Új Szó, 1991. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1991-05-31 / 126. szám, péntek

1991. MÁJUS 31. JL. „JL HAZAI KÖRKÉP 4 ÚJABB INTERPELLÁCIÓ A KÉTNYELVŰ FELIRATOKRÓL NEM FOGADJÁK EL A MAGYARÁZATOT TÍZ KÉPVISELŐ CSATLAKOZOTT A KEZDEMÉNYEZŐKHÖZ A közelmúltban közöltük Bauer Edit (Együttélés) és Paulicky Péter (BDP) képviselők interpellációját, amelyet a belügyminiszterhez intéztek a kétnyelvű feliratok kérdésében. Mivel a kapott választ nem fogadták el, ismételten felvetették a kérdést és az alábbi levelet küldték František Mikloškónak, az SZNT elnökének, amelyet kívülük további 10 képviselő - Rózsa Ernő, Harna István, Csáky Pál, Ásványi László, Bartkovics István, Görcsös Mihály, Janics Kálmán, Agárdy Gábor, Mikó Jenő és Szabó Rezső is aláírta. KÓRUSFESZTIVÁL, SPORTJÁTÉKOK, KIÁLLÍTÁS Gazdag kulturális program és nemzet­közi sportrendezvény várja a hét végén a főváros és környéke lakosságát. Pozsony ad otthont a nemzetközi kó­rusfesztiválnak, melynek rendezője a Fő­városi Művelődési Központ, a Szlovák Rádió és a zenei élet rangos képviselői. A kiemelkedő hazai énekkarokon kívül többek között a Vasas Kórus, valamint NSZK-beli, osztrák és olasz kamarakóru­sok lépnek fel a Szlovák Filharmónia koncerttermében. A fesztivál zárórészé­ben, vasárnap a CantOri di Perugia kórus a Szent Márton-dómban énekel. A Fórum Szálló kongresszusi termé­ben csütörtök délután volt a vernisszázsa a 27 kortárs képzőművész alkotásaiból összeállított tárlatnak. Az alkotók itt be­mutatott műveik árát az SZK Gyermeka­lapjára ajánlották fel. A jótékonysági auk­ció szombaton 17 órától lesz. A XX. Nemzetközi Diáksportjátékok­nak ugyancsak Pozsony ad otthont a hét végén. A fiatalok atlétikában, úszásban, teniszben és asztaliteniszben mérik ösz­sze tudásukat a pasienkyi Inter-stadion­ban és fedett uszodában. Június 3-án nyílik, s egy hónapig tart a Bécs Pozsonyban kiállítás, melyet a szlovák nemzeti felkelés téri Kultúra Házában rendeznek meg. A Bécset be­mutató, 1984-ben összeállított vándor­kiállítás már bejárta egész Európát, Hel­sinkitől Athénig többmillióan tekintették meg, s Pozsony a tizennegyedik helyszín. A város történetét és fejlődését 220 fénykép és más kiállítási tárgy mutatja be. A tablókon áttekinthetjük a város építé­szeti kialakulását, a Duna-szabályozást, a közlekedés fejlődését, a lakosság szá­mának alakulását. Megismerkedhetünk a kulturális, az irodalmi és a művészeti élet kiváló személyiségeivel, nyomon kö­vethetjük a társadalmi-politikai változáso­kat. Az óváros makettje is látható, 96 történelmi épülettel. Egy másik teremben már a világváros tárul elénk. Befejezésül kilenc, számítógéppel irányított diapano­rámát láthatunk andalító bécsi zene kísé­retében. A kiállítás naponta 9-től 18.00 óráig tekinthető meg, a belépés díjtalan. TÓTH ÁGNES DV0ŔÁK ÉS A HAMBURGIAK Gerd Albrechtet, a hamburgi Opera zenei főigazgatóját a cseh zene kiváló ismerőjeként tartják számon a szakembe­rek, ezért a hazai művészek is szívesen dolgoznak vele. E jónevü karmester az idén sem hiányozhatott a Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztiválról, ahol a Cseh Filharmóniával Dvorak Szent Ludmilla cí­mű oratóriumát adta elő. Gerd Albrecht két éve szintén Dvorák-művet, a Dimitrij című oprerát vezényelte nagy sikerrel. - Dvo'rák születésének 150. évforduló­ja külföldön is arra ösztönzi a művésze­ket, hogy a műveit műsorukra tűzzék. Ön mivel kíván hozzájárulni a Dvorák-jubi­leumhoz? - A Dvorák-évfordulóval kapcsolatos ünnepségekbe Hamburgban is nagyon sok művész bekapcsolódott. Kollégáim­mal együtt azt mondtuk: ebben az évben az egész világon Mozartot fogják ünne­pelni, ezért mi - anélkül, hogy Mozartot megsértenénk -, az évad fő témájául Dvorák műveit választottuk. A világhírű cseh zeneszerző alkotásai iránt ugyanis állandóan nagy az érdeklődés. Dvoŕák műveit Luzerben, Frankfurtban és több más városban fogjuk előadni. A szimfó­niákon kívül olyan műveket is műsorra tűzünk, amelyek kevésbé ismeretesek, mint például a Szent Ludmilla és a Nászing című oratóriumok. Az előadók: a Prágai Filharmonikusok Kara csehszlo­vák szólistákkakés az én hamburgi zene­karom. - Egyébként mi a véleménye a cseh­szlovák zeneművészekről? - Csak annyit mondhatok, hogy az önök filharmonikusaival, a zenekarral és az énekkarral egyaránt nagyon elégedett vagyok. A Cseh Filharmónia egyike azon kevés zenekaroknak, amely állandóan őr­zi és megtartja az értékeit. Ez nagyon ritka jelenség a világon. Ha megérkezem valahová, például Londonba, megállapít­hatom, hogy az ottani együttesek távolról sem olyan jók, mint az önöké - Mint a hamburgi Opera zenei főigaz­gatójának bizonyára otthon is vannak tervei... - Ezekről órákig tudnék beszélni. A leg­fontosabb: Schrekerov Kincskereső című operájának betanulása. A 20-as években ez a mű minden előadással kapcsolatos csúcsot megdöntött. Többször szerepelt műsoron, mint az akkor nagyon népszerű Richard Strauss művek bármelyiké. KUBÁŇ ÉVA 1991. február 19-én interpellál­tunk Ladislav Pittner belügyminisz­ter úrnál azzal a belügyminisztériumi rendelettel kapcsolatban, hogy a ve­gyes lakosságú területeken el kell távolítani a kétnyelvű feliratokat. A belügyminiszter 1991. III. 7-i vála­sza, amelyben megindokolta a belső rendelet jogosságát, elfogadhatat­lan, mivel az említett intézkedés, amelyet időközben (1991. III. 4-én) a Belügyminisztérium a járási hiva­taloknak is elküldött, nincs össz­hangban az aláírt nemzetközi egyezményekkel, ellentétben áll a 23/1991. sz. Alkotmánylevélben rögzített alapvető jogokkal, s ezenkí­vül destabilizáló hatása van a nem­zetiségileg vegyes lakosságú terüle­teken. Elégedetlenségünket nyílt le­vélben fejeztük ki, amelyet 1991. III. 18-án küldtünk el a miniszter úrnak. Ehhez a levélhez megkaptuk Pe­ter Bercik miniszterhelyettes 1991. III. 25.-i állásfoglalását. Ismételten figyelmeztetni szeret­nénk a községek, a községrészek, az utcák és más közterületek elne­vezésével kapcsolatban az érvé­nyes törvények helytelen értelmezé­sére. Ezzel összefüggésben minde­nekelőtt az alapvető jogok alkot­mánylevele 2. fejezetének 3. bekez­dése a mérvadó alapelv: mindenki mindent csinálhat, amit a törvény nem tilt meg és senkit sem kénysze­ríthetnek arra, amire a törvény nem kötelez. Ennek ellenére a miniszté­rium a 428 és az 5/1990 Tt. számú paragrafusait éppen a fordított logi­ka szerint magyarázza, olyan érte­lemben; hogy csak az engedélye­zett, amit a törvény meghatároz. Nincs olyan törvény, amely elren­delné a kétnyelvű feliratok eltávolítá­sát, amely betiltaná, hogy a közsé­gek, városok stb. hivatalos nyelven való a 428/1990 Tt. számú törvény szerinti megnevezése mellett, azon kisebbség elnevezését is használ­ják, amely az adott területen él. Ez a törvény, valamint a községek és községrészek elnevezését szabá­lyozó másik törvény (517/1990 Tt.) sem tiltja természetesen, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken a kisebbségek nyelvén való megjelelölést is használják. Ezért a hivatkozás az Alkotmányle­vél 2. fejezetének 2. bekezdésére, amely szerint „az államhatalom csakis a törvény által meghatározott esetekben és kereteken belül érvé­nyesíthető, a törvény által meghatá­rozott módon" nem helytálló. Az elmondottakból az következik, hogy a Belügyminisztérium 1991. III. 4.-i rendeletében a törvény kereteit túllé­pő korlátozásokat fogalmaz meg, el­lentétben az idézett Alkotmánylevél két bekezdésével. A községek, városok... stb. két­nyelvű megjelölése nem tekinthető a 21-45 §-ban felsorolt más köteles­ségek megszegésének, mivel a tör­vényből eredő kötelességet (azaz a hivatalos nyelvű elnevezések fel­tüntetését) nem sértik meg. A két­nyelvű feliratok alkalmazása nem minősíthető „az államigazgatási gyakorlatot nehezítő cselekedet­nek" (a 372/1990 számú törvény 46. §-a az 524/1990 sz. törvény értelmé­ben). Az idézett törvény első §-a az államigazgatási szerveknek és köz­ségeknek feladatul adja, hogy az állampolgárokat a törvények és a törvényerejű rendeletek betartásá­ra, a polgárok jogainak respektálá­sára ösztönözzék. A nemzeti kisebbségek tagjai, az SZK polgárai joggal elvárják, hogy a Belügyminisztérium, mint elsődle­ges államigazgatási szerv példát mutasson ebben a folyamatban. Nem érthetünk egyet azzal az értelmezéssel sem, hogy a közsé­gek, utcák és közterületek elnevezé­se nem olyan információ, amilyenre az Alkotmánylevél 25. fejezetének 1. bekezdése szerint a kisebbségek­nek joga van. Végeredményében ilyen módon megsértik az Alkotmánylevél 24. fe­jezetét is, amely szerint senkinek sem lehet kárára, hogy valamelyik nemzetiségi vagy etnikai kisebbség­hez tartozik. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az SZK Belügyminisz­tériuma vonja vissza említett belső rendeletét. REFLEX (Munkatársunktól) - A Szovjetunió­val folytatott kereskedelem radikális csök­kenése sok hazai vállalatnak jelentős gondokat okoz. Pozsonyban, a Szakszer­vezetek Házában a Külkereskedelmi Mi­nisztérium szervezésében munkatalálko­zót tartottak az ügyben érdekelt szlovákiai vállalatok képviselői számára. Ezen az illetékes kormányszervek képviselői is­mertették a helyzet javítására tett intézke­dések legújabb eredményeit. Először An­ton Vavro, a szlovák kormány miniszter­elnök-helyettese számolt be a pozsonyi székhelyű szlovák-orosz kereskedelmi bank szervezéséről. Ez a nemzeti valuták használatán alapuló pénzintézmény elő­reláthatólag jövőre, január elején kezdi meg működését. Ezután Ján Holčík, szlovák ipari miniszter jellemezte az ága­zathoz tartozó vállalatok helyzetét a szov­jet piacon. Megtudtuk, hogy a vegyipar­nak lényegében sikerült megkötnie a ter­vezett üzleteket, viszont a könnyűipar nagyon nehéz helyzetbe került. Az egész találkozó leghasznosabb ré­sze a Külkereskedelmi Minisztérium keleti piacok ügyében illetékes miniszterhelyet­tesének, Ľubomír Martáknak, a felszóla­lása volt, aki részletesen elemezte a szovjet piacon uralkodó helyzetet, a fi­zetéskiegyenlítés kölcsönös lehetőségeit, a különböző szinteken lévő viszonyokat (amelyek első hallásra eléggé riasztónak tűntek, de később kiderült, hogy korábban nálunk sem volt jobb a helyzet), illetve nagyon sok hasznos aktuális tanácsai is szolgált. Külön kiemelte a barterüzletek­ben, illetve a reexportban rejlő, eddig javarészt kihasználatlan lehetőségeket. Ezután Jaromír Zahradníček, az álla­mi bank első elnökhelyettese elemezte a Szovjetunóival szemben fennálló, 4,7 milliárd dollárt kitevő pénzügyi követelé­seinek összetételét és ezek kiegyenlíté­sének menetét. A közeljövőben várható a nemzeti valutában történő elszámolás lehetőségéről szóló megállapodás aláírá­sa. Ezzel kapcsolatban figyelmeztette a résztvevőket, hogy ebben az esetben célszerű a számlákat koronában vezetni, mert nálunk nem fenyeget a nemzeti valuta leértékelésének veszélye, viszont a Szovjetunióra ez nem állítható ilyen bizonyossággal. -tl­JÁN ČARNOGURSKÝ PRÁGÁBAN Ján čarnogurskýnak Prágában, a Czernin-palotában szerdán tartott sajtóértekezlete „telt házat" von­zott. A hazai és a külföldi sajtó képviselői kihasználták az alkalmat, hogy a szlovák kormány elnökével Prágában beszélgethetnek. A saj­tóértekezlet valóban párbeszéd for­májában zajlott le, mert a szlovák kormányfő néhány bevezető mon­data után részletesen válaszolt a fel­tett kérdésekre. Melyek voltak a leg­érdekesebbek és legfontosabbak? Nem volna-e helyesebb, ha a Čar­nogurský testvérpár a Bős-Nagyma­rosi Vízilépcsőrendszerrel kapcsola­tos döntést másra ruházná át, mivel Ivan Čarnogurský az SZNT alelnöki tisztsége mellett a Hydrostav igaz­gatója is? A kormányelnök válaszá­ban kifejtette: a probléma sokkal átfogóbb, mint a Hydrostav vagy a Čarnogurský család érdekei. Hangsúlyozta, hogy őt és testvérét is demokratikus úton választották tisztségükbe, sőt bátyja a Hydrostav élére is választás útján került. A csa­ládi kapcsolatok teljesen háttérbe szorulnak a probléma nagysága mellett, és a funkciójukkal való visz­szaélés ezzel kapcsolatban fel sem merülhet. A szlovák kormány még nem hozott végleges döntést, feltét­lenül tárgyalni akar a magyar féllel. Az időpontban diplomáciai úton egyeznek meg. Marián Čalfa, a szö­vetségi kormány elnöke hétfőn Bu­dapesten lesz, s a megtárgyalandó témák között kétségtelenül Bős -Nagymaros is szerepelni fog. A legtöbb kérdés a szövetségi állam jövőjére vonatkozott. Ján Čar­nogurský az államközi szerződéssel kapcsolatban két aspektust hangsú­lyozott. Az elnevezést és a jellegét. A jellegét a szerződés tartalma adja meg, és ez a fontosabb. Tehát az elnevezésnek ezt kell tükröznie. A jogi szempontok adottak, mivel mind a két köztársaság állam. Sem­mi esetre sem lehet és nem is lesz legmagasabb rangú nemzetközi szerződés. Ma Budmericében Václav Havel védnöksége alatt folytatódnak a Lányban megkezdett tárgyalások. Minden parlamenti párt, tehát az oppozíciós pártok képviselői is jelen lesznek. Lehet, hogy ez kicsit bo­nyolítja majd a helyzetet, de a politi­kai megegyezésen alapuló alkot­mánykidolgozási folyamat várható felgyorsításához jelenlétük szüksé­ges. Mind a három parlamentben az alkotmány jóváhagyásához háromö­töd szavazattöbbségre van szükség, ennyivel pedig a koalíció nem ren­delkezik. Budmericében a hangsúlyt a szerződés tartalmára és nem a for­mára kívánják helyezni. Az illetékes­ségi kérdésekben még fennálló el­lentétek áthidalhatóak. Szlovákia a szövetségi államformát tartja he­lyesnek, alapjait olyan szilárdan kell lerakni, hogy még a legsúlyosabb nemzetközi válság se boríthassa föl. Ján Čarnogurský hangsúlyozta, hogy a politikai helyzet Szlovákiá­ban stabil, a kormány összetétele jó, rövid tevékenysége máris pozitív eredményeket hozott. Az SZNT-ben többséggel rendelkezik és más kor­mány jelenleg elképzelhetetlen. KISS ÉVA 1991. május 28-án került sor az idén, az április elején létrejött Diákhálózat küldöttségé­nek bemutatkozó látogatására az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájában A Diákhálózat részéről Udvardi Péter, Kosár Dezső, Litomericzky Nándor, Somogyi Szilárd, Gombos Zoltán és Mészáros Attila; az Együttélés részéről Gyurcsík Iván, Varga Béla és Marczell György vett részt a bemutatkozó beszélgetésen. A Diákhálózat képviselői szervezetük céljait ismertették, és kifejtették, hogy függet­len, kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszenek mindazokkal a mozgalmakkal, pártok­kal és szervezetekkel, amelyek céljaik megvalósítását segítik. Az Együttélés részéről a hazai magyar diákság jelentős része érdekképviseletének fontosságát hangsúlyozták. Közismert anekdota: Amerikai vállalkozó érkezik a megvalósult szocializmus időszakában Prágába; kiszáll a vonatból, és nézi, hogyan vált villamosjegyet a dolgozó. Tágra nyílt szemmel figyeli: bedobja Novák az egykoronást, megnyomja az automata gombját, és - semmi sem esik ki belőle. Novák újabb pénzt dob be, de megint ném jön ki a jegy. A harmadik próbálkozás után befut a villamos; Novák dühösen oldalba vágja az automatát, majd jegy nélkül felszáll a járműre. Až amerikai ember körüljárja az automatát, és elismerően bólint, mondván: „Ügyes, otthon én is kipróbálom a módszert." Most, bizonyos idő elteltével Vladimír Mečiar politikai stílusát figyelve, nekem is kedvem van ezt mondani: Ügyes...! Mečiar kiugrott a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom hajójából. E politikai „húzásra" egy kívülálló, az ügyben közvetlenül nem érdekelt külföldi akár elismerően is bólinthat, különösen ha tudja, hogy a szocializmus immár összeomlott táborában az a politikai garnitúra, amelyik vállalja egy ország gazdasági csődjének a kezelését, szinte törvényszerűen népszerűségvesz­tésre ítéltetett. Népszerűségvesztésre még akkor is, ha csupa politikuszseni hozza a törvényeket, a földkerekség legkiválóbb politikusai vannak a kormány­ban, és Nobel-díjas közgazdászok dolgozzák ki a gazdasági stratégiát. Az exminiszterelnöknek nyilván nem fűlik a foga ahhoz, hogy nevét 1992 nyarán - az új választások idején - majd bármilyen módon is összefüggésbe hozzák azokéval, akiknek kormányzása alatt népszerűtlen dolgokat kellett bejelenteniük, akik a gazdaság talpraállítására törekedve az áremelésekről intézkedtek, akiknek a hivatali ideje alatt növekedett a munkanélküliség... Vladimír Mečiar megnyilvánulásainak ma már nem is palástolt célja: olyan benyomást kelteni a bizonytalanná váltak százezreiben, hogy a volt miniszterel­nök már nem bírta elviselni mindazt, amit más politikusok a néppel tesznek, ezért „dobbantott", lelépett, pártot alapított, és kilátásba helyezte a visszatérést és a rendteremtést. A VPN Ventúr utcai vezetőivel szembeni fő érve az, hogy átadták a hatalmat (a kormányfői posztot) a kereszténydemokratáknak, így megtörtént a politikai élet jobbratolódása. A marxista tanokon nevelkedett dolgozók pedig - ezt remélik a Demokratikus Szlovákiáért párt vezetői - majd csak rádöbbennek, hogy nyomorunk fő oka: Vladimír Mečiarnak és alvezéreinek kiesése a kormányzásból. Ha ehhez még a Szlovák Nemzeti Párt nacionalista megnyilvánulásait, illetve a kommunisták masszív szociáldemagógiáját is hozzákalkuláljuk, akkor rá kell döbbennünk: nem is volt olyan légbőlkapott a volt kormányfőnek az az ígérete, amely szerint visszajön. A márciusi népszerűségi mutatók alapján az volt a benyomása az embernek, hogy diadalmenetben jön vissza. Jó két hónappal ezelőtt a vájtfülű politikai előrejelzők még úgy vélték, hogy a Mečiar-csapat a bevonulással vár jövő nyárig. A hamari visszatérés ígérgetése még nemrég is csak ijeszgetésnek tűnt. Abból a meggondolásból kiindulva alkalmazták ezt az elterelő „hadműveletet", amelynek ez a lényege: 1992 júniusáig még népszerűtlenebbé válik a Čarno­gurský-kormány. Ez voltaképpen a „minél rosszabb, annál jobb" taktika Mečiar-változata. Csakhogy időközben kiderült, hogy Ján Čarnogurskýnak igaza volt, amikor nemrég azt mondta: Szlovákiában néha kéthetenként változik a politikusok népszerűségi listája. Valóban változott, és az utóbbi hetekben a szó szoros értelmében zuhant a Demokratikus Szlovákiáért párt népszerűsége. Tegnapelőtti nyilatkozata alapján arra következtethetünk, hogy Mečiar taktikát változtatott. Felcsapott prognosztának, és felfedezte azt, amit már amúgy is valamennyien tudunk. Kijelentette, hogy őszig még rosszabbra fordul a gazdasági és szociális helyzet. És még hozzátette: „A szociális eredetű zavargások hulláma rohan majd végig az országon." Eközben nem tudja az ember észre nem venni néhány más párt megnyilvá­nulásait. A Nový Slovák már hetek óta közli a nemzeti pártok jelöltjeinek magakellető népszerűsítő életrajzát a „határidő előtti választásokra". A kommu­nisták vezére pedig szerényen jelezte: ha minden kötél szakad, a Demokratikus Baloldal Pártja kész lenne vállalni a kormányzati felelősséget. Ügyes! - mondaná erre Klement Gottwald, ha élne. És 1948. február 25­ikére emlékezve elnosztalgiázna. TÓTH MIHÁLY LEHETŐSÉGKERESÉS SZLOVÁKIAI VÁLLALATOK KÉPVISELŐI A SZOVJET PIACRÓL NYILATKOZAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom