Új Szó, 1986. február (39. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám, csütörtök

Diákok - számítógépekkel LÁTOGATÁS KÉT CSALLÓKÖZI GIMNÁZIUMBAN A francia balett koronázatlan fejedelme Százötven éve született Léo Delibes Az utóbbi években a számító­gép egyre inkább hétköznapi tárggyá kezd válni. Hazánkban néhány éve egyes középiskolák­ban bevezették a számítástechni­ka oktatását, a műszaki főiskolá­kon pedig a programozás fő tan­tárggyá vált. A számítástechnika oktatásá­nak gondjairól, lehetőségeiről és általában a programozástanításról két csallóközi gimnáziumban ér­deklődtem. A Somorjai (Šamorín) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ha­zánk egyik legszebb iskolája. A szlovák gimnáziummal közös épületet három éve adták át ren­deltetésének. Az első emeleten található a számítástechnikai tan­terem, mellette egy kisebb helyi­ség, ebben van a két VT 20/A típusú számítógép. Érkezésemkor Lengyel Lívia tanárnő épp az egyiknél ült; röviddel ezután a ka­binetben beszélgettünk.- A villamosmérnöki karon vé­geztem számítástechnikát, máso­dik éve tanítok a somorjai gimná­ziumban - mondta bevezetéskép­pen. - Hetente tíz-tíz órát tanítok a párhuzamos osztályokban, mégpedig négyet a harmadik, ha­tot pedig a negyedik évfolyamban. Az első két évfolyamban még nincs számítástechnika, harma­diktól viszont választható tan­tárgyként szerepel, s ez azt jelenti, hogv a jövő évtől az új oktatási program szerint érettségi tantárgy lesz.- A diákok körében kedvelt a számítástechnika?-Azt hiszem, elég népszerű. Ez annak alapján is megítélhető, hogy egyesek sokszor késő délu­tánig itt ülnek a számítógép mel­lett, futtatják programjaikat, javít­gatnak rajtuk. Biztos vagyok ben­ne, hogy a számítógépeinket még jobban ki lehetne használni, ha meg tudnánk oldani a felügyeletet. Eddig ugyanis többnyire csak én voltam itt a diákokkal, néha délu­tán öt óráig.- Mióta van az iskolának ez a két számítógépe?- Tavaly januárban kaptuk őket, mint az épület tartozékait. Febru­árban már üzemképesek voltak. Értékük mintegy 2,2 millió korona. Ez a két nagy számítógép a hoz­zákapcsolt terminálok segítségé­vel lehetővé teszi, hogy egyszerre nyolc diák dolgozhasson a prog­ramjain. Ezenkívül iskolánk ren­delt egy iskolai számítógépet is, de még nem érkezett meg.- Ez azt jelenti, hogy a somorjai gimnázium bővíteni akarja számí­tógép-állományát?- Természetesen. Hiszen már a pillanatnyi megállás is behozha­tatlan hátrányt jelenthet. Soha nem szabad megelégedni azzal, ami van.- Hogyan szervezték meg a munkát a tanítási órán?- Az algoritmus órákon főleg elmélettel foglalkozunk, míg a programozási órákon, mivel két­szer 45 perc áll rendelkezésünkre, lehetőség van a programok írásá­ra és futtatására. Egy-egy na­gyobb témakör után a diákok név­re szóló feladatokat kapnak, ame­lyeket határidőre kell megoldani­uk. Ha erre nem elég a tanítási óra, tanítás után is dolgoznak a gépeken.- A kötelező feladatokon kívül más programokkal is foglalkoznak a diákok?-Természetesen. Néhányan bekapcsolódtak az ún. levelező szemináriumba, de sokan a saját maguk által kitalált problémákat próbálják megoldani. Ha van idő és hely, akkor akár játszhatnak is a számítógéppel. Arra törekszem, hogy önállóan is tudják kezelni a gépeket. A számítástechnikai órán meg­győződhettem róla, hogy a somor­jai diákok valóban kedvelik a prog­ramozást, s mert az iskolában le­hetőségük van nagy teljesítményű számítógépen is dolgozni és az oktatás magas színvonalú, min­den előfeltétele megvan annak, hogy az innen kikerülő fiatalok a műszaki főiskolákon sikeresen és könnyen tudjanak megbirkózni a számítástechnika egyes ágaza­taival, a tovább nem tanulók pedig programozóként helyezkedjenek el. Ezek után a Komáromi (Komár­no) Magyar Tanítási Nyelvű Gim­náziumban érdeklődtem. Itt Kal­már Árpád tájékoztatott, aki szin­tén számítástechnikát tanít.-A mi iskolánkban egyelőre csak két személyi számítógép van, ezeket használjuk fel az okta­tásban.- Elegendő ez a két gép?- Az ideális az lenne, ha lega­lább nyolc-tíz személyi számító­gépünk lenne, hogy egyszerre többen használhatnák őket.- Akkor miért nem vesz a gim­názium egy nagy teljesítményű számítógépet, amelyhez akár nyolc-tíz terminál is kapcsolható?- Több okból is. Iskolánknak er­re nincsenek anyagi eszközei. Ilyen nagy számítógép körülbelül hétszer annyiba kerül, mint tíz da­rab személyi számítógép. Ezenkí­vül, ha egy nagy számítógép meg­hibásodik, előfordulhat, hogy hó­napokig nem ülhetnek géphez a tanulók. Ezzel szemben a sze­mélyi számítógépek egymástól függetlenül dolgozhatnak; ha az egyik meghibásodik, a többivel még a diákok nyugodtan progra­mozhatnak. Azt gondolom tehát, hogy jobban megéri venni több személyi számítógépet, mint egy nagyot.- Akkor iskolájukban miért van csak két személyi számítógép?- Mert egyelőre nem lehet kap­ni személyi számítógépet. Ha­zánkban kifejlesztették a Didaktik Alfa nevű iskolai számítógépet, melynek ára a hozzátartozó mag­nóval és képernyővel együtt kb. 30 ezer korona, de a gyártó, illetve a forgalmazó még nem tudja kielé­gíteni az igényeket. Ennek az az oka, hogy az ipar elégtelenül látja el alkatrészekkel a gyártót, így az nem gyárthat megbízhatóan sze­mélyi számítógépeket.- Ennek ellenére ugye elmond­hatjuk, hogy a jövő a személyi számítógépeké?- Feltétlenül. Ha a számítás- technikában a fejlődés üteme ugyanilyen marad, akkor rövide­sen megoldódik a gyártás problé­mája, sőt lehet majd kapni moza­iknyomdát is a személyi számító­gépekhez. Ez lehetővé tenné a programok eredményeinek a megörökítését. Ilyen nyomdát már kifejlesztettek, csak még nem kapható. Remélem, rövidesen kapható lesz majd az ún. plotter, amely jelentős mértékben emelné a grafikus kimenet színvonalát, ugyanis a betűk nagyságát, for­máját, irányát, dölésszögét változ­tatni lehet rajta, az írószert és a papírt egyszerre tudja mozgatni, így szinte mindent le lehet vele írni, rajzolni. Hasznos, hogy a teplicei Rádio­technika bizonyos típusú személyi számítógépekhez fordítóprogra­mokat' kínál kazettán, melyekhez kézikönyvet is mellékel. Egy ka­zetta ára 120 korona; ez azt jelen­ti, hogy 120 koronáért az adott személyi számítógép nemcsak egy, hanem két programozási nyelven is programozható. S az sem elhanyagolható, hogy egy mozaiknyomda vagy egy plotter több személyi számítógépet is ki tud szolgálni. Ha tehát létre aka­runk hozni mondjuk tíz munkahe­lyet, akkor tíz személyi számítógé­pet, egy mozaiknyomdát, egy plot­tert és néhány fordítóprogramot kell vásárolni. Ez körülbelül 360 000 koronába kerülne, és a tanítási órán tökéletesen helyet­tesítené a nagy számítógépet, melynek ára meghaladja az egy­milliót. Igaz, hogy a kis gépeken egyes nagy memóriaigényű prog­ramok futtatását nem lehet elvé­gezni, de ilyenre a tanítási órákon nincs is szükség.- Milyen egy programozásóra a komáromi gimnáziumban?- A programozásórákat több­nyire abban a kicsi tanteremben tartjuk, ahol helyet kapott a két személyi számítógép. A diákok a harmadik évfolyamban kezde­nek programozást tanulni. Mind­járt az első órákon a géphez ülhet­nek, egyszerű utasításokból álló programokat futtatnak. így hamar megismerkednek a gép billentyű­zetével, megtanulnak bánni vele. Később, amikor már összetettebb programokat készítünk, a kész programokat két tanuló a gépekbe táplálja, egy harmadik pedig felírja a táblára, ezt aztán közösen kija­vítjuk. De amint már említettem, jó lenne, ha legalább tíz személyi számítógépünk lenne, így többen írhatnák be programjaikat a gép­be. Mert ezt a tantárgyat jól meg­tanulni csak sok gyakorlattal lehet.- A diákok hogyan fogadták, hogy számítástechnikát is kell ta­nulniuk?- A számítástechnika tanítását iskolánkban hét évvel ezelőtt ve­zettük be. Egyesek akkor még eléggé idegenkedtek tőle. Azóta ez a tantárgy meghonosodott, a diákok elfogadták és megszeret­ték. Erre utal az is, hogy néhány­nak már otthon is van személyi számítógépe, önszorgalomból megtanulták kezelésüket, és ami­kor a harmadik évfolyamban el­kezdenek számítástechnikát ta­nulni, már tudnak programozni. Több diák bekapcsolódott a leve­lező szemináriumba programo­zásból. Mivel a tanítási órákon erre nincs idő, szinte minden délután ülnek néhányan a gépeknél. Ebből is látható, hogy a diákokat érdekli a programozás, és egyre többen szeretnék alaposan megismerni ezt a nagy jövő előtt álló tudomány­ágat. FONÓDTIBOR Bulgáriában az elmúlt öt évben 41 millióról 60 millióra növekedett a ki­adott könyvek száma. Egy főre évente csaknem 7 kiadvány jut, több mint a könyvkultúrájáról méltán híres Fran­ciaországban. A legutóbbi adatok szerint évente az országban 100 lakos közül 70 olvas el legalább egy könyvet. Ma a 8 millió lakosú Bulgária polgárainak 14 száza­léka rendelkezik 500 kötetet meghala­dó házi könyvtárral. Az olvasmányok tekintetében veze­tő helyet foglal el a szépirodalom bár az elmúlt tíz esztendőben mintegy 3 százalékkal nőtt az érdeklődés a tár­sadalompolitikai művek iránt. Szépiro­daimat olvas a bolgár olvasóközönség 61 százaléka, társadalompolitikai iro­dalmat pedig 21,3 százalék. A legkere­Ki ne ismerné a Coppélia-kerin­gő könnyed, fülbemászó dallamát, vagy a Lakmé híres „csengettyü“- áriáját? A komponista, Léo Deli­bes, a 19. századi balettzene leg­kiválóbb mestere, százötven éve született Saint Germain du Val­ban. Mint fiatal gyermek már a pá­rizsi konzervatórium növendéke. Elismert mesterek oktatják, köztük Adolphe Adam, a híres ro­mantikus balett, a Giselle szerző­je. Tizenkét esztendős, amikor szerzeményével pályadíjat nyer és tizenhét éves korában korrepe­titor, zongorakíséró és karmester egy neves párizsi zenés szín­házban. Delibes a Két zsák szén című egyfelvonásos operettel mutatko­zik be a nagyközönségnek. Ha­marosan megnyílik előtte az út a francia zenei élet fellegvárába: a párizsi Nagyopera karigazgatója lesz. Négy éven át vezényli az operairodalom remekeit, de köz­ben komponál is. A Naila című balettjét elismeréssel fogadja a közönség, az átütő, a világhírt jelentő sikert azonban az 1870- ben bemutatott Coppélia- balett hozza meg. Művében példát mutat arra, hogyan lehet a merev tánc­formákat eleven tartalommal, fris­sen pezsgő élettel megtölteni. A balettből a Szajna-parti város életkedve, táncos mámora árad, pedig az előadás időpontja erre nem adott okot. A Coppélia siker- sorozatát ugyanis egy időre meg­szakította a poroszok támadása. Párizs ostroma során elpusztult a Swanilda szerepét táncoló Giu- seppina Bozzacchi, a tizenhat éves olasz primabalerína. De a Coppélia túlélte a sedani vere­séget, III. Napóleont, sőt tovább virágzott a Nagyoperában is, ahol 1876-ban Delibes másik, egész estét betöltő ba—itjével, a Sylviá- val ismét világraszóló sikert ara­tott. Mindkét balettet ma is az egész világon műsoron tartják, igaz, ahány színház, annyiféle fel­dolgozásban játsszák. Vannak rendezők, akik a Coppélia alapjául szolgáló E. T. A. Hoffmann-eIbe- szélés titokzatos elemeit helyezik előtérbe, mások realista ábrázo­lásmódra törekednek. Sok szín­házban az eredetileg három felvo- násos művet egy felvonásba tö­mörítve adják elő. De a hangsúly mindenképpen a koreográfián és a muzsikában van. Delibes nem tartozik a zenei forradalmá­rok közé; dallamnyelve világos egyszerű, franciás szellemet su­gárzó. Játékos humora friss, A Mongol Népköztársaságban jelentős összegeket fordítanak a könyvkiadásra, s ezen belül a gyermek- és ifjúsági irodalom megjelentetésére. A lakosságnak csaknem a fele 16 éven aluli. E több korcsoportból álló népes réteg számára adják ki a nem egészen kétmilliós lakossághoz viszonyítva igen nagy példány­számban a hazai és a külföldi gyermek- és ifjúsági irodalom leg­szebb alkotásait. Mind a mai napig nagy keresletnek örvend a köny­vesboltokban Dasdordzsin Na- cagdordzsnak, a modern mongol irodalom megalapítójának néhány meséből - A kései bárányka, Gyermektábor, Úttörők dala - álló settebb könyvek a regények. Ezt köve­tik az elbeszélések, novellák, életraj­zok, a tényirodalom az emlékiratok és végül a versek. Legszívesebben bolgár szerzők mü­veit veszik kézbe. Sorrendben utánuk az európai klasszikusok és kortársak következnek, majd az Egyesült Álla­mok írói. A többi kontinens irodalmá­nak beáramlása csak az utóbbi két évtizedben kezdődött. A Bulgáriában megjelentetett szépirodalmi művek 6 százaléka külföldi szerzők műve, s ezek teszik ki az összpéldányszám 11 százalékát. Évente mintegy 30-50 idegennyelvű munkát fordítanak le bol­gárra. A szófiai egyetemen és az or­szág más bölcsészeti felsőoktatási in­tézményeiben évek óta képeznek mű­fordítókat. (B) egészséges és sohasem válik kö­zönségessé. A Sylvia hangszerelése dráma­ibb, erőteljesebb, mint a Coppé- liáé. Sokak szerint Wagner hatása is érezhető benne, mert Delibes a balett komponálása előtt Bayre- uthban járt és Wagner-előadáso- kat hallgatott. De ha van is a ba­rokk eposzból merített, mitológiai témát feldolgozó műnek drámai magva, közömbösíti azt a lírai hangvétel. Delibes-et mindenekelőtt a francia balettzene megújítója­ként tartja számon a zenetörténet, de dolgozott az operaszínpad szá­mára is. Operazenéje lényegében hasonló elemekre épül, mint ba­lettjeinek muzsikája: csillogóan színes zenekar, ötletes, kecses dallamívek. Kisoperái - nevezhet­jük operetteknek is - csupán múló sikert arattak. Talán csak A király mulat és a Jean de Nivelle fogad­tatása volt maradandóbb. Tizen­három év telik el az első próbálko­zásoktól, mire megtörik a jég és Lakmé című dalműve 1883-ban meghódítja a párizsi Opera Comi- que közönségét. Az indiai környezetben játszódó operát átgondolt felépítés, biztos formakészség, hatásos hangsze­relés, jól énekelhető szólamok jel­lemzik. A cselekmény tragikus: az indiai nép felkelése az angol el­nyomók ellen, s a főpap lányának szerelme egy angol katonatiszt iránt. De a dráma légköre csöndes melankóliába hajló, a szenvedély csak parázslik és nem lobog, hi­ányzik az őszinte érzés, a drámai kifejező erő. Viszont van benne látványos felvonulás, balettbetét - a nagyopera elengedhetetlen kellékei. A Lakmé ma is kedvelt darabja a világ operaházainak. A balettek sikerei arra késztet­ték a Delibes-et, hogy feladja a párizsi Nagyoperában betöltött állását, de azután 1881-ben a Conservatoire zeneszerzés-ta­nára lett. Három évvel később a Francia Akadémia tagjává vá­lasztották. 1891 -ben halt meg Pá­rizsban. Delibes, bár nem tudott lépést tartani a francia „társalgó opera“ legnagyobb komponistái: Gounod, Thomas, és Massenet termékeny­ségével, a klasszikus és a roman­tikus balettzene elemeinek to­vábbfejlesztésével maradandó ér­téket hozott létre. Ő készítette elő a francia balettzene megújhodását is, egyengetve az utat a modern francia komponisták: Ravel, Mil­haud, Satie, Auric, és Poulenc előtt. DELMÁR GÁBOR hangulatos gyűjteménye. Szíve­sen olvassák a negyvenes-ötve­nes évek mongol író nemzedékétől származó ifjúsági regényeket is, s napjainkban is a színházba vonz­za a fiatal közönséget Ojdov híres, népi ihletésű mesejáték, a Hetven hazug. A mai fiatal írók is szívesen fordulnak a gyermek- és ifjúsági irodalomhoz. Témaválasztásuk színes, akárcsak a gazdagon il­lusztrált, szép kivitelű és főleg ol­csón hozzáférhető gyermekköny­vek képanyaga. (M) Könözsi István felvétele Mit olvasnak a bolgárok? A mongol gyermek- és ifjúsági könyvkiadásról ÚJ SZÓ 6 1986. II. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom