Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-25 / 172. szám, csütörtök

1991. JÚLIUS 25. I ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP A HO ELSZÁLL... Tiltakoznak a lakók a megugrott fűtési és vízdíj ellen, ugyanakkor a lakásgazdálkodás komoly gondokkal küzd. A legutóbbi szlovákiai háromoldalú tárgyalásokon bizottság alakult Vojtech Pánikkal az élen, amely megpróbálja feltérképezni a lakásgazdálkodás körüli problémákat. A bizottság már eddig is néhány fontos megállapításra jutott. Mindenekelőtt arra, hogy e vonalon is rendetlenséget örököltünk, a lakásgazdálkodás nem terjedt ki a hőenergiával való gazdálkodásra, mivelhogy a fűtőanyagot - egy 1957-es rendelet értelmében - dotálta az állam. A helyzet megváltozásával kiderült, hogy számos helyen meglehetősen önkényesen állapították meg az előleg fizetését, a szakszervezetek kiderítették, néhol hétszeresére emelték a havi előleget - holott a július elseje óta érvényben lévő rendelet szerint csak nyolcvan százalékkal többet szabad kérni. Vojtech Pánik, a lakáspolitikával foglalkozó kormánymegbízott a Gazdasági és Szociális Egyezség Szlovákiai. Tanácsa hétfői ülésén beszámolt a feltárt hiányosságokról és körvonalazta a sürgős teendőket. Az energiamegtakarítást azzal kell kezdeni, hogy kevesebb energiát termelünk, mondta. Ellenőrizni kell a kazánok állapotát, mert sok esetben gázszivárgás lép fel. A bizottság javasolja, hogy az illetékes szervek javíttassák meg a rossz szelepeket - szakértők szerint csak ezek kicserélésével öt százalék hőenergia ta

1 karítható meg. A meleget nemcsak ablaknyitással szabályozhatjuk, hanem a radiátor (működő) csapjának elzárásával is. Egy háztömbön belül a lakások hőmérséklete úgy egyenlítődik ki, hogy ahol szükséges, beszerelnek néhány radiátorbordával többet. A fűtők, ha a lakó panaszkodik, mert fázik (sosem az emel kifogást, akinek a lakásában túl meleg van), úgy segítenek, hogy rádobnak néhány lapáttal. A sokat emlegetett höegységmérő felszerelése csak az utolsó lépést jelenti - ennek már csak akkor lesz értelme, ha a ténylegesén elfogyasztott meleget méri, nem pedig azt (is), ami útközben elvész. Mert a meleg ugyan elszáll, de a számla megmarad. A fizetés megtagadása semmit nem old meg, a tartozás bírósági úton is behajtható. A lakók a községi, városi elöljárókhoz forduljanak: elsősorban ők azok, akik ellenőrizhetik, milyen magas energiaárat állapítottak meg a szövetkezeti és bérlakások üzemeltetői. (kopasz) FOLYTATÓDIK A TÜNTETÉS Az Eurolánc polgári kezdeményezés további tiltakozó megmozdulásokat szervez a bősi vízierőmű körtvélyesi tározójánál. A döntésthozók nem hagyhatják figyelmen kívül a helyi lakosság félelmeit és az ökológusok, figyelmeztetéseit! A békés tüntetők ellen felsorakoztatott rendőri alakulatok, a törvénytelen durva beavatkozások emberi jogainkat sértik! Az immár három hete tartó tüntetés folytatódik. A szervezők július 27-én, 28án és 29-én, naponta nagyobb megmozdulást szerveznek Somorja mellett Csölösztőn, és kérnek mindenkit, hogy részvételével fejezze ki támogatását. Sárkány András Benkovics Klára 1991. július 24-én. Somorja MAGYAR CSERKÉSZFÓRUM A gödöllői cserkészvezetöképző táborban megalakították a Magyar Cserkészfórumot. Célja az, hogy segítse a Kárpátmedencében és a világon szétszórt magyar cserkészek körében a nemzeti azonosságtudat ápolását és fejlesztését. Tervezik közös kiadványok megjelentetését, egymás közötti tapasztalatcsere megszervezését, a közös tisztképzés előmozdítását, a magyar cserkészpedagógia tapasztalatainak koordinálását, továbbá azt, hogy a környező államok nemzeti cserkészszövetségeivel megismertessék a magyar cserkészszövetségek tevékenységét. A Magyarok Világszövetsége segítségével létrejött és annak tagszervezeteként müködö tanácskozó testület alapító tagjai: a Külföldi Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetség és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, valamint megfigyelő tagként a Romániai Magyar Cserkészszövetség. A Magyar Cserkészfórum elnökévé Szemerédi Tibort (Külföldi Magyar Cserkészszövetség), főtitkárává pedig Hódossy Gyulát (Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség) választották. A Magyar Cserkészfórum tiszteletbeli elnökévé Bodnár Gábort választották, aki a Külföldi Magyar Cserkészszövetség élen több évtizedes önfeláldozó munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a magyar cserkészet túlélje az elmúlt évtizedeket, amikor Magyarországon tiltott volt a működése. (MV) PARASZTI PORTA - LAKÓTÖMBÖK KÖZÖTT Gőgösen magas toronyházak bámulnak a paraszti birtok udvarára. A kőfallal határolt, s a gazdasági épületekkel hosszúra nyúlt paraszti ház két oldalról mintha kétségbeesetten és segélykérően a tolakodó panelházaknak hevülne, hogy feltartóztassa őket. Jobb oldalról a portához családi házak kurta sora feszül, amely a szemben lévő csonka házsorral, s a nem messze lévő fák-behatárolta temetővel beszédesen magyarázza: itt a régi, kedves és csöndes Pozsony-Vereknye volt. Könnyen ráakadok Sághy Ferenc házára. Városi élethez szokott módon, csengőt keresek a zöldre festett - falvainkban jól ismert-használatos - vaskapu bejárati ajtaján. Rájövök: felesleges a csengő, itt nem tartják zárva az ajtót. Mátyusföldről, Csallóközből ismerős udvar képe fogad: Kevéske fű, sok virág a veranda tövében, hűst nyújtó alma és szilvafa. Az elzárt nagyobbik részben a baromfiudvar színe-java felvonul jöttömre, s a szénaboglyától a régi típusú vetőgépig a földműveléshez elengedhetetlenül szükséges tárgyakkal teli a porta. Á házigazda kezdetben bizalmatlanul fürkészve, lassan elegyedik beszédbe velem, bár néhány perc jután megérzem: feloldódott, elfogadott. Vasárnap délután van, - a földműves számára nem is olyan gyakori - pihenés ideje. Ez is segít, hogy Ferenc bácsi felidézze életét. - A szomszédos Hidas községből származom. Szüleimnek ott 25 hektár földje volt. Velük együtt kiskoromtól fogva keményen dolgozva tanultam a gazdálkodást. Húsz éves koromig a földműveléssel kapcsolatos minden munkát, tevékenységet kipróbáltam. Ez volt, a gazdálkodás iskolája számomra. Az egész környék tudja róla - sőt, ezért bizonyos tisztelet is övezte a Sághy-portát -, hogy meg tudott állni a saját lábán, sosem volt tagja egységes földműves-szövetkezetnek, független tudott maradni. Egészen napjainkig - márpedig ilyen eset édes-kevés volt - megmaradt magángazdának. Hogyan sikerült ezt elérnie? - A legfőbb érv, amivel védekezni tudtam, az volt, hogy már semmilyen földdel nem rendelkeztem. Mivel lépjek a közösbe, ha se földem, se jószágom. Mindent elvettek tőlünk. Gazdálkodni meg csak úgy tudtam, hogy 1950-ben megnősültem, és a feleségemnek volt három hektár földje. Igaz, az eredeti vereknyei szántót nem tarthatta meg, meszszebb a falutól, rosszabb földet mértek helyette. Sokáig nem is lehetett megélni belőle, hisz a kontingensek is magasak voltak, ami sokszor arra kényszerített bennünket, hogy például dupla áron megvásároljuk a tojást, s fele áron leadjuk. Az mentett meg bennünket, hogy volt egy pár lovunk, így a gazdálkodás mellett a fuvarozásból éltünk. Közben egy iratot tesz elém. Beleolvasok: a kárpótlási kérelem másolata. Benne felsorolva a szülői birtok-javak teljes hányada. Ház és gazdasági épületek, belső berendezés, egy pár tehén, ökör és ló, hét üsző, tizenhét disznó, valamint vetőés cséplőgép, eke, három szekér. No meg a huszonöt hektár föld. - Ezt mind elvették? - Gyorsan és irgalmatlanul. Negyvenkilenc október negyedikén az esti órákban a ,,Dél" fedőnevű A Sághy-porta (Nagy László felvételei) akció keretében, bizonyos Múčka Štefan cseklészi ítélőbíró vezetése alatt. Lényegében mindenünket elvettek, jómagamat Handlová környékére vittek, jó fél éves kényszermunkára... Bizony nem szívesen emlékezem azokra a napokra! - mondja Ferenc bácsi, s munkától nehéz keze megrándul, pirospozsgás, napbarnította arcán látom: eltűnődik. - Bizony kegyetlenül elbántak velük, még a padlást is lesöpörték nálunk-göngyöl íti tovább az emlékezés fonalát Mariska néni, a ház aszszonya. - Nehéz idők voltak azok! Nagyon meg kellett küzdeni a betevő falatért, ötvenhat után kezdett csak jobbra fordulni a sorsunk, amikor csökkent, majd megszűnt a kontingens. Kicsit fellélegezhettünk. Aztán a földből, meg az uram fuvarozásából már könnyebben megéltünk. Napjaink meghozták a Sághy-házaspárnak is a történelmi igazságszolgáltatást. Kárpótlásul az elvesztett javakért, az elszenvedett fájdalmakért, az átélt megaláztatásokért. Szívükben nincs gyűlölet, s nem váltott ki tomboló örömujjongást bennük az sem, hogy a közös küzdelemmel lerótt négy évtized őket igazolta. Mindketten szinte egyszerre mondták ki: jó, hogy jött a demokrácia, csak jöhetett volna legalább tíz évvel korábban! A Sághy-portának viszont még egy tolakodó veszéllyel is szembe kellett nézni. A főváros, Pozsony terjeszkedésével. Az épülő, a kicsit, a régit elnyelő nagy lakótelepek pöffeszkedésével. Milyen volt ez a küzdelem? - Egyenlőtlen - válaszolja a házigazda. - Telkünk kétharmadát bekebelezte az új lakótelep. Szerencsére a temető körül összpontosuló régi Vereknyének erős volt az életösztöne. Az emberek ragaszkodtak kis kertjükhöz, házukhoz. - Bár megmaradt valami Vereknyéből, de ez már nem az a kedves, csöndes kisközség, amelyben megértették egymást az emberek, s a búcsúk mindig két álló napig tartottak - fűzi hozzá Mariska néni. - Ha kimegy az utcára az ember nem ismerőssel, szomszéddal - csupa idegennel találkozik. Elárulja magáról, még mindig tevékeny tagja a Csemadoknak. Nemzetiségük megtartása, mindenkori vállalása a legtermészetesebb volt számukra. Még akkor is, ha Ferenc bácsi nem magyar nyelvű iskolába járt, a harmincas években Hidason csak németül tanulhatott. Nemzetiségi öntudatukat a földhöz való makacs ragaszkodás és a gazdálkodásba vetett hit is ösztönszerűen táplálta. Beszélgetésünk során a házigazda nem győzi ismételgetni: ,,én a gazdálkodást tanultam, azt csináltam egész életemben, ahhoz értek!" Ennek még mindig meg van a foganatja. Két éve például búzából 100 mázsát takarított be. Pedig a Sághygazdaság gépei eleve nem veteked,,Ezt csináltam egész életemben" hétnek a környező szövetkezetekéivel. - Minek köszönhető ez a terméshozam? - fordulok újfent a házigazdához. - Sosem a természetet bántjuk. A jó termés titkát abban látom, hogy elegendő szerves trágyát kapjon a föld. Műtrágyából is mindössze harmadát használjuk fel, mint a szövetkezetekben. Nekünk fontos, hogy szántunk, rendszeresen kapálunk, így fölöslegessé váíik a permetezés. No meg értünk is a föld nyelvén. Érzünk vele, ismerjük elvárásait. A megélhetést jelenti számunkra. Megterem rajta búza, árpa, kukorica, cukor- és takarmányrépa. Tartunk háziállatokat, van tehenünk, üszőnk, egypár lovunk, több disznót hizlalunk, s a baromfiudvar sem üres... A búcsúzásra nyújtott kérges kéz szorítása bizalmat sugároz. Amikor kilépek a kapun, úgy érzem, megértettem valódi erejét ennek a háznak, ismerem gazdáinak sorsát-küzdelmét. Tiszteletet ébreszt tartásuk, a történelemmel szembeni dacolásuk. Megküzdött gazdasors fővárosi lakótömbök tövében. MÁZSÁR LÁSZLÓ CSŐBE HÚZTÁK A RENDŐRÖKET... A Somorja melletti rendőri megszállás parancsnokai az utóbbi napokban nyilvánvalóan elhanyagolták a legénység megfelelő ütemű váltását és ezért az idő múlásával egyre nőtt annak veszélye, hogy az embertelenül hosszú szolgálat miatt kimerült rendőrökről egyszer csak lefoszlik az utóbbi két év demokratikus máza és újra csak azokhoz a módszerekhez nyúlnak, amelyekért az előző rendszerben nemhogy szidást, inkább dicséretet kaptak. Ehhez hozájárultak a vízierőmü építésének vezetői is, akik nyilvánvalóan a több évtizedes beidegződések hatasára lehetetlenné tették az újságíróknak, hogy kövessék az eseményeket és így többek között jelenlétükkel önkéntelenül is önmérsékletre kényszerítsék a túlbuzgó egyenruhásokat. Ebben a feszült helyzetben szánta el magát hétfőn húsz fiatal, hogy a körtvélyesi szivattyúállomás körül cirkáló mintegy százötven rendőr éberségét kijátszva újra kitűzze a félig kész építmény fölé a tiltakozás transzparenseit. Mivel az újságírók elől a rendőrség lezárta az építkezési területet tőlük, és az akció szereplőitől érdeklődtünk/valójában mi is történt a szivattyútelepnél. Sőt Bauer Edit. az SZNT képviselője még arra is vállalkozott, hogy fényképészünk gépével megörökítse az eseményeket. Utána vele, valamint Varga Olivér és Bajnok István prágai parlamenti képviselőkkel a csölösztői Kormorán szállóban elevenítjük fel a történéseket. Bauder Edit: - Reggel, amikor kimentünk megnézni, hogy folyik-e a szivattyúállomás építése, a legnagyobb meglepetésünkre egy sereg embert találtunk ott transzparensekkel. A tiltakozók feltételezték, hogy rövid időn belül felfedezik őket, ezért többen az egyik aknába bújtak. A helyszínre érkező rendőrök először azokat vitték el, akik fent maradtak. Nem alkalmaztak különösebb erőszakot, de szemmel láthatóan néhány rendőr agresszíven lépett fel velük szemben, szóval nem finomkodtak. Bajnok István: - Mivel a rendőrök könnygáz bevetésével fenyegetőztek, Varga Olivér felvetette, hogy meg kellene kérdezni, nincs-e olyan, akinek az aknában tartózkodók között ez komolyan veszélyeztethetné az egészségét. Lementem, és mivel orvos vagyok, elmagyaráztam a fiúknak, hogy mi fenyegeti őket. Erre kiderült, van köztük egy szénanáthás és egy asztmatikus. Az adott körülmények között esetükben a könnygáz esetleg halálos kimenetelű reakciót is kiválthatott volna. A rendőrök parancsnokát ez a tény szemmel láthatóan gondolkodóba ejtette. Végül is sikerült megegyezniük a helyszínre érkező Dominik Kocinger kormánybiztossal, aki megígérte: a kormány foglalkozni fog a tiltakozók követeléseivel. Varga Olivér: - Abban is sikerült megegyezniük, hogy a rendőrök a legnagyobb mértékben tiszteletben fogják tartani a törvényeket, és a jegyzőkönyv felvétele után csak szabálysértési eljárást indítanak ellenük. Ezután rövid tanácskozás következett, majd elhagyták az aknát. Péterfi Zoltán és Kmotrik Péter a merész csapat két somorjai tagja aknaélményeit sorolja: - Kilenc óra körül Vajka felől közelítettük meg a szivattyútelepet. Negyed óra múlva megérkeztek a rendőrök és távozásra szólítottak fel minket. Amikor láttuk, hogy egy egész autóbusznyi rendőr tart felénk, gyorsan lemásztunk a csövekhez. Ők felülről azzal fenyegetőztek, hogy különféle anyagokat vetnek be ellenünk. Kétszer be is fújtak a könnygáz-spray-jel, kicsit ugyan könnyeztünk utána, de a huzat hamar kivitte. Arra persze nem jöttek rá, hogy a cső egyik végét be kellene takarni. Később kavicsokat dobáltak ránk. ígérgették azt is, hogy kutyát küldenek le, de az osztrákok visszaüzenték, hogy gulyást csinálnak belőle. Amikor megérkeztek a parlamenti képviselők, a rendőrök érezhetően visszafogták magukat. Az egyik honatya megpróbált rábeszélni egy pozsonyi és egy osztrák fiút, hogy menjen fel, mert ha könnygázt vetnek be, ez náluk halálos reakciót válthat ki. Közben azt hallottuk, Pozsonyból kihívják a terroristaellenes kommandót. Később láttunk né-"" hány elegáns tábori ruhába öltözött rendőrt. Végül is a kormánybiztos bement telefonálni a Kormoránba, és mikor fél óra múlva visszajött, közölte, elfogadja a feltételeinket. Nemsokára feljöttünk. A rendőrök megmotoztak, de semmit sem találtak nálunk. Ezután bevittek a városba. A somorjai rendőrőrsön nagyon rendesek voltak, s tudjuk, közülük sokan egyetértenek velünk. Felvették a jegyzőkönyvet és elengedtek bennünket. TUBA LAJOS öt óra elteltével a tiltakozók önként elhagyták a körtvélyesi szivattyútelep zárószerkezetének aknáját (Bauer Edit felvétele)