Vasárnapi Új Szó, 1989. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-25 / 34. szám
m efsz Jelen, múlt és jövő a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz-ben Hosszú időszak, négy évtized eredményeit vettük számba a minap a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz-ben. A megidézett negyven év megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítésének programjában e vidék egykori föld nélküli napszámosai és a darabka földek hozamából tengődő szegényparasztjai meglelték az érvényesülés lehetőségeit. Gyermekeik, unokáik olyan mezőgazdasági üzemet mondhatnak a magukénak, amely eredményeivel nemcsak járási, vagy kerületi, de országos viszonylatban is elismerésre számíthat. Van mit összevetni Betonozott udvar, katonás rendben sorakozó gépek, és új korszerű épületek. Gépszínek, épülőfélben lévő karbantartó-diagnosztikai és szociális központ, valamint a legnagyobb épület, a gépszerelő csarnok. Hatalmas ajtajai tárva, odabenn traktorok, tehergépkocsik és egyéb gépek körül szorgoskodnak a szerelők. Ez a szövetkezet gépközpontja. Csenkey Jenő egy Tatra motorját javítja. Érdeklődésünkre láthatóan meglepődik, de rövid gondolkodás után válasza annál határozottabb:- Én már akkor is itt dolgoztam, amikor télen fütetlen műhelyben javítottuk a gépeket, és ha esett, odakint sártenger volt, csak gumicsizmában közlekedhettünk - int fejével az udvar veié. - Édesapám is szövetkezeti tag volt, az alapítók egyike. Ha jól emlékszem, 1962-ben lehetett. A vihar megdöntötte a gabonát, és állandóan esett, összeszedtünk minden hasznavehető kaszát, és kivonultunk, hogy betakarítsuk a gépek számára hozzáférhetetlen területekről a gabonát. Édesapám kaszált, én markot szedtem. Látva fáradtságomat, biztatott: gondoljak arra, hogy volt idő, amikor ők az egész termést így aratták le. Bilakor Ferenc, a gépszerelő csoport vezetője „csak“ 1963-tól dolgozik a gépműhelyben, a változások, melyeket az itt eltöltött évtizedek alatt tapasztalt, mégis számottevőek.- Ezt a gépet össze sem lehet hasonlítani az akkoriakkal - mutat az egyik új típusú Zetorra. - Ahogy korszerűbbé váltak a gépek, nekünk is fejlődnünk kellett. Az esztergapad, a marógép, az elhasználódott alkatrészek felújítása és újak készítése, a gépdiagnosztika korszerű műszerei, ez mindmind szerves része lett a mezőgazdasági gépjavításnak. Ha arra gondolok, hogy amikor tízegynéhány éves koromban nagyapám maga mellé vett a lovaskocsira, hogyan nézett ki a műhely, hát van mit összevetni.- Bizony van, hiszen valóban óriási a fejlődés - veszi át a szót Balián László, a gépszerelő egység vezetője. - Aki itt érvényesülni akar, annak sokoldalú képesítéssel kell rendelkeznie. Ezért cserébe biztos megélhetést és megfelelő szociális ellátást kapunk. Talán jobbat, mint más nép- gazdasági ágazatok hasonló munkahelyein. Szavak, melyeknek súlya van, s amelyeket a meggyőződés formál. Az ifjabb Balián László rövidesen szintén itt lép munkaviszonyba, ahol annak idején az édesapja kezdte. A somorjai gépközpont kapujából önkéntelenül visszapillantok, hogy még egyszer szemügyre vegyem a nagyüzemi méreteket. Még nem sejtettem, hogy néhány kilométerrel odébb, egy másik központ, a bacs- fai (Bác) kapujában hasonló élményben lesz részem. A parkszerű fás-füves területen hosszú, kétoldalt virágágyással övezett betonút fut végig. A kaputól balra takaros házikó, előtte virágoskert, s a tarka színekben pompázó virágok között kicsinosított hintó emlékeztet a múltra, harmonikus egységben a környezettel. Állattenyésztési üzem - adja tudtomra a bejáratnál látható felirat. A tetszetős külseje alapján lakóháznak vélt központi épületben az irodák mellett öltözők, mosdók és zuhanyozók vannak azok számára, akik a hosszú betonút végében látható épületek „lakóinak“ viselik gondját: a 650 kocának és az évente itt születő közel tizenkétezer malacnak, amíg el nem érik a 45 kilogrammos súlyt, amikor megkapják a törzskönyvezett tenyészsüldő „rangot“. A piacon jól fizetnek értük. Az itt dolgozó Bitera Valéria a rendezett környezetet dicséri, a körültekintő szociális ellátást és gondoskodást, Botló Endre telepvezető pedig arról beszél, hogy a számin tógéppel irányított termelés sokoldalúan segíti munkájukat, az eredmények javításáért kifejtett emberi igyekezetét.- Ez a telep a hozraszcsot-egység egyik 89. Vili. 25. önelszámoló minikollektívája, akárcsak ÚJ SZÚ a gépszerelő központ, és valamennyi munkahely a szövetkezetben - tájékoztat Pisch László mérnök, kandidátus, a szövetkezet elnöke. - Az ösztönző bérezési forma teljes egészében érvényesül. Nemcsak a termelésben, hanem még olyan területeken is, mint például a szépítése. A legjobb kollektívákat jutalmazzuk, de például évelő virágokat a közös pénzéből csak egyszer veszünk. Az átteleltetés, szaporítás a kollektíva tagjainak a feladata.- Es aki nem hajlik a jó szóra, vagy a munkában kevésbé igyekszik?- Annak a kollektíva felmond. Most is hat olyan tag ügyét tárgyaljuk, akiket a kollektívák kiközösítettek. Ismerni kell a múltat Az érdem szerinti munkadíjazás gyökerei 1973-ba nyúlnak vissza, amikor a Somorja környéki szövetkezetek egyesülésével létrejött a Kék Duna Efsz.- A lényegében azonos feltételek mellett, de különböző eredménnyel gazdálkodó szövetkezeteket csak a belső önelszámolással lehetett azonos szintre hozni, hogy a jobb kollektívák ne dolgozzanak a gyengébbekre. Ezért határoztunk úgy, hogy a munkadíjat kiegészítő részesedés négy mutató függvénye lesz. Függ az egyén teljesítményétől, a kollektíva és a munkájukkal rokon kollektívákat tömörítő önelszámoló egységek eredményeitől, valamint az egész szövetkezet gazdálkodásától. Ezt Csenkey Jenó: - Évtizedeken át fütetlen műhelyekben dolgoztunk a rendszert állandóan tökéletesítettük, és ha kell, továbbfejlesztjük. Ennek is része volt abban, hogy 1973-tól egyre feljebb kerültünk a járási ranglétrán, majd tartósan kikötöttünk az átlagon felüli eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek csoportjában- jellemezte az egyesülést követő, és lényegében ez év januárjával lezárult szakaszt a szövetkezet elnöke. Ezt az időszakot ő a negyvenéves fejlődés második - és egyben a most kezdődő harmadik szakaszra való felkészülés - időszakaként tartja számon. "Mint mondja, tudatosították, hogy nemcsak a mennyit, hanem a mennyiért szempont is lényeges, s az alaptevékenység mellett olyan kiegészítő tevékenységre is szükség van, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődését segíti. A fejlődés első szakaszát az alapítás évétől számítják, amikor - az elnök szavaival - megtanultak közösen dolgozni, s elsajátították a nagyüzemi termelés hatékony formáit. Minderről az a készülő könyv ad majd részletes áttekintést, amelyet az év végén - az alapítás jubileumi ünnepségén- olvashatnak majd a szövetkezet tagjai. Az emlékezés azzal az idővel kezdődik, amikor a környéken élő földnélküliek számára a 3-6 hétig tartó aratás volt az egyedüli munkaalkalom. A kapott éhbérböl nem lehetett megélni. A kollektivizálás kezdete itt az 1949 júniusa és 1950 decembere közötti hónapokra esett. Ekkor kezdte meg munkáját a szervező bizottság, majd megtartották a somorjai szövetkezet alapító közgyűlését. Az egyre erősödő és gyarapodó gazdaság 1961 -ben egyesült a volt csölösztói (Őilistov) szövetkezettel, majd 1973-ban a tejfalui (Mliecno), bacsfai, vajkai (Vojka nad Duna- jom) és doborgazi (Dobrohost) szövetkezetekkel gyarapodva, felvette a Kék Duna Efsz nevet.- A múlt ismerete többszörösen fontos- hangsúlyozta az elnök. - Enélkül nem lehet objektívan értékelni a jelent. A visszatekintéssel egyben elismerjük az alapítók nehéz és fáradságos munkáját. Hitük, kitartásuk példakép a jelenben is. Voltak időszakok, amikor fizetést sem kaptak, mégis hűek maradtak a mezőgazdasághoz. Kötöt- A rendszeres tájékozódás, a dolgozókkal fenntartott közvetlen kapcsolat az irányítás szerves része - tartja Pisch László mérnök, a Kék Duna Efsz elnöke. A felvételen (jobbról) Balián Lászlóval beszélget. te őket a földhöz való ragaszkodás és a hit, hogy amit elkezdtek, annak jövője van. A vajkai Vonyik Viktor, a doborgazi Pénzes József, a csölösztói Pongrácz István, a bacsfai Németh István és a többi alapító példája, kitartása kell, hogy a jelenben is ösztönzően hasson. Az előttünk álló feladatokat csak így lehet teljesíteni. Versenyben maradni A cél egyértelmű - az átlagon felül termelő üzemek sorában maradni. Nem köny- nyú, de teljesíthető feladat. Határozott program és a közös ügyért felelősséget érző tagság kell hozzá. Somorján mindez adott. Az elkövetkező időszakkal kapcsolatos el- kézelésekból kiemelt néhány példa ezt bizonyítja.- Elsősorban a vállalkozási jellegű tevékenységeket fejlesztjük. A vetőmagtermesztés és a törzstenyésztés mellett teljessé tesszük a gyökérzöldség-termesztési technológiát. A termelést tőkés exportból származó bevételeinkből gépesítjük. A szőlészet a csemegeszőlő termesztésével növeli bevételét. A megüresedett régi istállókat klimatizált raktárakká alakítjuk, hogy a gyökérzöldséget és a szőlőt a piac igényei szerint adhassuk el. Megkezdjük a csemegeszőlő-fajták szaporítását, és a piacorientáltság jegyében fejlesztjük tovább a keménybúza termesztését. Nem a búzát, hanem a saját malmunkban őrölt lisztből készült termékeket fogjuk árusítani - összegezte az elnök. Az állattenyésztés hatékonyságát elsősorban a költségeik csökkentésével növelik. Például az új tehéntartási technológiánál mintegy hatvan százalékkal kisebb a beruházási költség, ugyanakkor ez a tartási forma állatkímélöbb és több istállótrágyát is jelent. A piacközpontúság itt is érzékelhető, ugyanis a Taurinai Szarvasmarha-tenyésztési Rendszert nemcsak alkalmazni, hanem terjeszteni, s a berendezéseit szerelni és szervizelni is fogják. Ugyanilyen piacközpontúság érvényesül a melléküzemági termelésben. Egy korona kifizetett munkadijra legalább három korona nyereséget akarnak elérni. Ha változnak a feltételek, késedelem nélkül váltani kell. Például a közelmúltban kezdték meg az iskolapadok gyárátását, de már a beszüntetést mérlegelik. Időközben ugyanis megdrágult az alapanyagok ára, a padoké viszont maradt. A központi intézkedés késik, a vállalkozás ráfizetéses. Persze minden igyekezet kevés, ha az elképzelések, tervek mögött nem állnak emberek, akik a kitűzött célokat valóra váltják. A Kék Dunában a kezdeményezés ösztönzéséről sem feledkeznek meg.- Azt mondjuk, hogy a szövetkezetesítés kezdete nehéz volt - hangsúlyozta a Kék Duna Efsz elnöke. - A dolgozókkal való személyes találkozások alkalmával soha nem felejtem el aláhúzni, hogy a jelenlegi időszak sem könnyű. Évente ötször részleggyűléseket, havonta pedig munkahelyi gyűléseket tartunk. Tájékoztatjuk a dolgozókat és mi is meghallgatunk mindenkit. Nincs olyan észrevétel, javaslat, amelyre ne figyelnénk oda, amelyet válasz nélkül hagynánk. A dolgozók így részeseivé válnak az irányításnak, szavuk és beleszólásuk van a dolgok menetébe, s ez ösztönzően hat. Akárcsak az emberről való komplex gondoskodás, ami Szövetkezetünkben a figyelem középpontjában áll. összegezve a lényeget, mindenki ismeri a feladatokat, tudja, hogy mit várunk tőle és munkájáért mit kap cserébe, fgy adott az a háttér, amelyre építve, remélhetőleg a jövőben is az élen járók sorában maradhatunk. Becsülettel folytatva az alapítók által megkezdett utat EGRI FERENC Bilakor Ferenc: - A gépjavítónak lépést kell tartania a fejlődéssel (Lörincz János felvételei)
