Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1985. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-04 / 40. szám

ÚJ szú 17 1985. X. 4. TECHNIKA A _ űrkutatás történetének MZ egyik legnagyobb vállal­kozása volt az 1975-ben megvaló­sított közös szovjet-amerikai űr­program, a Szojuz-Apolló úrkísér­let, amelyben először kapcsoltak össze a világűrben különböző fel- ségjelú űrhajókat. A szovjet Szojuz-19 űrhajót 1975. július 15-én, moszkvai idő szerint 15 óra 20 perckor indították útnak Bajkonurból, fedélzetén Alekszej Arhipovics Leonov pa­rancsnokkal és Valeríj Nyikolaje- vics Kubaszowal. Hét és fél óra múlva Cape Ca- naveralról fellőtték az Apolló ame­rikai űrhajót, Thomas Stafford pa­rancsnok, Vance Brand és Donald Slayton összetételű legénységgel a fedélzetén. A dokkolási manőve­rek végrehajtása után július 17-én 19 óra 09 perckor összekapcsoló­dott a két űrhajó. Történelmi pilla­nat: a világűrben létrejött az első nemzetközi legénységű űrállo­más. Az öt űrhajós a terveknek megfelelően négy átszállást haj­tott végre, és az együtt eltöltött csaknem két nap alatt nagyon fon­tos fizikai, kémiai, csillagászati és orvosbiológiai kísérleteket vé­geztek. A Szojuz-Apolló program szer­ves része volt a szétkapcsolódás utáni újabb összekapcsolás, mely­nek során kicserélték az űrhajók szerepkörét. Ezután az űrhajók véglegesen szétkapcsolódtak és megkezdték önálló repüléseiket. Július 21-én a szovjet űrhajó szerencsésen Földet ért a Szov­jetunió megadott körzetében. 106 és fél órával később az amerikai űrhajó legénysége is sima leszál­lást hajtott végre a Csendes-óce­ánon. A Szojuz-Apolló úrkísérlet, 0 Helyreigazítás az első résszel kapcsolatban: az Apol­lo-8 fedélzetén Borman, Lovell és Anders repült. amely gyönyörű példája volt a vi­lágűrben megvalósított békés együttműködésnek, teljes sikerrel fejeződött be. 1977-ben az USA-ban útnak indították a Voyager-1 és a Voya- ger-2 ,,Nagy Utazást“ végrehajtó űrszondákat. A Voyager-2 felada­ta a Jupiter, a Szaturnusz és Urá­nusz, valamint a Neptunusz boly­gók vizsgálata. A Voyager-1 pe­dig közelrepülésben tanulmányoz­ta a Szaturnuszt, annak gyűrű- rendszerét, és elhagyta a Nap­rendszert. Még ugyanebben az és erőforráskutatási kísérleteket végeztek. A második nemzetközi legénység parancsnoka Pjotr Kli- muk, kutató űrhajósa Miroslaw Hermasewski lengyet űrhajós, akik a Szojuz-30 űrhajó fedélze­tén utaztak a Szaljut-6 űrállomás­ra. Startjuk időpontja: 1978. június 27-e. Munkájuk legfontosabb ré­sze volt az orvosi és technológiai kiséri etsorozat. A Szojuz-31 űrhajó fedélzetén utazott a harmadik nemzetközi le­génység. Valerij Bikovszkij pa­rancsnok és Sigmund Jahn NDK­parancsnok és az első vietnami űrhajós, Pham Tuan. Technológiai és botanikai kísérleteket végeztek. Jurij Romanyenko parancsnok és az első kubai űrhajós, Amaldo Tamayo Mendez volt a Szojuz-38 legénysége, akik 1980. szeptem­ber 18-án indultak útnak a Szal­jut-6 felé. Ók csillagászati és vegyi kísérleteket végeztek. Az első mongol űrhajós 1981. március 22-én indult útnak Bajko­nurból. A Szojuz-39 űrhajó fedél­zetén Vlagyimir Dzsanibekov pa­rancsnok és Dzsugderdemidijn Gurragcsa mongol űrhajós. Az utolsó kéttagú nemzetközi legény­ség tagjai Leonyid Popov, a Szo­juz—40 űrhajó parancsnoka, és Di- mitru Prunarju, az első román úr­Rakéták, műbolygók, űrhajók Fejezetek az űrkutatás történetéből (2) évben a Szaljut-6 és a Szaljut-7 szovjet űrállomások főszereplésé­vel elkezdődik az Interkozmosz- program, amely a Szovjetunió és a többi szocialista országok űrha­jósainak közös űrprogramja. Az ugyanezen év szeptemberében pályára bocsátott Szaljut-6 űrállo­másra szovjet, csehszlovák, len­gyel, NDK-beli, bolgár, magyar, vietnami és kubai űrhajós is repül. Az Interkozmosz a legnagyobb és a világon egyedülálló nemzetközi űrkutatási együttműködési prog­ram és szervezet, amelyben 10 szocialista ország - Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyel- ország, Magyarország, az NDK, Románia, Vietnam és a Szovjet­unió - tudósai és szakemberei vesznek részt. 1978, március 2-án indították útnak a Szojuz-28 űrha­jót, amelyik a Szaljut-6 űrállomás­ra vitte egyhetes kutatómunkára az Interkozmosz-program első nemzetközi legénységét. Az űrha­jó parancsnoka Alekszej Gubarev ezredes, kutató ühajósa Vladi­mír Remek csehszlovák állampol­gár. Főleg orvosbiológiai, hótani beli űrhajós 1978. augusztus 26- án indult Bajkonúrból. Ók főleg optikai és biológiai kísérleteket vé­geztek. A Szojuz-33 űrhajó 1979. április 10-én startolt Bajkonúrból, fedélzetén Nyikolaj Rukavisnyi- kowal és Georgij Ivanowal, az első bolgár űrhajóssal. Sajnos műszaki hiba miatt az összekap­csolás nem sikerült, így kényszer- leszállást hajtottak végre. Az ötö­dik nemzetközi legénység össze­tétele: Valerij Kubaszov, a Szo- juz-36 parancsnoka és Farkas Bertalan fedélzeti mérnök, kutató űrhajós, az első magyar kozmona­uta. A Szojuz-36 űrhajó 1980. május 26-án indult küldetésére Bajkonurból. Főleg orvosi, pszi­chológiai, csillagászati és optikai kísérleteket végeztek. Ók együtt dolgoztak a Szaljut-6 űrállomás alaplegénységével, Valerij Rjumin és Leonyid Popov szovjet űrhajó­sokkal, akik akkor 175 napot tar­tózkodtak a világűrben. Ez volt az első, igazán nagy világcsúcs. A Szojuz-37 űrhajó fedélzetén - amelynek startja 1980. július 23- án volt - repült Viktor Gorbatko hajós. Ók 1981. május 14-én in­dultak Bajkonurból. Megkezdték repülésüket az új típusú, háromszemélyes szovjet Szojuz-T űrhajók. Legnagyobb előnyük, hogy rakodóterük na­gyobb az előzőeknél, és egyszer­re több, különböző szakember is dolgozhat a fedélzetén. Ilyen há­romszemélyes űrhajóval utazott az első francia űrhajós, Jean Loup Chretien, parancsnokával Vlagyi­mir Dzsanibekowal és harmadik társával, Alekszander Ivancsen- kowal. Startjuk 1982. június 24-én volt. Ók már a Szaljut-7 űrállo­máshoz kápcsolódtak űrhajójuk­kal, amelyet ugyanebben az év­ben, májusban állítottak Föld kö­rüli pályára. A Szaljut-7 űrállomás első alaplegénysége Valentyin Le- begyev és Anatolij Berezovoj szovjet űrhajósokból állt, akik kü­lönböző asztrofizikai és biológiai kísérleteket hajtottak végre. Ók - megdöntve az addigi 175 napos világcsúcsot - 211 napot dolgoz­tak a világűrben. A második látogató legénység repülése során egy majd húszé­ves hagyományt újított fel a szov­jet űrhajózás - a nőket is bekap­csolják az űrrepülési programok­ba. Tizenkilenc évvel Tyereskova emlékezetes űrrepülése után, Le­onyid Popov és Alekszander Sze- rebrov űrhajósok társaságában Szvetlána Szavickaja pilótanő a Szaljut-7 fedélzetére érkezett, ahol egyhetes kísérleti programot hajtott végre. A Szaljut-7 második alaple­génységének tagjai, Vlagyimir Lja- hov és Alekszandr Alekszandrov 1983 második felében 150 napos űrrepülésük során folytatták a ha­gyományos űrállomási kutató­munkát. Egy héten belül kétszer lépett ki a nyílt világűrbe Ljahovés Alekszandrov, hogy kiegészítő na­pelemeket szereljen az űrállomás külső részére abból a célból, hogy növelje annak energiatartalékait. A szovjet szakértők szerint a koz­monauták eredményes munkája bizonyítja, hogy az űrkutatás fejlő­désének egyik útja a nagyméretű szerkezetek részenkénti fellövése és összeszerelése a világűrben. 1984. februárjában Leonyid Ki- zim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov személyében megérkezett az űrállomásra az új állandó sze­mélyzet, akik végrehajtották az űr­kutatás történetének eddigi leg­hosszabb űrutazását. Az űrrepü­lés 237 napig tartott, amelynek során geofizikai, optikai és főleg orvosi kísérleteket hajtottak végre. A kutatási program különösen fon­tos részét alkották a rádiócsillagá­szati megfigyelések. A szivspecia- lista Atykov, a személyzet kutató űrhajósa, az expedíció egész ideje alatt orvosi vizsgálatokat végzett. A három űrhajós csaknem nyolc hónap alatt 23 órát töltött a nyílt kozmoszban, ahol bonyolult mun­kával megjavították a Szaljut-7 hajtóműrendszerének egy tartalék fővezetékét. Ugyanazon év április 3-án az első indiai űrhajós, Rakes Sarma, valamint két társa, Jurij Malisevés Gennagyij Sztrekalov szovjet űr­hajósok a Szojuz T-11 űrhajóval hétnapos látogatást tett az űrállo­máson. Hatosban folytatódott az űrutazás, amelynek legfontosabb része volt az orvosi kísérletsoro­zat. (Folytatjuk) TARICS PÉTER ROKKANTSZÉK-RIKSA A kerékpár és a rokkamszék egyesítéséből Svédországban megszületett a mozgássérültek­nek is, kísérőjének is nagyobb mozgékonyságot adó rokkant- szék-riksa. A kerékpár első kere­két és kormányát leszerelik és a megmaradó kerékpárrészt old­ható csatlakozással hozzákap­csolják a rokkantszékhez. A rok­kantszék hátsó tolórúdja lesz a kormány. A kerékpár hátsó fék­jén és a rokkantszék fékjén kívül a kormányaidra szerelt két kiegé­szítő fék biztosítja a gyors megál­lást. A kerékpárrész bármikor könnyen-gyorsan leszerelhető, zavartalanul használhatják tovább a rokkantszéket, eredeti rendelte­tésének megfelelően. Azonnali képek a képernyőkről SZUPERKÉNYELMES CIPÖTALP Csodálatosan kényelmes szabadidő-cipókét hozott forgalomba a dán Eccolet cég. A talp anyaga a Bayflex márkanevű félkemény poliuretán-integrálhab. 50 százalékkal könnyebb a hagyományos talpanyagoknál, rugalmas, puha, a talpra ható nyomás eszményien eloszlik. A talpat közvetlenül ráhabosítják a puha bórból készült felsőrészre. Ezzel a gazdaságos eljárással egyetlen munkamenet­ben kialakíthatják a csúszásgátló mintázatot is. A talpnak nincs külön sarka - a sarokrészben elrejtett ék emeli meg a lábat, így a puha lábbeliben szuperkényelmes a járás. A japán Sony-kis- méretű (154x166x318 mm) készüléke zaj­talanul kinyomtatja a tévékészülék, a személyi számító­gép vagy a teletext képeit. 16 szürkesé­gi fokozattal meg­hökkentően jó minő­ségű képet állít elő, sokoldalúan fel­használható a hiva­tali munkában, a tu­dományos kutatás­ban! Beépített táro­lójával azokról a mozgó képekről is készíthet nyomato­kat, amelyek a kép­magnóról, képle­mezről vagy „élő“ kameráról erkeznek. MINDENTUDÓ CSIPOGÓK A kórházakban, gyárakban nálunk is használt személyhívó berende­zések (csipogók) új változatait fejlesztették ki a Német Szövetségi Köztársaságban. A zsebben elférő legegyszerűbb készülék hangjelzés­sel figyelmezteti például az ügyfél lakásán dolgozó szerelőt, hogy hívja fel a központot. Egy másik készülék már telefonszámot is kijelezhet, például a beteglátogató orvossal közölheti a következő beteg telefon­számát. A harmadik készülék valóságos kicsiny telex: teljes szöveges üzeneteket (cí­met, telefonszá­mot, nevet) köz­vetíthet írásban, akár egy folya­matban levő megbeszélés rö­vid tartalmát is. A nyugatnémet posta néhány éven belül sze­retné bevezetni ezt a rádiószol­gálatot. URBÉKA A KÉPERNYŐN Kész csoda, amit az új tv- készülék tud - így jellemzik azt az új nyugatnémet gyártmányt, amely az otthonokba varázsolja a Földet - az űrből, ahogyan bolygónk 36 ezer kilométeres magasságból látszik. A színes űrfelvételek az időjárás-jelensé­gek alátámasztására hivatottak: segítségükkel mindenki saját maga győződhet meg arról, mi­lyenek a kilátások a következő egy-két napra? Az előfizetési díj mindössze 2 márka havonta. A videomagnó nagyságú ve­vőkészülék ára 5700 nyugatné­met márka, ami (ha a kereslet révén felfut a termelés) akár en­nek az összegnek a harmadára is csökkenhet. A gyártók az el­adók sempontjából biztató jel­nek tekintik, hogy Olaszország­ban már 3 ezer darabot megvet­tek belőle. A meteorológiai műhold adá­sának vételéfe alkalmas beren­dezés a 60-as években még egy egész lakószobát betöltött - ma már kényelmesen elfér a tv alatti polcon. A vevőkészüléken kívül természetesen a vételhez szük­séges még egy legalább egy méter átmérőjű parabolaanten­na is, amelyet akár az erkélyen, akár a kertben fel lehet állítani. A Meteosat-2, amely 1981 óta kering az Egyenlítő feletti geo- tacionárius pályán, félóránként továbbítja legfrissebb felvétele­it. Ezekről ma már laikus is meg tudja jósolni nagy vonalakban a várható időjárást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom