Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-27 / 47. szám
MENEDUHflZAK Romantika árad a magas-tátrai túrák legrégibb leírásaiból. Sokan, távolabbi tájakról is, gyalog elvándoroltak ide, hogy többet lássanak, s a Tátra-alja községeiben kerestek éjjeli szállást, hogy megismerjék az itteni nép mentalitását, életét. Az erdő és a törpefenyő rengetegében szekercével kellett utat törniük s az alpesi jellegű ismeretlen és áttekinthetetlen köves terepen ösztönösen keresték az érintetlen ormokra vezető legbiztosabb utat. Az előrehaladás lassú és bonyolult volt. S így ezek az úttörők rövidebb kirándulásaik alkalmával is nemegyszer a természetben töltötték az éjszakát, tapasztalataikat hasznosítva ötletesen megteremtve ennek szerény, egyszerű, de elviselhető előfeltételeit. Ha nem kellett mesz- szire menni érte, akkor az ilyen ideiglenes hajlékok építéséhez felhasználták a tűlevelű fák ágait és a sűrű törpefenyőt. A legszükségesebb szerszám, a balta, nélkülözhetetlen turistakellék volt. Napjainkban kalandosnak tűnik a Nagyszalóki-csúcs 1664. évi első ismertté vált megmászásának leírása. Eszerint Buchholtznak és társainak a mai Ótátrafüred fölötti öt forrástól nem messze, fenyögallyakból épített pihenőhelyét éjjel körbe-körbe járták a kíváncsi medvék, úgyhogy a fáradt kirándulók egy pillanatra sem hunyhatták le a szemüket. A késmárki diákok, akik már a XVII. században tanáraik vezetésével rendszeresen kirándultak a hegyekbe, nemcsak ásványokat gyűjtöttek az iskolai kabinetek számára, hanem megtanulták az éjjeli táborhelyek létesítését is. A tagolt tátrai terepen azonban akadt elegendő természetes rejtekhely is, amely hirtelen idöjárásváltozáskor védelmet nyújtott az éjjeli hideggel szemben. A barlangok belseje elárulja, hogy itt már feltárásuk előtt jártak emberek. Volt, aki aranyat remélt találni bennük, másokat csak a kíváncsiság vezette, de joggal feltételezhető, hogy nemegyszer jelentettek mentsvárat a megfagyással, az alattomos éjjeli sötétségben a szakadékba zuhanással szemben. Sajátos szerepük volt a tátrai völgyekben szép számban található sziklakiszögeléseknek, amelyeket annak idején tüzelőköveknek neveztek, mivel a „bejáratuknál“ rakott tüzek melegítették a megfáradt turistákat. Robert Townson angol utazó, aki 1793-ban a Kis Tarpataki-völgy tüzelő- kőjénél töltött el egy éjszakát. Travels in Hungary című művében érdekesen ecsetelte, hogy osztotta meg itt a helyet a Lomnici-csúcs meredek kapaszkodóin konokul „kincset" kereső késmárki aranyásókkal. A turisták és a hegymászók fokozatosan gondozásba vették a legmegfelelőbb ilyen helyeket. Fenyőgallyakkal és szénával bélelték ki az aljukat, hogy melegebbek és lakályosabbak legyenek. A széllel és a hideggel szemben bensejüket kőfalakkal védték. A falba esetenként ajtót is beépítettek. A népszerű Köpataki-völgyben a menedékház, amely manapság Tátralomnicból két drótkötélpályával is elérhető, tulajdonképpen úgy jött létre, hogy fából készült épülettel egészítették ki a korábbi, betonfal védte tüzelóhelyet, amely ezáltal nagyszerűen temperált élelmiszerkamra lett. A turizmus kezdetén az idelátogatók éjjeli szálláshoz juthattak a pásztorkunyhókban is, ahol a szerény alvási lehetőségek mellett a híres liptói és szepesi pásztorínyencségeket is megkóstolhatták. Pénzzel és különféle élelmiszerrel fizettek, amelyet megbecsültek a piacoktól tával fekvő pásztortanyákon. A fő fizetőeszköz azonban a kenyér és a szeszes ital vott. A XVIII. században már a tátrai vadászlakok - nagybirtokosi és állami - többségében is voltak turistaszobák. Az első tátrai települések, nevezetesen Ótátrafüred és Csorba-tó is, a helyi földesurak üdülőiből fejlődtek ki, amelyekben voltak ilyen turistaszobák. Az első, kifejezetten csak turistaházat 1865-ben építette Rainer, Ótátrafüred bérlője a Nagytar- pataki-völgy alsó részében, hogy vendégeinek megkönnyítse túráikat a Tarpataki völgyekbe és a Lomnici- csúcsra. Ezt a létesítményt a Tátrai Nemzeti Park igazgatósága 1983-ban restauráltatta, hogy a mai látogatók is megtekinthessék ezt az érdekes építészeti emléket. A Magyarországi Kárpátegyesület megalapítása, vagyis 1873 óta a turistaszervezetek javaslatai, koncepciója és többnyire anyagi fedezete alapján fejlődött a turista menedékházak hálózata. Ezek eleinte egyter- mes egyszerű épületek voltak, s mivel nem volt gondnokuk, kulcsukat az érdeklődők a legközelebbi tátrai központok szállodai recepcióiban kölcsönözhették ki. Az éjjeli szállás díját nem szabták meg, de a kirándulók ellenszolgáltatásként szívesen adományoztak ajándékot, illetve jelképesen megvásárolták a további tervezett menedékházak „tégláit“. A Poprádi-tó menedékháza volt az első olyan, amelynek az idényben állandó gondnoka volt. Ebben az 1879-ben épült létesítményben a szálláshelyen kívül szerény választékban meleg ételt is felkínáltak. A legrégibb ilyen menedékházak többsége kérészéletűnek bizonyult. A telepítésük helyét kiválasztok gyakorlatlansága folytán nemegyszer elsöpörték őket a lavinák. S előfordult az is, hogy „tisztázatlan okból“ a tűz martalékává váltak. A gyanúper nem ritkán az volt, hogy ebben némi szerepe volt a bacsóknak, akik attól tartottak, hogy a menedékházak elveszik tőlük a turisták elszállásolásával szerzett mellékkeresetüket. Az évek során mégis felépült a turistaházak viszonylag sűrű hálózata. Mégpedig olyan helyeken is, ahol ma már nincsenek és felújításukat nem is teszik szükségessé a hegyi terep megközelítésének jobb feltételei, illetve ahol ez környezetvédelmi okokból nem kívánatos. Másutt ugyanazon a helyen egymás után több turistaház is felépült és voltak olyanok, amelyeket fokozatosan bővítettek. Ma tíz ilyen menedékházunk van. A Kistarpataki- völgy öt-tavi katlanában 1899-ben felépült Téry-mene- dékház volt az első, amely nyitva tartott az egész évben, vagyis télen is. Különben összesen 23 helyen épült ilyen turista létesítmény. Többnyire kis épület, amelynek kapacitása a harmincas években - ekkor volt belőlük a legtöbb - összesen sem vetekedhetne egy mai hegyi szálló befogadóképességével. Egyébként hegyi szálló itt első ízben a Poprádi-tó mellett épült fel 1961-ben, majd hét évvel később a Felkai-völgyben a Sziléziai-ház. Ezek pótolták a régebbi, tűzvész elpusztította épületeket, de jellegük, üzemeltetési koncepciójuk, szolgáltatásaik és kapacitásuk semmivel sem emlékeztet rájuk. Hozzájuk kötődik a „nem magas hegyvidéki" látogatók jelentkezése is. Ók már természetesen igényt tartanak a nagyvárosi komfortra, mégpedig nemcsak a szállón belül, hanem közvetlenül környezetében is, beleérte a sportpályákat, a személy- és poggyászszállítást lehetővé tevő jó autó- utakat. A szálloda pedig olyan követelményeket támaszt, amelyek nem kedveznek a turistáknak és a hegymászóknak. A megállapodottabb, anyagilag tehetősebb fogyasztókra építenek, és vendégeiknek olyan házirendet írnak elő, amely semmiképp sem egyezik azoknak az embereknek lehetőségeivel, felszerelésével és szokásaival, akik éppen a hegyek kedvéért látogatnak el ide. A turistáknak és hegymászóknak mindig voltak kedvenc menedékházaik. Tisztelettel gondolnak visza a már nem létezőkre is. (Közülük hármat a hitleristák perzseltek fel). Emlékezetükben felidézik kedves, bensőséges légkörüket, rátermett, áldozatos gondnokaikat és romantikájukat is, amely bőségesen kárpótolt a szállók vagy az otthon kényelméért. Minden igazi turistaház nem lett azonban a mútté. Meg aztán a nemrég felújított Hosszútavi és a kibővített Téry-menedékház is bizonyítja, hogy régi épületeket is lehet érzékenyen korszerűsíteni, összehangolni az új szükségletekkel. Anélkül, hogy elveszítenék jellegüket. Mi több, az új turistaházak is sok mindent átmenthetnek elődjeik varázsából. A hegyi szállók pedig nagyszerű szolgálatot tehetnek a Tátra alján, Podbanskétól 2diarig, de elsősorban a Magas-Tátrához közeli városokban, Liptovsky Mikulástól Kezmarokig, ahol még mindig igen kevés van belőlük. S mivel hátterük a hegyvonulat lesz, cégjelzésüket kiegészíthetik a díszítő jelzővel: hegyi szálló. IVAN BOHUŐ Államunk fontos feladatának tartja a műemlékvédelmet, évente nagy összegeket fordít régi korok emlékeinek felújítására, karbantartására. A szép, régi épületeket nemcsak a turisták látogatják, tekintik meg, fiataljaink is sok hasznos ismeretet szerezhetnek, kiegészíthetik a történelmi tananyagot a múlt felidézésével. mm Az egykori hírhedt Caraffa-börtön, ma műemlék Kassa (Koéicej belvárosában Szepesvárból csak romok maradtak az utókorra, de konzerválva, felújítva ezek is maradandó emléket jelentenek a látogatóknak Csaknem harminc éves munka eredményeként sikerült felújítani Bardejov régi városmagvát. A műemlékvédők igyekezete nem volt hiábavaló, 1986-ban a város megkapta a kulturális emlékek védelméért évente kiosztott nemzetközi elismerést, az Európa dijat. Képünkön a főtér felújított házai Bár nem tartozik szorosan a műemlékvédelemhez, de nagy szerepe van az egyes tájegységek, települések hagyományai, emlékei megőrzésének is. Az utóbbi években örvendetesen nő a tájházak és más hasonló létesítmények száma. Ezek közé tartozik a Somorjai (Samorin) Honismereti Ház is. (Gazdag József és ÖSTK felvételei) I . ....... i\ UMHHHHMMft A Téry-menedékház (I fj. lvan Bohus felvétele)
