Új Szó, 1988. december (41. évfolyam, 283-308. szám)
1988-12-12 / 292. szám, hétfő
Tapasztalatok a Galántai járásból KI SPORTOL FALUN? EDZÉSIDÖN KÍVÜL BÁRMIKOR LEHET • ALACSONYABB FUTBALLSZÍNVONAL • KEZDEMÉNYEZŐKÉSZSÉG ÉS TEHETSÉGÁRAMLÁS Pihenőre vonult a falusi sportélet. Elnémultak futballbástyái, kiürültek a lelátók, a pályaszélek. Ahol csak a foci élteti a sportot, javában tart a holtidény. De másutt a tornatermekben, a természetbarátok körében ilyenkor sem szünetel a testmozgás. Vajon eleget sportol-e a falu embere? Csak futballozhat, vagy más sportágakat is űzhet? Van-e hol kielégítenie mozgásigényét? S ha lehetséges, eljuthat-e olyan szakosztályba, ahol kibontakoztathatja képességeit? Csokorba gyűjtött kérdéseimre a CSSZTSZ Galántai (Galanta) Járási Bizottságán keresek választ. A járás falvainak sportéletében Ivan Vaško, járási titkár és Mikuláš Melay sportelőadó kalauzol. 1. Előkerülnek a nyilvántartások, felidézik személyes tapasztalataikat. Számok és észrevételek gyors egymásutánban. Szondák a sportlétesítmények kihasználásába. Mikuláš Melay: „Hatvan futballpálya van járásunk területén, ezeket ötvenhárom fociszakosztály használja. Negyvennégy alapiskolánk közül huszonkilencben tornaterem is található. Egyáltalán nincs ilyen létesítmény a Seredi Petrovská utcai és négy magyar tanítási nyelvű alapiskolában, mégpedig Tomašikovóban, Vág- sellyén (Sala), Vágán (Váhovce) és Zsi- gárdon (Žiharec). Sportpályájuk viszont van, ám télen inkább a folyosókon tornáznak. Tizenegy helyen közvetlen szomszéd a magyar és szlovák tanítási nyelvű iskola, tornatermük közös.“ Ivan Vaško: „Júniusban körlevéllel fordultunk sportegyesületeinkhez. Felkértük őket, jelezzék vissza, miként használják ki sportlétesítményeiket. Csupgn a címzettek fele válaszolt, ám abból is lehet következtetéseket levonni. Először is: köny- nyebb a futballpályákra bejutni, mint a tornatermekbe. Edzésidőn kívül ugyanis rendre az iskolák és a sportolni vágyók rendelkezésére állnak. Más lapra tartozik, de mégsem kerülheti el figyelmünket, hogy mennyire élnek az emberek ezzel a lehetőséggel. Két csoportra osztanám a falusiakat, a szövetkezetben dolgozókra és az ingázókra. Távollétükben napközben majdhogynem nincs kinek sportolnia. Egyedül csak az iskolák jelentkeznek délelőtt. Aztán mire mindenki hazatér, megkezdődnek az edzések, s megint csak kiszorulnak a pályáról. Marad a szombat, vasárnap. Akkor meg a fólia, a fusizás, a Ijáz körüli munka tölti ki a napot. Ki sportol hát falun? Az iskoláskorúak meg a fanatikusok, az igazi sportbarátok, akik minden elfoglaltságuk ellenére szakítanak időt a testmozgásra. 2. Kik mozgatják a sportéletet falun? Egyáltalán mitől függ egy-egy egyesület talponmaradása? Mikuláš Melay: „Vannak községek, ahol rendes pályát sem tudnak elkészíteni, gyakoribb viszont az elfogadható, vagy az ennél is jobb állapotú gyepszónyeg. Minden az emberek, a helyi sportvezetők kezdeményezőkészségétől, elszántságától függ. Ahol ez nem hiányzik, ott mozgalmas sportélet zajlik. Példának Sókszelő- cét (Selice), šintavát, Šoporňát, Vágát és Nagyfödémest (Veľké Úl’any) hoznám fel. Sok múlik a helyi vezetők és a pedagógusok sportszeretetén. Ahol az iskola jó kapcsolatot tart fenn az egyesülettel (Far- kasd - Vlčany, Tešedíkovo), vagy ahol ä nemzeti bizottság közvetlenül érdekelt a sportlétesítmények fenntartásában és mindent megtesz a sportélet támogatásáért (Vízkelet - Čierny Brod, Felsőszeli- Horné Saliby, Kráľová pri Senci és megint csak Tešedíkovo jár ebben az élen), ott eredményesebb munka folyik.“ Ivan Vaško: „Látni kell: a falu sportját önkéntes vezetők irányítják, akik szabadidejükben végzik mindezt. Rátermettségükön, szervezőkészségükön áll vagy bukik minden. Mi csupán támogathatjuk őket, módszertani tanácsokat nyujtunK nekik. Legtöbbször a kezdő funkcionáriusok érdeklődnek, a tapasztaltabbak már maguk próbálkoznak. Közvetlen kapcsolatunk abban nyilvánul meg, hogy bejönnek ide a szövetségre, ha elintéznivalójuk van, kevesebbszer jutunk ki mi közéjük. Aktivistáink révén valamennyi egyesületben van képviselőnk, ám jobb lenne, ha személyesen is többször találkozhatnánk.“ Mikuláš Melay: „Funkcionáriusokból nincs nagyon sok, jóval többre lenne szükség. Törzstagoknak azok számítanak, akik korábban futballoztak, vagy más sportot űztek és később sem tudnak megválni ettől a világtól. Különböző okoknál fogva elmegy az emberek kedve a sportmunka szervezésétől, gyakori az őrségváltás a vezetőségekben. Főként a gazdálkodással megbízottak fordulnak meg sokszor nálunk. Mert ehhez érteni kell, ezzel van a legtöbb gond. Egyre inkább létkérdés az egyesületek életében." 3. Ebben a járásban is a legnépszerűbb a labdarúgás. Tíz községben (Šalgočka, Pusté Sady, Hidaskürt - Mostová, Negyed - Neded, Kosút - Košúty, Egyházfa- Kostolná pri Dunaji, Jóka - Jelka, Kajal, Hegysúr - Hrubý Súr, Királyrév - Kráľov Brod) csak futballszakosztály létezik, máshol további sportágakat is űznek. Milyen tehát a foci helyzete? Mikuláš Melay: „Csak a szokásos kilengéseket tapasztalom. Ott él igazán ez a labdajáték, ahol erős funkcionáriusi és gazdasági háttere van, ahol jó vezetői aktíva áll mögötte. Ahol ez nincs meg, ott gyakori a zuhanás, s nehezebb a felemelkedés. Hogy milyen a színvonal járásunkban? Feltételeink között alacsonyabb szinten állandósul. Eddigi intézkedéseink ellenére is. Némi reményt, színvonalemelkedési forrást abban látunk, hogy évről évre növekszik a diákcsapatok száma. Négy esztendeje huszonnyolc volt, most már harminchat létezik. Abban bízunk, hogy ezek a fiatalok az ifjúsági korosztályban tovább csiszolják képességeiket, s később a felnőttek között is érvényesülnek, nem tűnnek el időközben. Ahhoz persze a mainál jóval többet kellene foglalkozni velük. Legtöbbször a sportvezetőkön múlik, mennyit és hogyan dolgoznak a jövő Ígéreteivel. Nem elég csak benevezni őket a bajnokságba, és csupán olyan szándékkal, hogy a felnőtt csapat magasabb osztályba léphessen. Ez formális megoldás, nem szolgálja az ügyet. A fiatalokkal való törődés terén példával járnak elöl Sládkovičovóban, Pusté Úľanyban és legújabban a törpetelepülésen, Hurbanová Vesben is, ahol jó feltételeket teremtenek a környék tizenéves labdarúgóinak.“ 4. Hatvanöt sportegyesület közül a járás területén ötvenháromban van futballszakosztály. Ennek a sportágnak a legnagyobb a hagyománya, szinte mindenütt. Vonzza az embereket, versengést szül a szomszéd községek, a régi nagy riválisok között. Mikuláš Melay: „Sokan a focinak élnek. Vitatkoznak róla. Még a kisebb községekben is. Ám nem állítanám, hogy más sportágaknak nincs létjogosultságuk. Számos egyesületben folyik alapozó testnevelés. Természeti adottságainkból következtetve kevesen gondolnák, de mégis így van: közkedvelt a turisztika, önkéntes szerelmesei generációkat bírtak rá a természetjárásra. Állócsillag köztük a sók- szelőcei Mihály József, de másokat is sorolhatnék. Közkedvelt még falun az asztalitenisz, a sakk, a karate. A tömegsport fejlesztése mellett legutóbbi járási konferenciánk újra támogatta a teljesítménysport távlatait magába foglaló programunkat. Kiválasztottuk azokat az egyesületeket, amelyek bizonyos sportágakban járási méretekben a legmagasabb osztályokban szerepelnek. Külön bástyái vannak a futballnak, kézilabdának, atlétikának, kosárlabdának... Ezekbe irányítjuk a legrátermettebbeket. Vagyis a falusi fiatal egyrészt otthonában sportolhat, másrészt, ha tehetséges, jobb feltételek között magasabb osztályban folytathatja.“ Bárcsak nagyobb érdeklődéssel tenne. J. MÉSZÁROS KÁROLY A SPORTMINISZTEREK VILÁGKONFERENCIÁJA UTÁN Adósai vagyunk a jövő nemzedékének ÚJ SZÚ 988. XII. 12. A közelmúltban rendezték Moszkvában a Szakszervezetek Központi Székházának impozáns oszlopcsarnokában a sportminiszteri világkonferenciát, ahol több figyelemre méltó észrevétel, felszólalás is elhangzott. A napokban a Népsport visszatért e jelentős eseményre. Hat hete látott napvilágot Carl Lewis akkor kissé egyoldalúnak tartott megállapítása a hamburgi Sport International Magazinban, hogy Ben Johnson leleplezése végül is hasznára lesz a sportmozgalomnak. Annak a reményének adott kifejezést, hogy az eset afféle világriadóként hat és most már tettekre ösztönzi az illetékeseket. Különösen a moszkvai sportminiszteri konferencia után állíthatjuk: Carl Lewisnek igaza volt. Johnsonnak, a 100 méteres síkfutás megbukott olimpiai győztesének, a bajnokok bajnokának leleplezése valóban felrázta a világot. S ahogyan többen hangoztatták; „A hangzatos kijelentések időszaka véglegesen lejárt!“ Ami pedig a tetteket illeti az ottawai chartát és az egész éves nemzetközi ellenőrzésre vonatkozó budapesti felhívást az itt jelenlevő kormányok képviselőinek többsége magáévá tette, habár még akad tisztázandó kérdés, de mindezt - ahogyan Lewis nyilatkozta - jórészt Johnsonnak köszönhetjük. A mai, örvendetesen megváltozott világunkban a békés egymás mellett élés nemcsak feléledt, hanem megerősödött szellemében a sport közös világnyelve mindennél jobban segíthet a közeledésben, egymás megértésében. Többek között olyan kezdeményezésről is hallottunk, amelyet Kanada és a Szovjetunió sportvezetői próbálnak most megvalósítani, öt-öt kanadai és szovjet város tömegsortbeli páros versenyéről van szó. A viadal részleteit most dolgozzák ki, hogy már 1989-ben megindulhasson a versengés, mondjuk például Montreal és Kijev, Calgary és Tbiliszi vagy éppen Ottawa és Moszkva között. Régi igazság, hogy a sport megszerettetését fiatalon - az itt Moszkvában elhangzott javaslatok szerint már óvodás korban - kell elkezdeni. Aligha akad, aki ezzel a törekvéssel ne értene egyet. Csak hogy a világ egyelőre még ott tart, hogy a tanköteles fiatalok mozgásigényét sem tudja kielégíteni. Marat Gramov, a Szovjetunió Állami Testnevelési és Sport Szövetségének elnöke rendkívül őszinte hangvételű referátumában például beismerte, hogy a Szovjetunióban a kötelező iskolai testnevelés során minden erőfeszítésük dacára, a tíz év körüliek mozgásigényét csak mintegy 13-15 százalékban elégítik ki. A tizenéveseknek ugyanis a szovjet tudományos felmérések szerint legalább heti nyolc óra rendszeres és tervszerű mozgásra volna szükségük. Heti nyolc óra rendszeres sportolás!... Ettől bizony még mi is messze, sajnos messze vagyunk. Rengeteg az adósságunk a jövő nemzedékével szemben. A szovjetunióbeli változások egyik jele a televízió adásaiban is tapasztalható. A hét minden napján reggel 6.30-tól 8.30-ig sugárzott 120 perc című műsor is ezek közé tartozik. Változatos, friss, érdekes összeállítás. Természetesen a sport sem hiányzik a műsorból. Mint ahogyan a moszkvai esti tévéhíradó kínálata általában háromszor-négyszer olyan hosszú időtartamú, mint a hasonló hazai adásoké. De maradjunk a reggeli 120 percnél. Nem is azért akarunk most lelkesedni, hogy csütörtökön reggel három-négy alkalommal sugározták az UEFA Kupa szerdai fordulójának góljait, hogy részletes jelentést adtak a sakkolimpiáról, képesbeszámolót valamelyik amerikai testépítő világbajnokságról, és természetesen a szovjet jégkorong-bajnokság legújabb eseményeiről. A Moszkvában jelen lévő sportvezetőknek az alábbi két riport is nagyon tetszett. Az egyiket egy nagyszerűen felszerelt hatalmas kondicionáló teremről, a másikat egy most megnyílt uszodáról készítették. Mindkét riport végén feldiktálták a létesítmények címét, telefonszámait, a toborzás nyilvánvaló szándékával. Hát igen. Ez is a sport szervezésének, elterjesztésének, a lehetőségek megismerésének egyik hatásos formája. Február 12-én rajtol Az sznf fehér nyoma elnevezésű sífutóverseny, amely az 1990-es országos spartakiád sportrendezvényeinek nyitányát jelenti (ČSTK-felvétel) Mi a helyzet a hazai sísportban? Elég egy röpke pillantást vetnünk a sportág naptárába, hogy megállapítsuk, az. olimpiát követő esztendőben is lesz esemény bőven. A síidény csúcspontja természetesen a két világbajnokság lesz, az alpesiek a tengerentúlon, Vailben, az északiak földrészünk északi részén, Lahtiban randevúznak. Még csak a tél elején járunk, de az egyik legnépszerűbb téli sport berkeiben már javában zajlik az élet. Persze, mint tapasztaltuk, kisebb- nagyobb zökkenőkkel. A kemény tél az idén ugyan nagyon hamar beköszöntött, a Világ Kupa-sorozat versenyeinek színhelyén mégis gondot okoz a hóhiány. Mint tudjuk, már a nyitányon halasztani kellett az alpesieknél, s az elmúlt hét végére tervezett férfi és női lesiklást is hasonló veszély fenyegette. Emiatt a VK rendezőinek mindjárt az elején módosítaniuk kellett a műsoron, s épp a napokra ígérték, hogy napvilágot lát az új változat. Szerencsére az itthoni síközpontok nagy részében nincs gond a hóval, így a Világ Kupában indulók megszakították külföldi tartózkodásukat, s visszaköltöztek špindleruv Mlynbe, ahol a lányok az új edző, Milan Beňačka irányításával edzenek. A férfiaknál kisebb problémát okoz, hogy Pavol Šťastný autóbalesete következtében elszenvedett sérüléseiből még nem épült föl, így asszisztense, Vladimír Dzugas egyedül vezeti a csapatot. A fiúk közül csak Marián Bíreš vágott neki a Világ Kupának, a többiek az Európa Kupában indulnak, itt próbálnak némi rutint és főleg FIS-pontot szerezni. A szakvezetés úgy tervezi, hogy az USA-beli Vailben január 29-február 12-e között lebonyolítandó világbajnokságra 3-4 férfi, illetve női versenyzőt küld majd. Az irányszámok meghatározásánál figyelembe vette a hazai sí szövetség a calgaryi ötkarikás játékokon nyújtott teljesítményt is. Az olimpiai szereplés értékelése már hónapokkal ezelőtt elkészült, s a szakvezetés természetesen ebből indult ki. „Calgary szép élményt jelentett - nyilatkozta a napokban tartott sajtóértekezleten Jaroslav Potméšil, a csehszlovák sízők központi edzője s egyben tanulsággal is szolgált. Rámutatott, hogy sok eddig használt módszer elavult, újakat kell keresnünk, különben nincs esélyünk arra, hogy ott legyünk az élvonalban. “ Jaroslav Potméšil az egyes versenyszámok értékelésénél az első helyen az ugrókat említette. A felkészülésük zavartalanul zajlott, az edzéseredmények viszont nem teljesen megnyugtatóak. Az új edző, Peter Schlank véleménye szerint ez annak tudható be, hogy a fiúk óvatosabbak lettek, nem mernek úgy kockáztatni, mint évekkel ezelőtt, pályájuk kezdetén. Vonatkozik ez elsősorban Pavel Plocra, aki elég gyenge formát mutatott a tesztelésnél. Ennek ellenére ö is tagja volt a Világ Kupa-nyitányra utazó négyesnek, Malec viszont itthon maradt. Schlank edző döntése sok vitát váltott ki szakmai berkekben, még akkor is, ha a nevezés után azt is kijelentette, Malec rövidesen fölváltja Plocot, aki néhány verseny után Harrachovban készül majd a négy- sáncversenyre, amelyen hat csehszlovák ugró kap rajtjogot. Egyébként a harrachovi központban mindent megtettek annak érdekében, hogy a legsikeresebb hazai versenyző zavartalanul készülhessen, a 90 méteres sáncon és kitűnőek a körülmények. Terv szerint zajlott a sífutók felkészülése. A központi edző szavai szerint a váltó olimpiai sikere nagyban előremozdította a férfigárda munkáját, nagyobb kedvvel, odaadással dolgoztak a fiúk. Az olimpiaközpontú felkészülésnek persze vannak hátrányai is, legalábbis ebben a számban. Calgary előtt a váltó sikeres szereplése érdekében csak a korcsolyázó stílusra helyezték a hangsúlyt, a klasszikus teljesen háttérbe szorult, így manapság sajnos az a helyzet, hogy lassan pályázatot kell hirdetni klasszikus stílusú versenyző keresésére. Az edzők jelenleg. úgy próbálják megoldani a problémát, hogy a válogatott néhány tagját próbálják rábeszélni az átállásra, de ez egyelőre csak Nyčnél járt kisebb-nagyobb sikerrel. A nőknél bonyolultabb a helyzet, a calgaryi kudarc rányomta bélyegét a csapattagok lelkiállapotára, ráadásul valamennyien sérülésekkel, betegséggel bajlódtak a nyáron. „Az utóbbi többé-kevésbé az edzők, orvosok lelkén szárad - vélekedett Jaroslav Potméšil -, így végződik, ha a versenyidöszakban siettetik a felépülést. Egyedül Havrančíková formája biztató, ezért a Világ Kupában csak egy sífutót indítunk. “ Balsikeres volt az északi összetett versenyzők szereplése is az olimpián, a szakvezetés véleménye szerint egyértelműen többre voltak képesek. Ezért kellett komoly intézkedéseket foganatosítani, s egyeseket a B-csoportba sorolni. Köztük volt František Repka is, s az ő esete igazolja, hasznos volt a szigorú eljárás, a sportoló óriási erőfeszítéssel ismét a legjobbak közé küzdötte föl magát. Az északi összetettben évek óta a legnagyobb gondot jelenti, hogy nem sikerül egyszerre időzíteni a versenyzők formáját az ugrásban és a sífutásban. Ezt kell legsürgősebben megoldani, hiszen alig több mint hatvan nap választ el a finnországi Lahtiban február 17-26-a között sorra kerülő világbajnokságtól. Csehszlovákia számos nemzetközi rendezvény színhelye lesz a jövő év elején. A Csorba-tó környéke, Banská Bystrica és Jasná ad otthont február 26-a és március 12-e között a baráti hadseregek téli spartakiád- jának, majd március 6-12-én Jasná újabb eseményt rendez: az alpesi sí Európa Kupa döntőjét. A jasnái rendezők nagy jubileumot ünnepelnek jövőre, félévszázadot ért meg a De- mánovái cseppkőbarlang Nagydíjáért évente lebonyolított viadal, ezért is pályázták meg a Világ Kupa fináléjának rendezési jogát, de azt végül a FIS Japánnak ítélte. Kárpótlásul kapták az EK-t, s 1990. március 3-4-re végre a Világ Kupa döntőjét is. Az EK-fináléja lesz az április 8-9-i Tátra Kupa rendezvény is, amelyen rangos mezőny várható, hisz egy héttel előtte befejeződik a síugró VK. Gazdag a hazai eseménynaptár is, hosszú lenne felsorolni valamennyi vetélkedőjét. Hadd említsük meg talán a legfontosabbat, s a részvételt tekintve egyik legnagyobb tömegsport-rendezvényt, az sznf fehér nyoma elnevezésűt, amelynek február 12-i rajtja az 1990-es országos spartakiád sport- versenyeinek ünnepélyes nyitánya lesz URBÁN KLÁRA