Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-06-30 / 26. szám
elmúlt időszak társadalmi gyakorlata kényszerítette ki a gazdasági élet demokratizálásának kérdéséhez való új típusú hozzáállásunkat, amely átfogóbb, ugyanis meggyőződtünk arról, hogy idővel némely gazdasági formák elöregednek, kiaknázták lehetőségeiket, és a szó szoros értelmében gazdaságunk intenzív fejlődésének akadályozó tényezőivé váltak. Manapság már senki sem vonja kétségbe a gazdaság, a termelés, a fegyelem színvonalának, vagyis a gazdasági mechanizmus átalakításának szükségszerűségét. Határozott a hozzáállásunk, hogy következetesen megváltozzon az, ami nem működik, és meghagyjuk tovább erősítjük azt, ami bevált. A gazdasági elmélet egyértelmű végkövetkeztetésre jutott, hogy a gazdasági folyamatok vállalati szintű irányításában hatékonyabb formákat és módszereket kell érvényre juttatni. Tapasztalati úton bizonyította élet- képességét egy nagyon fontos szabály: az elfogadott határozatok reálisak, megfelelőek és akkor a leghatékonyabbak, ha a megfelelő szinten hozzák őket - ott, ahol ezeknek a határozatoknak valóra kell válniuk. Önkormányzat - demokratikus formáció A nagyobb demokrácia és az önálló döntéshozatal az irányítás átalakításának kezdeti szakaszában fokozatosan megváltoznak a gazdasági viszonyok az újonnan megalakított állami vállalatokon belül, és ennek következtében a dolgozókollektívák áttérnek az irányítás gazdasági módszereire. A múltban több vállalati szintű probléma és negatív tendencia forrása volt az önelszámolás alapelveinek meggyengülése, amely közvetlen következménye a tervszerű irányítási mechanizmus nem kielégítő hatékonyságának. Nem lennénk következetesek, ha figyelmen kívül hagynánk, hogy az adminisztratív tervutasításos irányítási módszerek és az ilyen munkastílus csak nehezen és lassan kerülnek ki mindennapi életünkből. E módszerek felszámolásának és az új típusú gazdasági mechanizmus megteremtésének egyik eszköze a kollektívák önkormányzata, amely más, mint a dolgozók irányításban való részvételének korábbi formája. Új utak tényezői Annak érdekében, hogy megtaláljuk a dolgozókollektívák kezdeményező készségének aktivizálásához szükséges utat, feltárjuk a szociális tartalékokat és fejlesszük őket, ismernünk kell azokat a tényezőket, amelyek eddig akadályozták ezeket.-Abban az időben, amikor a fejlődés túlnyomórészt exten- zív módon haladt, teljes mértékben nem valósult meg, vagy nem lektívák nagyobb hatáskörének és felelősségének biztosításával lehet szabályozni: a munka és a feladatok egyenlő elosztása, a káderek elvándorlásának, fluktuációjának csökkentése, a „hó végi hajrá" felszámolása, az alacsony munka- és technológiai fegyelem, az embereknek szociális szempontból is igazságos értékelése, tisztségekbe való előterjesztés és megválasztha- tóság stb. Hatékonyabb szabályozás A kollektívák önkormányzata révén előtérbe kerül a dolgozókollektívák gazdasági, szervezési-műszaki és szociális-kulturális területeinek szabályozási mechanizmusa az új hatékony demokratikus formákon keresztül. Megteremti a szükséges feltételeket az intenzív fejlődés tényezőinek feltárásához, és egyben a szocialista tulajdon érvényesülésének hatékonyabb formája, amely a dolgozókollektíva nagyobb felelősségén és hatáskörén alapul. Ebből a szempontból egyúttal jelentős eszköze a kollektivizmus fejlődésének és megszilárdításának, az önelszámolás alapelveinek keretében elmélyülnek a munkahelyi viszonyok. Lehetőséget biztosít olyan folyamatok irányítására és orientálására, amelyeket a korábbi időszakban szó szerint kizártak a vállalati irányítás hatásköréből. A dolgozókollektívák önkormányzata alacsonyabb szintjein törvényszerűen összefügg több olyan kérdéssel, amelyek megválaszolása az egyes munkakollektívák kezében van. Különösképpen igaz ez az állami vállalatról szóló törvény jóváhagyása után. Egyik kiemelkedő kérdés a munkakollektívák érvényesülése és a dolgozók tanácsának működése. A dolgozók önkormányzata mintegy demokratikus formáció működik, amely arra hivatott, hogy minőségileg magasabb szinten oldja meg a szocializmus fejlődésének jelenlegi időszakában meglévő ellentmondásokat, amelyek az egész irányítási rendszer és a tervezés hatékonyabbá, valamint rugalmasabbá tételének szükségesége és a dolgozókollektíváknak a minél nagyobb gazdasági eredmény elérésében való fokozottabb érdekeltsége között állnak fenn. Egyben eszközei a dolgozóknak a közvetlen irányításba való szélesebb körű bekapcsolásának, amely összefügg a gazdálkodás hatékonyabb módszereire való áttéréssel, szoros kapcsolatban a dolgozókollektívák önállóságának és hatáskörének növekedésével. Kétségtelen, ha a dolgozók valóban felelősek gazdasági tevékenységük végső eredményességéért, rendelkezniük kell a szükséges döntési jogkörrel is. Ez az elvárás teljes mértékben megfelel a szocializmus gazdasági folyamatok demokratizálását szorgalmazó célkitűzéseknek, amely szükségszerű történelmi tendencia — a demokratikus centralizmus alapelvének teljesebb gyakorlati érvényesítése. Ahogy azt már V. I. Lenin is megfogalmazta: „nélküle nem létezik fejlődés egyáltalán, és nem lehet fejlődésről beszélni a szocializmus építésében sem.“. A gazdasági mechanizmus teremtették meg a szükséges szervezési-gazdasági, szociálpolitikai feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók tevékenyen és közvetlenül vegyenek részt a termelés irányításában és a döntéshozatalban.- A gazdasági irányítás nem mindig reagált kellő rugalmassággal és hatékonysággal a dolgozók javaslataira, és figyelmen kívül hagyta ezeket. Nemritkán önkényesen reagált a dolgozók elvárásaira, panaszaira, ami meghatározta bizonyos nfcrtékig a vállalat vezetőségétől való elidegenedést.- A mai napig érezhető, hogy sok vállalat gazdasági vezetősége tartózkodóan fogadja a munkakollektívák bevonását saját munkájába, bizonyos esetekben döntési jogkörébe, az irányításba és a tervezésbe.- A dolgozók irányításban való részvételének több konkrét formája úgynevezett „tanácsadói szerv" feladatát látta el, valós hatáskör és jogkör nélkül. A termelési értekezletek ajánlásai, e gyűléseken hozott határozatok nem játszottak szerepet a vállalati szintű döntéshozatalban, az irányítás mechanizmusában. A kollektívák önkormányzata előfeltétele a dolgozók gazdasági felelősségének és érdekeltségének, a dolgozók szocialista vállakózásának ösztönzője, hogy minél jobb gazdasági eredményt érjenek el. Az irányítás demokratizálásának ilyen formája a szociális igazságosság érvényesítésének szempontjából is szükséges az elosztási viszonyok egész rendszerében. Az önelszámoló kollektíva ebben az esetben felelősséget viselő szubjektummá válik, és nem marad a központ döntéseinek formális végrehajtója. Az állami vállalatokban ugyanis olyan folyamatok játszódnak le, amelyeket leahatékonvabban a dolaozókolA kollektívák önkormányzata napjaink formálódó, új típusú kapcsolatrendszere, amely kölcsönösen összhangba hozza a dolgozók aktivitását és kezdeményezőkészségét a központi irányítás előnyeivel. Ilyen értelemben a dolgozók önkormányzata a szocializmus céljainak megfelelő módon valósítja meg az irányítás társadalmasítását. A mikroszintü irányítás demokratizálásának formája- amelyhez a gazdasági mechanizmus átalakítása eredményeként annak keretében jutottunk- egy bonyolult folyamat, képletesen szólva „a láncszemek sorrendje ... láncuk, különbözőségük, a történelem láncában nem olyan egyszerű... mint az általános láncban, amelyet a kovács alkotott" - állította Lenin is. A kollektívák önkormányzatától azt várjuk, hogy alakítsa ki az irányítási szféra és az irányítottak közötti racionális párbeszéd hatékony rendszerét vállalati szinten, hogy az egész irányítási mechanizmus rugalmasabb legyen. Nagyon fontos, hogy kezdettől fogva teremtse meg a szükséges feltételeket az emberi tényező tevékeny érvényesüléséhez, nemcsak a termelési folyamatok szervezésében és irányításában, hanem a közéletben, a politikai életben és minden munkahelyen. Pontosan ilyen értelmezésben kap az irányítás vállalati szintű demokratizálása új minőséget, ugyanis a dolgozók önkormányzati szerveinek hatékony támogatásán alapul. A kollektívák önkormányzatának alapvető küldetése azoknak az ellentmondásoknak a feltárása és demokratikus rendezése, amelyek a termelőerők gyorsabb fejlődésének lehetőségei és a szocialista temelési viszonyok idejétmúlt elemei között állnak fenn. JOZEF STRBA kandidátus A TERMŐTALAJ VÉDELMÉBEN A rendelkezésünkre álló természeti erőforrások közül leginkább a talaj veszélyeztetett, amely ellentétben a vízzel és a levegővel nem újul meg. Keletkezése többezer éves, bonyolult fizikai, kémiai és biológiai folyamat. A természeti erők, s az emberi tevékenység egyaránt károsítják. Az erdó- és mezőgazdasági földalapból az erózió mellett a települési, ipari, közlekedési és egyéb célokra történő igénybevétel is jelentős területeket von el. A termőfölddel való takarékos gazdálkodás, a termelési-ökonó- mií i hasznosítás és a védelem érdekében, valamint a meggondolatlan igénybevétel ellen Csehszlovákiában több párthatározatot, szigorú rendeletét. törvényt hoztak. A közelmúltban Juraj Hraéko akadémikus, a Bratislavai Talajtermé- kenységi Kutatóközpont igazgatója egy, a Pravdának adott interjújában - érintve a vízi erőmű kérdését - úgy nyilatkozott, hogy a Gabőíkovo -Nagymarosi Vízlépcsőrendszer nem ökológiai, hanem technikai jellegű beruházás, amelynek pdzitív és negatív hatása is lesz. Közismert és nemritkán emlegetett tény, hogy a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az építkezés jelentős nagyságú termőterületek igénybevételével történik. A valósághű tájékoztatás érdekében felkerestük Cseh Ilona mérnöknőt, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Dunaszer- dahe yi Járási Központja földalappal foglalkozó szakelőadóját, és megkérdeztük tőle, hogy az építkezés kapcsán a járás területén hány hektár termőföld került tartós, s mennyi ideiglenes elvonásra, s milyen ütemben halad az utóbbiak rekultivációja, ismételt bekapcsolása a termelésbe?-fiz építkezés céljaira 1981-1988 között összesen 2008, ebből átmeneti időre - általában 12 évre - 694 hektár termőtalajt vontak el. A Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági, erdőgazdasági és vízgazdálkodási osztályának határozata alapján az ideiglenesen igénybe vett területekből a mezőgazdasági üzemekhez eddig 43,2 hektár került vissza. A kormánybizottság jóváhagyását és a MÉM egyetértését követően a jnb illetékes osztályának határozata értelmében 1988-ig 122, közte 118 hektár szántót, 1990 végéig pedig további 464 hektárt, ebből 396 hektárnyi szántóföldet kell ismételten bevonni a művelésbe. A beruházó, a Bratislavai Vízmúépítő Beruházó Vállalat azonban a szerződésben foglaltakat különböző okokból nem tudja teljesíteni. Tavaly ezért kérte a korábban megállapított határidők módosítását, azaz, hogy 412,5 hektár ideiglenesen elvont területet még néhány évig -1992- ig, illetve 1996-ig - használhasson. Továbbá 26,41 hektár, eredetileg az építkezés időtartamára használatba kapott termőterület tartós elvonását is kérvényezték. Természetesen ezeken a helyeken a rekultiváció csak 1992-ben, illetve 1996-ban válik lehetővé. Az építkezés területéről a talaj felső rétegét eltávolították, s az így nyert többmillió köbméternyi földet lerakatokban, depóniákban helyezték el, hogy később másutt, a kevésbé termékeny vagy terméketlen talajok javítására, termővé tételére használják fel. Hogyan alakult ezeknek a leraka-oknak a sorsa, és milyen ütemben halad az itt tárolt föld hasznosítása?-A 127/76 Tt. számú törvény előírja, hogy a nem mezőgazdasági célokra igénybe vett területek humuszban gazdag felső rétegét le kell hántani, és rekultivációra kell felhasználni. A járási nemzeti bizottság említett osztálya által 1978-ban kiadott végzés kötelezte a beruházót, hogy átlagosan 30 cm vastagságban nyesse le a talaj felső rétegét, s ezt depóniákban halmozza fel. Az akkori Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási s a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium között 1979-ben kötött szerződés értelmében az így megmentett 9,5 millió köbméternyi termőtalajból egyéb mezőgazdasági területek rekultivációjára 4 millió köbmétert biztosítottak. A többit az oldalgátak borítására és az építkezés által használatba vett terület humuszrétegének visszaállítására használják fel. A Vízműépítő Beruházó Vállalat Somorjától (Samorín), Csilizradványig (Cilizská Radvan) több lerakatot létesített. Az itt tárolt humuszban gazdag talajt természetesen gondozni, például gyomtaianítani kellett. Ez bizony nem ment minden nehézség nélkül, így a beruházó vállalat pénzbírságot is fizetett. Azoknál a mezőgazdasági üzemeknél, amelyeket a földelvonások leginkább érintettek, és ahová a föld kiszállítása gazdaságos volt, a rekultivációkat már 1981 -ben elkezdték. A Gellei (Holice) Efsz, a der- csikai (Jurová) Barátság és a Csilizköz Egységes Földműves-szövetkezet csilizracványi határában ezek a munkálatok már befejeződtek. Másutt, például a gabcíkovói Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaságban, valamint a felső-csallóközi kavicsos talajok termőképessége javítási programjának megfelelően a Lúcsi (Lúő na Ostrove), a felbári (Horny Bar) Csallóköz, a somorjai Kék Duna Éfsz-ben, az Uszori (Kvetoslavov Magtermesztö Állami Gazdaságban és a Somorjai Állami Törzstenyésztő Vállalatnál most is folynak. A talajjavítási munkálatokat állami támogatással végzik. A költségek 60 százaléké a MÉM fedezi, a többit pedig az érintett mezőgazdasági üzemnek kell megtérítenie. A 7. ötéves tervidőszakban 1 millió 800 ezer köbméter föld felhasználásával - 54 millió 591 ezer koronás befektetéssel - 501 hektárt rekultiváltak. A tervekkel összhangban 1989 végéig a rekultivált termőföldek kiterjedése eléri a 859 hektárt. Ehhez a leraka- tokból további 1 millió 900 ezer köbméter földre s mintegy 42 millió koronára van szükség. A talajjavítas technikai részét, a szállítást és az elegyengetést követően egy három évig tartó biológiai rekultivációs programot valósítanak meg - fejezte be kérdéseimre adott válaszát Cseh Ilona mérnöknő. A vízi erőmű építése kapcsán felmerülő talajvédelmi problémákon kívül a járásban a termőföldek bioenergetikai teherbírásának növelésére, a szélerózió elleni védelemre stb. is gondot fordítanak. Szlovákia más járásaihoz viszonyítva itt - a Csallóköz szívében - a talajvédelem terén a jelenben éé a jövőben is igényes feladatokat kel megoldani. Nem titok, hogy ezeknél bizonyos gazdasági érdekek ütközésére is sor kerül. POMICHAL RICHÁRD demokratizálásának
