztvevő Magyar Néphadsereg nem pusztán a Varsói Szerződés idegen csapataként jelent meg a magyarok lakta vidékeken. Szlovákia más részein, vagy Csehországban ezeket a katonákat ugyanolyan tudati leképezés nyomán megjelenő ellenszenv-megnyilvánulások kísérték mint a szovjet, lengyel, bolgár vagy „endékás" csapatokat. Ezzel szemben DélSzlovákiában nemcsak az ideológiai ellenlábasok idevezényelte megszállókat, hanem a„kommunizmustól eltévelyedett" csehszlovákiai magyarokat megleckéztetni érkező ,,hithű" bolsevista Magyar Néphadsereget is látták. Ezzel együtt magyarok magyarokat köptek le: azonos nyelvet beszélő, azonos történelmet magukénak valló katonákat - kisembereket. Ez egy újkori nemzeti tragédia ténye. Kétségtelenül jelen van ebben a dokumentarista megközelítésben az ilyetén kialakult viszony és kapcsolat abszurditása. Ráadásul a megszállásnak erre a részére élesített optika a kétrészes film egészében megmutatja a különböző jellemek működését: a furcsa módon mindig valamifajta kémhálózat ügynökéhez hasonló tájékozottsággal kérkedő magyar sajtótudósítóként dolgozó, majd a megszállás napjaiban haditudósítóként „ide mozgósított" újságírótól kezdve, a megtévesztett pártonkívüli kiskatonákon át, a Budapesten meghasonlottan tiltakozó értelmiségiekig. A másik oldalon csak azokat beszéltették, akik valamilyen módon, jellemük, erkölcsük vagy politikai meggyőződésük függvényében szembefordultak a megszállókkal. Természetes, hogy valójában ók „ütköztek meg" a bevonuló Magyar Néphadsereggel, ők vitték vásárra a bőrüket, s ennek a hősiességnek az értékét még az sem csökkenti, hogy mindezt a kommunizmus ,,emberarcú szocializmussá" reformálható voltába vetett hittel tették. Ellenállásuk értékét csak növelte, hogy akkor sem hasoniottak meg önmagukkal, amikor egy-két évvel később már egzisztenciájukat törte derékba az ideológiai és személyes bosszú. Valakik - a legtöbb esetben csehszlovákiai magyarok - álltak bosszút rajtuk. Személyes sérelmekért vettek rajtuk politikai elégtételt, vagy pozíciójukra áhítozva, tudásukra, tehetségükre irigykedve számoltak le velük, miközben elfoglalták az internacionalizmus nevében nekik felkínált kisebb-nagyobb vezetői székeket. Bár közülük többen meghaltak, mégiscsak itt élnek közöttünk azok, akik átigazoló bizottságokról párt- és állami funkciókba kerültek. Természetesen, mint hűségükért megjutalmazott magyarok. És ők jól szolgáltak, megrontva a csehszlovákiai magyarság erkölcsét, megtévesztve 3 kisembereket vagy éppen előjogaikat gyakorolva, kegyeket osztogatva szolgaleikűségre kárhoztattak bennünket. Ezért is lenne teljesebb a film, ha megszólalnak azok, akik a magyar-magyar kapcsolatnak egy másik viszonyrendszerét világították volna meg. Mert azt a dokumentumfilm alkotói is tudják, hogy az ő mentegetődzésük, mellébeszélésük vagy elutasításuk is élesebb megvilágításba helyezi akkori és későbbi kollaborálásukat. Mindenki megállapíthatja, hogy a Táncdalfesztivál után című kétrészes dokumentumfilm olyan kérdéseket is felvet, amellyel a csehszlovákiai magyarság ma is naponta kénytelen szembenézni. Ha politikailag polarizáltán is, éppen ezért többértelmű tartalmakkal, mégis ugyanolyan erővel teszi próbára szellemi, politikai és erkölcsi autonómiánkat a demokrácia. Mert a hatalom akkor is hatalom, hogyha a nemzeti kisebbséget képviselve kormánykoalícióban osztogatják és gyakorolják. Ennél is tetszetősebb, ha a csehszlovákiai magyarok nemzeti érzéseit uralva gyakorolják a gondolkodás fölötti ellenzéki hatalmat, vagy lelkiismereti és vallásszabadságot hirdetve fokozatosan felekezeti és világnézeti megkülönböztetésre alapozzák azt. Bármilyen is a mostani parlamentáris demokrácia működése, azt már senki sem állíthatja önmagáról, hogy egzisztenciális veszélyeztetettség miatt szolgál ilyen vagy olyan politikai hatalmat. Bízom benne, hogy ma már nincsenek egzisztenciális kényszerpályák, s mindenki nyíltan megvallja hitét, leírja vagy elmondja gondolatait, kicseréli véleményét mindenről, ami közös sorsunkat érinti. Szeretem ezt a dokumentumfilmet. Szeretem, mert minden józan önértékelésre képes magyar számára számos dolgot tisztáz, vagy éppen a tisztázás sürgősségét veti fel... Beszéljen így is a magyar a magyarnak, a magyarról, a magyarért, hiszen történelmi sodrásban dől el sorsunk. Függvényében tehetségünknek, tudásunknak, erkölcsünknek. DUSZA ISTVÁN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6803/91 Bertók István, 1916.11.21., Dunaszerdahely, meghalt a SZU-ban (Ural) 6804/91 Bott Alajos, 1925. IX. 25., meghalt Somorja, Kaukaz 6921/91 Beneš Eugen, 1926. III. 12., Kassa 6922/91 Beneš Ján, 1912. XII. 14., Komárovce 6929/91 Borka Ignác, 1925. I. 26., Nádszeg (Satulatorf) 7062/91 Bartalos lgnác,1918. VII. 22. Nádszeg (Minszk, Cseljabinszk) 7063/91 Brenkuš Jozef, 1920. III. 2., Szelőce 7064/91 Bodnár Balázs, 1904. VI. 5., meghalt, Szirénfalva (Minszk) 7066/91 Bőgi Benjamin, 1897. XII. 31., meghalt, Gellér (Mariapol) 7137/91 Babinčák Ján, 1898. VI. 15., Kisráska, meghalt a SZU-ban 7139/91 Babinčák Ladislav, 1903. III. 2., Kisráska, meghalt a SZU-ban 7141/91 Balla István, 1916. IX. 13., Csata (Kijev) EJNYE-BEJNYE! (SOMORJAI CSENDÉLET) Az újságíró életében is vannak nagy pillanatok. Tegnap is ez történt velem, amikor a somorjai piacon jártam, és így szólt hozzám egy ismeretlen: Azt meg hogyan értsem, szerkesztő úr, amit jó múltkor írt a Rotschildról... ? Már az lelket simogató érzés, hogy az ember ismét ilyen szót hall több évtized után: Jő múltkor. Arról már nem is szólva, hogy mi megy végbe a magamfajta bensejében, valahányszor kiderül, hogy teljesen mégsem lett az enyészeté a rotációs gépnek átadott összes írásom. De még mindig nem tudtam, hogy mire céloz Ismeretlen Olvasó. De nem sokáig hagyott kétségek között. Mintha tetemre hívott volna, úgy kérte rajtam számon egy régi írásomból kimaradt (szerintem csak homályban maradt) „állásfoglalásomat". Annak idején egy Rotschild-anekdotával tettem olvasmányosabbá nyögvenyelősen száraz írásomat. Arról volt szó a sikerbankárról közkézenforgó történetkében, hogy megkérdezték Rotschildtól: Hogyan tett szert olyan roppant vagyonra. Igy válaszolt: A második milliót már tisztességesen szereztem. Tanulság a posztkommunista időszak újságírója számára: fogalmazzon még egyértelműbben. Akkor már öten-hatan álltak körülöttünk, és perceken belül kiderült, hogy Ismeretlen Olvasó is, és néhányan a „drukkerek" közül is egyértelműen arra igyekszik gombolyítani a társalgás fonalát, ami a napokban elsőszámú beszédtéma Somorján: a piaccal szembeni hús- és vegyesbolt kisprivatizálásra. -Még hogy kisprivatizálás! Röhej. Három és fél millióért... Ezt egy frissen érkezett mondta, aki most tért haza éjszakai műszakról. Az elektrotechnikai vállalatnál dolgozik Pozsonyban. Táskájából egy jegyzettömböt húz elő és az orrom alá tolja. - Nézze, szerkesztő úr, én útközben a buszban kiszámítottam, mennyi ideig kellene takarékoskodnom, hogy 6000 koronás keresetemből ... Általános felhördülés. „Hatezer korona? Én két hónap alatt se keresek annyit a családi pótlékkal együtt..." Mire a másik: Én örülök, ha tisztán megkapok havi kétezret. Ismeretlen Munkás fizetési szalagot húz elő a táskájából. „Én a hatezret nem felvágásként mondtam... Egyszóval: hatezer körül keresek havonta. Útközben kiszámítottam, hogy ha ennek felét félretenném, 97 évig és 2 hónapig kellene takarékoskodnom, hogy megvehessek egy boltot 3,5 millióért." . - Lehet - jegyzi meg Ismeretlen Olvasó -, hogy Andrássy elvtárs jobban kuporgatott... Es szövetkezeti elnökként talán többet keresett havi hatezernél. Ismeretlen Munkás zsebszámítógépet húz ki a táskájából. -Tegyük fel - mondja hogy 25 éve dolgozik Andrássy, és havonta 10 ezret keresett tisztán. Tegyük fel, hogy mind a 10 ezret félretette, és máris együtt van hárommillió. Ismeretlen Munkanélküli: Ez még mindig csak 3, és nem 3,5. De Ismeretlen Munkás leinti, mondván: kamat is jár a bankbetét után. Abból szépecskén meg lehetett élni. Sistereg körülöttünk a levegő. Újabb Ismeretlenek érkeznek. Ismeretlen Munkanélküli az öklét rázza, de Ismeretlen Hivatalnok fékezni igyekszik az indulatait. „Lehet, hogy nem is magának vette meg a boltot, hanem a légi szövetkezetnek. Nem lehet csak úgy a levegőbe beszélni, ha nem tudjuk pontosan, mi a helyzet. De előbb-utóbb kiderül... Végre egy mentőkörülményeket kereső Józan Ismeretlen. Mindazonáltal nem túlzok, ha a hallottak alapján azt állítom, hogy Andrássy úr közutálatnak örvend Somorján. Nem könnyű manapság a Csallóközben beindítani a piacgazdaságot. Tudomisén, miért, immár az irigységet is be kell kalkulálni közgazdasági kategóriaként. És hangulatformáló elemként. Persze, felmerül a kérdés, hogy puszta irigység-e ez az ellenérzés, vagy más talajban is gyökeredzik. A továbbiakban kiderül, hogy az új bolttulajdonos közismert ember a Csallóközben. Anekdotaforrás, ahogy Ismeretlen Természetvédő mondotta: „Azt már hallották, uraim, hogy állandó tagja volt a Szocialista Krém futballcsapatnak. Ebben mindenki benne volt, aki számított valamit a pártállam alatt, a Komárom és Somorja közötti térségben. Történt egyszer, hogy valaki egy meccsen gólt rúgott, de kétségek merültek fel érvényessége körül. Egy központi bizottsági tag azt állította, hogy 11-es volt, öt méterrel a kaputól. A bíró a taccsbírókkal megvitatta a kérdést, de nem jutottak dűlőre. Andrássy elvtársnak azután támadt egy mentőötlete: „Ugorjon be valaki Dudás elvtársért a járási pártbizottságra. Ő járási párttitkár is, központi bizottsági tag is, így a legilletékesebb az ilyen kérdések eldöntésére. Ismeretlen Munkás erre megjegyezte: „Nem biztos, hogy így volt. Én azt hallottam, hogy az a meccs még Ferenczei idejében történt... így születnek a Csallóközben az anekdoták és a legendák. És ilyen nehezen születik a piacgazdaság. Mielőtt szétszéledtünk volna, Ismeretlen Munkanélküli még bátortalanul megjegyezte: „De azt csak szabad mondani, hogy ejnyebejnye?" Ejnye-bejnye! TÓTH MIHÁLY 7142/91 Baráth Béla, 1903. I. 11., meghalt, Gellér (Szevasztopol) 7149/91 Böhm Ella, 1922. XI. 12., Mecenzéf 7152/91 Bugár András, 1924. IX. 3., meghalt Nagymecenzéf (Perikov, Szevasztopol) 464/91 Benko Pavel, 1899. VI. 17., meghalt, Martin (Donbasz) 11/91 Czifferi Béla, 1913. XI. 24., Panyidaróc (Karpina, Szibéria) 91/91 Öupka Karol, 1902. II. 9., Gelnica (Kaukázus-Nuszal) 107/91 Czölder Rudolf Árpád, 1901. IV. 12. Nálepkovo (Kemerov, Novoszibirszk) 325/91 Cvik Elemér, 1913. XII. 13., meghalt, Kisvárad, (OdesszaDonbasz) 421/91 Citterberg Pavol, 1901. I. 16., meghalt, Igló (Donbasz) 422/91 Czére László, 1925. VI. 16., Bélvata (Kazahsztán-Karaganda) 423/91 Czibulya Vendel, 1918. V. 27., Kiskeszi, (TyehovoIvanovo) 424/91 Csákvári Géza, 1921. II. 14., Kiskeszi (Sztahanov) 425/91 Csesznak József, 1928. I. 11., Párkány (Lezsnovo-lvanov) 426/91 Csere Mihály, 1924. VIII. 17., Lakszakállas (Vorkuta) 427/91 Celleng Fülöp, 1926. V. 9., Kővár (Ogyessza) 428/91 Czakó János, 1922. II. 19., Libád (Donyeck) 429/91 Cvoliga František, 1918. III. 6., Poprád (Noví Szonc) 450/91 Caban Margit, 1925. IX. 24., Abafalva (Donbasz) 451/91 Czintel Jenő, 1924. XI. 29., Krasznahorka (Novorosszijszk) 452/91 Csecs Lajos, 1922. VII. 5., Mníšek nad Hnilcom (Zaporozsje) (Folytatjuk)