Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-18 / 42. szám, szombat

Megoldást keresnek, nem kibúvókat A MEGTAKARÍTOTT KORONA ÉR ANNYIT, MINT A MEGSZERZETT Már hagyománynak számít, hogy a mezőgazdaságban a február a zárszámadó közgyűlések időszaka. Ilyenkor az egységes földműves­szövetkezeteknél országszerte az intenzív készülődés jegyében telnek a napok. Előbb a termelési részlegek szintjén összegezik az elmúlt év eredményeit és tapasztalatait, majd megvitatják a dolgozókollektívákra, sőt személyekre lebontott, új feladatokat. Most, az új gazdasági mecha­nizmus küszöbén a dolgozók többsége azzal a tudattal beszél jelenről, múltról és jövőről, hogy az igényesebb elvárások valamennyiüktől nagyobb kezdeményezőkészséget és jobb munkát követelnek. Nem kivétel ez alól a Komáromi (Komárno) járáshoz tartozó izsai (Iza) Béke Efsz sem, ahol az elmúlt napokban már valamennyi részle­gen megtartották a zárszámadót előkészítő termelési értekezletet. Most, a dolgozókollektívák tanács­kozásain elhangzott vélemények és javaslatok figyelembe vételével, új­raszövegezik a szövetkezet alap- szabályzatának, szervezeti szabály­zatának, munka- és tanácskozási rendjének, valamint a szövetkezet életét és tevékenységét szabályzó egyéb jogi előírások javaslatát, s közben készül az elöljáróság be­számolója is. Drága tanulság A zárszámadók egyik legfonto­sabb feladata, hogy megvonják az eltelt év gazdálkodásának mérlegét. Nos, ilyen szempontból ebben a gazdaságban az idén nem lehet kimondottan örömteli tanácskozásra számítani. Tóth Zoltán mérnöknek, a szövetkezet üzemgazdászának szavaiból legalábbis erre következ­tethetünk.-Mindössze három kimondottan gyenge pontunk volt, de ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy majd kétmillió koronát veszítsünk a tervezett nye­reségből. A szokatlan szárazság el­lenére például búzából és kukoricá­ból több mint 6 tonnát, napraforgó­ból 2,35 tonnát termeltünk egy hek­táron, viszont a szőlőnél és cukorré­pánál nem értük el a számításainkat. A tejtermelésben 4100 liter fölötti átlagon vagyunk, az ágazat értéke­sítési feladatait is teljesítettük, vi­szont lemaradtunk a malacelválasz­tásban, és a tej minőségét illetően is komoly gondjaink voltak. A terve­zettnél több, összesen 2 millió 343 ezer liter tejet adtunk a feldolgozóü­zemnek, csakhogy ennek mindösz- sze a 40 százalékáért fizettek az első minőségi osztálynak megfelelő árat. Sokba, több mint 826 ezer koronánkba került a tanulság, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnünk a minőségi követelmé­nyek megtartásának. Uhrin Pál, a szövetkezet pártalap- szervezetének elnöke szintén szóba hozta az említett problémát. Csak­hogy ő más oldalról közelített a té­mához.- A múlt évi kudarc most, az áta­lakítás küszöbén kétszeresen „fáj“, hiszen bizonyos értelemben azt jel­zi, elkapkodtuk - lebecsültük? - az igényesebb feltételekre való felké­szülést. Tanulságnak azonban jó volt, ismételten figyelmeztetett ben­nünket arra, hogy csak a termelés mennyiségi mutatóinak vonatkozá­sában tartozunk a járás jobb mező- gazdasági vállalatai közé. Általában jó, de túl drágán termelünk, ami nem a legjobb ajánlólevél a jövőre nézve. Az új feltételek a szövetkezet min­den egyes tagjától fokozott figyelmet és fegyelmet, újszerű gondolkodás-- módot követelnek. Olyat, amelyet a Szovjetunió példájára újabban ná­lunk is gyakran emlegetett gazda­szemlélet jellemez. Ezt a követel­ményt az új alapszabályzatról, illetve az egyéni felelősség és anyagi érde­keltség fokozásának alapelveiről folytatott vitákban a pártcsoportok­ban és a termelési értekezleteken többen kiemelték felszólalásukban. Sót. Néhány konkrét példa is bizo­nyítja, hogy dolgozóink többsége nem csak szólni, tenni is kész az átalakításért. Például a javítórész­legről nemrég el kellett bocsátanunk egy hanyag dolgozót, mert a kollek­tíva kiközösítette. Érdemes ügyelni a minőségre Dusán Masár mérnököt, a kéte- zer-hétszáz hektáros Béke Efsz el­nökét elsősorban a talponmaradás lehetőségei, a holnappal kapcsola­tos elképzelések és tennivalók felől kérdeztem.- Nem tudjuk, milyen információk alapján, de túlbecsülték a feltételein­ket, s a 10. termelési-gazdasági csoportba sorolták szövetkezetün­ket. Ez annyit jelent, hogy hozzáve­tőlegesen 3 millió koronával több mezőgazdasági adót kell fizetnünk, mint eddig. Tudjuk, az elvonás min­denképpen nagyobb lesz, mint az elmúlt években, mégis kifogásoljuk a besorolást. Részben azért, mert a hasonló feltételek között gazdálko­dó szomszédok indokolatlan előnyö­ket élveznek a kedvezőbb besorolás révén, másrészt azért, mert az in­doklásban emlegetett öntözési lehe­tőség - amilyennel egyébként a kör­nyező gazdaságok szintén rendel­keznek - a fejlettség mai színvona­lán legfeljebb stabilizációs tényező­nek tekinthető, nem pedig intenzifi- kációsnak. Vagyis meglehetősen nehéz helyzetben vagyunk, de nem adjuk fel. Tóth Zoltán üzemgazdász első­sorban a belső tartalékok mozgósí­tását tartja fontosnak. Mint mondot­ta, a termelés anyag- és munkaigé­nyességének csökkentésével lénye­gesen mérsékelhetnék a kiadáso­kat. A fiatal szakember szerint a ter­mékek minőségének javítása lega­lább ilyen fontos feladat, hisz az új felvásárlási árak is tükrözik ezt a tár­sadalmi igényt. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy például a tej minő­ségének javítása érdekében tökéle­tesítik a technikai felkészültséget, megszigorították a belüzemi ellenőr­zést, és növelték az állatgondozók anyagi érdekeltségét. Egyebek kö­zött olyan díjazási rendszert léptet­tek életbe, amely lehetővé teszi, hogy 60 százalékos különbséget te­gyenek a jó és a hanyag dolgozók között. Az első eredmények biztató­ak, hisz jó ideje kizárólag elsőosztá­lyú tejet szállíthatnak a felvásár­lóknak. Uhrin Pál tulajdonképpen szintén a belső tartalékok kihasználására célzott, amikor elmondta, hogy a bér- és munkaerő-gazdálkodás javítására törekedve, január 1-től csökkentették a nemtermelő munka­helyek számát. Egyes tisztségeket összevontak, másokat megszüntet­tek, a felszabadult tizennégy dolgo­zónak pedig más részlegeken kínál­tak munkát. Egyesek elfogadták, mások inkább új munkahelyet ke­restek. Takarékoskodás, háztáji malacneveléssel Még tart a pénzügyi terveknek az új nagykereskedelmi és felvásárlási árak szerinti átdolgozása, ám a szö­vetkezeteknél már kiokoskodták a vezetők, hányadán állnak nyere­ség dolgában. Az izsaiak is felmér­ték, hogy a termelésben feltétlenül túl kell szárnyalniuk a múlt évi szín­vonalat, mert különben a nagyobb elvonások következtében a most is szűkösnek tartott 3,7 millió helyett egy év múlva legfeljebb 1 millió koronát szánhatnak az alapok feltöl­tésére.- Megdöbbentünk, hisz ennyi pénzből az egyszerű újratermelésre sem futja - emlékezett az elnök a keserű percekre. - Nosza, elővet­tük az új felvásárlási árak és a meg­hirdetett szabályozók jegyzékét, az­tán ismét odaültünk a tervek fölé. Be kellett ismernünk, hogy mást vár az állam, és megint mást akarunk mi. A szabályzórendszer, melynek a tár­sadalmi elvárásokat kell tükröznie, legalábbis erről győzött meg ben­nünket. Elhatároztuk, módosítjuk a termelés szerkezetét, elvégre nem lehetünk önmagunknak ellenségei. Mint kitűnt, a növénytermesztés­ben elsősorban a szójatermesztés meghonosításától remélnek sokat. Valamikor a hetvenes években már kísérleteztek ezzel a növénnyel, de öntözési lehetőség híján kudarcba fúlt a kezdeményezés. Most öt hek­táron 2,4 tonnás hektárhozamot ér­tek el, ami a vállalkozás jövője szempontjából bíztatónak tűnik. Kezdetben a maglucerna rovására fogják besorolni a növényforgóba, később valószínűleg a kukorica te­rületéből is „lecsípnek“ egy darabot a szója számára. Az indok kézen­fekvőnek látszik: a lucernamag jól jövedelmez ugyan, de szűkül a pia­ca, a kukorica pedig azért szorult hátrább a gazdaságilag érdekes ter­mények listáján, mert felszökött a szárítási költség. A szója mellett szól még, hogy ez a növény a cukor­répával egyetemben kitűnő elővete- ménye a sörárpának, amiből az idéntől szintén többet akarnak ter­melni az izsai Béke Efsz-ben. Tagad­hatatlan, hogy csábító a kiemelt fel- vásárlási ár, de nem vezet majd takarmánygondokhoz a vállalkozás? Aki minőségi sörárpát akar termelni, nem számíthat 6 tonnás hektárho­zammal, a keverékek kiutalásánál pedig nincs kedvezmény. Az üzem­gazdász szerint, ezt is mérlegelték, amikor eldöntötték, a kenyérgabona helyett inkább a sörárpánál igyekez­nek „fogni“ valamit a jobb minőség­gel, ugyanis itt egyelőre korlátlan az értékesítési lehetőség. Az állattenyésztésben szintén nagy hangsúlyt kap a szövetkezet­ben gyakran hangoztatott alapelv, mi szerint a megtakarított korona legalább annyit ér, mint a megszer­zett. Kiokoskodták, hogy mindenki­nek előnyére válik, ha az elválasztott malacok egy részét a háztájiban neveltetik fel. Tagjaikkal eddig 400 malac átvételére kötöttek szerző­dést, s aki kért, annak tenyészállatot is adtak. Abrakot viszont nem, és ez benne a lényeg. Tehát nem csupán munkadíjat takarítanak meg, de erő­takarmányt is, ráadásul nem kell új istállókat építeniük, mégis mérsékel­hetik a gazdasági épületek többszö­rösen káros túlzsúfoltságát.- A megtakarított 250 tonna abra­kot az ágazat teljesítőképességének növelésére használjuk fel - magya­rázta Masár mérnök. - Valószínűleg visszatérünk a kényszerből felszá­molt csirkehizlaláshoz. Ez a piacnak hozzávetőlegesen évi 100 tonna ba­romfihúst, nekünk pedig 120-150 ezer korona nyereséget jelentene. A Kálnícai Efsz-szel kötött üszőne- velésí együttműködés hasonlókép­pen segítségünkre lehet a takar­mánygondok megoldásában. Deviza - madáretetőkért? Furcsa, de igaz: a szövetkezet­nek évi 70 millió korona teljesítmé­nye származik a mezőgazdasági alaptevékenységből, tagjainak még­is alighanem felkopna az álla, ha nem folytatnának jövedelemkiegé­szítő melléküzemági termelést. A személygépkocsikhoz gyártott utánfutóik iránt nemcsak itthon, kül­földön is nagy a kereslet. Már köz­vetlen kereskedelmi partnerük is akadt volna Magyarországon, de ilyen vállalkozásra mindeddig nem kaptak engedélyt. Igaz, utánfutóik a Tranzakta közvetítésével így is eljutnak külföldre, csakhogy a szö­vetkezet rubelenként 1,20 koronát veszít az üzleten. Ki ne bosszankod­na, ha az egyik oldalon szóban önfi­nanszírozásra és kezdeményezésre buzdítják, a másikon meg kivesznek a zsebéből évi 250-300 ezer ko­ronát! Egy újabb vállalkozásról is hallot­tunk a szövetkezetben. Az elnök mesélte, hogy kisebb famegmunká­ló részleg létrehozását tervezik, amely - egy holland cég részére - különböző madáretetőket, viráglá­dákat, játszótéri homokozókat gyár­tana. A mintákat már leszállították, a hazai hozzájárulást is megszerez­ték, most már csak attól függ a rend­hagyó vállalkozás, pontosabban a remélt évi 1,5 millió korona bevétel sorsa, hogy sikerült-e megnyerniük a holland partner tetszését és főleg bizalmát. Nem létkérdés, viszont ta­gadhatatlanul megkönnyítené a gazdaság számára a talponmara­A Csorba-tó környékén januárban 169 órán át sütött a nap, ez a sokévi átlagnak épp a duplája. A hőmérséklet több helyen az ilyenkor szokásosnál tíz fokkal volt melegebb. Most kevésbé napos, meleg az idő, de van kárpótlás; ismét behavazott táj fogadja a téli sportok kedvelőit. Felvételünk a Hrebienokon készült. (Jozef Vesely felvétele - CSTK) Helikoptertúra, sétahajózás A Rekrea cseh szövetkezeti utazási iroda január 1-től új gazdasági feltételek között dolgozik. A beruházások önfinan­szírozásának lehetőségét elsősorban a szálláshely-kapacitás növelésére hasz­nálja ki. Vladimír Jecny vállalati igazgató tegnapi prágai sajtóértekezletén elmond­ta, hogy a Rekrea, mint a Recoop-tour részvénytársaság alapítótagja, az osztrák GHB és a Tradex céggel együtt tavaly szeptemberben Prága Dejvice nevű ne­gyedében egy 765 férőhelyes luxusszálló építését kezdte meg, elsősorban a tőkés országokból érkező turisták számára. A Rekrea tervei közt külkereskedelmi tevékenység is szerepel, mégpedig ún. kongresszusturizmus és vadászturizmus szervezése formájában. Kilenc fiókirodája egyéni utazók számára vízumbeszerzési szolgáltatást is vállal, bővíti prágai város- nézőkörutainak számát, s tervezi Prága fölötti helikoptertúrák szervezését is. Tervbe vette ún. gasztronómiai tovább­képzéssel, illetve úszótanfolyamokkal egybekötött túrák rendezését. Külföldre irányuló kínálatai közt megemlítjük a szi­bériai túrákat, illetve az Esztónia nevű szovjet hajóval az Északi-tenger, az At­lanti-óceán, a Földközi- és a Fekete­tenger partvidékeit érintő, tizenhárom ha­jótúrát is. (sm) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1989. február 18- án ünnepli 30. szüle­tésnapját a drága, jó édesapa, ifj. Kulcsár Béla Kulcsárkarcsán (Kluc. Kracany). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálnak és hosszú, boldog életet kívánnak: felesége: Tériké, gyermekei: Marián és Dianka, akik sokszor csókolják az apu­kát. Ú-235 ■ 1989. február 18-án ünnepük házas­ságkötésük 50. évfordulóját Kapuvári Mihály és Kapuvári Gizella Szőgyénben (Svodín). E szép évfordulón nagyon jó egészséget, további boldog, békés életet kíván: lányuk, vejük, unokáik, unokavejeik és a három kis dédunoka: Zsuzsika, Kati- ka és Erika. Ú-278 ■ Február 18-án ünnepli névnapját a dol­gos kezű, fáradhatatlan, jó feleség, Bosnyák Júlia Nagybalogon (Vel'ky Blh). Ez ünnep alkalmából szívből gratulál, sok erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kíván: férje: Zoltán. Ú-379 ■ 1989. február 18- án ünnepli 80. szüle­tésnapját a legdrá­gább édesanya, nagymama, özv. Kálazi Józsefné Czuczor Etel Udvardon (Dvory nad ¿itavou). E szép ünnep alkalmából szívünk teljes szeretetével kívánunk jó erőt, egészsé­get, hosszú életet, hogy szívének jósága még sokáig melengesse a családot: szerető fia: Laci, menye: Manyi és két unokája: Heni és Laci, akik a nagyma­mát sokszor csókolják. Ú-449 Hervay Lajost, akit a kegyetlen halál 64. életévében, rövid, súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mon­dunk a Mihályfai Hnb-nek, és a párt alap­szervezetének, a méhészegyesületnek, valamint a munkatársaknak. Köszönjük a sok szép koszorút, virágot és szemé­lyes részvétnyilvánítást, melyekkel enyhí­teni igyekeztek mély fájdalmunkat. Az elhunyt emlékét és szeretetét szivében őrzi: gyászoló felesége, két fia, két lánya, menyei, vejei, nyolc unokája, testvérei és idős édesapja. Ú-527 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, barátnak, isme­rősnek, a falu lako­sainak, a füleki (Fi- l'akovo) Kovosmalt vállalat munkásai­nak, munkatársai­nak, az újbásti (Nová Basta) körzeti or­vosnak és mindazoknak, akik 1988. de­cember 28-án elkísérték utolsó útjára a medveshidegkúti (Studená) temetőbe a felejthetetlen, szeretett férjet, drága, jó édesapát, apóst, nagyapát, Magpál Sándort, akit a kegyetlen halál 71 éves korában, váratlanul ragadott ki szerető családja köréből. Köszönjük a sok virágot, koszo­rút, részvétnyilvánítást, melyekkel enyhí­teni igyekeztek soha el nem múló fájdal­munkat. Emlékét és szeretetét örökre szí­vünkben őrizzük. A gyászoló család. Ú-543 MEGEMLEKEZES KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS dást. KÁDEK GÁBOR ■ Megtört szívvel, mély fájdalommal és könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, jóbarátnak, a falu la­kosainak és mind­azoknak, akik 1988. december 29-én el­kísérték utolsó útjára a mihályfai (Michal na Ostrove) temetőbe szeretett halottun­kat, a drága, jó férjet, édesapát, nagy­apát, apóst, testvért, sógort,-■ Fájdalommal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen férjre, édesapára, nagyapára, id. Benkovics Jánosra Libád (Lubá), akit a halál 1985. február 4-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szeret­ték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Emlékét őrző felesége, gyermekei és unokái. Ú-531 Fájó szívvel emléke­id zünk 1985. február 19-ére, amikor hosz- szú súlyos betegség után örökre lezárta szemét a gondos férj, dolgos édesapa, nagyon szeretett nagyapa és sógor Németh László Csallóközkürtön (Ohrady). Akik szerették és nem feledték, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, negyedik évfordulón. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: felesége, lányai családjukkal, testvé­rei, sógorai. Ú-626 ÚJ SZÍ 6 1989. II. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom