Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-18 / 46. szám
JSZÚ 9 8. XI. 18. a mezőgazdászok mellett sincs miért szégyenkeznünk, nekünk is vannak rekordnak számító hektárhoza- maink. Bebizonyosodott, hogy nálunk az évi levágható fatömeg hektáronként a 30 tonnát is elérheti.- Milyen jelentősége van a talajelőkészítésben stb. alkalmazott agrotechnikának? Foglalkoznak-e ezekkel a kérdésekkel?- Ezen a téren a 60-as évek elején állt be döntő fordulat, amikor Esti beszélgetés a Kutatóállomáson (Lőrincz János felvétele) A szakemberek szerint századunk végére a világ ipari fafogyasztása eléri a 4,8 milliárd köbmétert. A fokozódó igényeket az erdőgazdaság csak a nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez hasonló módszerekkel tudja kielégíteni. Ebbe egyaránt beletartoznak a talajelőkészítés, a telepítés, a fakitermelés és a feldolgozás korszerű módszerei, s nem utolsósorban az erdészeti növénynemesítés is. Hazánkban erdészeti növénynemesítéssel többek között a Zvoleni Erdőgazdasági Kutatóintézet Gabcí- kovói Kutatóállomásán foglalkoznak. Nem véletlen, hogy az 1952 januárjában alapított állomás éppen ide, a Csallóközbe került, hiszen a Duna mente erdőgazdasági szempontból is Szlovákia egyik legproduktívabb területe. Itt elsősorban a lágy lombú, puhafát adó fajok- nyárak és füzek - termesztésének ökológiai és gazdasági feltételei adottak. A gabcíkovói kutatóállomás élén 1980 óta Ladislav Varga erdőmérnök, kandidátus áll, akivel csak többszöri sikertelen próbálkozás után, egy szokatlan, szombat esti, időpontban tudtam találkozni. Elfoglalt ember, megszállott kutató. Az állomás kísérleti parcellái Szlovákia valamennyi nyárfatermő vidékén megtalálhatók, így aztán sokat utazik, s gyakran csak a hétvégeken található otthon.- A sósszigeti (Solary) nemesítök munkája szinte közismert. Az önök sikereiről viszont - gondolom azért, mert a vidék mezőgazdasági eredményeinek árnyékában születtek- mintha megfeledkezne, nem venne tudomást a közvélemény. Az emberek többsége alig tudatosítja milyen gazdasági jelentőséggel bírnak a nyárak és a füzek, s mit lehet ezen a területen kutatni. Bizonyára az is indokolt kérdés mennyire elméleti, illetve gyakorlati jelentőségűek ezek a kutatások?- A gyorsan növő, puhafát adó, az erdészeti'szakzsargonban lágy lombúnak nevezett nyárak és fatermetű füzek ipari tulajdonságai elmaradnak ugyan a fenyöfélék hasznosításának lehetőségei mögött, de kartonfélék, gyufa, gyufásdoboz, furnér, fagyapot, a bútoriparban úgynevezett vakfa, papír- és cellulóz, faszesz stb. gyártására nagyon jók. Míg az 1950-es években az ipar tömegtermelésüknek (a kivágott biomasszának) csak a 30 százalékát tudta feldolgozni, ma már 96 százalékának hasznosítására képes. Erre csak a 7 centiméternél vékonyabb részek alkalmatlanok.- Tudomásom szerint a nyolcvanas évek elején a lágy lombú erdők területe 24,5 ezer hektár volt. Valószínű, hogy ez a jövőben számottevően nem növelhető. Sót egyes vidékeken (pl. a Gabcíkovo-Nagyma- ros vízlépcsőrendszer körzetében) a megváltozó talajvízviszonyok következtében valószínűleg megszűnnek termelési feltételeik. A növekvő igényeket tehát csak újabb és még intenzívebb módszerekkel lehet kielégíteni. Mennyiben és hogyan tudnak ehhez hozzájárulni?- Az európai és az amerikai fajok keresztezésével előállított hibridek - amelyeket tömegesen 1948 után kezdtek telepíteni - sokkal gyorsabban nőttek, több faanyagot adtak mint az őshonos fajok. De mivel egy-egy klón általában csak egy vágásforgóra, ami 25-30 év, jó, az 1925-30 között behozottak ma már elavultak. Nem felelnek meg a jelenlegi ökológiai viszonyoknak, s a gazdasági követelményeknek. A nemesítés ezért folyamatos munka, s a jó nemesítőnek mindig kell, hogy legyen valami a tarsolyában. így aztán az adott fajon, hibriden belül tovább keressük a kedvező tulajdonságokkal rendelkező egyedeket. Ezekből ivartalan úton a szülőével teljesen megegyező genetikai anyagú utódokat - kiónokat - állítunk elő, majd kiválasztjuk közülük azokat, amelyek telepítése az adott viszonyok között a legelőnyösebb. Kutatóállomásunknak 4,5 hektáros faiskolája van, ahol 650 külföldi és hazai eredetű nyár- és fűzfaklón található. Szlovákia különböző nyárfatermő vidékein pedig kísérleti parcellákat létesítettünk. A faiskolában, kísérleti parcellákon figyelemmel kísérjük a fák egészségi állapotát, növekedését stb. Ötéves korig évente, később kétévente biometriai vizsgálatokat végzünk - megmérjük a magasságot, a törzs átmérőjét, megállapítjuk a fa tömegét. A 12 éves állományokból pedig mintát küldünk az Állami Faipari, valamint a Papír- és Cellulózipari Kutatóintézetnek, ahol az egyes kiónok mechanikai, fizikai és kémiai tulajdonságait vizsgálják meg.-A 650 vizsgálat alatt álló klón közül bizonyára nem mindegyik felel meg a követelményeknek.- Ez valóban így van. A több száz közül, amelyet eddig megvizsgáltak, Szlovákiában csak 8 nyárfa és 5 fa- termetű fűz telepítése kifizetődő, illetve engedélyezett.-A szakirodalomban olyan adatokat találtam, amelyek szerint Szlovákiában a lágy lombúak hektárhozama átlagosan 6 köbméter, de a jó adottságokkal rendelkező, intenzív művelés alatt álló területeken 20 köbméter is lehet.- Nekünk itt a Csallóközben világossá vált, hogy megfelelő agrotechnikai módszerekkel a hektárhozam növelhető. Éveken át a talajelőkészítés legfontosabb mozzanata a vágás után visszamaradt csökök és a gyökérzet eltávolítása volt, amelyet a talaj felső, legtermékenyebb rétege erősen károsodott, a költségek pedig hektáronként elérték a 30 ezer koronát! Jelenleg a Nyugat-szlovákiai Állami Erdőgazdasággal közösen egy újabb módszerrel, az ún. magyar technológiával próbálkozunk. Lényege, hogy a gyökérzetet, csököket nem távolítjuk el, hanem speciális tárcsákkal felaprózzuk, összezúzzuk. így azok 3-4 év alatt elkorhadnak. A talajt pedig csak 20-30 cm mélyen porhanyítjuk, s így a humuszréteg nem károsodik. Ez a módszer a korábbival szemben több mint 30 százalékkal olcsóbb. A faiskolákban alkalmazott módszerek is sokáig változatlanok voltak. Két évvel ezelőtt a dugványozásban is sikerült egy progresszív módszert kidolgoznunk. A nagymegyeri (Öalovo) erdészeti üzemnél kifejlesztettünk egy olyan gépet, amellyel naponta 25-30 ezer dugványt ültethetünk el.-A Csallóköz természeti viszonyaiban a közeljövőben komoly változások várhatók - egyes kerületeken csökkenni fog a talajvízszint. Azt is tudjuk, hogy a nyárak és a füzek vízigényes fajok. Milyen perspektívái lesznek majd akkor itt a nyár- és fúztermelésnek?- A talajvíz szintjének süllyedése által kiváltott problémákkal már régóta küszködünk. A lecsapolások, az agrokultúrák öntözése, az ipar fokozott vízfogyasztása stb. következtében a talajvízszint már korábban mélyebbre került. Míg más fajok 1 kg szárazanyag termelésére „csak" 250-355 liter vizet használnak fel, addig például a nyáraknak ehhez 450-500 literre van szükségük. Míg korábban a víz állandóan elérhető mélységben volt, ma már ez csak időszakosan van így. A fáknak az év nagy részében a talajra kerülő csapadékkal kell beérniük. Annak ellenére, hogy az egyes kiónok vízigénye között jelentős eltérés mutatkozik, a „szárazságtűrő képességgel" rendelkezők kiválasztása nem tökéletes megoldás. Ha ugyanis a talajvíz szintje tartósan a kavicsrétegbe süllyed, nemcsak a kapilláris emelkedés szűnik meg, de a kavics itatósként működve a talajba kerülő csapadék nagy részét gyorsan el is szívja! Ebben az esetben ismét egy Magyarországon elterjedt módszer hazai alkalmazásának lehetőségeit vizsgáltuk. Ott ugyanis homokon sikerrel alkalmazták a nyárfáknak a talajvíz szintjére történő ültetését. A módszer 3 méteres mélységig alkalmazható...-Ha jót értettem ez azt jelenti, hogy a fák törzse mélyen a földbe kerül. Milyen biológiai, technikai problémákat vet fel ez az ültetési mód?- Kellő magasságú, 4-5 méteres, kétéves csemeték előállítása nem okoz gondot. Ha pontosan tudjuk hol húzódik a talajvíz szintje, s ha ügyelünk arra, hogy a csemeték gyökérzete a megfelelő mélységbe kerüljön, akkor a fa ezekhez a viszonyokhoz könnyen alkalmazkodik.' A földbe került törzsből a talajrétegben még egy gyökérrendszert nevel. Újnak számít, hogy kavicsban ezt a módszert - tegyük hozzá sikerrel - mi próbáltuk ki először. Az ültetőgödrök mélyítésére NSZK gyártmányú UNIMOG és POKLAIN kotrógépeket használtunk.-Sokan találgatják manapság, hogy a Dunának az új mederbe történő terelése után mi lesz az ártéri erdők sorsa...- Az idén márciusban jóváhagyták egy nagy teljesítményű vízátemelő állomás, s a hozzátartozó hidrotechnikai rendszer megépítését. Ennek az lesz a feladata, hogy biztosítsa a holtágak, s ezáltal az ártéri erdők vízellátását. Remélhetőleg nagy részük így megmenekül a kiszáradástól. A jelentős vertikális tagoltság következtében azonban a magasabban fekvő helyek állományát más, többnyire ún. kemény lombú fajokkal kell helyettesíteni. Akácból már most is elegendő, jó minőségű szaporítóanyag áll rendelkezésünkre, de a magas kőris, a szlavón tölgy, a hegyi juhar, a feketedió nemesítésével, amelyek ott kiültetésre kerülnek, még foglalkoznunk kell.-Miért éppen ezeket a fajokat választották ki?-A felsorolt fák a megváltozott nedvességviszonyok mellett is viszonylag gyorsan növekednek, s jól bírják az ártéri talajok magas, 18-25 J százalékos mésztartalmát is. Hosszúra nyúlt beszélgetésünk végén Varga mérnök megemlítette, hogy az egyéb kutatások mellett egészségügyi jellegű vizsgálatokban is közreműködnek. MIHÁLYI RICHARD B evásárló utainkon évek óta és továbbra is gyakran idegborzoló tapasztalatokra teszünk szert. Ezek egyebek között azzal függnek össze, hogy boltjaink ellátottsága, kiváltképp az utóbbi hónapokban, távolról sem felel meg az igényeknek. Hol ez, hol az hiányzik, furcsa módon éppen az, amit venni szeretnénk, a választékról és a minőségről már nem is beszélve. Az okok különbözőek, nyilván összetettek, s nem kis szerepe van annak is, hogy kósza hírek hatására helyenként készlethalmozásra is sor kerül. Ezzel azonban minden nem magyarázható és főleg nem mentegethető. Hiszen ezek olyan jelenségek, amelyek egyező vagy többé kevésbé ismétlődő formákban viszonylag elég régen tanúskodnak - a termelésben és a kereskedelemben egyaránt - az irányítás fogyatékosságairól, a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendezetlenségéről, s általában arról, hogy az eddigi gazdasági mechanizmus már elavult, igencsak szükségessé vált az új mechanizmusra való meghirdetett átállás. Különben a hiánygazdálkodás feltételei között aligha találhatunk rá a kiútra, aligha érhetünk el érdemleges javulást a lakossági szükségletek kielégítésében. Csakhogy erre az átállásra nem tehet és nem is szabad ölbe tett kézzel várni. Nem egy jel ugyanis arról tanúskodik, hogy jobb irányító és szervező munkával, becsületesebb, hozzáértőbb kötelességteljesítéssel, a fegyelem szilárdításával sok vonatkozásban már most is elmozdulhatnánk a holtpontról. A kereskedelemben is és nem csupán az áruellátás viszonylatában. Ennek bizonyítására nem kell messzire mennünk. Az év első felében a szlovákiai boltokban végrehajtott ellenőrzések számos olyan - szintén ismétlődő - negatív körülményekre vetettek fényt, amely károsítja a fogyasztót és amelynek egyszerűen nem kellene lennie. Csak a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelet - tehát az ellenőrző szerveknek csupán az egyike - az említett időszakban megállapította, hogy az általa ellenőrzött boltokban átlag 2,9 százalékkal drágábban értékesítették a különféle portékát a törvényes árszinthez képest. Más szóval, száz korona vásárlási értékre csaknem három koronát csalnak ki a pénztárcánkból és ugyanennyit vágnak törvénytelenül zsebre azok, akik ilyen magatartásukkal rossz fényt vetnek a kereskedelmi dolgozók becsületes többségének munkájára is. S itt álljunk meg egy pillanatra. Tisztában kell lennünk ugyanis egyrészt azzal, hogy a kereskedelmi felügyelet a boltoknak természetesen csak a tört részét ellenőrizte, (ellenőrizhette), vagyis összességében a csalások mértéke a megállapítottnál nyilván nagyobb. Másrészt az sem vitás, hogy önmagában ez a 2,9 százalékos árdrágítás óriási értéket képvisel, ha tekintetbe vesszük a milliárdos nagyságrendű belkereskedelmi forgalmat. S ebben a megvilágításban még az sem vélhető megnyugtatónak (ez veszélyes is lenne), hogy az előző évhez képest a fogyasztó megkárosítása e módjának mértéke változatlan. Aligha térhetünk napirendre afölött sem, hogy az év első felében - ez kétségtelenül összefügg a hiánycikkek körének bővülésével - jelentősen megnagyobbodott a bolti raktárakban eltitkolt és a pult alól árusított közszükségleti cikkek mennyisége. Aggasztó helyzetre utal az, hogy csak a kereskedelmi felügyelet az év első felében 1049 ilyen esetet tárt föl, míg az előző esztendő azonos időszakában 162-ót (!). Persze a valóságban ez a szám is minden bizonnyal összehasonlíthatatlanul nagyobb. Nem vitás, hogy az ilyen és az ehhez hasonló üzelmek megszüntetése vagy legalább mértéküknek erélyes csökkentése az egyik oldalon szolgálná a jobb ellátottságot, a másikon pedig szűkítené ennek a törvénybe és etikába ütköző „felszín alatti" kereskedésnek a lehetőségét. Szólhatnánk még a súlycsonkításról, a minőségi osztályok „összetévesztésének" számtalan módjáról, avagy arról is, hogy például a vendéglátóiparban egyes ügyeskedők kiskereskedelmi áron vett italokat értékesítenek törvényes felárral, azt törvénytelenül eltulajdonítva. Régi tapasztalat, hogy az ilyen machinációk elkövetőit nem sújtják túlságosan érzékenyen a bírságok sem. Egyrészt azért nem, mert csak kis hányadukat érintette az első félévben kirótt mintegy 2,6 millió korona pénzbírság, illetve 322 felelős dolgozó megintése, másrészt pedig azért nem, mivel „vállalkozásuk" megéri ezt a kpckázatot. Állami, közösségi, egyéni érdekbe ütközik és vitathatatlanul a közellátásra is érzékenyen hat az, amit a kereskedelmi felügyelet az év első felében végrehajtott nyolc és félezernyi rováncsolás során állapított meg: jelentősen megnőtt az ún. mankók, vagyis a pénztárhiányok száma. Az előző esztendő első feléhez képest 4,7 milliárd korona értékben. Ezen belül - s ez különösképpen óva intő - gyarapodott az olyan boltvezetők száma, akik ötven-, illetve százezer koronán felüli összeggel nem tudtak elszámolni. Nem csupán hozzá nem értő, hanyag vagy felelőtlen számfejtésről van szó, hanem az esetek jórészében - nyerészkedésről, törvénytelen magántulajdon-gyarapításról, magyarán mondva visszaélésről, sikkasztásról, egyszerűen lopásról. Mindannyian tudjuk, hogy a megoldás kulcsa a gazdasági, ezen belül a kereskedelmi mechanizmus megváltoztatása és ennek közvetítésével hosszabb távon a hiánygazdálkodás megszüntetése. Ez ma már elodázhatatlan lépéskényszer. De eddig is minden szinten elhanyagolhatatlan követelmény az irányítás és az annak szerves részét képező ellenőrzés szüntelen tökéletesítése, illetve szigorítása, a jobb káder-, szervező- és nevelómunka. Annak érdekében, hogy a bevásárlásait végző ember kevésbé érezze magát kiszolgáltatottnak, s ne legyen kénytelen legyinteni a javulást ígérő, de tettekké nem érlelődő szavakra, ne bosszankodjék afölött, hogy elszemélytelenedik objektív és kevésbé objektív mentegetőzéssé, a felelősség mindig másokra hárításává sekélye- sedik a nagyon is személyekhez kötődő felelősség mindazért, amin előnyére változtatnunk, valóban itt az ideje. GÁLY IVÁN MIMII
