Vasárnapi Új Szó, 1989. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-14 / 15. szám
Szigorúan, emberséggel Alkonyodik. Az utcákon már égnek a lámpák, de az üzletek még nyitva tartanak. Nagyobb a forgalom, mint déltájban. Munkából hazafelé igyekeznek az emberek. Mindenki siet... A városi rendőrkapitányság épületében is nagy a sürgés-forgás. A szolgálatba készülő rendőrök felcsatolják oldalfegyverüket, feszesre húzzák derékszíjukat, a kilógó hajtincsek is eltűnnek a sapka alatt. A harmadik szakasz tagjai tudják, hogy parancsnokuk, Karol Drgon főhadnagy szigorú, rendszerető ember, semmi sem kerüli el a figyelmét. Eligazításra sorakoznak fel, rövid mondatokban vázolja beosztottjainak a teendőket. Néhány perc múlva az URH-s kocsik kigördülnek az utcákra. Az éteren keresztül felhangzik: ,,Nyírfa... itt a Fátra... A járőr megkezdte szolgálatát. Percek, órák telnek el. Semmi sem történik, nyugalom van a városban. Aztán a Főpályaudvar közelében levő büféből verekedést jelentenek. Néhány perc múlva a helyszínre érkezik a járőrkocsi, s velük szinte azonos időben ott terem a parancsnok is. Valaki névnapját ünnepelte, aztán hajba kaptak. Két embert előállítanak... Nem sokkal később a város másik végéből jön a segítséghívás. Egy utcasarkon leütöttek három embert, az asszonytól elvették a kézitáskáját a benne levő személyi okmányokkal, a lakáskulcsát s 1100 koronát. Mire odaérünk, a sértettek már a Stefan Krchöák hadnagy vezette járőr kocsijában ülnpk, több sebből véreznek, az asszony rosszul van. Szirénázva megérkezik a mentőkocsi, a járőr tagjai pedig a helyszint biztosítják. Nemsokára megjönnek a nyomozók, a nyomrögzítők. Megtalálják a táskát, de üresen. A közelben levő kocsmában személyleírást adnak a feltételezett tettesekről. Egy fél óra^ múlva már az összes járőrkocsi keresi a magas szőke nőt, s a társaságában levő öt fiatalembert.- Tíz éve teljesítek szolgálatot a készültségi egységnél. Jól érzem magam itt - jegyzi meg Krchnák hadnagy. - A szlovák fővárosban nőttem fel, minden utcáját, zegzu- gát jól ismerem. Amikor szolgálatban vagyok, csak jó és rossz embereket ismerek. Mindenkor örülök, amikor sikerül egy-egy bűnözőt leleplezni. A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor sikerült letartóztatnom és a rács mögé juttatnom azt a bűnözőt, aki lopott kocsikkal járta a fővárost, s nőket rabolt ki. Tizenkilenc esetet bizonyítottak rá.- Fátra, itt Nyírfa... Közúti baleset történt... - Nyírfa, itt Fátra, értettem, sietek a helyszínre... Szerencsére nem esett emberéletben kár. Július Buday főtörzsőrmester, miután a helyszínelő csoport megérkezik, ezt módja:- Nemrég kerültem ide, de elég sok élményben volt már részem. Nem tudom elfelejteni azt az esetet, amikor egy lopott személygépkocsit üldöztünk. A városból kiérve az autópályán Zohor térségében - mivel nem tudtuk megelőzni, mert cikcakkban hajtott a tettes - a szolgálati fegyvert voltam kénytelen használni. Az első lövéssel kilyukasztottam az egyik hátsó gumiabroncsot, és a huszonöt év körüli fiatalember kénytelen volt megállni... Bevallhatom, nem volt mindegy, de másképpen nem cselekedhettem. Hosszabb ideig nem történik semmi a városban, néma a készülék. A csend szinte elviselhetetlen, természetesen nem a szolgálatot teljesítő rendőröknek. Ők ilyenkor sem tétlenkednek, az utcát, a járókelőket, a gépjárműveket figyelik. Nem tudom, hogyan csinálják, de tény, hogy amelyik kocsit megállítják, ott-mindig találnak valamit. Az egyik gépjárművezetőnél az alkoholszonda színeződik el, vérvételre viszik a közeli egészségügyi intézetbe, a másiknál kopott a gumiabroncs, bevonják az üzemeltetési enge- _ dély igazolólapját. A Duna parton részeg párra bukkannak, elviszik őket a kijózanítóba. Ünnepeltek, s ez lett a vége. Odahaza ezen az éjszakán hiába várják őket.- Fátra, Fátra, itt Nyírfa... Menjenek a Határőrök terére, az egyik házban házastársak veszekednek, azt mondják, verik egymást...- Az emberek nem férnek a bőrükbe. Ha jól számolom, ez ma a tizedik eset, hogy lakásban kell rendet teremtenünk - morfordírozik Vaji Nagy Róbert alhadnagy, aki a távoli Szepsiből (Moldava nad Bodvou) került Bratislavá- ba. - Mást nem tehetünk, igyekszünk a telkükre beszélni. A legtöbb esetben sikerül is. Újabb közúti baleset történt Károlyfaluban, ittas járművezetőt tartóztattak le. Az éter hullámain keresztül minden eseményről értesülünk, és a fáradhatatlan szakaszparancsnok azon nyomban ott terem. Karol Drgon főhadnagy nemcsak szigorú parancsnok, hanem kiváló autóvezető is, a komolyabb eseményekről mindig a helyszínen szeret meggyőződni. Nem véletlen, hogy a múlt évben a bűncselekmények és a vétségek elkövetőinek letartóztatásában első helyen végzett a szakasza.- Az embereink fiatalon, az iskolából kerülnek ide, az állomány többsége nős ember. Feleség, gyerek várja haza őket, engem például a kilencéves ikrek. A feleségeink már megszokták, hogy éjszaka és vasárnap is szolgálatban kell lennünk. Alkalmazkodik az egész család, örülünk annak, ha a bűnözőket a rács mögé juttatjuk, ha segíthetünk embertársainkon. A törvény szigorával lépünk fel mindazokkal szemben, akik bűncselekményt követnek el. Ez a hivatásunk, kötelességünk. Ennek a követelménynek igyekszem jómagam is immár tizennégy éve eleget tenni. Amikor reggel felé a járőr tagjai az írógép mögé ülnek, hogy jelentést írjanak a szolgálati idejük alatt történtekről, elnézem arcukat. Nem látszik rajtuk a fáradtság, sőt ugratják egymást. A göndör hajú, szőke Július Buday tiszthelyettes, aki egyébként Nyitrán (Nitra) lakik, nem kis büszkeséggel újságolja.-A Nemzetbiztonsági Testület napjára várjuk első gyermekünk megszületését. Ha fiú lesz, talán majd egykor apja nyomdokaiba lép. *•» Amikor elhagyják a városi rendőrkapitányság épületét, ■ már világosodik. Az utcák újra benépesednek, száguldanak a járművek, s a nagy forgatagban ott vannak az URH- kocsik is. Az éjszaka szolgálatot teljesítők helyébe társaik léptek, hogy szigorúan, de ugyanakkor emberséggel vi- . 14. gyázzanak a közrendre, a biztonságra. NÉMETH JÁNOS Érsekújvárott (Nővé Zámky) januárban nappali szanatórium nyilt az agybénulás következtében sérült 2-6 éves gyermekek számára. A volt bölcsögét nem nagy anyagi ráfordítással alkalmassá lehetett tenni a beteg gyerekek fogadására, rehabilitálására. A huszonöt személyes nappali szanatórium az Érsekújvári járás betegei számára létesült és annak ellenére, hogy néhány hónapja üzemelünk csupán, a gyerekek kedélyállapota lemérhető, megszokták új környezetüket és elégedettek - tájékoztatott Helena Kra- márová, a szanatórium húsztagú kollektívájának vezetője, majd hozzáfűzte: - Célunk nem csupán a gyerekek ellátása, hanem az anyák tehermentesítése is. Mert ők azok, akiket teljesen leköt a gyereknevelés terhe, akik kénytelenek föladni állásukat, lemondani a gyerek miatt még a barátokról is. Gyakran előfordul, hogy a kimondott és a kimondatlan szemrehányások, vádaskodások miatt megromlik a házastársak viszonya és az anya egyedül marad. A szanatóriumban pszichikai és fizikai rehabilitáció folyik. Egy-két gyereken már látszanak a javulás első jelei. A kezelés időtartama hat hónap, ám többször ismételhető, tehát joggal reménykedünk... A szanatóriumi szemle közben a vezető elmondta, jelenleg két csoportba osztották a kicsiket, az egyikben tíz mozgásképtelen, a másikban kilenc járó és három mozgásképtelen gyerekkel foglalkoznak. - Az hogy foglalkozunk, szó szerint értendő, itt nincs csoportos játék, csoportos terápia, mindenkit kü- lörr-külön tanítunk egy-egy mozdulatra, szóra. A szanatórium két tantermében naponta tornáztatjuk a kis betegeket, (egy órán át), a rehabilitációs nővérek különböző más módszerekkel (pl. para- finpakolás) is enyhíteni igyekeznek merevségükön. Napok kérdése és megindul a víz alatti masszázs is - mutatott a kád melletti készülékre. Kása Eleonóra a kórházból került át a szanatóriumba. - Nem panaszkodom a munkakörülményekre, ám itt dolgozni sokkal nehezebb. A betegek mozgás- képtelenek, kézben kell őket hordani, a kapcsolatteremtés körülményes, gyakran lehetetlen. Szinte valamennyien azt hittük, „könnyebb" sérültekkel dolgozunk majd. Itt tudatosítottuk viszont, hogy azok ellátása otthoni viszonyok között is megoldható. A hálóteremben alváshoz készülődtek a kicsik. A kis Mónika ránk mosolyog, s csak amikor a főnővér megsimogatja kócos fejét, hajlandó elaludni. - Az első napokban nem reagált a hívó szóra, naphosszat mozdulatlanul feküdt. Most ha meglát valakit, mosolyog, ha felkapjuk, váltunkra hajtja kis fejét. Jó jelnek tartjuk. Lacika ágya mellett Kosztolányi Júlia ápolónő ült. - Amíg el nem alszik, nyugtatnom kell, mert felzavarná a többieket. Nem sokat tud a világról. Elmúlt négy éves, de szellemileg néhány hónapos csupán...-A gyerekek számára is hasznos a környezetváltozás. Még azok esetében is, akikről azt hisszük, keveset értenek meg az egészből. Az újvári gyerekek többségét naponta hazaviszik a szülök, a vidékieket csak a hétvégeken. A szanatóriumban a gyerekeket szakorvosok vizsgálják, s az eredményről természetesen tájékoztatnak nemcsak bennünket, hanem a szülőket is. A polcokon játékok sorakoznak. A gyerekek többsége nem nyúl utánuk. Mégis, a szanatórium valamennyi dolgozója bízik abban, hogy a kis betegek közül néhányan mégiscsak megtanulnak játszani. A gyermek-agybénulás okairól faggattam dr. Claudia Hrabinskát, az újvári kórház gyermekosztályának főorvosát.- A helytelen életmódra hívnám fel a figyelmet elsősorban. Arra, hogy már a 15-16 éves lányoknak gondolniuk kellene arra, anyákká akarnak válni és egészséges utódokat szeretnének. A művi terhességmegszakitás(ok) gyengítik a méh funkcióját, ebből eredően egyre több a veszélyeztetett terhes. Hazánkban még nem vizsgálták, de biztos: a várandós anyák napi utazása sem tesz jót a magzat fejlődésének. A zsúfolt tömegközlekedési eszközök, a stressz, hogy idejében munkába érjen, a várandós anya egészségét is veszélyezteti. És akkor még nem szóltam a helytelen táplálkozásról, a dohányzásról, az alkoholfogyasztásról. A magzat méhen belüli károsodása, alacsony születési súlya, az oxigénhiány, mind veszélyforrás. A gyermek-agybénulás az agyhártyagyulladás, illetve egyéb fertőzés szövődményeként is jelentkezhet. Szerencsére, ebben a formában ritkán fordul elő.- Gyakran vagyunk tanúi annak- folytatta a főorvos -, hogy a nőgyógyászok ,,megmentenek“ olyan terhességeket is, amelyek segítség nélkül nem maradnának meg. Valaha a természet gondoskodott arról, hogy az élet- képtelen magzatból (és lehet, hogy pont a károsodottból!) nem született meg a gyermek. Ma a helyzet teljesen más, az inkubátorokban a kis súlyú újszülöttek megerősödnek. Pedig az orvostudomány feladata nem lehet a károsult népesség gyógyítása. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy minél kevesebb stresszhatás érje a várandós anyát, a magzatot. A megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt. Ez valamennyiünk érdeke. PÉTERFI SZONYA • A játék a gyógyítás része (CSTKfelvéteiek) A Nyugat-szlovákiai kerületben minden harmadik terhesség veszélyeztetett. Egyre nő az alacsony súlyú újszülöttek aránya, s a szülést követően nem egy anyával kénytelen közölni az orvos, az újszülött nem egészséges. A kisebb rendellenességeket gyakran hosszabb-rövidebb idő alatt az orvostudomány képes korrigálni, ám súlyosabb a helyzet, ha a gyermek értelmi vagy testi fogyatékos. Illetve mindkettő egyszerre. Ennek ellenére, a beteg kisgyermek szülei csak ritkán döntenek úgy, hogy a gyermeket szociális intézetben helyezik el. Egyrészt azért, mert bíznak abban, hogy az otthoni környezet, az anya gondoskodása, a szeretet hatására javul a gyermek állapota, másrészt tudatosítják, a .szociális intézetbe való felvételre 5-4 évig is várakozni kell. • Az anyukát is helyettesítik
