Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-08 / 236. szám, hétfő

Diplomáciai protokoll - Szlovákiában (Folytatás az 1. oldalról) gában a francia nagykövetségen volt a fogadás. Nálunk azonban még konzulátus sincs! így tehát nem vál­toztattuk meg álláspontunkat. Végül a Szlovák Nemzeti Tanács épületé­ben fejeztük ki tiszteletünket a fran­cia álíamfő iránt. A Brazil Köztársaság elnökének látogatásakor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a vendég csak egy napra jön hazánkba. Ezt tudomásul vettük és arra kértük az elnököt, 15-20 percig beszélhessünk vele. A Szlovák Köztársaságot ugyanis érdeklik a brazíliai kereskedelmi le­hetőségek. Meghívót kaptam a bra­zil elnökkel való találkozásra. Mik­loško úr, az SZNT elnöke azonban közölte velem, hogy ö nem kapott meghívót, neki csak telefonon üzen­tek a Külügyminisztériumból. Hétfőn, a brazil államfő érkezésé­nek napján ülésezett az SZNT. A péntekre tervezett tanácskozást Milan Šimečka temetése miatt ezen a napon tartották meg. Olyan tájé­koztatást kaptam, amely szerint az ülésen egyesek bizonyos kiáltványt akarnak előterjeszteni a Szlovák Köztársaság függetlenségéről, to­vábbá, hogy komoly kifogásokat kí­vánnak emelni Havel köztársasági elnök úrral szemben. Ilyen helyzet­ben úgy döntöttünk - és úgy gondo­lom helyesen tettük -, hogy nem a fogadáson a helyünk, hanem a problémák keletkezésének a szín­helyén, hogy megoldhassuk azokat. Abban egyeztünk meg, hogy tá­volmaradásunkat ily módon megin­dokoljuk, és Mikloško úr fel is hívta a Külügminisztériumot. Titkársá­gom a prágai Várat is felhívta ugyan­ebben az ügyben. Később kiderült, hogy a titkárságomon dolgozó mun­kaerő nem utasításom szerint jártéi. Az illető már nem dolgozik ott. Ugyanakkor a Brazil Köztársaság nagykövetségét is tájékoztáítuk. Ér­deklődtünk a kapcsolatok enyhítése iránt. Žantovský úr, a köztársasági el­nök sajtótitkára azt a hírt terjesztette el, hogy nem mentettük ki magun­kat, és kétségbe vonta a föderáció iránti érdeklődésünket. Hangsúlyoz­ni szeretném, hogy nagy tiszteletben tartom az elnököt, és tudatában va­gyok erkölcsi tekintélyének. Az el­nök iránti tisztelet azonban nem je­lentheti az elnöki iroda apparátusa iránti automatikus tiszteletet. Csak egy telefonhívásba került volna az egész ügy tisztázása. Nehezen ma­gyarázható meg, hogy miért nem ismerték be nyíltan a hibát. Arról is biztosítani szeretném a la­kosságot, hogy teljesen megalapo­zatlan az a Klaus miniszter úrtól származó hír, amely szerint az SZK magas rangú küldöttsége tanácsko­zott a Nemzetközi Valuta Alappal és a Világbankkal. Koszorúzási ünnepség Margonyán (Folytatás az 1. oldalról) mint a kassai Magyarok Baráti Köré­nek és a szepsi Csombor Márton Klubnak küldöttsége. Dessewffy Arisztid honvédtábor­nokra és társaira emlékezve Gulyás István, az MDF küldöttségének ve­zetője, valamint Balassa Zoltán, a kassai Magyarok Baráti Körének elnöke és Boros Jenő főkonzul mon­dott beszédet. A főkonzul kegyelet­teljes emlékidéző beszédét a követ­kező szavakkal zárta: „Több mint ezeréves együttélésünk itt, a Kár­pát-medencében eddig sok üggyel­bajjal s kevesebb örömmel járt. Na­gyon remélem, hogy az Európába Miért nem ment Klaus Budapestre? (ČSTK) - A csehszlovák, a ma­gyar és a lengyel pénzügyminiszter­nek vasárnap találkoznia kellett vol­na Budapesten is. Ezt a hírügynök­ségek már korábban bejelentették. A hét második felében azonban ki­derült, hogy Václav Klaus nem vesz részt a tanácskozáson. Pénzügymi­niszterünk ezt így indokolta meg: „A szövetségi kormány intenzíven ke­resi a kőolajhiányból eredő problé­mák megoldását. Kezdeményeztük, hogy a kérdések megvitatására a csehszlovák és a szovjet fél legfel­sőbb szinten kerítsen sort. Ezért közöltem lengyel és magyar kollé­gámmal, hogy nem vehetek részt a budapesti tanácskozáson." vezető úton éppen az ilyen alkal­mak, mint ez a mostani közös meg­emlékezés, segítenek hozzá minket, magyarokat és szlovákokat ahhoz, hogy a polgári demokrácia szelle­mében végre igazi jó szomszédsá­got, barátságot, együttműködést alakílsunk ki." Boros Jenő, minekután köszöne­tet mondott vendéglátóínak a ren­dezvény megszervezéséért, arra is ígéretet tett, hogy Magyarországon a szlovák és cseh nép hőseit ugyan­ilyen méltó megemlékezésben fog­ják részesíteni. Az emlékbeszédek elhangzása után a külföttségek tagjai koszorúi­kat, virágaikat elhelyezték Des­sewffy Arisztid domborműve alatt, majd a magyar és a csehszlovák himnusz eléneklése után gyertyákat gyújtottak a margonyai síremlék előtt. - (-szák) Papírmunka a benzinkutaknál (ČSTK) - A benzinkútkezelők most sem sokkal elégedettebbek, mint a felvásárlási láz napjaiban vol­tak. A gépkocsisorok ugyan lerövi­dültek, benzin is van elegendő, a pa­pírmunka azonban rendkívül igény­be veszi a dolgozókat. Egy-egy tan­kolás legalább kétszerannyi ideig tart, mint korábban. Néhány benzin­kutas elviselhetetlennek minősítette ezt a forgalmazási módszert. Mit gyártsunk fegyverek helyett? (ČSTK) - Vladimír Mečiar, az SZK kormányának elnöke szomba­ton Považská Bystricában munkaér­tekezleten vett részt a korábban fegyvereket gyártó vállalatok igaz­gatóival. A miniszterelnök a Marti­mex, , a Dubnicai Nehézgépgyár, a Považská Bystrica-i Gördülőcsa­págygyár, a Martini Nehézgépgyár és a Detvai Nehézgépgyár vezetői­vel kereste a termelési program át­alakításának lehetőségeit és rámu­tatott: a termelés átalakítása során jó eredményeket ígér a külföldi vál­lalatokkal való együttműködés. Már konkrét tanácskozások is folynak a közös munka beindításáról. A hadsereg napján (ČSTK) - Szombaton a Dukla szorosnál kezdetét vette a hadsereg napjának ünnepségsorozata. Er­nest Valko, a Népi Kamara alelnöke és Jozef Mikloško szövetségi mi­niszterelnök-helyettes jelenlétében megkoszorúzták a csehszlovák hő­sök emlékművét. A hadsereg kül­döttségét Miroslav Vacek hadse­regtábornok vezette. Az SZNT, az SZK és a CSK kormányának képvi­selője is megkoszorúzta az emlék­művet, és jelen volt a Szovjetunió az USA, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Lengyelország katonai atta­séja. RÖVIDEN Václav Havel elnök az elmúlt hét végén Lányban a szovjet kőolajszál­lítások elmaradásáról is véleményt mondott. Itt nemcsak üzletről és dol­lárokról van szó, hanem egy közép­európai ország stabilitásáról. Ha­zánk érzékenyen tiszteletben tartja a Szovjetunió érdekeit és jelenlegi vezetésének tekintélyét. Ha azon­ban nyilvánvaló lesz a szerződések megszegése, hazánk nem tartja kö­telezőnek a „túlzott tapintatossá­got" - hangsúlyozta. Pozsonyban szombaton megtar­tották a Csehszlovák Nemzeti Kongresszus első szlovákiai tanács­kozását. A politikai tömörülés liberá­lis baloldali politikai erőnek tekinti magát. Tagjai között elsősorban egykori politikai foglyok, munkaszol­gálatosok és más üldözöttek találha­tók. Dokumentumai értelmében a szervezet síkraszáll az állam kö­vetkezetesen föderatív elrendezése mellett, s követeli a kommunista párt vezető tisztségviselőinek bíróság előtti felelősségre vonását. Čestmír Čejka, a Nemzeti Szo­cialista Párt ideiglenes végrehajtó bizottságának elnöke nyilatkozatot adott át a Csehszlovák Sajtóirodá­nak, és egyebeken kívül közölte, hogy a Csehszlovák Nemzeti Szo­cialista Párt több mint 42 év után felújította működését. A párt jelenle­gi elnevezése: Nemzeti Szocialista Párt. ROMÁNIA Megemlékezés az aradi vértanúkról HIGGADT MÉRLEGELÉST Megoldásra váró helyzetekben kétféle magatartás nehezítheti a ki­útkeresést: a félelem és a karakán­ság. Mindkettő kiszámíthatatlan re­akciók forrása lehet, a megoldás keresése helyett a kiéleződés felé viszi a dolgokat és meggátolja a hig­gadt mérlegelést. Nyelvtörvény ügyében pénteken két fontos mozzanat tanúi lehettünk: egy tüntetésnek és egy tévévitának. Az első után sokan kétségbeestek, a második után sokan fellélegeztek. A tömegdemonstráció egyik leg­fontosabb tanulsága az volt, hogy nem érdemes ellentüntetést szer­vezni. Nincs értelme, mivel az összejövetelt a karakánság hozná létre és a félelem kovácsolná egy­ségbe. Ez utóbbi pedig közös volna mindkét tüntetésen. A szlovákok a határrevíziótól félnek, a magyarok az elnyomástól és mindketten tarta­nak a bizonytalan jövőtől. Márpedig - mint annak a televízió jóvoltából tanúi lehettünk - a tüntetés nem oldja a félelmeket, hanem a kara­kánságot hivatott erősíteni és az önbizalmat próbálja növelni. A tö­meg sohasem mérlegel, a tömeg sohasem a kiutat keresi. A demonstrációt követő kerek­asztal-beszélgetés viszont meg­mutatta, hogy most elsősorban hig­gadtságra és a kölcsönös félelmek okainak pontos feltérképezésére van szükség. A beszélgetést hall­gatva pedig úgy tűnt, van erre némi remény. Nincs különösebb értelme felháborodni a történteken és irraci­onális nemzeti vonások felhánytor­gatásával keresni a jelenlegi állapot okait. Most nem egy elvi problémára kell megoldást találni, hanem egy nagyon is gyakorlati kérdésre mu­száj megtalálni a választ: sikerül-e összeegyeztetni a szlovák nemzet önállósodási törekvéseit a kisebbsé­gek jogvédelmével? Véleményem szerint erre megvan a mód és meg­lelése elkerülhetetlen szükségsze­rűség. A parlament • asztalán ma két nyelvtörvényjavaslat fekszik. Egy­szerű szótöbbséggel ugyan bárme­lyiket el lehetne fogadni, de a mai lelkiállapotban ezt a másik fél nem­zeti vereségként élné meg, ez pedig további nemzetiségi ellentétek forrá­sa lenne. Ezért elkerülhetetlennek látszik a két javaslat egyeztetése, illetve a két felfogás egymáshoz való közélítése. Kiindulva a tévévita so­rán elhangzottakból, látok erre esélyt. Peter Zajac a VPN képvise­letében többször leszögezte, hogy a szlovák nemzet nem viselkedhet elnyomóként és ezt támasztotta alá Mintegy tízezer ember zarándo­kolt el szombaton Aradra, hogy részt vegyen az 1848/49-es magyar sza­badságharc 13 hős tábornoka kivég­zésének 141. évfordulója alkalmá­ból szervezett emlékünnepségen. Hosszú évek óta az idén először volt szabad ez az ünnepség, ezért nem meglepő,' hogy Románia, s főleg Erdélý minden magyarlakta vidéké­ről jöttek kisebb-nagyobb csoportok. Már hagyományosan sokan jöttek át Magyarországról fejet hajtani a hő­sök emléke előtt. A megemlékezés az itteni vallási felekezetek közös istentiszteletéből és az aradi vérta­núk emlékművének, a vár melletti dombon emelt obeliszknek a meg­koszorúzásából állt. A romániai ma­gyarság politikai és más szervezete­in kívül koszorút helyezett el a ma­gyar Golgotán Katona Tamás, a bu­dapesti külügyminisztérium államtit­kára is. Jelen volt Magyarország új bukaresti nagykövete, Ruda Ernő. Az ünnepség méltóságteljes keretek között zajlott le, rendzavarásra nem került sor. A korábbi évektől eltérően - ami­kor a romániai magyar sajtó számá­ra szinte teljességgel tabutéma volt Arad - az idén a lapok többsége terjedelmes, érdekes, az esemény­hez illő, méltó írásokkal emlékezett meg a 13 vértanúról, és ezen ke­resztül a magyar szabadságharcról. Itt jegyzem meg saját tapasztalatom alapján, hogy ilyen szempontból, te­hát a magyar történelemmel való reális megismerkedés lehtősége szempontjából a romániai magyarok az elmúlt rendszer alatt jóval rosz­szabb helyzetben voltak mint mi, csehszlovákiai magyarok, pedig tud­juk, hogy nálunk sem volt éppen rózsás a helyzet e téren. Az aradi kegyeletes megemléke­zésről rövid riportban szombaton es­te a román televízió is beszámolt, míg a román lapok nagy többsége egyáltalán nem foglalkozott az ese­ménnyel. Sajnálatos azonban, hogy a pénteki Tineretul Liber című ifjúsá­gi lapon kívül a népszerű bukaresti esti hírlap, a Libertatea is újra ízlés­telen magyarellenes támadásra, uszításra használta fel ezt az alkal­mat. Egyebek közt azt közölte az olvasóival, hogy Magyarországról mintegy 3000 „turista" fog jönni Aradra, akik régi szokásuk szerint fegyvert, lőszert és románellenes propagandaanyagot hoznak be az országba. Mindez, természetesen, képtelenség, nem is igazolódott be, s éppen ezért jó lenne tudni, honnan vannak az ilyen esetekben több ro­mán lapnak kísértetiesen egybe­hangzó információi. S az sem árta­na, ha egyszer végre az illetékes szervek kivizsgálnák ezeket az alap­talan vádaskodásokat, illetve e lé­lekmérgezések szerzőit felelősségre vonnák. Akárhogy nézzük, mind­ezek az állítások sértik az érvény­ben levő román alkotmányt is, tehát büntetendők. KOKES JÁNOS, Arad MAGVARORSZÁG Ultimátum a gazdasági menekülteknek A jóléti társadalmak igencsak meggon­dolják, kinek adnak vízumot. A román, a bolgár, a török munkát kereső nem számít szívesen látott vendégnek Nyuga­ton. Mivel legálisan továbbutazni nem tudnak, óvatos becslések szerint legalább 50 ezer gazdasági menekült gyúlt össze Magyarországon. A magyar-osztrák és a kisebb részben a magyar-szlovák ha­társzakaszon mindennapossá váltak a határsértési kísérletek. Mivel Magyaror­szágon már nem számít bűncselekmény­nek a tiltott határátlépés kísérlete, a fel­tartóztatott, az ország belsejébe vissza­irányított külföldiek újra próbálkoznak, gyakran embercsempészek segítségével. Az anyagilag mind terhesebb helyzet megoldására - osztrák és német bátorí­tásra - intézkedéssorozatot határozott el az Antall-kormány, amelynek részleteit ma fogják bejelenteni. Vasárnapi értesülésünk szerint mától már a határállomásokon visszafordítják a nem tiszta szándékokkal érkezőket. Aki nem kaphatja meg a politikai menekült státusát, vagy azt nem is kérve próbál továbbszökni az országból, rövid úton kitoloncolják. A rendőrség energikusan fogja begyűjteni a'lejárt okmányokkal ten­gő-lengő, kétes forrásokból élő külföldie­ket. V. PAIZS GÁBOR, Budapest Semmi jele Bagdad megállapodási készségének Ján Čarnogurský, a KDM elnöke is. Véleményem szerint a Matica slo­venská elnöke, Jozef Markuš sem kívánt az elnyomó szerepében tet­szelegni és a vita során úgy tűnt, hajlandó érveket és tényeket mérle­gelni. Nem mondható el ugyanez a Szlovák Nemzeti Párt elnökéről Móricról, de látni kell, hogy nemzeti kérdésekben a Matica slovenská sú­lya és hitele sokkal nagyobb, mint Móric pártjáé. Nem lehetnek illúzióink: jelen pil­lanatban a kisebbségvédelem lehe­tőségének megőrzése a cél, ennek eléréséhez kell megtalálni a megfele­lő lépéseket és kizárni a konfrontá­lódást. Ismét bebizonyosodott, hogy a kisebbségi politikai mozgalmak or­szágos szövetségesek nélkül nem tudják hatékonyan ellátni kisebbség­védelmi szerepüket. Azt hiszem, hogy a nézők számára is világossá vált, vannak ilyen erők ma Szlováki­ában. A helyzet megoldását nem az utcán, hanem a tárgyalóasztalnál és a parlamentben kell keresni. Ebben pedig nagyon fontos szerepet fog játszani a kisebbségi politikai moz­galmak álláspontja és felelősségér­zete. Nem drámai hangú felhívásokra, hanem higgadt mérlegelésre és a megfelelő, hatékony lépések meg­találására van szükség. Gyurovszky S. László (Folytatás az 1. oldalról) Richard Cheney amerikai védelmi mi­niszter szombati tévényilatkozatában azt mondta, az amerikai egységek addig ma­radnak az öböl térségében, amíg arra szükség lesz. Kijelentette, nincs pontos időrendi terv egy esetleges támadás elin­dítására. Egyébként a hétvégén gyakorlatilag befejeződött az amerikai csapatok elhe­lyezése Szaúd-Arábiában. Egyes forrá­sok szerint 175 ezer, más információk szerint 200 ezer amerikai katona van a térségben. Befejezte bagdadi látogatását Jevge­nyij Primakov, a szovjet államfő szemé­lyes képviselője. Pénteken találkozott Szaddam elnökkel, s hírügynökségek szerint ígéretet kapott arra, hogy a szovjet állampolgárok bármikor elhagyhatják az országot. Jelenleg még 5174 szovjet ál­lampolgár van Irakban, köztük néhány száz katonai tanácsadó. A szigorú biztonsági intézkedések ke­retében az egyiptomi rendőrség 33 irakit és palesztint tartóztatott le. Azzal gyanúsít­ják őket, hogy terrorakciókra készültek Egyiptomban, mivel a kairói vezetés el­ítélte az iraki inváziót. Egyiptomi lapérte­sülések szerint a letartóztatottak között vannak Abu Nidal, az egyik legkereset­tebb palesztin terrorista csoportjának tag­jai is. Kétnapos látogatásra tegnap Jordáni­ába érkezett Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke. Helyi megfigyelők szerint Husz­szein királlyal ismertetni fogja újabb ter­vét a válság rendezésére. Előző javasla­tai nem jártak sikerrel, mivel nem tartal­mazták a nemzetközi közösség alapvető követelését, azt, hogy Irak vonuljon ki Kuvaitból. Elhagyta a megszállt Kuvaitot az utol­só két olasz diplomata. A nagykövet és titkára az utóbbi kilenc napban már telje­sen el volt zárva a külvilágtól, nem jutottak sem vízhez, sem élelmiszerhez. Az olasz belügyminisztérium szerint a két diploma­ta Bagdadba utazott, de a kuvaiti nagykö­vetséget továbbra sem tekintik bezártnak. Az iraki kormány most tanulmányozza az USA kérését, hogy egészségi okokból engedje szabadon 69 állampolgárát. Bag­dad elengedett viszont pénteken négy német állampolgárt, szombaton pedig bri­tek nyerték vissza szabadságukat. Több külföldinek sikerült megszöknie. Elmond­ták, a külföldieket kis lakókocsikban tart­ják Bászra kikötőjének közelében, hogy bármikor más helyre szállíthassák őket. Az általában konzervatív képviselőket tömörítő Szojuz parlamenti csoport azon­nali parlamenti vizsgálatot követel pénte­ken közzétett nyilatkozatában az ügyben, hogy a szovjet kormány kész katonai kontingest küldeni a Perzsa-öböl térségé­be. Eduard Sevardnadze külügyminisz­ter az ENSZ-ben beszélt arról, hogy az ENSZ zászlaja alatt esetleg szovjet kato­nák is részt vennének az öbölbeli akciók­ban. A Szojuz kifogásolta, hogy erről a tervről a parlamentet nem tájékoztatták. Bombaüzlet A szovjet katonák a volt NDK területén bárkinek akár nagyban is fegyvereket adnak el - közölte vasárnap a Hamburgban megje­lenő Welt am Sonntag című lap. Egy Kalasnyikov típusú géppisz­toly általában 350 márkába ke­rül, ami közel 230 dollár. De nemcsak kézifegyvereket adnak el, hanem páncéloselhárító löve­geket, aknákat, sőt, föld-levegő rakétákat is. Érthető módon a német biztonsági szakem­berek attól tartanak, hogy ezek a fegyverek terroristák kezébe kerülnek. Bernd Wilz, az ismert jogász, aki a Kohl-kormány szá­mára dolgozik, a lapnak nyilat­kozva kijelentette: a Szovjetuni­ónak sem lehet érdeke, hogy ezek a fegyverek megjelenjenek a német feketepiacon, s éppen ezért a fegyvereladások azonna­li beszüntetésére szólított fel. (ČSTK) ÚJ szú 2 1990. X. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom