Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám, péntek

Hogyan lettek a Hlinka-gárdistákból „partizánok"? A Zmena című hetilap szenzációs cikke Megdöbbentő cikket közöl a Zmena című hetilap idei második száma, melyet a pozsonyi Komenský Egyetem újság író-növendékei adnak ki az össz-szlovákiai koordinácós sztrájkbizottság együttműködésével. A lap címoldalán induló, A szlovák „ellenállási" maffia: tegnapi fasiszták a vályúnál címet viselő, háromoldalas írás olyan tényekről szól, amelyek olvastán szinte a hideg futkos az ember hátán. A szerző, Milan Žitný által feltárt adatok minden képzeletet felülmúlnak. „Kik ültek, illetve ülnek még ma is a Szlovákiai Antifasiszta Harcosok Szövetsége Központi Bizottsága karszékeiben?" - teszi fel a szerző a kérdést a cikk elején, s mindjárt be is mutatja őket. „Ezt a központi bizottságot egykori hivatásos katonák, a Nemzetbiztonsági Testület és az Állambiztonsági Testület dolgozói alkotják. Sokan közülük aktív tagjai voltak a Hlinka-féle szlovák néppártnak. A bizottság élén Samuel Kodaj, a keleti katonai körzet egykori parancsnoka áll, Bil'ak védence. Még ma is az SZNT képviselője. Mint Bil'ak visszaemlékezéseiből megtudjuk, Kodaj tábornok 1967 decemberében készen állt egy katonai puccs végrehajtására a Novotný-kormány ellen, Bil'ak javára. Kodaj, mint a kemény vonal képviselője, dicsérően nyilatkozott az 1988. március 25-ei pozsonyi békés tüntetés brutális szétveréséről. Kodaj úr, akinek az sznf-ben betöltött szerepe máig tisztázatlan, 11 ezer koronás nyugdíjából éldegél. " Helyettese az a Jozef Vadovický, aki 1969-ben a Nemzetbiztonsági Testület főparancsnoka lett, a „konszolidáció" időszakában főtisztogató a rendőrségen. Kenyéradója, az antifasiszta szövetség központi bizottsága akkori alelnöke, Peter Dudáš, a szlovák „ellenállási" maffia másik oszlopos alakja, a Hlinka-gárda egykori tagja, akinek lelkén sok partizán és felkelő halála szárad. Dudáš a felszabadulás után a CSKP KB politikai dolgozója, sok tisztség viselője, különböző kitüntetések tulajdonosa. Jelentkeztek azonban az igazi partizánok, akik figyelmeztették a kormányt: Dudáš nem az az ember, akinek kiadja magát. Az állami és pártszervek azonnal „cselekedtek". Természetesen azok ellen, akik Dudáš viselt dolgait kiteregették. A támadást Ján Janik vezette, a KB akkori titkára. (Jelenleg az SZNT képviselője.) A vizsgálat vezetésével Daniel Futejt bízta meg, a KB osztályvezetőjét, aki Dudášnak funkciót adott a partizánszövetségben. S ki volt Futej? A Hlinka-gárda rohamosztagának egykori tagja. 1945-ben fogták el a szovjetek, ahhoz a Ján Králikhoz hasonlóan, aki „érdemeiért" a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke lett. S ha még nem futkos kellőképpen a hideg az olvasó hátán, folytassuk a többiekkel. Itt van például Štefan Feja, aki a Dudáš ellen folytatott vizsgálat idején a szövetség központi bizottsága titkárságának vezetője volt. (A vizsgálati eljárást, annak ellenére, hogy sok becsületes partizánt kirúgattak az állásából, végül a nagy nyomás kényszerére kénytelenek voltak megejteni.) Feja beismeri, hogy Dudáš sosem volt partizán, s a partizánbrigád névjegyzékébe utólag, 1946-ban ő jegyezte be. A vizsgálat eredménye? „ Dudáš sosem vett részt az ellenállásban. " Ennek ellenére egy haja szála sem görbül. Emil Slaninka, a keménykezű állambiztonságis, Vadovický besúgója, ez utóbbi parancsára járja a járásokat, s megfélemlíti a becsületes partizánokat, ne lépjenek fel Dudáš ellen. Slaninka szintén „begyűjtött" néhány kitüntetést, holott sosem volt partizán. Štefan Orlík: a Képzőművészeti Főiskola egykori gazdasági főnöke, pártalapszervezeti vezető, a Szlovák Állam idején a csetneki csendőrőrs parancsnoka. Bizonyított a részvétele a besztercebányai mészégetőben, a Szlaboson és Rozsnyón elkövetett kivégzésekben, ahol 32 partizánnal végzett. Hatvanegy rozsnyói partizán tiltakozik, hiába. Jozef Hanzely: az SZLKP városi bizottságának egykori titkára, annak előtte a TOT nevű német katonai szervezet tagja. Orlík és Hanzely, valamint Králik ellen nyilvánosan is fellép, 25 aláírással nyomósítva érveit, Štefan Koprda. De vajon mi baja történhetett volna Hanzelynak, amikor ö javasolta kitüntetésekre Kodajt? Annak a Hanzelynek, aki még a barátnőjének is elintézte a 255/46-os paragrafust? A Bil'ak-féle doktrína nem tűrte „a párt egységének megbontását", inkább azokat üldözte, akik igazságot követeltek. Az utolsó „bonbon" a csomagban, amint a szerző írja, Rudolf Leška, aki a Szlovák Állam idején a Hlinka-gárda rohamosztagának tagja, 1945-ben fogták el, mikor Bécsbe akart szökni. Még ugyanabban az évben belép a kommunista pártba, pályája felfelé ível. Mint az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának dolgozója, foggal-körömmel védi a húskombinát akkori igazgatóját, Jirkát, akiről kiderült, hogy a német Nemzeti Szocialista Párt tagja volt. Az esetet RuTisztelt Szerkesztőség! írok. S most már nincs bennem az a kérdés, ami pár hónappal ezelőtt: Kinek és hová?! Tudom, egy vagyok a sok közül, akinek ugyanilyen bánata, fájdalma, magába ragadt érzése van, csakhogy most már nem kell, hogy egyedül éljen vele. Megosztom hát mindenkivel! A régi mondás találó: egyszer csordultig lesz a pohár... s most itt állok csordultig betelt pohárral várva -, ugye most már elmondhatom?! Értelmiségi családból származom, s mint apró gyermek büszke voltam, mert úgy gondoltam apám az, aki elítéli a rosszakat és mindig megvédi azt, aki jó. Nem rajtá múlott, hogy így legyen... Aztán ahogy nőttem, úgy gondoltam, talán még nekem is sikerülhet, és főiskolát is végezhetek. Csakhogy apám nem „segített" (tán rosszak voltak az elvei?) s ráadásul a felvételi vizsgán is kerek perec megmondták, hogy ha tanulni akarok, azt előbb kell intézni. Mint gyerek háborogtam és nehezteltem szüleimre, merthogy minden szülő „megteszi a magáét", hogy gyermeke főiskolára kerüljön, csak az én szüleim ülnek babérjaikon és várják - lányuk mégis bizonyít majd. Nem értettem, hogy apám miért ilyen naiv - vagy valóban hitte azt, amit mond? Mindenesetre a főiskolára nem vettek föl. (Hogy miért? A kérvényemre ezt írták: Inteligencia - neprijať - OV KVV, hely és név.) Azóta férjhez mentem, két gyermekem van, s a gondok, amikről írok, lehet, újból a felszínre jönnek. Azzal nyugtatom magam, hogy én nem engedem, hogy gyermekeim fölött majd így ítélkezzenek. Vagy most már félnem sem kell - a demokrácia jegyében ez is másképpen lesz majd? Tisztelettel: Kerekesné Csaba Blanka, Fülek A napokban egyre többet olvasok az óvodákról, hogy nyílik több magyar nyelvű osztály, ami nálunk is kellene. Jelenleg csak egy magyar nyelvű óvoda és iskola van városunkban, ami túlzsúfolt. Mivel fiam márciusban lesz hároméves, engem is érdekel, hogy lesz-e itt is több osztály. Szerintem, ha minden szülőt megkérdeznek, milyen óvodába, iskolába járatná gyermekét, többen válaszolnának úgy, mint én is: magyar nyelvűbe, csak legyen hely. A mi környékünkön (Vág lakótelep) is van több óvoda, de természetesen mind szlovák nyelvű, és az egyik csak tíz méterre van a lakásunktól. De hiába van közel, ha sajnálom gyermekemet beíratni oda, hiszen semmit sem tud szlovákul. i Semmit sem tudok arról, hogy itt is nyílna több osztály (a Galántai járásban). Tisztelettel: Balogh Lídia, Vágsellye dolf Rohlíček, az SZLKP pozsonyi II. körzeti bizottságának titkára vizsgálja. Leška pártbüntetést kap, amelyet hatvannyolcban törölnek, ezt követően az SZLKP KB Moszkvába küldi tanulni. Viszszatérve a Szlovákiai Lakásszövetkezetek elnöke lesz. '79-ben második pártbüntetését kapja, mivel tizennyolc milliós mankót állapítanak meg nála. Később további 460 ezer koronával nem tud elszámolni. Mindezek ellenére mindvégig a vályú közelében marad, illetve^ egyik vályútól a másikhoz helyezik át. Ő sem ütheti meg a bokáját, hisz olyan jóbarátok védik, mint Rudolf Netík, az SZLKP KB gazdasági osztályvezetője, Jozef Lenárt „keresztfia", vagy Dominik Sládek, az egykori gárdista, a nyugat-szlovákiai nemzetbiztonsági testület káderese. Ez utóbbi hiába tüntetett el sok kompromittáló iratot Leška gárdista múltjáról, akiről köztudott, hogy akkor is tagja volt a rohamosztagnak, amikor a nyitrai helyőrségből szökött, a partizánokhoz igyekvő katonákat fojtottak a Nyitrába. „Ez a kis minta a latrok nagy kollekciójából csak a jéghegy csúcsa" - írja a szerző. „A legnagyobb gaunerek a legfontosabb politikai funkciókba kerültek, ahová a rokonaikat és barátaikat is bejuttatták. Az ötvenes évek úgynevezett politikai perei nem voltak mások, mint harc a klánok között a nagyobb hatalomért s a mélyebb vályúért." Az amerikai maffiához hasonló struktúra a szerző szerint nem véletlen, csupán a vezető szerep mikéntjében találunk eltérést, s a nómenklatúra rendszerében, amellyel a hazai lumpok legalizálták gaztetteiket. „Nem hagyhatom ki a sorból a „szlovák keresztapát", Gustáv Husákot sem, az sznf legnagyobb meghamisítóját, a helyi klánok legfelsőbb koordinátorát. Az ö bűnei annyira szerteágazóak, hogy külön feldolgozást érdemelnek." Milan Žitný cikkét, anélkül, hogy minősítenénk (az általa felmutatott tények magukért beszélnek), azért tartottuk fontosnak ismertetni, mivel - mint a szerző is jelzi - a klánok és „családok" struktúrája jelen pillanatban is létezik, s az, „expartizánok" csak az alkalomra várnak, amikor ismét elkezdhetnek a zavarosban halászni. Ezért közöljük a Zmena szerkesztőségi megjegyzését: 1. A közölt anyag tartalmáért a szerző a felelős. 2. Felszólítunk mindenkit, akik az ellenállásban részt vettek, akik voltak olyan bátrak és szembeszálltak a fasisztákkal, hogy ne hallgassanak, tanúskodjanak azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik a fasiszta kiszolgálók egyenruháját levetve, éveken keresztül úgy viselkedtek és viselkednek, mint ellenállók, vagy a háború után politikai tisztségeket töltöttek és töltenek be. Az ő érdekük is, hogy megtisztítsák saját soraikat, hogy megtisztuljon az egész társadalom azoktól az emberektől, akik bemocskolták történelmünket és jelenünket. (k-y) Ökológiai stabilitás és páneurópai jelleg Konkurencia a Zöldeknek Egy pártalapításról szóló hír ma már senkit sem lep meg. A környezetvédelem iránt érdeklődők többsége viszont bizonyára felkapja fejét, ha azt hallja, hogy az első, még a múlt év december 12-én bejegyzett ökológiai párt nem a zöldeké, és nem a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége tagjainak kezdeményezésére alakult. A Harmadik Évezred Trendje (Trend tretieho tisícročia - TTT) magát egy új, humánus dimenziókban gondolkodó és politizáló, racionális pártnak mondja. Programnyilatkozata szerint felette áll minden eddigi gazdaságpolitikai ideológiának. Az emberi civilizáció anyagi szükségleteinek kielégítésére, alapvető érdekeinek érvényesítésére és a természeti egyensúly megteremtésére törekszik. Az ökológiai problémák megoldásának szükségességét a háború és a béke kérdésével egyenrangúan kívánja kezelni, s ezt nemcsak hangoztatni akarja, de megvalósítani is. Céljaikról a párt egyik aktivistájával, Ján Chrt'an mérnökkel beszélgettem. • Programnyilatkozatukat olvasva az a benyomásom, hogy a Harmadik Évezred trendje egy vékony értelmiségi rétegre, profi ökológusokra támaszkodó entellektüel párt lesz. Gyanúmat a hangsúlyozott régió és nemzetek felettiség, mondhatnám pánerurópai jelleg is megerősíteni látszik... - Lehet, hogy kül- és belpolitikai céljaink, a nemzetek felettiség ma még az első hallásra kissé elvontnak tűnik. De mivel a környezetszennyezés nem ismer határokat, így csak közösen, nemzetközi, programmal oldható meg. Igaz, arra törekszünk, hogy pártunk elsősorban a gazdasági irányításban, a tervezésben dolgozó szakemberekből, a nemzeti bizottságok dolgozóiból, valamint azokból regrutálódjék, akik mindenképpen az ökológia és a gazdasági szféra szoros, törvények által szabályozott kapcsolatára törekszenek. Más pártokhoz hasonlóan azonban mi is azt szeretnénk, ha minél nagyobb tagságunk lenne. Tudjuk, hogy mindenütt, minden közösségnek megvannak a sajátos ökológiai gondjai, ezért szeretnénk, ha programunkat kisvárosok, utcák, eldugott települések lakossága is magáévá tenné. A zöldek jelenleg egy jóval szélesebb, a Szlovák Természet és Tájvédő Szövetség tagságára épülő tömegbázissal számíthatnak, s bírják a laikusok egy részének szimpátiáját is. Nekünk ilyen kiterjedt hálózatunk még nincs, de az ökológusok egy olyan csoportjára támaszkodunk, mely a közigazgatással és a tervezési szférával az évek hosszú során át kapcsolatban volt, s így nagy tapasztalatra tett szert. Ezek a szakemberek már régóta azon fáradoznak, hogy az ökológiai gondolkodást a gyakorlatba is átültessék. Igyekezetüket azonban a korábbi hatalmi rendszer enyhén szólva fékezte. • Megkérném, hogy röviden ismertesse alakulóban lévő pártjuk programját. - Pártunk programja megfelel az emberi civilizáció évezred végén felmerülő igényeinek. Célul tűztük ki az ökológiai biztonság megteremtését, a természeti erőforrások ésszerű kiaknázását. Egy egységes és erős, reszortok felett álló környezetvédelmi szervet és ellenőrző rendszert akarunk létrehozni. Arra fogunk törekedni, hogy a tájalakításban, a területfejlesztésben a népgazdaság irányításában vegyék tekintetbe az ökológiai szempontokat. Hatást akarunk gyakorolni tehát hazánk környezetvédelmi politikájára, s folytatva a szövetségi kormány korábbi kezdeményezéseit egy általános nemzetközi ökológiai kódex kidolgozására törekszünk. Tevékenységünket egész Európára, sőt a tengerentúlra is szeretnénk kiterjeszteni. Elképzeléseink visszhangra találtak Szófiában, Budapesten, Bécsben és az NSZK-ban is. • Nyilvánvaló, hogy pártjuk és a zöldek elképzeléseiben, céljaiban sok közös vonás van. Mégis mi az, ami elválasztja önöket? - A zöldek egyértelműen természetvédelmi programmal indulnak, s ehhez kapcsolják, ennek rendelik alá egyéb céljaikat. A mi platformunk pedig az ökológiailag optimális gazdálkodás, melynek része a természetvédelem is. Megalakulásunk, s a kapcsolatfelvétel óta állandóan hangsúlyozzuk a zöld pártok koalíciójának szükségességét, s ezt az elgondolásunkat továbbra is fenn akarjuk tartani. Sőt kezdeményeztük egy „zöld front" kialakítását is, mindennemű adminisztratív, vertikális struktúra nélkül. • Befejezésül még azt szeretném megkérdezni, hol tartanak ma a szervezésben, s az érdeklődők kitől kaphatnak bővebb felvilágosítást? - Területi központokat eddig Pozsonyban, Nyitrán, Selmecbányán, Besztercebányán, Zólyomban, Kassán és Eperjesen sikerült létrehoznunk. Pártsejtnek minimum öt tagból álló akciócsoportot tekintünk. Jó lenne, ha ilyenek Dél-Szlovákia városaiban, községeiben is megalakulnának. Érdeklődni levélben vagy telefonon a párt titkárságán lehet. Címe: Ústredný sekretariát TTT, nám. SNP č. 13, 969 00 Banská Štiavnica. Telefonszámuk: 0859, 218 06. POMICHAL RICHARD I Wettnmrent kšt&iM Csak szebben harangozzon... Azért tetszenek nekem a házilag gyártott plakátok, mert köntörfalazás nélkül közlik szerzőik véleményét. A bűnt bűnnek nevezik, nem pedig tévedésnek, és nem fogyatékosságnak minősítik a hibát. És így tovább. Ugyanakkor gondolatokat gerjesztenek, kérdések feltevésére provokálják az embert. Mint például az a falragasz is, amelynek készítői a következő igénnyel igyekeznek hatni a közvéleményre: „Követeljük Farkaš sekrestyés leváltását. Az elégedetlen hívők". Ez bizony tűnődésre késztetett. Másokat is. Már tízen-tizenketten ácsorgunk a nem mindennapi felhívás előtt, nem messze a Virágvölgyi templomtól. Van aki csak a fejét csóválja, van aki az egészet rossz viccnek, diákcsínynek tartja, más valaki úgy tudja, hogy van itt valami suskus a harangozó körül. Egy komoly külsejű férfi pedig a kor szellemével teljesen összhangban így szól: - Hogy egy minisztert leváltanak, az még rendben lenne. Megérdemli. Az is logikus, hogy menesztik a rossz igazgatót, vagy a népszerűtlen képviselőt. De hogy egy sekrestyést akarnak leváltani... Megáll az ész. - A pénz nem minden - vélte valaki az ácsorgók közül. Azóta se hagy nyugton a kérdés. És meg-megjelenik lelki szemeim előtt a harangozó. Mégpedig Szabó bácsi képében, aki szintén sekrestyés volt. Néha-néha megengedte kettőnknek-hármunknak, hogy felmenjünk vele a toronyba, egészen a harangok közelébe. Elmagyarázta, miért nevezik lélekharangnak a legkisebbet, és elmesélte, hogyan menekítették meg a nagyharangot 1918-ban. -Gondoljátok el, ezzel akarták megnyerni a háborút. Ágyút öntöttek volna belőle... Olyan szomorúan mondta, hogy majdnem elsírtuk magunkat. Egyébként tette a dolgát, mégpedig nem is akárhogyan. A perselyt olyan komor tekintettel hordta körbe, hogy zsebünkben szinte mocorogni kezdtek a kétfilléresek. A tehetősebb gazdák pedig gavallérosabban adakoztak, mint szerették volna. - Tudod, mindig is az Isten szolgája szerettem volna lenni. De hát a körülmények. - Szabó bácsi már akár misézni is tudna - mondtam neki egyszer. Szemét az égre függesztette, keresztet vetett, szörnyülködött. -Isten bocsássa meg a bűnöd, gyerek. Nem tudod, mit beszélsz. És előadást tartott az oltáriszentség misztériumáról, meg az egyházirend szentségéről. Gyorsan kivette zsebéből a portörlőt, és fényesíteni kezdte a rézgyertyatartókat. Makacsul tartják magukat a gyermekkori emlékek. Azóta se tudom elképzelni, hogy más is lehet egy sekrestyés, mint amilyen Szabó bácsi volt. Földművelés közben se feledkezett meg egyházi mivoltáról; mindig templomi énektől volt körülette hangos a határ. Másnap megint a Blumentálitemplom táján volt dolgom. Ezúttal is ott álltak néhányan a felhívás körül, és az egyikük évődve ezt mondotta: - Talán megitta a misebort. - Lehet, hogy a belügyesek beépített embere volt, és a plébánost kellett szemmel tartania... - Vagy új, ambiciózus harangozójelölt van a láthatáron - mondotta a harmadik. Röviden még véleményt cseréltünk róla, hogy egyáltalán le lehet-e valakit így váltani, meg hogy etikus-e, hogy éppen egy sekrestyés esetében teszik fel így, népítéletszerűen a kérdést, továbbá, hogy nem a plébános lenne-e a legilletékesebb a kérdés eldöntésére, amikor megszólalt egy járókelő: - Lehet, hogy leváltják. Elvégre lemérhető, vhogy megitta-e a misebort. Tudja a plébános, hány misét tart évente, és azt is tudja, mennyi misebor fogyott el. Lehet, hogy valóban van egy ambiciózus harangozójelölt a láthatáron. Csak szebben harangozzon, mint az elődje. Azt kell szemügyre venni, egyáltalán tud-e harangozni. TÓTH MIHÁLY ÚJ szú 4 1990. I. 11.