Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-04 / 28. szám, csütörtök

Ói goneoikcdásmíídot, Nttékonyabb murík-^ Szlovákia fővárosában lakásra mintegy tíz évet kell várni, hacsak nem különös méltánylást érdemlő esetről van szó. Ezért minden ren­des embert és főként azokat, akik lakásra várnak, felháborít, ha a la­kással rendelkezők nem becsülik, hogy lakhatnak, ha rongálják a laká­sok felszerelését, a lakóház közös helyiségeit, nem fizetnek lakbért stb. Egyszerűen a társadalom rovására élnek, igy „hálálva“ meg azt, hogy rendes és modern körülmények közt lakhatnak. Sajnos, ilyen emberek is élnek az ötödik városkerületben. Az V. városkerületi lakótelep tu­lajdonképpen már maga is város, sőt bizonyos értelemben a „legek“ városa. Ez Szlovákia legnagyobb és a legfiatalabb lakótelepe, a lakók legalacsonyabb átlagéletkoraval, a legriasztóbb válási statisztikájával. Az említett legek felsorolása után talán már nem is csodálkozhatunk azon, milyen sok lakáshasználó sérti meg a lakásügyi jogszabályok ren­delkezéseit Konkrétabban: néhány ezer lakó (szövetkezeti tag) nem fizeti idejében és rendesen a lakbért, illetve a lakáshasználathoz fűződő szolgáltatásokért járó térítést, sőt vannak olyanok is, akik egyáltalán nem fizetnek A jogi megelőzésre fordított erőfeszítéseink ellenére (Írásban figyelmeztetjük, illetve sze­mélyesen is beszélünk velük; levelet küldünk a munkáltatójuknak, társa­dalmi szervezetüknek, nyilvános­ságra hozzuk a nemfizetők nevét, a bírósági ítéleteket stb.) sem sike­rült jelentősebb fordulatot elérni ez ügyben. Jelenleg - a fegyelem megszilár­dítása érdekében is - fokozott fi­gyelmet szentelünk az új számítás- technikai központunk üzembehelye­zésére. Ez jelentősen meggyorsíta­ná a szövetkezet számviteli nyilván­tartását, javítaná minőségét, de a dolgozóink munkafeltételeit is, és munkaerő megtakarítással járna. A számítógép alkalmazása lehetővé teszi számunkra a törvényes szank­ciók gyors alkalmazását mindazok ­kal szemben, akik nem fizetnek ren­desen lakbért A nemfizetők még az idén számolhatnak ezekkel a követ­kezményekkel (főként a több száz, esetenként ezer koronára rúgó ké­sedelmi kamatokról van szó). A további szankció, melyet a la­kásszövetkezet a nemfizetőkkel szemben a jogszabályok és az alap- szabályzat rendelkezései alapján érvényesített, a lakáshasználat jo­gának bíróság általi megszüntetésé­re tett indítvány volt (az elmúlt két évben mintegy 50 ilyen keresetet nyújtottunk be a bíróságnak). Ta­pasztalataink szerint a nemfizetők­nek megközelítőleg a fele a bírósági eljárás során kiegyenlíti tartozását, s így jelenleg 20-25 személy vár pótlakás kiutalására a nemzeti bi­zottságtól. A lakáshasználati jog bí­róság általi megszüntetését kérjük Sok folyik le a torkokon új &%ú 1988. \\. 4. A Kassa (Košice)-vidéki járás la­kosai az alkoholfogyasztásban a „középutat“ járják. Ennek ellenére eleget iszunk. Sajnos! A kimutatás szerint minden lakosunk évente - beleértve a csecsemőket is - elfo­gyaszt átlagban 11 liter tömény italt, négy liter bort és 80 liter sört. Az ivászatra nem hajlamos családok és egyének bizonyára sokszor felteszik a kérdést - vajon hogyan alakulná­nak ezek a számok, ha mi is innánk? Az egy fő által elfogyasztott szeszes ital értéke mintegy 1500 korona évente, ami havonta 125 koronát jelent. Évekkel ezelőtt ennyi zseb­pénzt adtam főiskolás és középisko­lás fiaimnak. Járásunkban mintegy százezer személy él. Ezt beszorozva 1500 koronával 150 millió korona értéket kapunk. Tehát ennyit költünk évente szeszes italokra. Persze ebbe nin­csen beleszámítva az a szeszes ital, amelyet az emberek odahaza készí­tenek. Sajnos a „túlszervezettség“ miatt az almát, körtét, cseresznyét, szilvát nincsen aki felvásárolja - így hát bekerül a hordóba, hadd erjed­jen. A gyümölcs aztán erjed, pálin­kává, borrá változik. Elgondolkoztat sokszor, hogy a társadalom pénzéből is iszunk. Minden vállalatnak, üzemnek, nem­zeti bizottságnak, szövetkezetnek van reprezentációs alapja. Ami igaz az igaz, néha ebből is felöntünk a garatra. Nem az enyémből - ha­nem a miénkből. Sőt, egyéb pénz­források is akadnak, leginkább a tör­vények megsértésével. Sajnos, szólni kell arról is, hogy járásunkban 326 alkoholistát tartunk nyilván, ezekből 29 a nő. Igen, az egyenjogúság ezen a téren is utat tör. Én azt hiszem, azért a kedvezőt­len helyzetért mindannyian felelősek vagyunk. A nemzeti bizottságok nem alkal­mazzák hatékonyan a 120/1962 számú, az alkoholizmus elleni harc­ról szóló törvényt. A társadalmi szer­vezetek nem gyakorolnak kellő ha­tást tagjaikra, az orvosok rendelőik­ben keveset beszélnek az alkohol káros hatásáról. A pedagógusok többsége rendszerint nem lakik a munkahelyén, s komolyabban nem tud hatni a fiatalságra. Bár csaknem 1800 képviselőnk van, ne­velőmunkát kevesen fejtenek ki. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy alkoholizmus elleni neveléssel, agitációval, propagációval csak az foglalkozhat, léphet a tömegek elé, szólhat az ittashoz, - akinek ezen a téren tiszta a lelkiismerete. Mond­juk egy olyan osztályvezető, aki a napot alkohollal kezdi és alkohollal végzi, nehezen emelhet szót beosz­tottjai alkoholfogyasztása ellen. Az új ötéves terv teljesítése ren­det, fegyelmet követel. El kell érni, hogy munkaidő alatt ne legyenek tele alkoholt vásárló és fogyasztó emberekkel a vendéglátóipari üze­mek, hogy a társadalom rámutasson azokra, akik helytelen életmódot folytatnak, akik költséges kezelése­ken vesznek részt csak azért, hogy alkohollal tönkretett májukat gyógyít- tassák. Nem lesz egyszerű, de el kell kezdenünk. Az emberek egész­sége, erkölcsi fejlődése, a békés családi élet, az évi 150 millió korona nemesebb célokra való fordítása csupán egy járásban, mindnyájunk­tól ezt követeli meg. IVÁN SÁNDOR azonban akkor is, ha a lakónak két lakása van, vagy ha a lakását csak esetenként használja, illetve ha egyáltalán nem lakik benne. Megol­datlanok azonban a pótlakások kiu­talásával kapcsolatos problémák. A kiutalható pótlakásoknak a nem­zeti bizottságok által megállapított kerete a szükségleteket tekintve rendkívül alacsony. Azzal, hogy a la­kónak megszüntetik a lakáshaszná­lati jogát és csak a pótlakás kiutalá­sa után köteles a lakást kiüríteni, évekig tartó nemkívánatos és ked­vezőtlen helyzet jön létre, mivel a la­kó rendszerint már egyáltalán nem hajlandó lakbért fizetni, a lakását, illetve tartozékait nem tartja karban, sőt rongálja stb. A pótlakás kiutalá­sának elhúzódása tulajdonképpen meghiúsítja a nevelőmunkánkat is, mert a nemfizető lakó szomszédai csak azt látják, hogy az ilyen embe­reknek „nem történik semmi bajuk“. Gondot okoznak nekünk azonban a jogellenes lakásfoglalók is. Rend­szerint olyan személyekről van szó, akiknek a szövetkezeti lakás jogos használója a szövetkezet jóváha­gyása nélkül engedte át a lakása egy részét, olykor pedig az egész laKását. Több tapasztalatot szerez­tünk ezzel kapcsolatban annak a rendkívüli vizsgálatnak eredmé­nyeképpen, melyet a fővárosi nem­zeti bizottság határozata rendelt el. A nemzeti bizottságnak az ilyen ese­tekben indítványoztuk, hogy adjon ki utasítást a lakás kiürítésére. Ám a jogellenes lakásfoglalók csak nyernek a helyzeten, főként ha a nemzeti bizottság halasztgatja a döntéshozatalt (olykor hosszú hó­napokig!), esetleg ha megfellebbe­zik a nemzeti bizottság utasítását, s így a másodfokú eljárás idejére is meghosszabbítják jogellenes lakás- használatukat. A nemzeti bizottság igazgatási eljárásának meggyorsítá­sa, s az illetékesek nagyobb rugal­massága nyilván hozzájárulna az ilyen negatív jelenségek visszaszo­rításához, elintézésük idejének csökkentéséhez. A kötelességeiket és a jogrendet tudatosan megszegő személyek szerencsére kisebbségben vannak A lakók többsége teljesíti kötelessé­geit, érdeklődést tanúsít környeze­tük és annak védelme iránt, törőd­nek a házzal, melyben laknak. dr. PETER BIZU8, az V. városkerületi lakásszövetkezet vezető jogtanácsosa A kínálat nem rajtam múlik A bratislavai Úsvit ipari szövetke­zet mintaboltjában elárusítóként dol­gozom. Nagyon szeretem a munká­mat, örülök, hogy mindig emberek között lehetek, s különösen annak, ha a kérésüknek eleget tehetek. Saj­nos, mindennapi munkám során sokszor kell a „nincs“ szót használ­nom, s még azt a kiegészítést sem tehetem hozzá, melyet a vevők jo­gosan várnak el, hogy mikor jöjjenek el újra, mikor érkezik a szállítmány. Ipari szövetkezetünkben szép, diva­tos ruházati cikkek készülnek, de ezek egy részével az exportfelada­toknak kell eleget tennünk, másrészt pedig az Otex kereskedelmi hálóza­tának megrendeléseit elégítjük ki. A mintaboltba tulajdonkeppen csak az kerül, ami ezeken felül marad. Ezt a helyzetet nem mondhatom el minden vásárlónak, s tulajdonkép­pen őket ez nem is érdekelné, ók azzal a szándékkal térnek be hoz­zám, hogy vásároljanak. Mint elárusítót az előírt forgalmi terv teljesítése szerint jutalmaznak. A terv folyamatos teljesítése viszont csak akkor lehetséges, ha az áru is folyamatosan érkezik a boltba. Bi­zony a fennakadások, a rendszerte­len áruszállítás csak nehezíti a mun­kámat. Bosszantó, ha alig van áru a polcokon, ha nincs mit kínálnom. A munkaidőt akkor is a boltban kell töltenem, ha csupán néhány darabot adok el, pedig szívesebben kiszol­gálnám az összes betérőt. Még az a szerencse, hogy a ruházati cikke­ken kívül a szövetkezetünkben ké­szített kristály tárgyakat is árusítom, s az ebből származó forgalom némi­képp pótolja azt a kiesést, melyet a ruházati cikkek hiánya okoz. Kár, hogy a mintabolt nem töltheti be az igazi szerepét, amely tulajdon­képpen az, hogy a szövetkezetben gyártott termékek első darabjai iránti érdeklődés alapján készítenék a to­vábbiakat. Piackutató tevékenysé­günk szinte felesleges. Hiába tolmá­csoljuk, hogy sokan keresnek gyer- rnekholmit, vagy nagyobb méretű ruhákat. Tavaly például a téli idő­szakban nagy volt az érdeklődés a barsonynadrágok iránt: amennyit szállítottak mind eladtam. Idén vi­szont már egyetlen darabot sem küldtek, pedig továbbra is keresik a fogyasztók. Sajnos, nem tudjuk elérni azt, hogy a termelés az igé­nyekhez alkalmazkodjon. Nem panaszkodni akarok, csu­pán a valós tényekről szólok, melyek sok bosszúságot okoznak. A mun­káját szerető elárusítót bántja, ha az esetleg visszatérő vásárlónak már ä következő alkalommal nem tudnak eleget tenni. ígéretet kaptam, hogy idén javul a mintabolt ellátása, szövetkezetünk bővíti a választékot. Ennek igazán örülök és remélem, a vevők is szíve­sebben, gyakrabban térnek be a boltunkba. MATÚŠ ZOLTÁNNÉ, az Úsvit ipari szövetkezet mintaboltjának vezetője A bratislavai Služba ipari szövetkezet skali- cai Didaktik üzemegy­sege a hazai piac szá­mára gyártja a HC Di­daktik Gama 80 kB tí­pusú személyi számí­tógépet. Az idén 15 ezer ilyen számítógép összeszerelését terve­zik, valamint számító- gépes és idegen nyel­vek oktatására szolgá­ló programokat is kifej­lesztenek. A felvételen: Milan Michálek, a mik­roelektronikai részleg dolgozója, az említett személyi számítógépet ellenőrző berendezést kezeli. (Ivan Rychlo felvétele - ČSTK) Közelebb a lakossághoz JOGI TANÁCSADÁS A KÖZPONTI KÖZSÉGEKBEN Az a cél, hogy a szlovákiai ügy­védség fokozottabb hatékonysággal vegyen részt a CSKP jogpolitikajá- nak végrehajtásában, az alapvető kötelességek teljesítése mellett megköveteli azt is, hogy növekedjen az ügyvédek aktivitása a szociális- preventív funkciók megvalósításá­ban. Ezeknek a funkcióknak jelentős eleme az ügyvédség részvétele a jo­gi tanácsadó tevékenységben, mellyel hozzájárulunk az állampol­gárok jogi neveléséhez is. Az idejé­ben adott és átfogó jogi tanács hoz­zásegíti az állampolgárokat ahhoz, hogy tájékozódjanak az adott prob­lémakörben, konkrét megoldást ta­láljanak főként családi, munkajogi, vagyoni stb. ügyeikben. A jogi ta­nácsadás így járul hozzá a jogrend iránti pozitív viszony kialakításához, befolyásolja az emberek hozzáállá­sát kötelességeik teljesítéséhez, jo­gaik gyakorlásához a szocialista jogrenden belül. A színvonalas jogi tanácsadó te­vékenység hozzájárul azoknak a bí­róságon kívüli eszközöknek keresé­séhez és megtalálásához, melyek­kel pereskedés nélkül is érvényesí­teni lehet az állampolgárok jogait és jogos érdekeit, a nyilvánvalóan jog­talan keresetek, indítványok és kér­vények fölösleges beadásának elke­rüléséhez, s nem utolsósorban a zugírászok mozgásterületének szű­kítéséhez. Az ügyvédség szervei a CSKP KB 6. és 12. ülésének, illetve a CSKP XVII. kongresszusának ha­tározatait lebontva olyan intézkedé­seket fogadtak el, melyek megte­remtették a központi községek (ill. vonzáskörzeteik) lakosságának nyújtott jogi szolgáltatások új formái fokozatos bevezetésének szervezeti előfeltételeit. Tulajdonképpen arról van szó, hogy szolgáltatásainkat kö­zelebb vigyük a lakossághoz, a la­kóhelyükre, hogy az állampolgárok­nak ne kelljen a járási székhelyre utazniok ügyvéd után. Ezzel az ál­lampolgárok idejének megtakarítá­sát, a munkafolyamatból való kiesé­sük mérséklését szolgáljuk. A jogi szolgáltatások lakossághoz való közelítése új formájának alapja az ügyvédi szervezet és a központi községek vagy a volt járási székhe­lyek nemzeti bizottságai között meg­kötött szerződés. A nemzeti bizottsá­gok az ügyvédi jogi szolgáltatások biztosítása érdekében lehetővé te­szik az adott ügyvédi tanácsadó ügyvédeinek, hogy a meghatározott időben jogi segélyt nyújtsanak a nemzeti bizottság helyiségeiben; tájékoztató táblákon, a helyi hango­san beszélőben és a sajtóban nép­szerűsítik ezt a tevékenységet. Le­hetőségeik szerint biztosítanak az ügyvédek számára helyiséget, sőt olykor még megfelelő technikai se­gédeszközöket pl. írógépeket is. Több helyen (mint pl. Revúcában, Liptovský Hrádokban, Dubnicában, Handlovában stb.) lehetővé teszik azt is, hogy az ügyvédek önálló helyiségekkel rendelkezzenek. A lakosság érdeklődése az ügy­védi szolgáltatások iránt arra kész­teti a nemzeti bizottságok dolgozóit, hogy az ügyvédi tevékenységhez a lehető legjobb feltételeket teremt­sék meg. így például a Szepsi Mol­dava nad Bodvou Hnb új épületében egy önálló helyiséget akar fenntarta­ni az ügyvédi szolgáltatások szá­mára. Tapasztalataink szerint ott, ahol megteremtették a megfelelő feltéte­leket, jelentős és állandó érdeklődés mutatkozik szolgáltatásaink iránt, mivel komplex jogsegélyt nyújtha­tunk az állampolgároknak, akiknek így nem kell az ügyeik intézése során különféle intézményeket és hivatalokat felkeresniük a járási székhelyen. Tapasztalataink bizo­nyítják azt is, hogy ha a Geodéziá­nak kihelyezett munkahelye van a központi községben, az állampol­gárok a szerződéseik, az ingatla­nokhoz fűződő tulajdonosi és hasz­nálati jogi viszonyaik intézése indo­kán elvárják, hogy az ügyvédség is megfelelő szolgáltatásokat nyújtson a lakóhelyükön. Ezekben a községekben a jogi szolgáltatások nyújtásának időbe­osztása a nemzeti bizottságok felté­telei és igényei alapján van megha­tározva az ügyvéd félfogadási nap­jainak, illetve óráinak megállapításá­val. A félfogadási órák növelésének tendenciáját észleljük. Az állampol­gárok érdeklődésére pozitívan hat a félfogadási idő rendszeres betar­tása és az, ha az ügyvéd nem he- lyettesítteti magát. Ezért az ügyvédi tanácsadók vezetői intézkedtek, hogy fontos indok nélkül ne kerüljön sor a megbízott ügyvéd helyettesíté­sére. Ezzel kapcsolatban nagyra ér­tékeljük a bírák segítségét, akik hoz­zájárulnak tevékenységünk új for­májának eredményességéhez az­zal, hogy a központi községbeli hi­vatalos napra nem tűznek ki a meg­bízott ügyvédnek olyan tárgyalást, melyen részt kell vennie. Számos nemzeti bizottság fordult az ügyvédi szervekhez olyan igé­nyekkel, melyek bizonyítják megnö­vekedett érdeklődésüket szolgálta­tásaink iránt. Például a šafárikovói, a stropkovi stb nemzeti bizottság azt kéri, hogy növeljük a félfogadási napjaink számát, illetve a félfogadá­si időt. A Szepsi Hnb s a Dubnicai Hnb az ügyvédi szervekkel folytatott tárgyalásaik során azzal a követel­ménnyel állt elő, hogy állandó mun­kahelyet létesítsünk községükben, melyet a hét bármely munkanapján felkereshetne az ügyvéd segítségé­re szoruló állampolgár. Ez az ügyve­dek jó munkájának eredménye, de annak is, hogy megnövekedett az állampolgárok érdeklődése jogr szükségleteiknek lakóhelyükön tör­ténő kielégítése iránt. Az említett tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy az ügyvédi szolgáltatá­sok új formája a kellő propagálás és a feltételek biztosítása mellett az állampolgárok szükségleteinek ki­elégítését szolgálja, de ugyanakkor, progresszív és társadalmilag kívá­natos lehetősége az állampolgárok jogtudata formálásának is. Dr. ŠTEFAN HEGEDDŠ, a Szlovákiai Ügyvédség Központjának atelnöke I A1 3 A*] i L’ I H á.»l» I HjjJnTiFTJ ii r/H l*ki í r Vf-T-T < i KEZETLEN LAKÓK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom