Új Szó, 1989. augusztus (42. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-15 / 191. szám, kedd

Közelebb a lakossághoz A Galántai (Galanta) Városi Nem­zeti Bizottság az elmúlt két évben a városfejlesztés érdekében igyeke­zett a polgári bizottságok, a képvise­lők és a lakosság együttműködését elmélyíteni. Ennek egyik módját a nagyobb informáltságban látta. Az elmúlt évtől a vnb Galántai Látkép címmel negyedévi lapot kezdett ki­adni, amely informálja a lakosságot a városban történtekről, és lehető­séget ad munkájuk propagálására is. A negyedévi lap ma már eljut minden családhoz. A propagációs és agitácós munka terén ez évtől újabb pozitívum tapasztalható a já­rási székhelyen. A lakótelepeken propagációs célokra szolgáló üveg- szekrényeket helyeztek el, melyek informálják a lakosságot a lakótelepi munkákról, a városban történtekről, s tanácsot is adnak, kihez fordulja­nak problémáikkal. A szekrények­hez postaládák is vannak erősítve, ahová bedobhatják észrevételeiket, javaslataikat. Oláh Gyula A vizek megzabolázója Az autóbuszjegy Tétován toporgott a buszmeg­álló előtt, ijedten hol az auto­matába szorult koronára, hol az érkező autóbuszra tekintett. A szenvedő alany számára oly drámai jelenet a végkifejlethez közeledett...- Bácsi, kérem, nincs véletle­nül egy fölösleges jegye? A botjára támaszkodó nyugdí­jas barátságosan csóválta a fejét.- Ó, én már ingyen utazom. De várj csak... Hátha maradt egy, tudod, régebben mindig hordtam magamnál néhány tar­talékjegyet. Az utolsó kiszállókat közben már visszaszorították a türelmet­len várakozók.- Na, mondtam, hogy lesz! - kiáltott fel diadalmasan a bá­csi, s kezébe nyomta a jegyet.- Várjon csak, kifizetem.- Menjen már! Nem látja, hogy indul a busz! - kiáltott az öreg. Könyörtelenül puffant a két aj­tó. Amikor a jármű elindult, a lány még annyit látott, hogy az öreg, botját magasra emelve, neki integet. SZÁZ ILDIKÓ Szőlőske (Viniöky, Töketerebesi - Trebiéov - járás) a szülőfaluja Gonda Bélának, az ismert vízépítő mérnöknek, akit a magyar óceánográ- fia megalapítójának tartanak. Részt vett a Tisza és a Vaskapu szabályo­zásának munkáiban. Szülőházában (a felvételen) két éve emlékszobát nyitottak gazdag történelmi anyaggal, amit magyarországi levéltárakból szereztek be. A dokumentumok egyik fáradhatatlan gyűjtője Botos István, a helyi középfokú mezőgazdasági szakmunkásképző iskola pedagógusa. Szőlőske lakossága nagy tisztelettel emlékezik a Budapesten 1933- ban elhúnyt Gonda Bélára, a vizek megzabolázójára, s hálájuk jeléül a falu díszpolgárává választották. Kép és szöveg: Jozef Bumbera Termékeik keresettek A Lévai (Levice) járás földrajzi adottságait tekintve mezőgazdasági jellegű, de az eredményes talajmű­velés mellett egyre nagyobb ütem­ben és sokrétűen fejlődik a járás ipara is. A jelentős számú dolgozót foglalkoztató üzemek, vállalatok egyike a járási székhelyen lévő Levi- tex pamutfeldolgozó, melyben mint­egy három és félezer dolgozó talál munkalehetőséget. Az üzemben 1970-ben kezdődött a termelés. Azóta leküzdötték az indulással járó nehézségeket. Zö­mében a környező falvakból járnak ide a lányok, asszonyok, akik már elsajátították a gépek kezelését, jár­tasságot szereztek a munkában. Megmutatkozik ez az általuk nyújtott munka minőségében és mennyisé­gében is. Fokozatosan zökkenő- mentessé vált a termelés. Másfél évtized után, 1984-ben, a korábban Ruzomberokhoz tartozó üzem önál­Méhészvasárnap Kezdetleges módon ugyan, de már a múlt szazadban is élénk méhészkedés folyt a Nagykürtösi (Vel’ky Krtís) járás mai területén. Fekvése és természeti adottsá­ga - nagy kiterjedésű akácerdői - ideális­sá teszi a méhészkedésre. Kétségkívül ezt bizonyítja az is, hogy ezen a vidéken több évtizedes hagyományai vannak a szervezett méhészkedésnek. Például a járás északi területén Dőlné Strháre kisközségben kereken hetven évvel ez­előtt alakult meg a helybeli és környékbeli falvak méhészeit tömörítő szervezet. A szervezet vezetősége már hagyo­mányosan minden évben, a mézhordási idény végén úgynevezett méhészvasár­napot rendez, amely nemcsak a hordási eredmények értékelésére és atapasztalat- cserére ad jó alkalmat, hanem időszerű szakelőadások megtartására is. Az idei méhészvasárnapot a község mögött talál­ható, szép környezetben felépített és jól felszerelt méhésztanyán tartották meg, összekapcsolva a szervezet megalakulá­sa 70. évfordulójának ünnepségével. A hét községből 120 tagot tömörítő szervezet titkára, Milos Horváth mérnök ismertette az elmúlt hét évtized fontosabb eseményeit. Ezen a vidéken nem új kele­tű a vándorméhészkedés, hisz Pavel Ka- ras tanító már 1938-ban lovasfogattal, szénahordó szekéren 15 kilométerre szállította el méheit jobb mézelőhelyre. Rendszeresen szerveznek szakelő­adásokat, méhészettel foglalkozó tanfo­lyamokat, tanulmányi kirándulásokat, s a társadalmi munkából is kiveszik a ré­szüket. A szervezetnek viszont gondjai vannak az utánpótlással. A fiatalabbak nem mutatnak különösebb érdeklődést a méhészkedés iránt. Ennek egyik oka d növények túlzott vegyszerezése és a méhbetegségek gyakori előfordulása. Ez sok gondot okoz, s talán a jövőben még súlyosbodni fog. Bár az idei mézho­zam átlagosnak mondható. Családonként 20-30 kilogramm mézet pergettek, de a mézelöterületek között is volt kü­lönbség. Az ünnepség emlékezetes perce volt a legrégibb és legtevékenyebb méhészek kitüntetése. A Szlovákiai Méhészek Szö­vetsége Központi Bizottságának arany­plakettjét kapta meg a 89 éves Ján Králik, aki már 50 éve tagja a szervezetnek és Michal Drák, aki 18 éve áll a Dőlné Strháre-i szervezet élén. Bodzsár Gyula ló vállalat lett. Azóta irányítása alatt működik három kisebb termelőrész­leg is. A vállalatnak saját kutató-fejlesz- tő központja van, ahol újabb, a kor igényeinek megfelelő szövetfajtákat kísérleteznek ki, javítják az anyagok minőségi és esztétikai tulajdonsága­it. Ebben a munkában eredménye­sen együttműködnek a Libereci Tex­tilipari Főiskolával, valamint több iparművészeti szakiskolával, mind­két helyen mintajavaslatokat dolgoz­nak ki számukra. Vitathatatlan ré­szük van több termékük elismerésé­ben. Például a Kivi farmer inganyag, mely tiszta pamutfonalból készül, Trencínben Arany Fatima díjat nyert. Ugyanúgy az Emír farmeranyag is kiérdemelte ezt az elismerést. Per­sze, említhetnénk többet is, hisz az elmúlt évek folyamán számos szép, jó minőségű termékükkel keltettek feltűnést és elismerést. Termékeiket a világ 24 országába exportálják. Végigjárva a hatalmas munka- csarnokokból álló üzemet, képet kaphatunk arról, hogyan válik a gya­pot, a pamut, vagy éppen a mü- anyagszál mutatós textíliává. Ter­mészetesen ebben a korszerű gé­pek mellett nagy érdemük van a ke­zelőiknek, akik az egész műszak alatt éberen vigyáznak a zavartalan munkamenetre. A különféle versenymozgalmakba számos kollektíva és egyén kapcso­lódik be. A szocialista munkaver­senyben 90 szocialista munkabrigád 2536 tagja vesz részt, közülük öt az arany-, 482 az ezüst- és 1837 a bronzjelvény tulajdonosa. Böjtös János A bevétel a fontos? Úgy látszik egyes elárusítóknak min­den a bevételen múlik, és nem azon, hogy a vásárlók jogos igényeit kielégítsék. Erre a megállapításra jutottam, amikor az Új Szó július 17-i számában a Cinzáno és pezsgő című írást olvastam, mely az érsekújvári (Nővé Zámky) vasútállomás talponállójának elárusítónőjét marasztalta el. Már velem is megtörtént, hogy csatla­kozásra várva betértem a talponállóba azzal a reménnyel, hogy egy hideg üdítő italt igyák. Mivel csak csapolt kofola volt - amit nem szeretek - egy üveg ásvány­vizet kértem, amiből volt elég. Az elárusí- tónő rám förmedt:- Ásványvizet csak borhoz adunk, ha szomjas, igyon sört vagy fröccsöt, ha már a kofolát nem szereti.- Kérem, én munkába megyek - ad­tam tudtára, s azt is, hogy a bort még ásványvízzel sem szeretem, de hiába.- Engem nem érdekel, hová megy. Fröccsöt, bort vagy sört kaphat, ásvány­víz szóba sem jöhet! - kötötte az ebet a karóhoz.- De hiszen rengeteg ásványvizük van, adhatna legalább egy pohárral - pró­bálkoztam tovább.- Megmondtam, punktum, és most tűnjön el! - volt a morózus válasz. Mit tehettem? Szomjasan távozva azon morfondíroztam, hogy az ásványvíz mellé kérhettem volna egy pohár bort, de ha nem fogyasztom el, bizonyára még egyszer eladták volna. Vajon az ellenőrző szerveink ilyenre nem figyelnek fel? Esetleg az üzemeltető vállalat vezetősége? Vagy nekik is csak a bevétel a fontos? Nagy András 1] fi] píi n Fi il JW li! llu [Aj íü Kié a lakás? K. KA fiam 1980-ban nősült. Két gyermeke van. 1984-ben kapott egy lakást, melyért aláírt tíz évet. 1987-ben elvált a feleségétől, mert az igen csúnyán bánt vele. A fiam ezért el is költözött a lakásból. A volt felesége 1988-ban ismét férjhez ment. Ezzel kapcsolatban szeret­ném tudni, az egykori menyem új férje ott lakhat-e abban a lakásban, melyért a fiam tíz évet írt alá. Kié a lakás? A leveléből nem olvasható ki a legfontosabb, amit a válaszadás­hoz tudnunk kellene; Milyen lakásról van szó? Más szabályok vonatkoz­nak ugyanis a lakásépítő szövetke­zeti lakásokra, az állami, a szolgála­ti, a vállalati stb. lakásokra. Nem nyújt megbízható támaszt ebben még az sem, hogy a fia tíz évet írt alá a lakásért, hiszen aláírhatott egy tíz évre szóló munkaszerződést, de aláírhatott olyan megállapodást is, melynek alapján hozzájárulást ka­pott a szövetkezeti tagrész kifizeté­séhez, annak fejében, hogy elköte­lezte magát, tíz évig nem szünteti meg a munkaviszonyát. Meg kell mondanunk azonban, a fia azzal, hogy két éve elköltözött, esetleg kedvezőtlen helyzetbe hozta magát. A Polgári Törvénykönyv 181 paragrafusa értelmében elveszti a lakáshasználati jogát az, aki tartó­san elhagyta a közös háztartást. Ilyen esetben a fia már nem is kér­hetné a bíróságot, hogy az döntse el, kié a lakás. Ezt a rendelkezést azonban nem lehet alkalmazni a la­kásszövetkezeti lakások és „a szer­vezetek dolgozóinak elszállásolását szolgáló lakások“ esetében. Ha a fiának 1984-ben lakásszö­vetkezeti lakást utaltak ki, s a tíz évet a szövetkezeti tagrészhez való hozzájárulásért írta alá, a házastár­saknak közös lakáshasználati joguk keletkezett, amely nem szűnt meg sem a válással, sem csupán azzal, hogy a férj elköltözködött a közös lakásból. Ilyen esetben a fia a bíró­sághoz fordulhat, hogy az szüntesse meg a közös lakáshasználati jogot, s állapítsa meg, melyikük használ­hatja a továbbiakban a lakást kizáró­lagos lakáshasználóként. A „tíz év aláírása“ nem biztosít számára elő­jogokat, illetve nem jelenti azt, hogy a lakást automatikusan ő kapná meg. Teljesen más a helyzet akkor, ha a fiának 1984-ben olyan lakást utal­tak ki, amely a munkáltató szerveze­te dolgozóinak elszállásolását szol­gálja, s ha ezzel kapcsolatban írt alá tíz évre szóló munkaszerződést. A „szervezet dolgozóinak elszállá­solását szolgáló lakások“ közé tar­toznak a jogszabály szerint például a vállalati és a szolgálati lakások. A Polgári Törvénykönyv 182. parag­rafusa értelmében az ilyen lakások esetében nem keletkezik a házas­társaknak közös lakáshasználati jo­ga. Az egyedüli, kizárólagos lakás­használó az, akinek a vállalati vagy szolgálati lakást kiutalták. A család­tagjainak (feleségének, gyermekei­nek) sohasem keletkezhet önálló la­káshasználati joguk, s a lakást is csak a dolgozó iránti családi viszo­nyuk „jogcímén“ használhatják. A házasság megszűnésével ez a jogcím megszűnik. A fiának termé­szetesen ilyen esetben is a bíróság­hoz kell fordulnia, de nem a közös lakáshasználati jog megszüntetését kell perelnie, hanem azt kell indítvá­nyoznia, hogy a bíróság kötelezze a volt feleségét a lakás kiürítésére. Jubileumi jutalom G. J.: Két gyermeket neveltem fel, több mint 25 évem van ledolgozva és nemsokára betöltőm az 55. életé­vemet. Úgy döntöttem, nyugdíjba megyek. Ezzel az indoklással mond­tam fel a munkaviszonyomat és kér­tem egyben az ún. jubileumi jutal­mat. Megígérték, hogy a jutalmat megadják nekem. Később, amikor megtudtam, hogy a nyugdíjam meg­közelítőleg 1100 korona lenne, elha­tároztam, hogy néhány évet még ,,rádolgozok“ az évi hétszázalékos emelésért. Találtam magamnak egy újabb munkahelyet. A munkáltatóm ezt valahogy megtudta, s megmond­ták nekem, hogy a jubileumi jutalmat mégsem adják meg nekem, mert az csak az első nyugdíjbamenetelkor jár. Érvelésük szerint én ezt a jutal­mat kétszer is megkaphatnám, tehát nyerészkedhetnék, ha később is az­zal mondom fel az újabb munkavi­szonyomat, hogy nyugdíjba me­gyek. Az új munkahelyemen viszont (ahová egy hónap múlva kellene belépnem) azt mondják, ők nem ad­nak nekem jubileumi jutalmat, ha nem dolgozok le náluk öt évet. Már­pedig nem tudom, bírok-e még teljes öt évig dolgozni. Nincs arra mód, hogy ezt a jutalmat megkapjam? Hát ez tényleg a jogszabályok csapdájának tűnik, holott csak a munkáltatók személyzeti dolgozói­nak hiányos jogismeretéről van szó. A jubileumi jutalom megítélésének taxatíve meghatározott indokai kö­zött ugyanis nem az a kitétel szere­pel, hogy „az első nyugdíjbamene- tel“ vagy „a munkaviszony meg­szüntetése az első nyugdíjbamene- tel indokából“. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a jubileumi juta­lom megítélhető „a munkaviszony első megszüntetésének (alkalmá­ból) azt követően, hogy a dolgozó igényt szerzett öregségi vagy rok­kantsági nyugdíjra“ (lásd a 159/1970 Tt. sz. rendelet 1. § (1) bek. c) pontját). A rendelkezés pontos szövegé­nek helyes értelmezéséhez viszont feltétlenül ismerni kell a Társada­lombiztosítási Törvényt is, melynek 21. § (2) bek. megállapítja, hogy „a nőnek igénye van öregségi nyugdíj­ra, ha legalább 25 évig állt alkalma­zásban, és betöltötte legalább az. . 54. életévét, ha két gyermeket ne­velt fel...“ A dolgozó tehát nem akkor szerez igényt az öregségi nyugdíjra, amikor kérvényezi azt, hanem akkor, amikor az említett két feltétel (a 25 évi foglalkoztatás és a korhatár feltétele) „találkozik“. Az „évi hét százalékért való rádolgo- zás“ is csak az öregségi nyugdíjra való igény megszerzése után jön, jöhet számításba (lásd a Tárdada- lombiztosítási Törvény 23. § (1) bek). A jubileumi jutalomról szóló 159/1970. Tt. sz. rendeletet az ön esetében úgy kell értelmezni, hogy „a munkaviszony első megszünte­tése, azt követően, hogy több mint 25 évig volt alkalmazva és betöltötte 55. életévét.“ Lényegében tehát az történt, hogy a munkáltatója a rendelkezés­nek a köznapi nyelvben ismertté vált változatából („első nyugdíjbamene- tel“) és nem a rendelet pontos szö­vegéből indult ki. A kettő általában fedi egymást, ugyanazt fejezi ki, sőt a köznyelvi változat egyszerűbben is hangzik, de az ilyen egyszerűsíté­sek félreértésekre, törvénysértések­re adhatnak alkalmat. A rendelkezés szó szerinti szövegéből kiindulva tel­jesen indokolatlan az a vád is, hogy ön nyerészkedhetne, kétszer vehet­né fel ugyanabból az indokból a ju­talmat. Végül is a nyugdíjigény meg­szerzése után a munkaviszonyt „először megszüntetni“ csak egy­szer lehet! Ajánljuk, keresse fel ismét a sze­mélyzeti osztályt (esetleg a szak- szervezet üzemi bizottságának el­nökét is), kérje meg őket, lapozzák fel az említett rendeletet, esetleg a társadalombiztosítási törvényt is (a 100/1988. Tt. sz. törvényt), hogy meggyőződhessenek tévedésükről. Persze, el kell mondanunk még azt is, hogy erre a jubileumi jutalomra a dolgozónak nem keletkezik jogigé­nye - ez lényegében azt jelenti, hogy a munkáltatója megadhatja ne­ki, de nem kötelezhető erre. -m. n.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom