Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-15 / 50. szám

Vasárnap 1989. december 17. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.24, nyugszik 15.46 Kö- zép-Szlovákia: 07.31, nyugszik 15.53 Nyugat- Szlovákia: 07.37, nyugszik 15.59 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 21.23, nyugszik 10.42 Közép-Szlovákia: 21.30, nyugszik 10.49 Nyugat- Szlovákia: 21.36, nyugszik 10.55 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LÁZÁR - KORNÉLIA nevű kedves olvasóinkat • 1749-ben született Domeni­co CIMAROSA olasz zeneszer­ző (t 1801) • 1859-ben szüle­tett Nyikolaj Nyikanorovics DUBOVSZKOJ orosz festő (t 1918). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL JELKÉPEK NÉLKÜL Kövesdi Károly jegyzete VÍZÉPÍTÉS, STRUCCPÁFRÁNY ÉS BAZALTORGONA Pomichal Richárd riportja Palócföld kincseiről KÉZFOGÁSOK- MELEGE Küzdelem a létért a Őesky Krumlov-i Sumava Agrokombinátban- Kádek Gábor riportja TÚLSÓKAT AKARUNK? Vita a fiatal családok helyzetéről MEGHALLGATJUK EGYMÁST? Fekete Marian írása SZELÍD MADÁRKÉNT... Dusza István írása BETLEHEMI ÁLLATOK Déry Tibor novellája A SZERETET BÁSTYÁI Szabó G. László beszélgetése Hegedűs D. Gézával CSALÁDI FOTÓ Marina Liszocskina leningrádi riportja 1 Levelek Vélemények Féladó nélkül Rohanok a postára, hogy még aznap útra keljen a névnapi üdvözletem. Órámra pillantva nem volt okom az aggodalomra, mivel az ipolysági (Őahy) posta délután 16.30-ig van nyitva. Veszem a tollat, s írom a képeslapot. Ám a postás néni türelmetlen. Az órám éppen 16-ot mutat. A hölgy kinéz a félig már leeresztett ablak mögül, s így szól: „Na meglesz már az a levél?!“ Értetlen arcot vágva, reszkető kézzel adom neki a borítékba bújtatott képeslapot. Vajon miért siettetett? Méghozzá annyira, hogy elfelejtettem aláírni a lapot! Hogy ki a hibás? Talán én, mert pontban négy órakor mentem a postára? Ezentúl majd elkéredzkedem az iskolából előbb, habár a posta délután fél ötig van nyitva. . -ásk­Megtelt a busz Sebök Lászlóné Írásának, illetve az Új Szó november hetediki számában a sofőrök véleményének olvasása után az emberben felvetődik a kérdés: milyen messze is vagyunk még a kulturált utazástól. A mai autóbusz-közlekedést mindinkább a tömött utaste­rek, ideges és fegyelmezetlen utasok, az udvariatlan és sértödékeny sofőrök jellemzik. Legalábbis én ezt tapasztalom. Nem tartom igazságosnak, hogy az utasok az autóbuszokban egyformán fizetnek az ülő- és állóhelyekért: Mindig irigyeltem azokat az útitársaimat, akik ugyanazért a pénzért ülőhelyhez jutottak, amiért én épp hogy felfértem a tömött autóbuszra. Egy hétvégén a Magas-Tátrában voltam a munkatársnőimmel. Hazautazásunkkor a Csorba-tóról nagyon udvarias autóbuszsoförrel ismerkedtünk meg. Mivel zuhogott az eső, hamarabb felengedett az autóbuszba, vigyázott táskáinkra, míg elmentünk ebédelni. Célba érkezésünk előtt a rimaszombati (Rimvaská Sobota) busz­megállónál legalább 60-70-en várakoztak, többnyire középiskolások, akik Zvolenba és Banská Bystricába utaztak vissza. A fiatalok megrohanták az autóbuszt. A sofőr kétszer is figyelmeztette őket, s mivel hiába, abbahagyta a jegyeladást és lezárta a buszajtó egyik felét. így aztán csak egyenként szánhattak fel. A végére maradtak a pórul jártak. Még vagy húszán várakoztak felszállásra, amikor a sofőr kijelentette, hogy nem vesz fel több utast. Pedig még felfértek volna. Nem tudom, mikor jött a következő autóbusz, vagy vasárnap lévén, volt-e későbbi járat. A következő héten péntek délután Banská Bystricáról szerettem volna hazajutni Losoncra (Lucenec). Ebben az időpontban több autóbusz is indul. A megállónál mintegy 150-200-an, többnyire diákok várakoztak az első járatra, ^s a tolongás felülmúlt minden elképzelést. Szerencsésen feljutottam a buszra. A sofőr fennhangon „ válogatta az utasokat. Aki a végállomásra, Losoncra utazott, minden további nélkül kapott jegyet. Aki viszont Zvolenba, vagy a környező falvakba, azokat leszállította. Miután az utasok jól összepréselődtek, bezárult az ajtó. Pedig még jócskán tolongtak a felszállóhelyen. A sofőr odaszólt nekik, hogy majd jöhetnek a következő járattal egy óra múlva. Ahogy a két esetből is kitűnik, nem kevés múlik a sofőrökön. Bár el kell ismerni, sok a gondjuk, nagy a felelősségük. Az utazás körüli nehézségek hétvégeken vagy a hét első napján szinte rendszeresek, s ezt tudják a közlekedési vállalat vezetői is. Hiába kérik az utasok, a vállalatok, intézmények és iskolák, hogy iktassanak be csúcsforga­lom idején több járatot. Nincs miből, kevés az autóbusz, a meglévőek is épp hogy üzemképesek és persze kevés a sofőr is. így, ha utazni kényszerülünk, számolnunk kell a nehézségekkel. Legyünk embersé­gesebbek, elnézőbbek egymás iránt, mind az utasok, mind a sofő­rök. Trest'ansky Mária * * * Én is olvastam a Megtelt a busz című írást, s a tizennégy hivatásos gépjárművezető válaszlevelét, melyből kitűnik: ók a bírálatot sértőnek találják. Végre az emberek bátran mutatnak rá a hibákra. Az autóbuszvezetők nem veszik jó néven, ha többet foglalkoznak velük az újságok. Másokra mutogatnak, akik ,,... a munkaidő alatt a válla­lati gépkocsikat is igénybe veszik, hogy ügyes-bajos dolgaikat intézzék ...“. Azt azonban már nem vallják be, hogy általában ők sem szeretik gyalogosan intézni ügyeiket, s két járat között ide-oda furikáznak a város utcáin. Vagy hogy néha nem egyezik a viteldíj a menetjegyen feltüntetett összeggel. Ám az mindenképpen örvendetes, hogy a bírálat használt. Az újságcikk óta az autóbuszvezetők nálunk emberségesebben visel­kednek az utasokkal. Remélem, ez továbbra is így lesz. Bódi Barnabás, Tornaija (Safárikovo) E heti fotónk Zimankós hideg - mégis mosolygós arcok. Gyerekek, fiatalok, idősek áradata. Ilyen volt a Pozsony (Bratislava) Hainburg közötti múlt hét végi barátságmenet. Kézfogás - vigyázva, hogy a vasfüggöny szögesdrótja ne sebezzen. Ma már több határszakaszon nem áll fenn ez a veszély: eltűnt a drótkerítés Ausztria és hazánk között (Gágyor Aliz felvételei) Zengett a dal Húszévesen, 1968-ban más­képp képzeltem életünket. Mint a többség, én is lelkesedtem, majd amikor már nem volt sza­bad, lelkesedésem alábbha­gyott. Nem volt szabad, mégis sokáig, sokszor dúdolta» Karel Kryl nyílt, őszinte dalait, tiltako­zásul, ám megalázva. Korosztá­lyom nem feledte a dalokat. Fió­kok mélyén őriztük a Kryl-leme- zeket, magnótekercseket, hogy néha titokban mégis meghall­gassuk. A dal tovább csengett bennünk, s előfordult, megfeled­kezve az óvatosságról, dúdoltuk gyerekeink előtt is. Amikor rákér­deztek, mi ez az ismeretlen dal­lam, gyorsan másra tereltük a beszélgetést. De ők felkutatták fiókjaink titkait, s csendes esté­ken közösen hallgattuk a Kryl- dalokat. A fülbemászó gitárszóló felkorbácsolta érzéseinket, a da­lok szövege feltépte sebeinket. Alig egy hete a pozsonyi (Bra­tislava) Sportcsarnokban össze­gyűlt fiatalok az énekessel együtt énekeltek. Huszonegy év után szabadon, lelkesen. (péterfi) Q Megkérdeztük Q LUBOMÍR SUTEK kandidátust, a pozsonyi (Bratislava) Cseh­szlovák Méréstani Intézet kutatá­si igazgatóhelyettesét: • A mai Szlovákia területén a méréstan (idegen szóval metrológia) hetvenéves múltra tekint vissza, de a nyilvánosság vi­szonylag keveset tud róla. Mivel foglalkozik ez a tudományág, és milyen szerepet tölt be az ország életében?- A metrológia - például az oly hasonló elnevezésű meteorológiával, ellentétben - való­ban azok közé a tudományágak közé tartozik, amelyek nemigen keltik fel az emberek figyel­mét. Legalábbis nem úgy, nem tudatosan fog­lalkoznak vele, mint sok más, ugyancsak nem kis gyakorlati jelentőségű ágazattal. Az említett jubileum alkalmából a közelmúlt­ban nem véletlenül nyitottunk kiállítást a pozso­nyi Szlovák Nemzeti Múzeumban. Szeretnénk, ha minél többen ismernék meg munkánkat, célját, s értenék meg, miért nélkülözhetetlen mindennapi életünkben a méréstan. Aki azon­ban nem jut el a jövő év április közepéig megtekinthető bemutatóra, kérem, legalább közvetlen környezetét vegye jobban szemügy­re. Azonnal rájön, hogy csupa olyan dolog vesz körül bennünket, amelyet egyebek között mére­te is jellemez. Gondoljuk el, mi lenne, ha nem volnának egységes mértékek. A méréstan fela­data: helyesen, pontosan és egységesen mér­ni, azaz összehasonlítási alapot teremteni, hogy könnyebbé váljék a termelés, egyszerűb­bé mindennapi életünk. Ez ma már mindannyi­unk számára a legtermészetesebb dolognak tűnik, de jelentőségét szinte fel sem tudjuk becsülni. A méréstan tehát - mint az elnevezéséből is következtetni lehet - a mérések módjával, pon­tosságával, a mérőeszközök kifejlesztésével, tökéletesítésével, esetleg gyártásával foglalko­zik, de fontos területe a mértékegységek meg­határozása és a mintaegységek, azaz etalonok készítése. Érdekes, hogy a mértékek egységesítésére csak 1875-ben kerített sort 18 ország, amikor ezt már végképp szükségessé tette a technika fellendülése s a nemzetközi kereskedelem, il­letve együttműködés elmélyülése. A megegye­zést követően ezek az országok - legalábbis Európában - lehetőségeiktől függően igyekez­tek mihamarabb bevezetni egy új mértékegy­ségrendszert. Az akkor kidolgozott rendszert azóta újabb, tökéletesebb váltotta fel. Persze nem azért, hogy a méréstannal foglalkozó tudó­sok, technikusok bizonyítsák, nem tétlenked­nek, hanem mert az egyre fejlettebb technika és új tudományos ismeretek lehetővé teszik némely mértékegység pontosabb meghatáro­zását, s rávilágítanak több, korábban elfogadott meghatározás tökéletlenségére. S a méréstan­ban lépést kell tartani a világgal, mert a nemzet­közi kereskedelemben - ha ezt nem hangsú­lyozzák is - sokat nyom a latban, milyen színvonalú a partnerország méréstana. Az ugyanis magától értetődik, hogy fejlett mérés- technika nélkül egy iparág sem gyárthat pontos, jó minőségű árut, s ez fordítva is igaz: ahol az ipari termelés alacsony szintű, ott a méréstech­nikai berendezések sem érhetik el a világszín­vonalat. Csehszlovákiában az utóbbi években sajnos ennek ellenére egyre inkább leépítik a mérésta­ni szakemberállományt - mondván, ők nem hajtanak hasznot a vállalatoknak. Ez pedig oda vezet, hogy egyre kevesebb hozzáértő szak­ember végez minőségellenőrzést az ország­ban, egyre elavultabb eszközökkel. Azt. hogy ez mennyire érződik külkereskedelmünk ered­ményein, aligha szükséges különösebben bi­zonygatni. Baranyai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom