Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-18 / 15. szám, csütörtök

Bős-Nagymaros pro vagy kontra? A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdésében hathatósan működött a propagandagépezet, és a tömegkommunikációs eszközök is gyakorlottan váltogatták a mély hallgatás, valamint az uszító szitkozódás politikáját. Ez előbbit az időközben felmerült hiányosságok eltussolása végett, az utóbbit a magyar partner „inkorrekt viszonyulása" miatt alkalmazták. Ki ne emlékezne az elhangzott vádakra, melyeket a „hatásos propaganda eredményeként" néhány honpolgárunk, _ főleg tisztségviselőink szájából annyiszor visszahallottunk. Miszerint Magyarország, önkényesen felrúgva a nemzetközi szerződések alapelveit, önös érdekei miatt veszélyezteti a nagy mű létrejöttét, s még arra sincs tekintettel, hogy ezzel a lépésével gazdasági csődbe sodorhatja hazánkat. E szólamok hallatán többen szinte kötelességüknek érezték a gyűlölködést. Már csak azért is, mert a másik fél érveit és indokait kellő pontossággal tolmácsolni - elfelejtették. Persze mindez már a múlté. Időközben e téren is változott a dolgok állása. Dienstbier külügyminiszter kijelentéséből, miszerint, ami nem ökológikus, az nem gazdaságos, sok mindenre lehet következtetni. Ám egyelőre csak következtetni, hiszen a vízlépcsőrendszer építésének leállításáról nem született határozat. Sőt mi több, kormányunk mintha az építkezés folytatása mellett voksolnaALegalábbis csehszlovák részről. De hogyan viszonyul e fejleményekhez az érintett terület lakossága? A jelek arra mutatnak, hogy megelégelték kirekesztettségüket az őket annyira érintő „nagypolitikából". Mivel véleményükre eddigien nem volt kíváncsi senki, úgy döntöttek, hogy írásban tájékoztatják a szövetségi kormányelnökét nézeteikről és követeléseikről. A határozat kidolgozására és elfogadására a január 12-én Somorján megrendezett, Bős-Nagymarossal kapcsolatos nyílt vitafórumon került sor. Az egybegyűltek figyelemmel hallgatták végig a meghívott szakemberek felszólalásait. Különösen nagy tetszés fogadta Pavel Šremer független környezetvédő beszédét, aki nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy az itt élők megszűntek passzívan figyelni a „posztsztálinista idők e lehetetlen koncepcióját", s jövőjük érdekében végre tisztán szeretnének látni e kérdésben. Rámutatott arra is, hogy a bősi vízerőmű egyáltalán nem felel meg a táj jellegének, üzemeltetése pedig súlyos ökológiai és egyéb károkat idézne elő. Megemlítette egy európái méretekben egyedülálló nagyságú, magyar-csehszlovák-osztrák nemzeti park létrehozásának lehetőségét a Duna mentén. Véleménye szerint a vízerőmű építését az ügy teljes felülvizsgálásáig le kellene állítani és konzerválni mindaddig, míg a szakbizottságok befejezettnek nem tekintik munkájukat, s egy nemzetközi tárgyalás keretében, természetesen a magyar kormány részvételével, nem döntenek a vízerőmű további jövőjéről. Pavel Šremer a szlovákiai alakuló Zöldek Pártjának támogatásáról biztosította a tiltakozó lakosságot. Dr. Miklós László kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia biológiával és ökológiával foglalkozó kísérleti intézetének a munkatársa vázlatosan rámutatott a vízerőmű üzemeltetése által bekövetkezendő változásokra a vízháztartásban, valamint az ebből adódó ökológiai' problémákra. Kifejtettig hogy a Somorjától Aranyosig húzódó területen a talajvízcsökkenés eredményeként fellépő évi terményveszteség elérné a 200-250 millió koronát. Az egyes területeken fellépő talajszikesedés súlyos problémák okozójává válna. Ján Lehocký, a Vízgazdálkodási Tudományos < Kutatóintézetből a Csallóköz ivóvízkészlet szempontjából kiváltságos helyzetére mutatott rá. Elmondta, hogy az itt fellelhető rendkívül jó minőségű vízmennyiség Szlovákia mintegy 40 százalékát képes ellátni ivóvízzel. - Ám az ötvenes években beindított iparosítás, a mezőgazdaság kemizálása a 60as, 70-es években rendkívüli mértékben elszennyezte folyóinkat. Napjainkra részben sikerült felszíni vizeinket megtisztítani, viszont a nagy mennyiségű iparihulladék nem bomlott le, hanem lerakódott a folyók medrében, a kavicsrétegekben. Ha az erőművet beindítanák, a felduzzasztott víztömeg, a megemelkedett vízszint következtében óriási erővel nyomná beljebb ezt a szennyeződést a kavicsrétegekbe, miáltal bekerülne a talajvízbe. Volt időszak, mikor na'ponta 20 tonna kőolajterméket engedtek a Dunába, - mondotta Ján Lehocký. František Lahoda mérnök, a másik fél, a beruházó képviselőjeként lépett a mikrofon elé. Többek között ecsetelte a vízlépcső hasznosságát, a vízerőmű üzemeltetésének veszélytelenségét. Beszélt a tervek megalapozottságáról, a várható haszonról. Ám úgy tűnik, Somorja, s a környék lakosainak bizalmát a beruházók elvesztették. A lakosok hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy a kertelések, az ámítások korszaka lejárt. Nem bíznak a szakemberekben, s még kevésbé bíznak az építkezés minőségében.' Azt tartják, mindmáig jogtalanul kockáztatták az életüket, szülőföldjük jövőjét. Az est második felében a lakosság kérdései szinte záporesőként hullottak a meghívottakra. Tőlük várták kétségeik eloszlatását, bizonytalanságuk mégszüntetését. Ki téríti meg az építkezés által okozott káraikat? Ki adja vissza a kiirtott erdőket, az egykor csodaszép tájat? Ki hozza vissza a félelemből, vagy kényszerből eltávozott fiatalságot Doborgaz, Vajka és Bodak községekbe? Ki adja vissza lelki békéjüket, nyugodt álmukat, melyektől a föléjük tornyosuló víztömeg bénító tudata fosztotta meg őket? Az emberek kérdeztek. A teremben hol felparázslottak, hol elcsitultak az indulatok. Mikor egy esetleges gátszakadás veszélyét vetette fel valaki, néma, várakozással teli csend ülte meg a termet. Lahoda úr beszélni kezdett a mentési tervekről, arról, mire számíthatnának egy ilyen helyzetben a lakosok. Válaszul gúnyos szavak reppentek fel innen is, onnan is, de legtöbben csupán magukban mosolyogtak. Kicsit keserűen, kicsit csodálkozva. Talán azon csóválták fejüket, hogy ekkora együgyűséget feltételez róluk ez az ember. Róluk, kiknek már a dédapáik, s az ükapáik is pontosan tudták, hogy a közelükben hömpölygő folyó milyen nagy úr. Ha kedve úgy tartja, bőségesen ad, de a szeszélyéi kiszámíthatatlanok. - Tudja maga egyáltalán, milyen az, ha a feje fölött kilenc méteres magasságban tornyosul a víz? Ha egyszer így hajtaná le a fejét, megtudná, hogy milyen érzés! Méghogy menteni! Mit, kit lehet akkor menteni, ha ez a víz zuhanni kezd? - reppentek fel innen is, onnan is a megjegyzések. Nem irigyeltem Lahoda urat. Látványosan csatát vesztett. S vele egy koncepció is. „A posztsztálinista idők e lehetetlen koncepciója" - ahogy Šremer úr mondotta. A kormány alelnökéhez címzett határozat megszavazása, - melyre az összejövetel -záróaktusaként került sor - mintha még nyomatékosabbá tette volna ezt a bukást. Ezen az estén a lakosság diadalmaskodott az eddig megfoghatatlannak és megfellebbezhetetlennek tartott felsőbb akarat felett. Talán maguk sem jöttek rá, de megsimogatta őket a demokrácia szellője. S hogy ebből a szellőből egyszer szél kerekedjék, hinniük kell, hogy ez csak rajtuk múlik. Hogy aztán soha, senkinek se kelljen úgy hazaindulni, ahogy avajkaiaknak, doborgaziaknak, bodakiaknak - félelemmel, a kilencméteres vízfal árnyékába. HORVÁTH GABRIELLA &JSZÚ 1990. I. 19. FEKETE MARIAN A kép nem a Holdon, hanem az egykori ártéri erdők helyén készült. (Gyökeres György felvétele) VASIL MOHORITA: Valóban alapvető megújulást akarunk A Nové slovo mal száma érdekes beszélgetést közöl Vasll Mohoritával, a CSKP KB első titkárával. Az alábbiakban az Interjú általunk legfontosabbnak vélt részelt Ismertetjük. • Tavaly decemberben került sor az SZLKP és a CSKP rendkívüli kongresszusára. Véleménye szerint ezek a tanácskozások teljesítették-e feladatukat? - Azt tartom fontosnak, hogy nem következett be pártszakadás, mert ilyen veszély fenyegetett. Úgy vélem, a tanácskozás feladata az volt, hogy a küldöttek olyan alapvető dokumentumokat fogadjanak el, amelyek lehetővé teszik a párt működését a soron következő kongresszusig. Ezt a feladatunkat teljesítettük. • Véleményünk szerint azonban a kommunista párt továbbra is válságban van. Az irányítás hagyományos struktúrái megszűntek, újak nem léptek helyükbe. Ugyanakkor minden elvesztegetett perc drága, mert súlyos következményekkel jár. Ezt vajon tudatosítja a párt mai vezetése? - Ezt a helyzetet nem lehet nem tudatosítani. Különösebb választási lehetőségünk azonban nincs. Egyszerűen lehetetlen megmaradnunk az eddigi struktúráknál. Ami elavult, ami lejáratta magát, azt végzetes lenne felélesztgetni. Hozzáláttunk olyan új struktúrák kiépítéséhez, amelyek teljes mértékben a modern baloldali párt megteremtését segítik elő. Mi tényleg gyökeres változásokat akarunk, nem kozmetikai simításokat. Ezen az úton az első lépéseket tettük meg. • A gyökeres átalakítás, a modern baloldali párt kiépítésének egyik komoly akadálya a párttagság egy részének konzervativizmusa. Van-e elegendő lehetőség a párbeszédre, s annak megvitatására, hogy melyek a párt megújításának hathatós eszközei? t - A párbeszédhez nemcsak lehetőség, akarat is kell. A konzervativizmus a valóságban olykor inkább valamiféle hitetlenség. A múltban nagyon gyakran hirdettünk a pártban reformokat, forradalmi változásokat, különböző kampányokat, s aztán a tagság rádöbbent, hogy az illetékesek csak a cégtáblát akarták átfesteni. A hitetlenségnek tehát, sajnos van reális alapja. Ennél sokká! veszélyesebb azonban azoknak a szinte prpgramszerú konzervativizmusa, akik az új helyzetben elvesztették azokat a pozíciókat, amelyekre képességeik és végzettségük alapján nem volt joguk. Ok természétesen tíz körömmel ragaszkodnak a múltbeli állapotokhoz, nem fogják fel, vagy nem akarják megérteni a változások szükségszerűségét. Más kategóriába tartoznak viszont azok az egyszerű, becsületes párttagok, akik megszokták, hogy mindig fentről kapják az utasításokat, s ezeknek megfelelően kell viselkedniük. Ók is nehezen tájékozódnak a mai megváltozott helyzetben. • A pártapparátus minden szinten csődöt mondott. Emberiességi szempontból viszont súlyos kérdésnek számít, hogy mi lesz azzal a több mint nyolcezer munkatárssal, akiknek menniük kell a pártapparátusból? -A helyzet emberi szempontból tényleg rendkívül kellemetlen, magam is teljes mértékben átérzem, hiszen az átszervezés egyik irányítója vagyok. Más választásunk azonban nincs, mert nem lehét szavakban a párt megújulását hirdetni, s közben azon mesterkedni, hogy a régi struktúra megmaradjon. Március 31-ig a pártapparátust több mint 80 százalékkal csökkentjük, a központi pártszervben ez az arány 77 százalék. Nem szabadna megfeledkezni viszont arról, hogy a pártapparátus nem minden tagja volt rossz és tehetségtelen, habár a gyakran direktív, bürokratikus irányítás nagyon megkötötte a kezüket. • Az embereket ma rendkívüli mértékben érdekli a párt gazdálkodása, anyagi helyzete is. - Őszintén megmondom, hogy a párt gazdálkodása, anyagi helyzete ma még egyszerűen áttekinthetetlen. Hihetetlen, hogy azok a CSKP egykori tisztségviselői, akik meghatározó módon szóltak bele a gazdasági folyamatokba, és befolyásolták azokat, a párt gazdálkodásában megtűrték vagy nem vették észre a súlyos rendetlenséget. A mi feladatunk, hogy lépésről lépésre rendet teremtsünk, s a pártot a megváltozott és változó társadalmi körülmények között anyagi szempontból is működőképessé tegyük. Nagy önállóságot nyújtunk e téren is az alapszervezeteknek. • A párt új programjáról és szervezeti rendjóról most kezdődnek meg a viták, eszmecserék. Véleménye szerint milyen lesz a megújult kommunista párt arculata és programja? -Olyan modern baloldali pártot szeretnénk létrehozni, amelynek nagy belső demokráciája lesz. Minden olyan ember tagja lehet a pártnak, aki azonosul azokkal a humánus gondolatokkal és eszmékkel, amelyek a szocialista értékekre épülnek. Demokráciát, szociális igazságosságot akarunk, az emberek között korrekt, tisztességes kapcsolatokat. Küzdeni fogunk azért, hogy minden ember hozzájuthasson azokhoz az értékekhez, amelyet civilizációnk megteremtett. Szabad gondolkodású, szabad emberek pártja akarunk lenni, amelyben a politikai gondolkodásmód és az értékrend köt össze bennünket, s nem a félkatonai bürokratikus rendszer béklyózza meg gondolkodásunkat, tetteinket. • A megújuló párt miként kapcsolódik be, vagy szeretne bekapcsolódni a pluralista rendszer kialakításába? - Részt vettünk a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács átalakításában, az új kormány összeállításában, éspedig merőben más pozícióból, lemondva vezető szerepünkről. A sajtó és sok ember azonban minderről nem nagyon akar tudomást venni, a kommunista pártot a november 17-e előtti arculatában, struktúrájában láttatja, holott mi tényleg alapvető megújulást akarunk, nem óhajtunk visszaesni a múlt súlyos hibáiba. • Milyen a párt kapcsolata más, most formálódó baloldali mozgalmakkal? * -Minden baloldali tömörüléssel és párttal szeretnénk együttműködni, a Kommunisták Demokratikus Fórumával is. Az együttműködést persze, mindkét részről akarni kell. Én úgy érzem, hogy a Kommunisták Demokratikus Fóruma ma még bizalmatlan nem csupán egyes tisztségviselőkkel, hanem az egész párttal szemben. Pedig nagy hiba lenne, ha nem tudnánk egy asztalhoz ülni. Tervezzük olyan folyóirat kiadását, amelyekben fórumot kapna minden baloldali mozgalom. Mi készek vagyunk a konstruktív együttműködésre, további baloldali, sót más progresszív erőkkel is. • A reális helyzet viszont az, hogy a társadalomban ma nagy a bizalmatlanság a kommunista párttal, a kommunistákkal szemben. Miként készül a párt a választásokra? - Nem lesz könnyű dolgunk, az biztos. Csak azt tehetjük, hogy mindennapi munkánkkal, tetteinkkel igyekszünk meggyózni a kétkedőket, a hitetlenkedöket. Lemondtunk minden kiváltságunkról, s tisztességes küzdelemben szeretnénk tisztességes helyezést elérni a pártok vetélkedésében, a választók értékrendjében. A szép szavak ebben ma már semmit sem jelentenek, nekünk új programmal, új tartalommal kell a közvélemény, a választódé lépnünk. Olyan modern alapelvekre kell építenünk a pártot, amely képes megfelelni a századvég és a jövő évszázad kihívásainak, s méltó lesz minél több ember bizalmára. Csak ilyen programmal lehet esélyünk az idei és az elkövetkező választásokon.