Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-26 / 72. szám, hétfő

Még csak alakulóban van, máris tartanak tőle A vidék bankja Újjáalakul bankrendszerünk. Vannak ,,újkori" pénzintézetek, amelyek már működnek, némelyek vjszont még csak most szerveződnek. Tehát lassan, de biztosan közeledünk a konkurenciához bankvilágunkban. Ez meglehetősen kedvező körülmény, kérdés viszont, hogy felnőttünk-e már hozzá? Olyan-e a viselkedéskultúránk, hogy felülemelkedve kétes érzéseinken el tudjuk fogadni a versenytársat, akiben a partnert, nem pedig az ellenséget látjuk? MAS NEVVEL FOLYTATJÁK Nos, a kérdésre nem válaszolhatunk egyértelműen. S hogy miért? Egyszerűen azért, mert míg az egyik oldalon szinte mint egy betanult definíciót emlegetjük és óhajtjuk a piacgazdasághoz elengedhetetlen konkurenciát, a másik oldalon a versenytársat nem ösztönző tényezőként, hanem pokolra való ellenségként tartjuk számon. Persze, tisztelet a kivételnek, illetve akinek nem inge, hát ne vegye magára. De ha az előbbi állítás nem lenne igaz, akkor nem fordulhatna elő az, ami bankrendszerünkben már előfordult. Történetesen arról van szó, hogy a már létező és működő bankok ferde szemmel néznek azokra az ügyfeleikre, akik üzleteket kívánnak lebonyolítani az alakulóban lévő és várhatóan a jövő év januárjától funkcionáló Szlovák Mezőgazdasági Bankkal. (Eredetileg Agrobanknak hívták a pénzintézetet, amelynek megalakulásáról már beszámoltunk.) A féltékeny pénzintézetek azzal igyekeznek klienseiket a sarokba szorítani, hogyha tárgyalnak a mezőgazdasági bankkal, akkor megvonják tőlük a hiteleket. Megfontoltnak mondott bankjaink részéről nem a legokosabb hozzáállás ez. Már csak azért sem, mert egyrészt a születendő dolgokat a jószándék reményében mindig támogatni kell, másrészt meg a mezőgazdasági bank várhatóan olyan feladatokat és célokat valósít meg, amelyeket még egyetlen ilyen intézmény sem ez idáig. Tevékenységével elsősorban a mezőgazdasági és élelmiszeripari szervezetek külföldi és hazai progresszív vállalkozásait kívánja messzemenően támogatni. A vidék bankja lesz ez, amely a mezőgazdasági vállalatokat, szövetkezeteket, korporációkat, magánvállalkozókra segíti majd. Szakemberei abból indulnak ki, hogy az említett szektorok már a közeljövőben gyors ütemben fognak fejlődni. Valamenynyiüket fel kell karolni, nem feledkezve meg ennek az ágazatnak a sajátságairól. Méghozzá az idényjellegről, az időjárás közvetlen befolyásáról és arról, hogy sok ágazattól eltérően a mezőgazdaságban a munka tárgya többek között élő szervezet. GYŰLIK AZ ALAPTŐKE Mint látjuk, roppant nehéz feladatra vállalkoztak a szakemberek, amikor elhatározták, hogy intézményes keretek között mezőgazdasági banki formában szervezik meg a hitelnyújtást, az értékpapírok adásátvételét a pénzpiacokon, valamint a beruházások finanszírozását. A majdani bank lehetőséget ad betétek, értékpapírok elhelyezésére, részvényeket, kötvényeket és biztosítási bizonylatokat ad ki, rendezi a különféle elszámolásokat, pénzbeváltó és pénztári szolgáltatást nyújt, ezen kívül lízingműveleteket bonyolít le. Az érdeklődők az adott szakterülettel kapcsolatos információkat, tanácsokat és elemzéseket is igényelhetnek. A pénzügyi műveleteket koronában és devizában bonyolítják le jogi és magánszemélyek részére egyaránt. A rugalmasnak, korrektnek és megbízhatónak ígérkező bank iránt már most nagy az érdeklődés, így hát minden remény megvan arra, hogy az 500 millió koronára tervezett alaptőke csakhamar összegyűlik. Mint arról nemrég beszámoltunk, a tízezer és százezer korona névértékű részvények jegyzésének első fordulója e hónap végén véget ér. Ez ugyan még nem kötelező érvényű előjegyzés, de a bank szervezői számítanak az érdeklődők megfontolt hozzáállására. Milyen részvények között válogathatnak a befektetni szándékozók? A bank a tervezett alaptőke 50 százalékához névre szóló privilegizált elsőbbségi részvények formájában szeretne hozzájutni. Ezeket magánszemélyek nem vásárolhatják meg, ők közönséges, névre szóló részvényt vehetnek, melynek névértéke tízezer és százezer korona. A külföldi részvényesek privilegizált elsőbbségi részvényeket jegyezhetnek. A tervek szerint nekik az alaptőke 10 százalékának megfelelő értékben kínálnak fel részvényeket. A tulajdonosra szóló értékpapírok 100 ezer korona névértékűek. Mivel a részvények még nyomtatásban vannak, a bank egyelőre ideiglenes bizonylatokkal igazolja azok megvételét. MÁJUSBAN KÖZGYŰLÉS Miután véget ér a részvények jegyzésének első fordulója, a szervezők gyors ütemben kidolgozzák a bank alapszabályzatát, a pénzügyi szabályokat és előírásokat, majd várhatóan májusban összehívják a közgyűlést, amelyet a bank hivatalos bejegyzése követ. Utána már ,,csak" néhány hónapi megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy a bank ősszel, vagy legkésőbb a jövő év elején megkezdhesse tényleges működését. Természetesen mindennek elengedhetetlen feltétele a jegybank és a pénzügyminisztérium engedélye. • Néhány sorban leírva meglehetősen egyszerűnek tűnhet egy bank létrehozása. Pedig nem az. Az alakuló pénzintézet szívvel-lélekkel elkötelezett szakemberei pillanatnyilag a szervezési munkák kellős közepén tartanak. Járási aktivistáik felmérik az adott terület lehetőségeit, igényeit, leendő részvényesekkel és ügyfelekkel tárgyalnak. Közben megfelelő épületeket keresnek afiókintézetek számára, s készítik elő a „terepet" irodáik megnyitásához. Mivel a bank a lehető legközelebb kíván kerülni az emberekhez, az elképzelések szerint a falvakban is nyílnak irodái. Ehhez jóformán semmilyen beruházásra nincs szükség, mert minden földműves-szövetkezetnek van épülete, amelybén nyilván rendelkezésre bocsát egy helyiséget. Ebből csak haszna szármáz-^ hat, hiszen ha támogatja az irodát és az jól működik, akkor az adott szövetkezet különböző kedvezményeket élvezhet a banknál. Az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumában székelő előkészítő bizottság külföldi, elsősorban osztrák, olasz, francia, NSZK-beli, kanadai és USA-beli bankokkal és vállalatokkal tárgyal. A megbeszéléseket kissé lassítja a még hiányzó néhány új törvény. Egyelőre a megfelelő szakemberek hiánya is gond. Az intézmény bankszakemberek és e szakmát elsajátítani hajlandók jelentkezését várja. Reméljük, hogy a szervezők igyekezete és munkája, valamint a részvényesek pénze mindnyájunk számára meghozza gyümölcsét. S hogy miként könyveljük el a már működő pénzintézetek féltékenységét, netán irigységét? Ők e szakma alapos ismerői, s ha tartanak a Szlovák Mezőgazdasági Bank színre lépésétől akkor ez az alakuló intézmény számára csak jót jelenthet. KOVÁCS EDIT Szociális piacgazdaságot vagy népi kapitalizmust? Az érdekeltség elmélyítésének több formája is lehet Drágább mint a hús új szú 1990. III. 26. Mármint az ország levese. Mert mit olvasok az újságban, mit hallok a kereskedőktől? Azt, hogy néhány alapvető gyökérzöldség-félét (és burgonyát is) külföldről vagyunk kénytelenek behozni, mert a hazai készlet már elfogyott. Nem, nem az étvágyunk nőtt meg, hanem valamilyen oknál fogva sárgarépából és petrezselyemből lett kevés. Furcsa portéka lehet ez a petrezselyem. A kistermelők földjén és a konyhakertekben szépen megtermett, Magyarországon és Lengyelországban szintén annyi volt belőle, hogy nekünk is jutott, ám a mi nagyüzemeink földjein nem és nem akart fejlődni. Ki tudja, miért? Talán rossz volt a magágy, kevés vizet kapott, vagy a termelők a szükségesnél nagyobb gondviseléssel elkényeztették? Esetleg a maggal volt baj? Most külföldről, a legközelebbi szomszédainktól vásároljuk. Még szerencse, hogy nem kemény valutáért. Legalábbis egyelőre, ám ha az idén sem termelünk belőle annyit, hogy kitartson újig, akkor könnyen előfordulhat, hogy legközelebb a déli gyümölcsre kuporgatott dollárjaink egy hányadát leszünk kénytelenek feláldozni. Ezt jó lenne, s talán el is lehetne kerülni. Biztosra veszem, hogy a termelők és a kereskedők ismerik a módját.Ismerem néhány kelet-szlovákiai mezőgazdasági üzem vezetőjének ide vágó érvét. Sokan mondogatják, kifizetőbb fából vaskarikát csinálni, mint a jóformán semmi hasznot nem hozó zöldségtermesztéssel bíbelődni. Nem mától, évek óta hangoztatják ezt, de hiába. Pedig számos példa igazolja, hogy a sárgarépa és a petrezselyem nálunk is megterem, ha a termelő maga is érdekelt a dologban. Csakhogy az ösztönzés nincs arányban az elvárásokkal. Nem titok, hogy az említett növényfélék termesztése meglehetősen munkaigényes, s hogy az áru előállítása általában több pénzébe kerül a mezőgazdasági üzemnek, mint amenynyit kap érte. Néha még az árkiegészítés, az állami támogatás sem sokat segít. Hogy a behozatal mennyibe kerül, azt a múltkori újsághír sajnos nem közölte. Ha a szövetkezetekben és állami gazdaságokban az említett zöldségfélék termesztéséhez meglenne a korszerű anyagi-műszaki bázis (beleértve a tárolókat is), akkor valószínűleg jobban állnánk. Persze, a termelés növelése csak egy a megoldásra váró feladatok közül. Legalább ilyen fontos a minőség javítása és a környezet védelme is. Mert ma ott tartunk, hogy a Kassához közeli Alsómislei Efsz-ben ugyan kialakítottak egy több száz hektáros zöldségkertészetet, ám a közegészségügyi ellenőrzések eredményei szerint a terület rendszeres öntözésére a Hernád folyó vize alkalmatlan. Arról nem is beszélve, hogy a műtrágyával túltáplált földben milyen minőségű zöldség terem. A kassai Zelenina tavaly például azért nem vett át e szövetkezettől 200 tonna petrezselymet, mert az áru a megengedettnél több nitrátot tartalmazott. (Hogy végül is mi lett a nem kevés petrezselyemmel, megvette-e más, vagy a termelő megsemmisítette, azt egyelőre nem sikerült kiderítenünk.) Egyébként: nem hiszem, hogy az öntözésre való alkalmasság szempontjából csupán a Hernád vize volna kifogásolható. Meg azt sem, hogy eddig csupán az alsómislei tavalyi petrezselyemtermés volt rossz minőségű ... Üzleteink sokévi és jelenlegi árukínálatából ítélve úgy érzem, a növénytermesztésnek ez az ágazata az eddiginél jóval nagyobb figyelmet igényel. S nagyobb elismerést, rangot a kertészkedés, mert igaz ugyan, hogy kell a színes televízió, a gépkocsi, a világűrkutatás és sok más dolog, ám egyik sem lehet fontosabb az egészséges táplálkozásnál. A táplálkozás pedig akkor lesz egészséges és mindenki számára elérhető, ha a nálunk is megtermelhető élelmiszereket nem külföldről fogjuk behozni, meglehetősen borsos áron. GAZDAG JÓZSEF Rendszerint az esik át a ló másik oldalára, aki nem tudja megülni. Mostanában úgy tűnik, hogy a gazdasági rendszer átalakításában is hasonló a helyzet, a problémák megoldására irányuló igyekezetünkben könnyen áteshetünk a ló másik oldalára. Különösen szembetűnő ez a tulajdonjogi kérdésekkel kapcsolatos vitákban. A nézetek sokfélesége természetes dolog, hiszen a fokozatosan kibontakozó pluralista demokráciában az érdekek különbözőségei az eltérő véleményekben is megnyilvánulnak. Egyesek például a magántulajdont és a magánvállalkozást tekintik a piacgazdálkodás egyedüli boldogító formájának. Napjaink egyik izgalmas kérdése az, hogy miként lehetne megoldani a munkától való elidegenedés problémáját, amely az állami tulajdonra épülő létező szocializmus különösen nagy gondot jelentő következménye. Olyan megoldást kell találni, hogy a dolgozók egyaránt érdekeltek legyenek keresetük növelésében és vállalatuk anyagi gyarapodásában, a termelés minőségi és műszaki színvonalának fejlesztésében. Sokan egyetértenek azzal a véleménnyel, hogy a megoldás kulcsát főleg az állami vállalatok részvénytársaságokká való átalakításában kell keresni. Ezen belül külön témát jelent a munkavállalói részvények kibocsátása, illetve ezek kezelése. Az előkészületben levő részvénytársasági törvény eligazítja majd a közvéleményt ezekben az ügyekben, mindenesetre számolni kell azzal, hogy az új törvény nem szorítja majd merev és szűk korlátok közé a részvényekkel való gazdálkodás formáit, s idővel a részvények tőzsdei forgalmazása is esedékessé válik. A társadalmi tulajdon új struktúrája azonban csak fokozatosan, a piaci mechanizmus egész feltételrendszere keretében alakulhat ki. Lesznek tehát átmeneti formák és szakaszok, s a kialakuló helyzetekhez igazodva a szemlélet és a gyakorlat egyaránt módosulni fog. Felvetődhet azonban a kérdés, hogy miként érvényesülhet a tulajdonformák egyenjogúsága, ha az állami tulajdon még sokáig domináns szerepet fog játszani. Pénzért vagy ingyen? A munkavállalói részvények esetében főleg az jelent gondot, hogy a dolgozók jelenlegi kereseti színvonala nem tesz lehetővé jelentősebb mértékű részvényvásárlásokat. Egyesek abban látják a megoldást, hogy a munkavállalói részvényeket ingyenesen vagy kedvezményes áron kellene elosztani a vállalat dolgozói között. A részvénytársasági törvénytervezet szintén számol ezzel a lehetőséggel. Elképzelhető például egy olyan jövedelmezően gazdálkodó vállalat, amely az év végi nyereségrészesedés alkalmából nem pénzt, hanem részvényeket oszt ki a dolgozók között, azzal a céllal, hogy elmélyítse az érdekeltségüket a termelés eredményességének növelésében. Az is járható, út, hogy a bankok kedvezményes hitelben részesítsék a részvényvásárlókat, s a részvények járadéka egy ideig a nyújtott hitel törlesztésére szolgálna. A hitelre vásárolt részvények így fokozatosan a dolgozó valós tulajdonába mehetnének át. Aligha lenne célszerű azonban egy olyan eljárás, melynek keretében a vállalatok kezelésében levő állami (össznépi) tulajdont, vagy annak egy részét ingyenes részvényekre bontva osztanák szét a dolgozók között. Az ilyen részvények esetleges további sorsa messzemenő következtetésekre adhat okot. Feltehető, hogy ezen az úton lényegesen meggyorsulna annak a „népi kapitalizmusnak" a kialakulása, amelyben a társadalom a munkaadók és a munkavállalók ellentétes értékű rétegeire bomlik. Ez a veszély egyébként is fenyeget, fölösleges tehát siettetni a bekövetkezését. Ezért különbséget kell tenni abban, hogy az ilyen jellegű privatizálás meddig tekinthető társadalmilag hasznos eszköznek, s mikor válik a többség számára elfogadhatatlan céllá. A részvénykibocsátás valódi értelme A fentieket egészítsük ki azzal, hogy az ingyenesen osztogatott részvények tulajdonképpen nem is tölthetik be a részvények valódi szerepét. Általában véve a vállalat bizonyos célokra bocsát ki részvényeket, például valamilyen ígéretes vállalkozás beindításához, műszaki rekonstrukcióhoz, a termelés bővítéséhez vagy technológiai fejlesztésekhez, amikor tehát további tőkére van szükség. S ha már a piacgazdálkodásban olyan feltételek lesznek, hogy nemcsak jogi, hanem fizikai személyek is vásárolhatnak részvényeket, úgy az utóbbiak számára is lehetővé kell tenni a társadalmi vagyon gyarapításához való személyes hozzájárulást, az ezzel járó kockázatvállalással együtt, valamint az ezért járó jutalomban való részesedést. Azt sem lehet kifogásolni, ha a vállalat saját dolgozói számára kedvező áron, esetleg kedvezőbb feltételek mellett adja el a részvényeket, ha ez bizonyos szempontokból a vállalat érdekében áll. Amennyiben a mi feltételeink között a részvényeladás főleg a privatizálás szerepét tölti be, akkor is csak a jövedelmezően termelő, perspektív gyártási programmal rendelkező állami vállalatokat lehet részvénytársaságokká átalakítani. A csőd felé tartó, vagy csődbe jutott vállalatokat nem lehet részvények eladásával megmenteni, hiszen éppen fordított a helyzet, az ilyen vállalatok részvényeitől a részvénytulajdonosok igyekeznek mielőbb megszabadulni. . A kereseti színvonal emelésével Az elmondottakból két következtetést vonhatunk le. Az egyik az, hogy még a részvénytársasággá való átalakítás előtt rendezni kell az erre kiszemelt állami vállalatok termelési programját és gazdasági helyzetét, a másik pedig az, hogy olyan bérszínvonalról kell gondoskodni, amelybe a részvények vásárlására fordítható megtakarítás lehetősége is be van kalkulálva. Mindkét feltétel kialakítása rendkívül bonyolult folyamat lesz, de kialakításukkal számos más probléma is megoldhatóvá válik. A kereseti színvonal emelése együtt járhat például a kiskereskedelmi árak rendezésével, s a nemzetközi turizmusból eredő jelenlegi gondok felszámolásával. Az élőmunka felértékelése emellett a termelés műszaki fejlesztését is elősegítheti, hiszen az automatizálás és a robottechnika bevezetése gazdaságosabbá válhat. Az alapvető feltétel azonban a munka termelékenységének gyors ütemű növelése, a hatékonyság fokozása, mert csak erre építhető a bérszínvonal emelése. Ebbe a folyamatba szükségszerűen beletartozik a nyugdíjak és más járulékok kompenzálása is, hiszen a vállalati részvények eladásánál a nyugdíjasok megtakarításaival is számolni kell. A haszonbérlet áthidaló megoldást jelenthet Mindez világos, mondhatja bárki, de hogyan, milyen úton juthatunk el az említett célokhoz. Ezen is el kell gondolkodni. Ésszerű megoldásnak bizonyulhat például a prágai központú önigazgató Népi Vállalkozás Klubjának (Klub sämosprávného lidového podnikání) a programja. Ez a klub azt tartja magáról, hogy az ország hatmillió munkavállalójának az érdekeit képviseli, s a reformra vonatkozó javaslatai is a vállalati kollektívák érdekeit fejezik ki. A program alapgondolata az, hogy a dolgozók ne kényszerüljenek munkaerejük eladására sem az állami apparátusnak, sem magánvállalkozóknak. Ez úgy érhető el, hogy a vállalati kollektívák az állami tulajdonnak a vállalat által kezelt részét szerződéses alapon kollektív haszonbérbe veszik, függetlenítik magukat a központi ágazati szervektől, s demokratikus úton igazgatótanácsot hoznak létre, amely a vállalat menedzselését hozzáértő szakemberekre bízza. Ezek között akár külföldi szakemberek is lehetnek. Tulajdonképpen egy sajátos szövetkezeti forma kialakításáról van szó, amely nem zárja ki a progresszív szervezeti formák és eszközök alkalmazását, ezek különböző kombinációit, s nem akadályozza az állampolgárok vagy közösségek vállalkozói szabadságát. A részvénytársaságokkal szemben lényeges különbség az, hogy az ilyen önigazgató vállalati kollektívák a ráfizetéssel gazdálkodó, csőd felé tartó vállalatok vagyonát is bérbe vehetik, hiszen az állammal kötött bérleti szerződések különböző feltételeket tartalmazhatnak, csupán alku és megegyezés kérdése az egész. Amennyiben az igazgatótanács megbízása alapján jó kezekbe kerül a vállalat vezetése, s egyúttal a gyártási programot is szerencsésen megválasztják, úgy ezeknél, a vállalatoknál is gyors fellendülést lehet elérni. Ennek alapján a kereseti színvonal is gyorsan emelkedhet, s kibontakozhat az érdekeltség egyénekre lebontott rendszere a vállalati részvények fokozatos felvásárlása alapján. MAKRAI MIKLÓS