Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám, csütörtök

Hogyan látja a tárcavezetö miniszter Átmeneti bizonytalanságban az építőipar Számtalan kérdésre válaszolt a minap az újságírók körében Ivan Šteis, az SZSZK fejlesztési és építőipari minisztere. Ezekből válogattam. • Mi vár ebben az évben az építőiparra? - Sok a bizonytalanság, s ez közvetlenül a gazdasági változások következménye. Kisebb volumenű feladatokra számítunk, mint tavaly. A költségvetési provizórium érinti valamennyi vállalat termelési programját. Ugyanakkor számos kivitelező és beruházó mintha a megváltóra várna. Pedig hiába, mert előbb vagy utóbb maguk buknak bele a tétlenségbe. Nekünk most arra kell felkészítenünk a vállalatokat, hogy menet közben tudják módosítani termelési programjukat, s a piaci feltételek között is fennmaradhassanak. • Mi a véleménye a komplex lakásépítésről? -Az egész nem más, mint néhány ötéves tervidőszakon keresztül ismétlődő anakronizmus. Horrorba illő számok kerültek a célkitűzésekbe. Erre az évre például 90 ezer lakás. Hol van ez a valóságtól? Józan helyzetfelmérés után 23 ezerre zuhantunk vele, s miután az ökológiai szempontokat is figyelembe vettük, maradt 18 ezer felépítendő lakás. Nem akarom nagyon bántani a tervhivatalt, de ez már az ő számlájukra írható. • Hallhatnánk-e a Pozsonyi Építőipari Üzemek további sorsáról? - Történelmi hiba volt ennek a kolosszusnak az összehozása. Amikor "még virágzott Ligetfalu építése, ezt senki sem vette észre. A gondok csak ezután jelentkeztek. Már korábban javasoltam, próbáljanak meg különválni. Akkor ellene voltak. A napokban megvonták az igazgatótól a bizalmat, de állítom: bárki van a helyén, ugyanezt teszik vele. Úgy néz ki, mégiscsak több önálló vállalatra bomlik a tehetetlen óriás. Egyébként ez valamennyi nagyvállalatra érvényes, különben nincs esélyük a rugalmas alkalmazkodásra. • Gyakori a kádercsere a reszortban? - Eddig 11 helyen váltották le az igazgatót, további 15-20 vállalatnál közelednek felé. Általában ez úgy történik, hogy az egész vezetés bizalmatlanságot kap. Utána új közgyűlést, dolgozókollektíva-tanácsot, majd igazgatót választanak. Akit javasolnak erre a posztra, azt fogadja el az alapító is. Nem vagyunk az ellen, ha az igazgatót pályázat alapján választják meg. Csak ne akkor hirdessenek pályázatot, amikor már van új igazgató, de a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői még sincsenek vele megelégedve. • Felkészültek-e a külföldi tőke beáramlására? -Mi kinyitjuk az ajtót, de nem szabad hagyni, hogy eladjuk magunkat. Mert hát az olcsó munkaerő nagyon is csábító. Ezt számos konkrét kínálat már most jelzi. • Továbbra is építenek külföldön? - Mindenképpen. Ám jó, ha száz üzletszerzésből tíz bejön. Akkor is csak úgy sikerül, ha külföldi céggel lépünk konzorciumba, akárcsak a Doprastav teszi. Mert a munkaerőpiacon óriási a konkurencia. • Mit szól a pozsonyi Duna Szálló építéséhez? - Nem állítom, hogy ott kell lennie, ahol elkezdték alapozását. Ám az építők elleni felháborodásból egyes emberek berzenkedését, irigykedését veszem ki. Hogy végül is hol épül fel a szálló, az az illetékes PÉNZ ES MUNKAHELY Segítség a szabadulóknak ÚJ SZÚ 1990. II. 15. A Komáromi járásba a januári amnesztiát követően 160-an tértek vissza. Első útjuk a járási nemzeti bizottság szociális osztályára vezetett. Látogatásuk célja: pénz és munka. - A januári napokban ostrom alá vettek bennünket a szabadultak. Főtt a fejünk, hol szállásoljuk el azokat, akik család, lakás és pénz nélkül szabadultak - emlékezett az elmúlt hetek eseményeire Herdics Ferenc pártfogó. Jó és rossz emlékei közül először a jókat sorolta. A szociális osztály dolgozói jólesően nyugtázták a Gútai Városi Nemzeti Bizottság azonnali segítségét, akik a szabadultakat egy családi házban helyezték el és nemcsak álláshoz igyekeztek juttatni őket, hanem figyelemmel kísérik sorsukat a továbbiakban is. A komáromi Jednota szálláslehetőséget ajánlott fel s tizennyolc szabadult napjainkban is igénybe veszi ezt a lehetőséget. A számlát a járási nemzeti bizottság szociális osztálya állja. Segített a hajógyár is, munkát, szállást adott. - El kell mondanom, az érdeklődés nem annyira az állásokra, hanem főleg az anyagiakra irányult. A segélyt heti 200-300 koronánként adagoltuk (a felső határ ezer korona), s igyekeztük meggyőzni a szabadultakat, meggondoltan költekezzenek. Ugyanis nem egy esetben a kiszabadult polgár örömében önmaga helyett a barátnőjét öltöztette fel. Ezek még a könnyebb esetek voltak, mert sokan a pénzt elitták. Az igazi nagy gondot azok a nehéz fiúk okozzák, akik nem akarnak elhelyezkedni, akik a felkínált munkalehetőségeket sorra visszautasítják. A 160 szabadultból tizenöten nem hajlandók dolgozni még ma sem. Annak ellenére, hogy ottjártamkor nem volt ügyfélfogadás, a szociális kurátor mégis fogadta az érkezőt. Míg intézte hivatalos dolgait, dr. Peter Pažitný, a szociális osztály vezetője beszélt nehézségeikről. A szállásszerzés gondjairól éppúgy, mint a munkalehetőség hiányáról. - Ugyanis - hangsúlyozta -, a 160 szabadultból 110-nek nincs szakmája, s a járásban csupán harminc segédmunkásra volt szükség. Nehéz napokat éltünk át, az elítéltek szinte ellenségként kezeltek bennünket. Nem tudatosították, hogy mi segíteni akarunk, s ez a szándék van meg bennünk most is. Az első napokban egy volt elítélt segítette munkánkat, ő nyugtatta a hóbörgőket, csitította a szenvedélyesen követelődzőket. Mert sokan,,nyomás" alatt érkeztek, hangulatukat nemcsak az ital, de maroknyi tabletta is emelte. Dr. Pažitný szólt a személyes iratok beszerzésének kálváriájáról. Ha a szabadultnak nincs személyi igazolványa, nem kaphat munkát. De a személyi igazolvány másolatának kialakításához kell a katonakönyv is, és ha az nincs meg... a bűvös körből kilépni nagyon nehéz. Amikor megkérdeztem, a hiányzó iratok megszerzésének terhét miért nem vállalja át a büntetésvégrehajtó intézet, beszélgetőtársam nem tudott választ adni kérdésemre. A visszatérő Herdics Ferenc jóleső érzéssel ült közénk. Elmondta, látogatója kölcsönt szeretett volna felvenni, s mivel elhelyezkedett, szállása is van, kérését teljesítik. Az összeg nem nagy, ezer korona, amit majd a fizetéséből törleszt. - Eleinte hetente többször, jelenleg már csak a pénteki napon fizetjük ki a segélyeket. Sokan lehetetlen követelésekkel érkeznek, folytatta Herdics Ferenc. - öt-tízezer koronát, családi házakat követelnek. Megnövekedett a tennivalónk. A napi stresszhelyzeteket elviselni nem könnyű, ám hisszük, hogy mi is hozzájárulunk az amnesztáltak életének rendezéséhez. Tény, a járásban januártól is előfordultak betörések, rablások, de csak egy esetben követte el a bűntényt olyan személy, aki az amnesztia alapján szabadult. Mi már ezt is eredményként könyvelhetjük el. Sajnos, ez idáig fizikai képtelenség volt az igazi pártfogói tevékenység végzése. Ha majd mindenki álláshoz jut, s lesz hol laknia, beilleszkedési gondjaik megoldásában szeretnénk segíteni. A mi küldetésünk tulajdonképpen ez. PETERFI SZONYA beruházó hivatal dolga. De a többi már kivitelezés kérdése. Ha nem a Hydrostav építené, akkor elvállalnák a lengyelek. • Épülnek-e a jövőben panelházak? - Kíváncsi lennék arra, ki fordított többet valamire ebben az országban, mint amennyit a komplex lakásépítésre költöttünk. Mégis olýanok lakótelepeink, amilyenek. Nem kell humorlapot olvasnunk, elég csak belenézni a hivatalok jelentéseibe, s máris kiderül, hogy miért. Eddig úgy volt: ha a nemzeti bizottság nem a lakásra kérte a pénzt, egyszerűen nem kapott. Ám a lakótelepen szükség van a járulékos létesítményekre és infrastruktúrára is. Ha ezt mind felépítjük, törvényszerű, hogy kevesebb jut a lakosokra, de legalább kész lakótelepre költözhetnének az emberek. Panelházak máshol is épülnek, csak nem annyira egyformák, mint nálunk. • Elmondaná a véleményét a bősi vízlépcsőről? - Nem csodálkozom, hogy ellene van a közvélemény. És ki van mellette? Meggyőződésem: műszakilag megfelelő ez az építmény, és nem tartom megalapozottnak azokat a nézeteket, amelyek kétségbe vonják a vízmű biztonságát. • És az atomerőművekről hogyan vélekedik? - Alkalmam volt megismerni működésüket a Szovjetunióban, Franciaországban és az NSZK-ban. Városokban is üzemelnek. Mondhatom, elég naivak vagyunk e téren. Azzal, hogy titkolódzunk körülötte, csak magunknak ártunk vele. Lehetővé kellene tenni, hogy mindenki - ha éppen nincs más dolga - megnézhesse ezeket a létesítményeket. Hogy ne maradjanak továbbra is titokzatosságban. • Mi lesz a lakásárakkal? - Nem a központ, az élet oldja majd meg ezt a kérdést. Ha vállalati igazgató lennék, nem vállalnám a lakásépítést. Hogy miért? Mert annyira hátrányos a kivitelező számára. Társadalmi szempontból azonban mégis csak szükség van a lakásokra, s a jelentkező probléma megoldására. Vannak vállalataink - amelyek - megfelelő költségmegtérülés esetén - készen állnak különféle lakásépítési variánsok megvalósítására. Mikor hónapokkal azelőtt ezt elmondtam a kormányban, majdhogynem kifütyültek. • Tehát lesz lakásárdrágítás? - Milyen drágítás? Talán a költségek megtérítése. Készülőben van valami, csak nem tudom, mikortól lép életbe. Lejegyezte: J. MÉSZÁROS KÁROLY Már varrják a várőrség új egyenruháit a brünni Kras vállalatnál. Theodor Plšteka tervei alapján készülnek kék és szürke színkombinációban. Felvételünkön a vállalat fejlesztőmérnöke összehasonlítja a már klhímzett váll-lapot a tervező elképzelésével. (Igor Zehl felvétele - ČSTK) Miről írnak a prágai lapok? A Polgári Fórum a választásokról és a képviselők tulajdonságairól Február első napjaiban látott napvilágot Prágában a FÓRUM c. hetilap első száma, amelyben nyilvánosságra hozták dr. Petr Pithartnak, a PF koordinációs központja szóvivőjének - akit a parlament legutolsó ülésén beválasztottak a Szövetségi Gyűlés Elnökségébe, s nemrég a CSSZK miniszterelnökévé neveztek ki - a PF nagygyűlésén elmondott beszédét. Dr. Petr Pithart utalva a PF előtt álló teendőkre, azt kérte a tanácskozás résztvevőitől, fordítsanak nagy figyelmet a legfontosabb kérdésekre. Ezek: 1. A választások előkészítése, s a választási győzelem, 2. A demokrácia győzelmének visszafordíthatatlanná tétele és megerősítése, jogerőre emelése. 3. A polgári fórumok szellemi és erkölcsi megszilárdítása. A politikus a továbbiakban leszögezi: A választásokat nemcsak hogy meg kellene nyernünk, de a győzelemnek egy erős kormány létrejöttét is eredményeznie kellene. Olyan kormányra gondolok, amelynek lesz bátorsága népszerűtlen intézkedések meghozatalához is. Az előttünk álló időszakban sok csalódásra is számíthatunk. Sokan kellemetlenül meglepődnek azon, hogy helyzetük rosszabb, mint gondolták, s többé-kevésbé valamennyiünknek viselni kell az elmúlt 40 év gazdálkodásának következményeit. S ez előnyös helyzetet jelent a demagógia minden válfaja számára. A választási rendszernek lehetővé kellene tennie, hogy a politikai spektrum szélein elhelyezkedő szélsőségeknek ne legyen alkalmuk veszélyeztetni a demokratikus kereteket, amelyekben a problémákat meg akarjuk oldani. A választásokkal kapcsolatban meghatározták a PF mibenlétét is. Ezek szerint a PF a pártonkívüli nyilvánosságot képviselő állampolgári mozgalom, amely az újonnan alakuló demokratikus politikai pártokkal közös polgári blokkot alkotva indul a választásokon. Petr Pithart véleménye szerint az első szabad választások során a PF-nak új típusú képviselőket kell bejuttatni a parlamentbe. Az új típusú képviselő bátor, önálló gondolkodású, nagy intelligenciával rendelkező, s főleg etikai szempontból tiszta ember. Ezeknek a képviselőknek képeseknek kell lenniük a lakosság különböző érdekeinek és nézeteinek reprezentálására. A PF képviselőinek elfogulatlannak, a keresésre, vizsgálódásra és kísérletezésre késznek és alkalmasnak kell lennie. Számukra a vita a megismerés és az inspiráció, az új és szokatlan megoldások keresésének eszköze. A PF szóvivője szólt a nehézségekről is. Véleménye szerint a leggyatrábban megy végbe a régi rend híveinek cseréje az államapparátusban, a vállalatoknál, az oktatási intézményekben, a szolgáltatásokban stb. Úgy tűnik, nagy az emberhiány. Sok kompromittált és tehetségtelen ember tartja még funkcióját, s gyengíti az emberek önbizalmát... Ahol megfelelő, sikereket felmutató, munkájukhoz értő és demokratikus szellemű vezetők dolgoznak, ott lehet és meg is kell tartani a folytonosságot. A cseréket a rátermettség és erkölcsi feddhetetlenség szempontjából kell végrehajtani. Nehéz idő áll előttünk - olvassuk a beszédben -. Vajon ki állta meg helyét százszázalékosan? Fontos, hogy ne alakítsunk ki fordított pártkáderezést. Jobb a szakmailag tehetséges kommunista, mint a tehetségtelen, de „hűséges" PFtag. Mi bántja a somorjai zöldeket? Zöldet a zöldeknek! - ez a pozsonyi természetvédőktől eredő jelszó a Szlovák Természet- és Tájvédők Szövetsége VI. kongresszusa óta szinte futótűzként terjed. Egyre gyakrabban hallani a Csallóközben is. A somorjai természetvédők már évek óta rendszeresen jelezték a természetben történő nem kívánatos beavatkozásokat. Figyelmeztették rájuk a városi és a járási nemzeti bizottságok illetékeseit. Valakik viszont mindig figyelték, fékezték mozgalmukat. A természet- és tájvédőknek azonban a gáncsoskodások ellenére is sikerült néhány jelentős történelmi emléket, épületet, parkot, fasort és magányos fát megmenteniük, olyan értékeket, amelyek halálra voltak ítélve. Közéjük tartozik a volt boltíves cukrászda, a volt kaszárnya, a bank, a Korona Szálló épülete, a Budai-ház... Sajnáljuk és kissé szégyelljük is, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült a volt tisztikaszinót, az evangélikus parókiát és más épületeket megmenteni. Ezek mind a buldózerek áldozatai lettek, mert nálunk Somorján a hatvanas évek óta sajnos csak úgy tudtak építkezni, ha előtte mindent ledöntöttek. A buldózerpolitikát mindenütt - a szellemi életben, a városrendezésben, a tájképalakításban - alkalmazták. A somorjai zöldek most azon fáradoznak, hogy Pomlé, a Pomléi út fái és néhány magányosan álló fa mellett a temetőket, köztük a tejfalusi és a somorjai zsidótemetőt is védetté nyilvánítsák. Igaz, a zsidótemetők jelenleg dzsungelre emlékeztetnek, de tán éppen elhanyagoltságuknak köszönhetően maradtak meg itt az érdekes bokrok, fák és fűfélék, s vált a madarak paradicsomává. Elsősorban kegyhelyként kell ugyan a temetőket megőrizni, de az ott élő állatok és növények is védelmet érdemelnek. A buldózerpolitikával egyesek még mindig nem hagytak fel. Felvásárolták ugyanis a Szél utca megmaradt házait, a Csölösztői út néhány házát, a Temetősort, mert a körtvélyesi víztározóhoz „sugár-ijtat" akarnak építeni. Véleményünk szerint volna más megoldás is. Vezethet az út a kertészet felé és kanyaroghat is. Ne bontsuk le Somorjáből, ami még Somorja, ami városunk múltját őrzi. Követeljük ezért a tervezőktől, beruházóktól, kivitelezőktől, hogy vizsgálják felül döntéseiket. Ha mód és lehetőség van rá, kegyelmezzünk meg a halálra ítélt utcáknak, házaknak! A zöldek javaslata az, hogy a korábban felvásárolt még meglevő Fő utcai, Szél utcai, gazdasori régi házakat olyan fiataloknak adják el, akiknek nem kell a panelházak egyhangúsága, akik a régi házakat stílusuk megtartása mellett átépítenék, meghitt családi fészekké varázsolnák. Mi, zöldek, tehát védeni akarjuk a még védhetót. A múltban is azt tettük, de a túlerő többnyire diadalmaskodott felettünk. Most, mióta párttá alakultunk, bízunk benne, hogy politikai eszközökkel - valamennyiünk örömére .és megelégedésére - többet fogunk elérni. PONGRÁCZ GÁBOR