Új Szó, 1991. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1991-04-08 / 82. szám, hétfő

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1991. ÁPRILIS 8. A KOSSUTH UTCÁT MIÉRT? Előállt az a furcsa helyzet, hogy pem is tudom igazán, hol lakom. Érős a gyanúm, hogy a Mamateyová utcában, de az is lehet, hogy a Fur­dekován, sőt nincs kizárva, hogy a Gettingován. Különben tíz éve ugyanott, s most sem lakást változ­tattam, hanem csak lakcímet. A Po­zsony-Ligetfaluban található Zetkin Kláráról elnevezett utca kapott most szárászonként három, más-más ne­vet. Kétségeim abból adódnak, nem tudom, á postától innen, vagy azon túl lakom, tehát melyik új utcanév lesz a címem. A minap hozta nyilvánosságra Po­zsony város polgármesteri hivatala, a magisztrátus azt a listát, amely szerint a város mintegy kilencven utcáját keresztelik át. A régi pozso­nyiak megelégedésére a belváros visszakapja egykori hagyományos neveit, újra Fő tér (Hlavné námestie) az Április 4-e tér, a városháza és a Ferencesek temploma előtt, ahol valamikor jószágpiac és vesztőhely is állt. A Kő tér is visszakapta nevét, nem is volt oly régen, hogy Kijev tér lett belőle, itt találhatták meg a kül­és belföldi turisták a Prior áruházat. És megint van Kecskekapu utca, Ventúr utca, Lőrinckapu utca. A hí­res-neves Jakab városbíró, akinek portréját a legenda szerint az ördög a farkával festette a városháza falá­ra mert hamisan esküdött, vissza­kapta azt a szép századfordulós bérpalotákkal szegélyezett teret, amelyet az utóbbi negyvenvalahány évben Lenin térként ismerhettünk. A régi belvárosi utcanevek visz­szaállítása magától kínálkozott te­hát, a folyamat természetes velejá­rója egy egészségesedő történelmi köztudatnak. Nem ilyen egyszerű a helyzet azonban azzal a közel hetven utcá­val, amely Ligetfalun kap - reméljük hamarosan - új utcatáblát. Ez a százharmincezres lélekszámával Szlovákia harmadik legnagyobb vá­rosának mondható Ligetfalu város­rész eddig sem arról volt nevezetes, hogy könnyű benne tájékozódni. Kaotikus helyzet állhat elő, hiszen - noha a főváros már megrendelte (és maga finanszírozta: hetvenezer koronával) az utcanévtáblákat - egyelőre csak a Pozsonyi Közle­kedési Vállalat vette komolyan az április elsejétől érvényre lépett válto­zásokat. Valamennyi autóbuszme­netrendet újranyomatta, most már az újonnan elnevezett utcákat föl­tüntetve. Megállóhelyein is kirakta az új táblákat; ellenőrizhető például, hogy a Syneková utcai megálló he­ve: Šusteková. Voltaképpen előre várható dolog következett be. A hatalmas ligetfalui lakótelep utcáinak hatvan százalé­kát a hazai és a nemzetközi mun­kásmozgalom fontosabb személyi­ségeiről nevezték el. A lakosság jó része nem is sejtette kik rejtőznek e nevek mögött, de meg kell hagyni: ugyanilyen jó része nem fogja tudni, kiket is takarnak az új elnevezések. Clara Zetkint, Maurice Thorezt, Pat-, rice Lumumbát, Marie Majerovát ugyan megtalálhatta a lexikonok­ban, annál nehezebb lesz kideríteni, ki is volt Ignác Gessay, Matúš Jan­kola vagy Ján Lach, hiszen ezen amerikai emigrációba kényszerült szlovák értelmiségiek működésének földolgozása folyamatban van csu­pán. Megér egy jegyzetet utánanéz­ni ezeknek a személyiségeknek, vagy eltűnődni azon, miért nézzük tétlenül például, hogy a Kossuthról elnevezett főutat Pannon útra ke­reszteljék át... A fővárosi magisztrátus tájékozta­tása szerint a lakosság számára talán váratlannak és hirtelennek tű­nő változást az kényszerítette ki, hogy még az előző polgármesteri hivatal képviselőinek döntését kellett végrehajtani. Az utcanévtáblákat ki­véve minden égyéb ezzel járó kia­dás a helyi szerveket terheli. A la­kosságot fölkérik iktattassa be iratai­ba a változásokat. A magisztrátus az ellenőrzések során kénytelen volt megállapítani: az új táblák - elenyé­sző kivételtől eltekintve - nincsenek a helyükön, jóllehet a hivatal idejé­ben rendelkezésre bocsátotta őket. Viszonylag gyorsan dolgozik a Kartográfiai Vállalat, Pozsony vá­ros új térképe elkészült, külön jegyzék tünteti föl a régi-új utcaneve­ket, német és magyar kiegészítéssel már nyomdába is került, úgyhogy a jövő hónap folyamán, de legké­sőbb a negyedév végére hozzáfér­hető lesz. A térképészek munkáját történetesen pont ugyanaz lassítot­ta, ami miatt jómagam sem vagyok biztos a lakcímemben, eltartott, míg kinyomozzák, a Zetkin utca melyik szakasza lesz Mamateyová, melyik Furdeková és melyik Gettingová. Mindenesetre megnyugtató: ők már tudják. (bit) NEM A TÉVÉPROGRAM DRÁGUL... Nem veszi magára a tévénézők kritiká­ját, az előfizetés díjának száz százalékos emelését illetően, a Szlovák Televízió. Az április elsejétől érvényes előfizetés újon­nan meghatározott díja nem a televízió, hanem a posta, vagyis a távközlés „ügye". Ahogy azt pénteken este, az SZ1 műsorközlője bejelentette: az előfizetés díját nem a programért, hanem magáért a műsor vételéért fizeti a néző. Ugyanak­kor leszögezte azt is, hogy magának a televíziónak semmi haszna nincs a tari­fa emeléséből. A Szövetségi Távközlési Minisztérium kérésére a következőket tet­te közzé a Csehszlovák Televízió. A tévékészülékek használatáért fizetett havi díjat a posta a televízió részére könyveli el, s ezért a tevékenységéért a tévé minden esetben 1,21 koronát ír a posta számlájára - a maradék összeg­gel pedig a televízió rendelkezik. Az előfi­zetés díjának emelésétől tehát nem zár­kózhat el a Csehszlovák Televízó, hiszen már a múlt év végén kérte a cseh és a szlovák pénzügyminisztereket, hogy nö­veljék az előfizetés tarifáját. 1969-től, ami­kor az előfizetés díját 25 koronában álla­pították meg, a sugárzás ideje évente 10 ezer órával növekedett, a televízió két csatornán sugározza műsorait. REFLEX VALLÁSERKÖLCSI ALAPOKRA (Munkatársunktól) Szombaton Duna­szerdahelyen rendezték meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség idei közgyű­lését. Az eddigi munka értékelését köve­tően a küldöttek megvitatták és jóvá­hagyták a szövetség új alapszabályát. A dokumentum kimondja, hogy a szövet­ség a cserkészet hagyományainak meg­felelően valláserkölcsi alapokra építi tevé­kenységét. Tisztújításra is sor került: az elnök Ajpek Gabriella lett. A héttagú inté­zőbizottság ügyvezető elnökévé Hodossy Gyulát választották. Megható és érdekes színfoltja volt a ta­nácskozásnak az öregcserkészek jelenlé­te. ők az évtizedekig tartó kényszerű elhallgattatás ellenére sem törtek meg, s az elmúlt hónapokban oroszlánrészt vállaltak a világszerte nagy hagyomá­nyokkal rendelkező mozgalom szlovákiai újraélesztésében. -tl­CHILEI SZŐLŐ Most, a hét végén, alig 36 óra alatt három emlékezetes mezőgaz­dasági élményben völt részem. Csütörtök este a televízióban végig­nézhettem egy szövetségi kerekasztalvitát a földtörvény parlamenti hercehurcájáról, majd szombaton reggel a somorjai piacon találkoz­tam szűkebb pátriám egyik szövetkezetének rosszkedvű elnökével, és félórával később ugyanott chilei szőlőt láttam az egyik kofa asztalán. Látszólag három egymástól teljesen független jelenség, amely meglehetősen nehezen helyezhető el egy fűzérben. No de lássuk, mi mindent juttatott eszembe a három élmény. A kerekasztalvita résztvevői között volt egy miniszter a szövetségi kormányból. Ott volt a cseh mezőgazdasági miniszter, és ott a földtör­vény-javaslat egyik változatának a szerzője. A köznépet egy író képviselte, aki „parasztnak" titulálta magát, de a mezőgazdasági párt elnöke is hallatta szavát. A csallóközi szövetkezeti elnök rosszkedvének ezernyi máson kívül az volt a legeslegfőbb oka, hogy istállójukban hónapok óta ott áll eladatlanul több mint 100 hízóbika. Eladatlanul? Egyre inkább úgy tűnik, hogy eladhatatlanul. A chilei szőlő... Hát igen! Mosolygó volt, és takaros háncsdobozok­ban kellette magát kilónként 95-ért. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. És látványa azonmód meglódította a fantáziámat. Vajon hogyan került el a Csallóköz síkjára az Andok valamelyik napsütötte lejtőjéről? Hajón? Vagy külön repülőgépen hozták el hozzánk a világméretű mezőgazdasági áruversenynek e pompás szereplőjét? Úgy ám! A nemzetközi verseny... A mezőgazdaságban is. Ahogy azt Dlouhý miniszter úr a televízióban péntek este hangsúlyozta. Nem sokat mondott, de azt kijelentette, hogy ő személy szerint nem ért a mezőgazdasághoz. Csak úgy általánosan, országos közgazdász­ként. De azért megvan róla a véleménye. Kijelentése egy kommunista apparatcsiknak is becsületére vált volna. Ők így szokták volt mon­dani: ugyan nem értek hozzá, elvtársak, de úgy látom, nekem van igazam. A mezőgazdaságnak is be kell kapcsolódnia a nemzetközi ver­senybe! Ez volt a legfontosabb, amit Dlouhý úr mondott a tévében. És a résztvevők szétszéledtek. Nem tudom, hány mezőgazdaságban érdekelt csallóközi ember látta a műsort, és csak találgatni tudom, hogy mi jutott az eszébe a szövetkezeti vezetők többségének, amikor arról beszélt a miniszter hogy agrárszektorunknak kopogtatnia kellene a nemzetközi verseny­aréna kapuján. Valóban, kopogtatnia kéne! De a mai helyzetben? Amikor a mezőgazdasági vállalatok zöme már féltérdre kényszerült, és jelentős számú gazdaság már a földön hever? Amikor sok szövetkezetben már csak kétes megalapozott­ságú hitelfelvételekkel képesek a korábbi hiteleket törleszteni és a munkabért kifizetni? Amikor a kutyának sem kell a kiváló minőségű vágómarha, a tej és a többi termék? Ugyanakkor a Közös Piac tagországai alig várják, hogy versenybe léphessenek velünk. Számos kiindulópontja van a földtörvény-tervezetnek. Kétségtelen, hogy mindegyik nagyon fontos, és valamennyi eddig hangsúlyozott kiindulópont közül a föld tulajdonba adása, illetve tulajdonba vissza­származtatása a legfontosabb. De ugyanilyen fontosnak kellene tekinteni azt is, hogy a földtörvény nyomán olyan viszonyok alakulja­nak ki, amelyek között már eleve megteremtődik az agrárszektor versenyképessé válásának a feltétele. Minimális követelménynek kellene tekinteni, hogy a tulajdonátalakítás hatására legalább ne romoljék mezőgazdaságunk helyzete. Nem szólunk bele, önállósultatok, vállalkozzatok, keressétek a piacot! • , . ,y < Ezt mondja most az állam Václav Klaus főkincstáros vezetésével. Vajon milyen személyi feltételei vannak ma e jótanács érvényesíté­sének? Ma, amikor a mezőgázdasági vezetők nagyobbik része a régi rendszerből maradt rá a szövetkezetekre és az állami gazdaságokra, az igazgatók és az elnökök nagyobbrészt a puszta túlélésre összpon­tosítanak. Legtöbbjük akkor sem merne kockáztatni, ha lenne rá anyagi fedezet. így marad a mozdulatlanság, a csodavárás. Aminek nem lehet más a következménye, mint a leépülés. Félő, hogy hatalmas vargabetűvel és a hanyatlás hosszú szaka­szát abszolválva jut csak el mezőgazdaságunk a versenyaréna kapujába. És ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a parlament­ben nem alakult ki a mezőgazdasági lobby. Nyilvánvaló, hogy ez más, erősebb érdekcsoportok túlsúlyának a következménye. xxx Álmot láttam az éjjel. Egy hatalmas szőlőskertben jártam, messziről. Somorja sziluettjét véltem felfedezni. Csemegeszőlőt szüreteltünk a felső-csallóközi kavicsos földön, a termést hatalmas hűtőházba hordtuk, és valaki azt mondta: ezt rendesen csomagoljátok be, mert chilei megrendelés! TÓTH MIHÁLY Kisvárosi idill (Méry Gábor felvétele) AGROSALÓN '91 KISGÉPEK - KORONÁÉRT Aki a késedelmet nem tűrő tavaszi teendők ellenére szakított időt s ellá­togatott Nyitrára, aligha bánta meg. A holnap záró Agrosalón mezőgaz­dasági szakkiállítás gazdag kínálata sokszorosan ellensúlyozza az idő­veszteséget. A rengeteg újdonság láttán kertészkedő, magángazda, es az egyéni gazdálkodás lehetőségét még csak mérlegelő ember egyaránt meggyőződhet arról, hogy ezek az eszközök rövid néhány hónap alatt a figyelem középpontjába kerülhet­nek. A gépipari üzemek, gép- és traktorállomások, gépgyártással is foglalkozó mezőgazdasági üzemek és magánvállalkozók egymással versengve igyekeznek kitalálni, hogy az egy-két vagy a húsz-har­minc hektárt művelőnek mire van, lesz szüksége. Amíg korábban egy hasonló is­mertetésbe bőven belefért mindaz, amit az Agrokomplex és hasonló kiállítások a magángazdáknak kínál­tak, addig az Agrosalón választéka a teljesség igényével még jelszava­san sem vehető számba. A vásárol­ni akaró a két- és négykerekű kis­traktorok vagy féltucatnyi típusából választhat, illetve rövid határidejű szállítással előjegyeztetheti a neki megfelelő gépet. Hazait és külföldit, a legkülönbözőbb kiegészítőkkel együtt -, koronáért. Hónapokkal ezelőtt, az Agrokomplex '90-en a kistraktorok szegényes választéka mellett hazai gyártó még csak „egyszál" permetezőgépet kínált az önállósulni akarónak, most meg ugyanennek több, traktor, illetve kézi vontatášú típusát árulják. De ugyan­így koronáért vehet már a magán­gazda szükségleteihez méretezett fejőgépet, srótolót és kukoricamor­zsolót, répaszelételőt és szecskavá­gót, vagy a komposztba szánt növé­nyi maradványok felaprítására szol­gáló gépet. Gazdag kínálattal rendelkeznek a gép- és traktorállomások. Korábbi termékeik és szolgáltatásaik iránt megcsappant igényt a magángaz­dálkodók körében keresett termékek gyártásával próbálják ellensúlyozni. Kínálatukat személygépkocsik és kistraktorok után csatlakoztatható utánfutók számtalan típusa, tetszés szerinti méretben megrendelhető tejhűtő, üvegházak fűtésére szolgá­ló egyszerű, a hulladékfa elégetésé­re is alkalmas kazán gazdagítja. So­kan felfigyeltek az átalakított Aviára szerelhető különböző küldetésű konténerekre, amelyekhez traktor­hoz csatlakoztatható utánfutót is ké­szítettek. így a költségeket több, traktoros-aviás vállalkozó egymás között megoszthatja. Biztató a jövőre nézve, hogy a magángazdák szükségleteihez méretezett igényesebb gépek is megjelentek a piacon. Trágyaszóró és rendfelszedő, előcsíráztatott bur­gonyával is „bánni tudó" egysoros ültetőgép és ugyancsak egysoros burgonyakiszántó. Nagy könnyítést jelent a munkában a háromsoros, előnevelt (akár tápkockás) palánta kiültetésére alkalmas gép, valamint a kistraktorra szerelhető hidraulikus rakodó és többféle konténer. Megle­petésként szolgál, hogy az eddig kimondottan a nagyüzemeknek ter­melő gépipari vállalatok is észrevet­ték a magángazdálkodót. így aki attól félt, hogy a kisebb parcellán a nagy vetőgéppel nem boldogul, feleslegesen aggódott. Már van másfél-három méter munkaszéles­ségű, korszerű, pneumatikus ve­tőgép. Végül néhány érdekesség a kíná­latból. Aki nem szeret létrára mász­ni, az vehet 1,5 méteres karral meg­toldott metszőollót. Kínálnak egyso­ros kézi vetőgépet szántóföldi növé­nyekre, s „potom" 114 ezerért for­matervezett USA-gyártmányú négy­kerekű kistraktort. Előjegyeztethet a látogató villanymotorral hajtott (220 V) rotációs kapát, a kifőzde újdonsült tulajdonosa pedig - ha nem szeret zöldséget, hagymát, burgonyát tisztítani - munkáját könnyítő gépet. (eari)

Next

/
Oldalképek
Tartalom