Új Szó, 1989. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1989. II. 16. Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Nemcsak a „Sárga kastélyban“ Méltón a vidék hagyományaihoz A múzeumok évtizedekkel ezelőtt azzal a céllal alakultak, hogy terv­szerű tevékenységükkel rendszere­sen gyűjtsék, őrizzék és kiállítások szervezésével hozzáférhetővé te­gyék az emberi alkotó munka, a ter­mészet és társadalom fejlődésének tárgyi és szellemi dokumentumait. Jelenleg hazánkban e munka zömét - az egységes múzeumi hálózat kiépítése révén - a járási múzeumok végzik. A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban sem gazdag múlt­ja, sem hosszú története nincs a múzeumi munkának. Az első kez­deményezés - az akkor még járási székhelyként szereplő - Somorja (Samorín) nevéhez fűződik. Itt ala­kult meg a húszas évek végén a Csallóközi Múzeum, melynek érté­kes gyűjteménye a háborús évek­ben majdnem teljesen elkallódott. A jelenlegi dunaszerdahelyi Csalló­közi Múzeum - a somorjaí jogutód­jaként - 1964-ben jött létre. E mú­zeumnak a 18. században épült ,,Sárga kastély“ ad otthont. Mivel múzeumunk a galéria szerepét is betölti, évente 5-6 időszakos képző- művészeti kiállítást is szervezünk. A kiállításokat kezdetben a múzeum épületében rendeztük, de 1986 no­vemberétől egy új, modern kiállítási csarnok nyújt kedvező feltételeket a tárlatok rendezésére. Múzeumunk gyűjtőmunkája kiter­jed a járás egész területére. Lehető­ség leginkább a néprajzi jellegű, fő­leg a mezőgazdasági eszközök és a régi paraszti háztartásban hasz­nált tárgyak gyűjtésére nyílik. Ter­mészetesen nagy gondot fordítunk a történelmi, munkásmozgalmi do­kumentumok, régészeti, természet- tudományi és paleontológiai anya­gok gyűjtésére is. A múzeumi tár­gyak gyűjtése 10-12 évvel ezelőtt nagyon mostoha körülmények közt folyt. Múzeumunk egyáltalán nem rendelkezett raktárhelyiségekkel. Az elmúlt évben e tekintetben - nagy örömünkre - gyökeres változás állt be. Sikerült több mint 300 négyzet- méternyi alapterületű épületet raktá­rozási célokra megszereznünk. A nagyobb tárgyak - főleg a me­zőgazdasági eszközök - elhelyezé­sét és kiállítását múzeumunk so- morjai részlegében oldottuk meg. 1982-től ugyanis a Somorjai Városi Honismereti Ház a Csallóközi Mú­zeum szerves részét alkotja. A hon­ismereti ház udvarán - komoly anyagi ráfordítással - meglehetősen nagy kocsiszínszerűséget építet­tünk, ahol kényelmesen elférnek- és meg is tekinthetők - a múzeum gyűjteményében lévő földművelési eszközök. Az érdeklődők szemügy­re vehetnek itt a járomtól kezdve a faekén, faboronán, szecskavágón át díszes híntókat és más eszközö­ket is. Örömmel mondhatjuk, hogy a múlt emlékeinek gyűjtésébe szá­mos szövetkezet, állami gazdaság és nemzeti bizottság is bekapcsoló­dik. E téren legszebb eredményt a Lúcsi (Lúc na Ostrove) Egységes Földműves-szövetkezetben érték el. A szövetkezet gazdasági udvarán- a székház közvetlen közelében- 30 méter hosszú és 8 méter széles nádfedeles szérűt építettek. A több mint száz mezőgazdasági eszköz­ből és gépből áJló lúcsi gyűjtemény legértékesebb része a cséplőgarni­túra, húzatós kazánnal, cséplővel és elevátorral. Működő fújtatóval és szakszerűen kialakított tűztérrel fel­szerelt kovácsműhely is. tartozéka e gondosan összeválogatott, érté­kes lúcsi gyűjteménynek. A gabcíkovói tájház udvarán szin­tén szép nádfödeles szérű védi az enyészettől a gazdag mezőgazda- sági eszköztárat, melyet a falu la­kossága gyűjtött össze a múzeum szakembereinek közreműködésé­vel. A valamikori paraszti háztartás tárgyainak gyűjtését, a csallóközi földművesek életkörülményeinek hi­teles bemutatását múzeumunk táj­házak létrehozásával igyekszik megvalósítani. Járásunkban eddig öt tájházat sikerült berendezni: Hro- bonovóban, Nagymegyeren (Calo­vo), Gabcíkovóban, Kírályfiakarcsán (Král’. Kracany) és Várkonyon (Vra- kún). Valamennyi tájház nádfödeles épület, és korhű bútorokkal, háztar­tási eszközökkel berendezve, így hi­telesen tükrözi e vidék emberének életmódját. A tárgyak értékét és hi­telességét növeli, hogy a tájházba kerülésük előtt valamennyit évekig, sőt évtizedekig használták a telepü­lés lakói. E tárgyak a tájházakban kiállítva újra nemes feladatot teljesí­tenek: hiteles üzenetet közvetítenek a múltból, a munkásember nehéz, küzdelmes életéről. Járásunk munkásmozgalmáról köztudott, hogy számottevő ipari lé­tesítmény híján, a forradalmi moz­galom elsősorban az agrárproleta­riátus körében bontakozott ki. Mivel a földművesek, a nagybirtokokon dolgozó bérmunkások és cselédek helyzete századunk első évtízedei­ben különösen kilátástalan volt, meglehetősen korán fogékonnyá váltak a szocialista eszmék iránt. E mozgalom dokumentumainak gyűjtése és közkinccsé tétele az egyik legfontosabb küldetése mú­zeumunknak. E célt szolgálja mú­zeumunk állandó munkásmozgalmi kiállítása is, ahol számos tárgyi bizo­nyíték igazolja elődeink jobb jövőért vívott bátor harcát. A harcos múlt, a haladó hagyo­mány megőrzése - és természete­sen szocialista építésünk eredmé­nyeinek dokumentálása - céljából járásunkban 19 munkásmozgalmi emlékszoba működik. Az emlékszo­bák létrehozói egységes földműves­szövetkezetek, állami gazdaságok, nemzeti bizottságok és iskolák. Kü­lönösen gazdag gyűjteménye van a csilízradványi (Őil. Radvan), gab­cíkovói, nagymegyeri, lúcsi, felsőpa- tonyi (Horná Potőrí), vásárúti (Trho- vé Myto), somorjai és dunatőkési (Dun. Klatov) emlékszobáknak. A forradalmi múlt alaposabb meg­ismeréséért, múzeumunk már évek­kel ezelőtt eltervezte - természete­sen járási szerveink hathatós támo­gatásával - különböző publikációk, összefoglaló tanulmányok kiadását. Ilyen irányú törekvésünk első gyü­mölcse a mostanában megjelenő könyv, amely járásunk múltját és jelenét mutatja be. Folyamatban van továbbá egy olyan tanulmánykötet kiadása is, amely járásunk mező- gazdasági fejlődését taglalja. Emellett a múzeum szakemberei aktív előadói tevékenységet fejtenek ki, főleg a tanuló ifjúság körében, szerkesztik a Múzeumi Híradót, amelyben tudományos-ismeretter­jesztő és múzeumi munkával kap­csolatos írások jelennek meg. Komoly módszertani munkát is végzünk. Segítséget nyújtunk a já­rás króníkaíróinak, a munkásmoz­galmi emlékszobák vezetőinek és a szocialista építés eredményeit do­kumentáló üzemi és vállalati doku­mentációs központoknak. Múzeumunk e sokrétű feladat si­keres teljesítése érdekében igyek­szik szoros kapcsolatokat kiépítem' a járás üzemeivel, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteivel, a nemzeti bizottságokkal és az iskolákkal. Az iskolákkal való együttműködésünket a Múzeumi Barátok Körének kereté­ben igyekszünk elmélyíteni. Jelen­leg e kör révén a járás 22 iskolájával tartunk fenn szoros kapcsolatot. Dr. MAG GYULA, a Csallóközi Múzeum igazgatója A rozsnyói (Roznava) Bányászati Múzeum tavaly ünnepelte fennállá­sának 85. évfordulóját. Annak idején két különálló és, a célokat tekintve, más-más virányú múzeumi intéz­mény (bányászati és ásványtani, il­letve városi-honismereti) egybevo- násával jött létre. Ma a járási honis­mereti múzeum szerepét tölti be, a bányászat és kohászat emellett külön szakosodást jelent. Úgy is fo­galmazhatnék, ez a múzeum szív­ügye. Rozsnyónak és környékének la­kossága ősidőktől fogva bányászat­tal foglalkozott, ez volt megélheté­sük forrása. Az öntudatra ébredés érlelte, formálta proletariátussá a bányásztársadalmat, melyet forra­dalmi szelleme a munkás- és kom­munista mozgalom zászlóvivőjévé tett járásunkban. Ennek dokumentá­lása tevékenységünk fő tárgya. Leírhatatlanul szép ez a munka. Az üggyel-bajjal begyűjtött apró ré­szek fokozatosan egységgé állnak össze, lassan kirajzolódnak az egész körvonalai, értelmet kap egy- egy feltételezés. Megértjük az egy­kori törekvések célját. E cél lehet gazdasági vagy szociális, a társa­dalmi igazságosságért folytatott küz­delem végződhetett sikerrel, de ku­darccal is. Két etnikum együtt küz­dött meg minden pozitív változásért. Csodálatos, mennyire tudták előde­ink szeretni, tisztelni, dédelgetni azt, ami őket összefűzte, ugyanakkor határozottan elvetni mindazt, ami válaszfalat próbált közéjük állítani. Ez szinte kimeríthetetlen erkölcsi erővel képes buzdítani bennünket munkavégzés közben, s minden bi­zonnyal majd a következő generáci­ókat is. Regionális történelmünk for- radalmisága tehát erősen megala­pozta mai lelkesedésünket. A bányászat és kohászat, vala­mint a munkás- és kommunista mozgalom történetét két önálló kiál­lítás mutatja be. Ezenkívül termé­szettudományi és néprajzi állandó kiállítás is megtekinthető a múzeum­ban. Létrehozásukat a járás különle­ges természeti kincsei, valamint sa­játságos néprajzi adottságai indo­kolták. Az elmondottakból kitűnik, hogy általános történelmi-honismereti ki­állítása nincs a múzeuminak, (gy a bemutatott tematikus gyűjtemé­nyek közötti tartalmi hézagokat idő­szakos kiállítások rendezésével igyekszünk pótolni. Nem kis sikerrel. Soroljunk fel néhányat a legutóbb rendezettek közül. A város - a mes­terségek múzeuma. Gyógynövénye­A hatvan év is kötelez A lévai (Levice) Barsi Múzeum 1987-ben ün­nepelte fennállásának hatvanadik évfordulóját. Létrehozására már a múlt század végén történ­tek kísérletek, a tervek és elképzelések azonban csak 1927-ben valósultak meg, amikor Nécsey József verebélyi (Vráble) postamester Léva váro­sának ajándékozta felbecsülhetetlen értékű ma­gángyűjteményét. Feldolgozására és elrendezé­sére Kriek Jenő tanítóképezdei tanár (az első múzeumigazgató) vállalkozott, s így a városháza második emeletén 1928-ban megnyithatták az ún. Nécsey-szobát, amely egy ígéretesen induló múzeumi munka alapját vetette meg. A lelkes pártfogók és intézmények adományai­nak köszönhetően gyorsan gyarapodott a városi múzeum gyűjteményállaga, többek között olyan különleges tárgyakkal is, amelyeket Kittenberger Kálmán, a híres vadász és Afríka-utazó ajándé­kozott szülővárosának. A háború évei alatt a mú­zeum fejlődésében is megtorpanás következett be. A felszabadulás után, 1946-tól egészen 1952-ig, a károk felmérését, atárgyak újraelrende- zését Hulják Pá/egymaga végezte. Az intézmény alkalmazottainak száma 1952-ben két, egy évvel később három főre nőtt. Ezekben az években tárlatai már a volt kolostor épületében voltak. Mai végleges helyére - a lévai vár kapitányi épületé­be - 1958-ban költözött, ahol járási intézmény­ként - felvéve a Barsi Múzeum elnevezést - igé­nyes munkába kezdett. Szakszerű állandó tárla­tokkal és időszaki kiállításokkal hívta fel magára a figyelmet, gyarapodott munkatársainak létszá­ma és tervszerűbbé vált gyűjtőmunkája. Jelenleg tizenhét állandó alkalmazottja van a múzeumnak. Rajtuk kívül négyen tárlatvezető­ként tartanak ügyeletet a múzeum egyes kihelye­zett részlegein. A történelmi, néprajzi, természet- tudományi és dokumentációs osztályok munka­társai közül kilencnek van egyetemi végzettsége. Felkészültségükre nagy szükség van, mert a rendszeres gyűjtő-, kutató- és népművelő mun­ka mellett hatalmas mennyiségű anyag vár fel­dolgozásra. Hiszen a múzeum a legutóbbi kimuta­tás szerint 54 403 tárgyat tart nyilván (például 806 régészeti, 3615 történelmi, 7115 néprajzi, 220 képzőművészeti és 5737 numizmatikai tár­gyat). Van tehát miből válogatni állandó tárlatok és kiállítások megrendezése során. Sajnos, je­lenleg azonban nincs a múzeumnak állandó tárlata Léván, mivel folyamatban van főépületé­nek helyreállítása, műemléki felújítása. A látoga­tók ezért négy kihelyezett részlegen ismerked­hetnek meg a gazdag tárgyi anyag egy részével. Nagy látogatottságnak örvend a múzeumhoz tartozó zselizi (¿eliezovce) Schubert-emlékkiállí- tás, a kálnai (Kálna nad Hronom) Harci Dicsősé­gek Háza (amely a szovjet hadsereg felszabadító harcinak állít emléket), a bohunicei vízimalom, valamint a zemberovcei újkori kiállítás, amely a község és Lenin nevét viselő itteni egységes földműves-szövetkezet történetét és fejlődését dokumentálja. A múzeum székhelyén időszaki kiállítások rendezésére van lehetőség, és ezt tudatosan ki is használjuk. Amikor például Mohi (Mochovce) községben (ma helyén atomerőmű épül) befejeződött a gyűjtőmunka, Mohi község népi kultúrája címmel nagyszabású kiállítás kere­tében ismerkedhettek meg az érdeklődők a meg­mentett értékekkel. Függetlenül attól, hogy ma­gyar etnikum népi kultúrájáról volt szó, a kiállítást a Topol’canyí járásban is megrendeztük. Hasonló sikere volt a múzeum jubileumi kiállításának, tavaly pedig a Népi üvegképek és faszobrok, valamint a Léva képeslapokon című kiállításnak. Az eredmények közreadásának ügyét jól szol­gálják a múzeum kiadványai is. 1987-ben 280 oldalnyi terjedelemmel jelent meg a múzeum jubileumi évkönyve. Az intézmény honismereti értesítőjének pedig eddig 11 száma látott napvi­lágot. Az OBZOR Könyvkiadó gondozásában múzeumi célkíadványként megjelent egy színes képekkel gazdagon illusztrált néprajzi monográfia - Od Tekova vietor veje (Bars felől fúj a szél) címmel amely országhatárainkon túl is nagy sikert aratott. A munkájukat hivatásnak tekintő múzeumi al­kalmazottak tevékenysége igen sokrétű, szem előtt tartják például a módszertani segítségnyúj­tás feladatait is. Ezért élő kapcsolatban vannak a községi krónikák íróival, a forradalmi hagyomá­nyok szobáinak, az egyes üzemek dokumentáci­ós központjainak vezetőivel stb. Tudatában van­nak tevékenységük hasznosságának, annak, hogy a hatvanéves lévai múzeumi munka hagyo­mányai köteleznek, a tudomány és a szocialista kultúra fejlesztésének követelményei rájuk is ma­radéktalanul vonatkoznak. Dr. SÁNDOR KÁROLY, a Barsi Múzeum igazgatója ink, Festmények és grafikák, Egész­ségünkért, Népünk akaratából, Két évezred pénzérméi, Gombák és gombázók, Február 1948, Manufak­turális kőedényeink, Generációk ge­nerációknak stb. Két éve Magyarországon is be­mutatkozott a múzeum a Földünk rejtett kincsei című kiállítással, mely Gömör bányászattörténetét dolgoz­ta fel. Gyűjteményünket Miskolcon, Budapesten és Gyöngyösön egy­aránt elismeréssel fogadta a kö­zönség. Múzeumunk kilenc munkatársa ti­zenhat kutatói feladattal foglalkozik. Jólesik leszögeznem, hogy nem ke­vés nálunk a szlovákiai mértékben is elismert szakember, így intézmé­nyünket minden évben állami fel­adatokkal is megbízzák. Járásunkban a Bányászati Múze­um irányítja - és látja el szakmai tanácsokkal - a városi és községi krónikák vezetőit. Némi lehangolt- sággal vagyunk kénytelenek megje­gyezni, hogy itt az eredmények nem felelnek meg az e célra fordított munka mennyiségének. Igaz, a kró­nikaírásért, a törvény szerint, a nem­zeti bizottságok felelősek, mi azon­ban úgy érezzük, közös érdekről van szó, hiszen a községi krónika volta­képpen helyi történetírás, melynek elsődleges célja, hogy a jelenünkről reális kép rajzolódjék a jövő nemze­dékek elé. Járásunk magyarlakta községeiben még az átlagosnál is kedvezőtlenebb a helyzet. Ennek ja­vítása érdekében nagyobb segítsé­get nyújthatna a Csemadok. Terveinkről is szólnék néhány szót. Az idén állandó képzőművé­szeti kiállítást nyitunk. Kis túlzással talán galériának is nevezhetnénk, hiszen a tárlat a főtéren, önálló épü­letben kap helyet, az időszaki kép­zőművészeti tárlatok rendezésére külön kiállítóterem áll majd rendel­kezésünkre. A főtéri épületben mi a képzőművészeti és esztétikai ne­velés járási otthonát látjuk. A felettes szervek jóváhagyásá­val, átszervezzük a múzeum belső tereit. Új osztályt szeretnénk létre­hozni - a kulturális szolgáltatások osztályát. Célunk, hogy a kutató-, gyűjtő- és kiállítómunka eredményei minél hatékonyabban jussanak el a múzeumlátogatókhoz. A népmű­velés minőségi átdolgozásáról van itt szó. Úgy érezzük, ha ez sikerül, biztosítani tudjuk majd az intézmény még nagyobb nyitottságát - a kö­zönség felé. Folytatjuk az évente megjelenő Múzeumi Közlemények kiadását. Igaz, az irányelvek nem kötelezik erre a múzeumunkat, de mi érezzük szükségét. A cikkek és tanulmányok eddig csak szlovák nyelven jelentek meg benne, de a következő évek­ben helyet kapnak magyar nyelvű írások is, elsősorban a néprajzi vo- natkozásúak. Más múzeumok mun­katársai, de a lakosság is elismerés­sel fogadta a Múzeumi Újság tavaly megjelent első számát. Úgy hatá­roztunk, hogy ezt szintén minden évben kiadjuk, mégpedig májusban, a Múzeumi Világnap alkalmából. Merész terveink vannak a távo­labbi jövőt illetően is. Új bányászati és kohászati kiállítást készítünk elő, a múzeum épületének udvarát ugyancsak kiállítási célokra szeret­nénk használni. Bővíteni akarjuk ezenkívül a kiállított természettudo­mányi gyűjteményt. Az új részleg­ben a járásunk területén élő nagyva­dak kapnak majd helyet. Beszerzé­sük nem kis feladat, de reméljük, sikerül. Minden jel arra mutat, hogy a rozsnyói Bányászati Múzeum fiatal dolgozókollektívája képes a legne­hezebb feladatok megoldására is. CSOBÁDI JÓZSEF, a Bányászati Múzeum igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom