Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-06 / 235. szám, szombat

Kelet-Európa és a kóola] A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS „... A gazdasági minisztereknek, valamint az államfő gazdasági tanácsadójának részvételével az állami vezetők áttekintették a szovjet kóolajszállítmányok állandó csökkenése nyomán kialakult helyzetet. Megállapították, hogy a további szállítmánycsökkenés rendkívüli gazdasági nehézségeket okozhat..." (Új Szó, 1990. október 4.) A

közel-keleti háború még az idén 65 dollárra növelheti a kőolaj barrelenkénti (159 liter) árát, amely az elkövetkező öt évben 30—40 dollár körül stabilizálódhat. Ezt a Világbank szeptember 21-én közzétett tanulmánya állapította meg. Ha jövőre 25 dollár lesz az olaj hordónkénti ára, akkor Csehszlovákia exportbevételeinek 75 százalékát, Lengyelország 30 százalékát, Bulgária pedig 100 százalékát kénytelen a behozatal törlesztésére fordítani - írta az Izvesztyija nyugati becslésekre hivatkozva. ,,ldén a Szovjetuniótól mintegy 4 millió tonnával kevesebb kőolajat kapunk, mint amennyit a kétoldalú szerződés biztosít ez évre. Jövőre olajigényeinknek alig a felét szerezhetjük be a keleti szomszédtól, ráadásul e mennyiséghez csak konvertibilis valutáért és világpiaci áron juthatunk hozzá" - nyilatkozta Václav Valeš szeptember 19-én szovjetunióbeli tárgyalásairól hazatérve. KETTŐS OLAJSOKK Hol vannak már a lelkesedéssel teli tavaszi hónapok, amikor az olaj hordónkénti ára csak 14 dollár volt (szeptember 27-én elérte a 40 dollárt)? A Szovjetunióból is- különösebb fennakadások nélkül érkezett a fekete arany. Ám a hosszú, forró nyár az aszályon kívül „olajaszályt" is hozott kontinensünk keleti felére, nemcsak tartalékainkat, államkaszszánkat is apasztja az olajpiacon bekövetkezett gyökeres változás. Miről is van szó? A berlini faltól keletre eső országokat rövid idő alatt két övön aluli ütés érte: egyrészt a katasztrofális szovjet gazdasági helyzet egyik következményeként jelentősen csökkent a volt „testvéri" országokba való kőolajszállítás, másrészt Kuvait Irak általi lerohanása következtében az olajár tízéves csúcsokat dönt. Két egymástól független jelenségről van szó, mely külön-külön is súlyos nehézségeket okoz, így együtt viszont megrendítő erejű. A Szovjetunió, mint energiaszállító megbízhatatlanná válása a súlyosabb csapás, mert vele már kiépített vezetékrendszerünk működik és az ellentételezés is többé-kevésbé megoldott. Az amerikai hírszerző szolgálat, a CIA és a Pentagon a Kongresszus elé terjesztett ez évi jelentéséből kitűnik, hogy a Szovjetunióban tavaly a második világháború óta először csökkent az energiaés tüzelőanyag-termelés. 1988-ban 624,2 millió tonna volt az olajkitermelés, tavaly 607,3 millió tonna, s ez évben 585 millió tonnával számolnak, ami 1981 óta a legalacsonyabb mennyiség. Az iraki agresszió következtében napi 4,6 millió barrel olaj (Irak 2,8 millió, Kuvait 1,8 millió) „túnt el" a világpiacról; ezt ellensúlyozandó az OPEC augusztus 29-én Bécsben átmeneti termelésnövelésről döntött. Az egyezmény értelmében SzaúdArábia napi 2 millió hordóval, az Egyesült Arab Emírségek napi 600 ezerrel. Venezuela pedig napi 500 ezer hordóval fokozza termelését, hogy „garantálják az olajellátás folyamatosságát az öbölbeli válság időtartamára" - áll a tanácskozásról kiadott közleményben. SOHA ROSSZABBKOR „A kelet-európai gazdaságok számára a Perzsa-öbölbeli válság a lehető legrosszabbkor jött, amelyek már amúgy is ingataggá váltak a tervgazdaságról a piacgazdaságra való fájdalmas átmenet és a szovjet kőolajszállítások csökkenése miatt" - állapította meg az AFP francia hírügynökség. „Soha rosszabbkor nem jöhetett volna Csehszlovákia számára a kőolajválság" - nyilatkozott hasonlóképpen Václav Klaus pénzügyminiszter Washingtonban. Talán túl tragikusan hangzanak az iménti megállapítások, de ha figyelembe vesszük, hogy a Szovjetunió a KGST-államokba az idei 70 millió tonnára tervezett olajmennyiség helyett előreláthatólag csak 56 milliót szállít, már másként fest a dolog. Továbbá a dollárelszámolásra való áttérés - hordónként 30 dolláros árat számolva - a térség országainak összesen 17 milliárd dollárjába kerülhet, ami több mint a duplája annak, mint amennyit 1989-ben - rubelben - Moszkvának fizettek. A negatív hatások egybeesése már most is, de a közeljövőben még inkább éreztetni fogja hatását régiónkban. Az autósok körében benzinpánik tört ki, mivel újabb benzináremelést helyeztek kilátásba... KÜZDELEM MINDENNAPI OLAJUNKÉRT A csehszlovák-szovjet szerződés értelmében 1990-ben 16,6 millió tonna kőolajat kellett volna kapnunk, ami az említett nehézségek miatt mintegy 4 millióval lesz kevesebb, s jövőre teljesen bizonytalan, menynyivel is számolhatunk. Mivel tavaly az importált kőolaj 94,3 százaléka tőlük érkezett, minden szinten tárgyalásokat folytatunk keleti szomszédunkkal. Václav Valeš szeptemberi megbeszélései a szovjet féllel konkrétumok nélkül végződtek, egy fokkal lejjebb, az Orosz Föderáció képviselőivel már eredményesebb eszmecserét folytattunk. E hónapban aláírjuk az árucsere-egyezményt, melyben benne foglaltatik a kőolajbehozatal is. Folýnak a tárgyalások még egy lépcsőfokkal lejjebb, közvetlenül a termelővel is. Lám, a szükség külkereskedőinket is rugalmassá teszi... „Olajkeresésünk" gyakorlatilag az egész világra kiterjed. Köztársasági elnökünk szeptember elején Mexikóba látogatott, ahol kilátásaink vannak évi 1 millió tonna olaj behozatalára; még előtte Norvégiában is az olajvásárlás lehetőségeit puhatolta. A közelmúltban elhunyt szövetségi külkereskedelmi miniszter Venezuelában, Brazíliában és Argentínában járt; tán éppen Latin-Amerika lesz a legígéretesebb szállítónk, mivel az érdeklődés kölcsönös, amit bizonyít Fernando Collor brazil elnök mostani látogatása is. Ellentételezésként komplett ipari berendezések, erőművek, villamosok, teherautók jöhetnek számításba. Jirí Dienstbier szeptember 27-én Kamerun külügyminiszterével találkozott, akinél érdeklődött a kameruni kőolaj behozatala iránt. A Petrimex és a Slovnaft nigériai kapcsolatok kiépítésén fáradozik, C. Itoh kereskedőházzal már tárgyaltak is az ottani olaj behozataláról, s hogy az afrikai körkép teljes legyen, a francia elnök prágai látogatásán szóba került a gaboni olajbehozatal is. Ázsiában Irán felé tettünk lépéseket, ahol a National IranianOil cég kínál eladásra akár hosszabb távra is olajat. Végül, de nem utolsósorban Marián čalfa szeptember 25-én jelentette be tervét, miszerint e hónapban Algéria, Tunézia és Marokkó meglátogatására készül. Nem vitás, az olaj fog állni a tárgyalások középpontjában, ami azért is fontos, mert ezek a források vannak legközelebb az Adria vezetékhez. A helyzet komoly. A szovjet szállítások akadozása és csökkenése alapjaiban rázza meg a KGST-országok energiapazarló gazdaságát. Ez destabilizálhatja az egész keleteurópai térséget, ami Európa nyugati felének is fejtörést okozna. „Hideg tél vár valamennyi kelet-európai reformországra és semmi sem kezdheti ki inkább az új kormányokba vetett közbizalmat, mint a kilométeres sorok a benzinkutak elótt, vagy a hivatalok fútetlensége és a naponta ismétlődő áramkorlátozás" írta a The Times munkatársa. Eléggé borongós jóslat. Hogy legalább mérsékeljük a veszélyeket, nemzeti összefogásra lesz szükség, a gazdaság energiaigényének radikális csökkentésére, s reménykedjünk, ennél nagyobb kihívás már nem éri sokat próbált térségünket. SIDÓ H. ZOLTÁN A MAGYAR KORMÁNY JAVASLATA: Kódexet a kisebbségi jogok védelmére ÚJ szú 1990. X. 6. Tegnapi számunkban a ČSTK hírügynökség jelentése alapján ismertettük Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter és Ion Iliescu román államfő felszólalását az ENSZ közgyűlésén. Az alábbiakban külföldi hírforrások alapján közöljük a két beszéd fontos részeit. Jeszenszky Géza többek között arról szólt, hogy minőségileg új helyzet alakult ki Európában. Kiemelte: a szovjetunióbeli átalakulások nagymértékben elősegítették a változásokat Közép- és Kelet-Európában. A továbbiakban a magyarországi változásokról és a magyar külpolitika értékrendjéről beszélt. A magyar külpolitika számára - hangsúlyozta a magyar külügyminiszter - az új körülmények között történelmi alkalom kínálkozik arra, hogy az ezeréves együttélésből a demokratikus elveken, a kölcsönös előnyökön, a közös érdekeken és értékeken, valamint a sorsközösség felismerésén alapuló együttműködésből fakadó lehetőségeket teljeskörűen kihasználjuk. A magyar kormány álláspontja szerint térségünkben, Európa keleti felében a demokrácia és a jogállamiság próbaköve nemcsak a többpárti választás, hanem - az európai stabilitás nélkülözhetetlen elemeként - a tolerancia: a különböző nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek autonóm létének, önazonosságának és sajátosságainak felismerése, ezek megőrzésének biztosítása, valamint egyéni és kollektív jogaik tiszteletben tartása. Alapvető jelentőségűnek tekintjük a Magyarországgal szomszédos országokban élő, több mint hárommilliós magyarság emberi és kisebbségi jogainak biztosítását. Jeszenszky Géza kitért arra, hogy Magyarország kész hozzájárulni az emberi jogok megsértése elleni nemzetközi fellépéshez. Kiemelte, a kormány megkülönböztetett figyelmet szentel a kisebbségi jogok nemzetközi védelmének. Magyarország különleges fontosságot tulajdonít egy hatékony nemzetközi kisebbségvédelmi mechanizmus létrehozásának, hiszen - összhangban a nemzetközi joggal - felelősséggel tartozunk a határainkon túl élő magyarság iránt - mondta Jeszenszky Géza. - Budapest sürgető feladatnak tartja, hogy megkezdődjék a kisebbségek jogainak egyetemes védelmét szolgáló kötelező erejű kódex kidolgozása. A megfelelő garanciarendszer és ellenőrzési mechanizmus kialakítása is a nemzetközi jogalkotás részét kell hogy képezze. Utalva a tragikus menekülthelyzetre, - így arra, hogy Magyarország a közelmúltban több mint 40 ezer embert fogadott be, javasolta olyan nemzetközi megállapodás kidolgozását, amelynek célja a menekültek önkéntes repatriálásának megkönnyítése. Ion Iliescu román államfő hazája helyzetéről szólva utalt arra, hogy a diktatúra súlyos öröksébe még mindig késlelteti olyan demokratikus viszonyok kialakítását, amely a többség akaratára épül, de tiszteletben tartja a vallási, politikai és etnikai kisebbségek létezési és megnyilvánulási jogát is. Kiemelte, hogy Romániában változások vannak folyamatban a nemzetiségi kisebbségek jogainak területén. Ezt követően azonban ezt mondta: - Romániában máris megteremtettük valamennyi úgynevezett kisebbség számára a politikai megnyilvánulás és képviselet kereteit. A román parlament második legnagyobb pártja szintén etnikai alapon szerveződött. Iliescu utóbb sajtóértekezletet'tartott, amelyen egy kérdésre válaszolva tényként beszélt a kisebbségek anyanyelvi oktatási-művelődési lehetőségeiről (U) Arad, 1849. október 6. - Mi jut eszembe Aradról és a vértanú tábornokokról? - ismételtem el a kérdést a minap. - A józanság... mindenfajta értelemben. Először is, mert józanság nélkül az effajta megtorlásokat nem dolgozhatná fel önmagában a nemzet, s a nemzet lelkén ejtett sebek behegedését a józanság fertőtlenítőszerként segíti elő. Másodsorban, egy nemzeti felemelkedést követő általános tragédiát aligha követhetett volna a reformkor utáni liberális eszmék továbbéltetése, ha nincsenek a Bachkorszaknak olyan magyarjai, akik a kétségbeesés helyett ne a józan erőgyűjtésre fordították volna szellemi és testi energiájukat. Gondoljuk csak el, hogy alig három évvel később jelenik meg Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című munkája, s amely dolgok tájainkhoz is kötődnek: Ipolyi Arnold Magyar Mythologia-ja (1854), Jedlik Ányos dinamója (1861), Czuczor Gergely-Fogarasi János A magyar nyelv szótárai1862-71), Vámbéry Ármin utazásai. Ilyen szellemi csúcsteljesítmények bizonyították, hogy a kivégzett szabadságharcosok, a börtönben elpusztult vagy megháborodott honvédek sorsát tudatosítva, voltak olyanok, akiknek józansága nélkül aligha lett volna Deák Ferenc „a haza bölcse", s nem kezdődött volna el a reformkor európai léptékű éredményeit meghaladó gazdasági és szellemi fellendülés. Nincs és nem lehet olyan tragikus történelmi szituáció, amelyből a kiutat a józan és megfontolt eltökéltség ne találná meg. Az aradi vértanúk mártíriuma más dolgok miatt is józanságra int. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, NagySándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly... magyarok, osztrákok, szerbek, akiknek életútját az erkölcsi kiállás és a szabadságharc szelleme iránti hűség minősíti az utókor emlékezetében. Tekintet nélkül arra, milyen nyelven beszéltek. Egyetlen példát kiragadva: Knézich Károly, annak ellenére, hogy nem volt magyar, az első magyar katonai szabályzat megalkotójaként ismert. De erkölcsének ereje és férfiúi józansága egy, a magyar történelemben igencsak tipikus eset során is megnyilvánult. Egyik vezetője volt a Buda visszafoglalására összegyűlt honvédseregeknek, s mivel tudta azt, hogy testvére a várat védő osztrák csapatok egyik parancsnoka, nem vett részt a csatában. Igen, a testvéri józanság is eszembe jutott Arad vértanúira gondolva. Amikor is minden politikai hevület, magasztos szabadságharcos eszme fölött állónak kell tekintenünk a családi kötelékeket, a testvéri szeretetet, a barátságot. Nem lehet véletlen, hogy az Aradi Tizenháromra emlékezve, a józanság jutott eszembe. Nagy szükségünk van rá most is, amikor oly könnyen ragadtatjuk el magunkat, a mások indulatossága bennünk is indulatokat gerjeszt, s az alantas ostobaságot - amelynek nyilvánosságát a demokrácia nem gátolhatja meg -, gyakran szirénhangoknak engedve, összetévesztjük a meghatározó erkölcsi, szellemi és politikai áramlatokkal. Józanul kell tehát szembenézni mindazzal, amit magával sodor az ár, hogy a szennyes tajtékot ne tekintsük a folyó vizének. DUSZA ISTVÁN AZ ARADI TIZENHÁROM: Felső sor: Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János, Aulich Lajos. Középső sor: Lahner György, Pöltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsy Károly. Alsó sor: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos. Emléküket őrzi egy osztrák tiszt által papírra vetett mondat, amelynek szavai a vértanúk nevének kezdőbetűiből állnak: Pannónia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Kläger Leben Sie. (Magyarország! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők.) Az Imregi hegy oldalán, a kolostor melletti templom kriptájában alussza örök álmát Kiss János katolikus pap, az a bizonyos Tizennegyedik. Amikor, az 1848-as szabadságharcot leverték, s a kegyetlen megtorlások évei következtében, Kiss János az elítéltek - köztük az aradiak - gyóntató papja volt. A kivégzések után a megtorló hatalom leereszkedő bizalommal fordult a paphoz: mondja el a gyónások lényegét. Kiss János arra hivatkozott, hogy azt az Isten és a pápa tiltja. Úgy látszik, fontosak lehettek a gyónások, mert megszerezték a pápai engedélyt, a gyónási titkok feloldására. Ezt látván, a pap hozzátette: ha Istentől is elhozzák neki a beleegyezést, ám legyen. Nem nehéz elképzelni, hogy válaszának mi volt a következménye. Amikor október hatodikán az 1849-es aradi és más vértanúkra gondolunk, és emlékezünk, úgy hiszem, megérdemli a hős páter, hogy az ó nevét is kegyelettel megtanuljuk, s talán idővel odahassunk, hogy a sok hós mellett neki is méltó emléket állítsunk. Nagy Zoltáh, Kisgéres A Tizennegyedik