Új Szó, 1985. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1985-04-09 / 83. szám, kedd

ÚJ szú 3 1985. IV. 9. A Nemzeti Front talaján A CSKP és az SZLKP tisztségviselőinek konferenciája 1945. április 8-án CSEHSZLOVÁKIA KOMMU­NISTA PÁRTJA a második világ­Odafigyeléssel, tapintattal A rokkantak teljesebb életéért háború idején a nemzeti és a szo­ciális felszabadulásért vívott küz­delemként értelmezte a német és a hazai fasizmús elleni nemzeti felszabadító harcot. A munkás­osztály és a burzsoázia közti el­lentét nem szűnt meg a fasiszta uralom idején sem. A párt nem tévesztette szem elől a munkás­osztály végső célját - a szociális felszabadulást. Az antifasiszta és a nemzeti felszabadító harcban a politikai hegemóniáért az élcsa­pata; a kommunista párt által ve­zetett munkásosztály, valamint a csehszlovák burzsoázia Eduard Beneš és a londoni csehszlovák kormány által képviselt antifasisz­ta része között folyó harc osztály­harc volt az antifasiszta burzsoá­zia ellen. A német fasizmus ve­szélyeztette nemzeteink létét és ezért a CSKP arra törekedett, hogy az antifasiszta erőkkel váll­vetve, egységesen harcoljon a fa­sizmus ellen. A CSKP és az SZLKP minden eszközzel küzdött a fasizmus el­len, beleértve a fegyveres harcot, mégpedig kapcsolatban a burzso­ázia antifasiszta részének képvi­selőivel. A kommunista párt azon­ban ezzel egyidejűleg eszmei-po­litikai harcban állt velük azért, hogy döntő befolyást gyakoroljon a nemzetre. Ennek a harcnak súlypontja a felszabadult Cseh­szlovákia háború utáni elrendezé­sének kérdése volt. Eduard Beneš köztársasági elnök és a rá orientá­lódó polgári antifasiszta körök kezdetben csak az ország háború előtti politikai, szociálgazdasági és nemzetiségi elrendezésének visz- szaállitására, az államban a cseh burzsoázia politikai körei hegemó­niájának visszaállítására töreked­tek. Csak a szovjet hadsereg hitle- rista csapatok fölötti döntő győzel­meinek és Csehszlovákia terüle­tén feltételezett előrenyomulásá­nak hatására voltak kénytelenek az antifasiszta burzsoázia képvi­selői azzal számolni, hogy Cseh­szlovákia háború utáni elrendezé­se ettől eltérő lesz és igy tárgyalá­sokba bocsájtkozni a CSKP képvi­selőivel a háború utáni programot illetően. A fejlődés e vonulatának mezsgyekövévé váltak a CSKP moszkvai vezetőségének és Be­neš köztársasági elnöknek ta­nácskozásai abból az alkalomból, hogy 1943. december 12-én aláír­ták a csehszlovák-szovjet barát­sági, együttműködési, kölcsönös segítségnyújtási és a háború utáni együttműködési szerződést. E tár­gyalások során a CSKP szilárd és elvszerű magatartásának, vala­mint a tömegek körében élvezett nagy tekintélyének köszönhetően lényegében érvényt szerzett a Csehszlovákia háború utáni el­rendezésére vonatkozó koncep­ciójának. EZ A KONCEPCIÓ a Nemzeti Front irányvonalából indult ki. Míg azonban a kommunisták a Nem­zeti Frontban a munkásosztály szövetségét látták a többi osztály- lyal és réteggel, amely a fasizmus ellen közösen vívott harcban jött létre, addig Beneš és politikai kö­rei a Nemzeti Frontban a háború előtti koalíciókhoz hasonló szövet­séget láttak benne. Az eltérő né­zetek és politikai értelmezés elle­nére a CSKP kezdeményező és céltudatos törekvése ahhoz veze­tett, hogy a Moszkvában 1945 márciusában megtartott további tanácskozásokon a cseh burzsoá­zia antifasiszta köreinek képvise­lőivel sikerült megegyezni a cse­hek és a szlovákok Nemzeti Front­ja kormányának létrehozásáról és programjáról. A Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének jelenlété­ben megegyezés született továb­bá a csehek és a szlovákok viszo­nyának rendezéséről, a szlovák nemzet egyenjogúságának és szuverenitásának elve, valamint a szlovák nemzeti szervek elisme­rése alapján. A moszkvai tanács­kozások eredményeit rögzítette az 1945. április 5-én kihirdetett Kas­sai (Kormányprogram, amely a csehszlovák nemzeti demokrati­kus forradalom programja lett. Le­hetővé tette a forradalom kezdeté­től csírájában meglevő szocialista elemek fejlesztését, elmélyítését és céltudatos erősítését. A kommunisták határozottan hallatták hangjukat a csehszlová­kiai forradalom programja megva­lósításának módjával kapcsolat­ban a CSKP és az SZLKP funckio- náriusainak Kassán (Košice) 1945. április 8-án megtartott kon­ferenciáján. Az SZLKP tisztségvi­selői és a CSKP külföldi vezetősé­ge képviselői e találkozójának cél­ja az volt, hogy az SZLKP szlová­kiai konferenciája határozatainak alapján megítéljék a felszabadult területek helyzetét, valamint a Kassai Kormányprogramban rögzített feladatokat. Gustáv Hu- sák megállapítása szerint: ,,Érté­kelték a párt munkáját a felszaba­dult területeken, annak fogyaté­kosságait és tisztázatlan kérdéseit egyes járásokban. A figyelem fő­leg a mozgósításban és a politikai problémák megoldásában (nem­zeti bizottságok, földreform, a Nemzeti Front stb.) a párt által nyújtott segítségre összponto­sult . . . Az irányvonalat nem kellett megváltoztatni, csupán javítani kellett az összes párt- és állami szerv munkáját.“ A SZÉLES KÖRŰ VITÁBAN a pártfunkcionáriusok tüzetesen és konkrétan elemezték a problé­mákat és a nehézségeket. Rámu­tattak a reakciós elemek tevé­kenységére, amellyel nehezítették a földreform megvalósítását. Gus­táv Husák elvtárs felszólalt a kon­ferencián és a vitában megvála­szolta, a párt irányvonalának meg­felelően megmagyarázta a felve­tett kérdéseket. A politikai helyzet akkoriban bo­nyolult volt. Akadtak olyan tiszt­ségviselők is, akik nem értették a Nemzeti Front politikáját és a Kassai Kormányprogrammal összhangban a Demokrata Párt képviselőivel való együttműködés jelentőségét. A Kassai Kormányprogram de­mokratikus és nemzeti jellege e program aláírására késztette a cseh és a szlovák antifasiszta burzsoázia képviselőit, ha nem akarták magukat a nép előtt lelep­lezni. Egyesítő tényezőként azon­ban nem is annyira a szubjektív körülmények hatottak, hanem in­kább az objektív tények, amelye­ket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A szlovák nép forradalmi harca, amelynek kezdete a Szlovák Nemzeti Felkelés volt, olyan reális helyzetet teremtett, amely túlmu­tatott a CSKP külföldi vezetősége és a londoni csehszlovák emig­ráns kormány egyezményén. A hazai szlovák és cseh ellenállás realitása forradalmibbnak bizo­nyult. Így például 1945 januárjá­ban a CSKP hazai illegális köz­ponti vezetősége határozatot fo­gadott el, amely a megújított köz­társaságban a csehek és a szlo­vákok egyenjogú helyzetének kö­vetelménye mellett magába foglal­ta azt az álláspontot is, hogy a nép választotta nemzeti bizottságok vegyék át a politikai hatalmat, „ál­lamosítsák az egész nagyipart va­lamint a bankokat, a nagybirtoko­sok földjét adják a kisparasztok- nak“ s mindezt „rögzíteniük kell a köztársaság első törvényeinek". A SZLOVÁK MUNKÁSOSZ­TÁLY már korábban, az SZNF idején, a podbrezovái konferencia nyilatkozatában felvetette a válla­latok és a nagybirtokok államosí­tásának kérdését. A CSKP külföldi vezetősége a szlovák és a cseh munkásosztály radikalitását az Eduard Beneš köreivel folytatott tárgyalásokon érvként felhasznál­hatta a hazai forradalmi helyzet bizonyítására. Az antifasiszta bur­zsoázia képviselőivel azonban az elérhető és elért megegyezés az adott helyzetben nem léphette túl a nemzeti demokratikus forrada­lom kereteit. A tárgyalások lefolyá­sára és eredményeire hatottak olyan objektív körülmények is, amilyen például az volt, hogy Edu­ard Beneš nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendett a cseh országrészekben és kormányát elismerték az antifasiszta koalíció nagyhatalmai. Továbbá, bár nem döntő mértékben, de hatott az is, hogy a cseh és a szlovák polgári antifasiszta köröknek befolyásuk volt a hazai ellenállásban. Az említett tényekből és a kihir­detett Kassai Kormányprogramból kiindulva Klement Gottwald be­szédet mondott a CSKP és az SZLKP tisztségviselőinek kassai konferenciáján. Jellemezte a hely­zetet, a munkásosztály vívmányait és rámutatott a felszabaduló Csehszlovákia további fejlődésé­nek kilátásaira. Logikusan és meggyőzően magyarázta a CSKP eljárását a forradalomban, amely jellegénél fogva nemzeti demokra­tikus volt és még nem válhatott szocialista forradalommá. Kle­ment Gottwald óva intett a forra­dalmi türelmetlenség, a baloldali kalandorság elől. Egyidejűleg fi­gyelmeztetett arra, hogy a párt nem téveszti szem elől a szocialis­ta célokat." A nemzet bizalmáért küzdünk most a burzsoáziával - mondotta. - Versengünk abban, hogy ki tudja jobban irányítani és intézni a nemzet ügyét. Megvan minden kilátásunk, hogy e harc­ban helytálljunk és győzedelmes­kedjünk. . A mi politikánk világos és tiszta és arra törekszik, amit hirdet.. . Ez a mi előnyünk, és teljes mértékben ki kell használ­nunk." KLEMENT GOTTWALD a poli­tikai erőviszonyok valós értékelé­séből indult ki, amikor nyíltan le­szögezte: ,,Mi magunk nem kor­mányozhatunk és nem kormá­nyozhatnak egyedül ők sem. Ók nem kormányozhatnak nélkülünk, mi pedig nélkülük. Emellett ők in­kább nélkülünk, mint mi nélkülük.“ Klement Gottwald a kassai konfe­rencián kifejtette a Nemzeti Front politikájának kommunista értelme­zését is. A Nemzeti Front jelszava alatt nemzeti egységet értett. A Nemzeti Front szervezési-politi­kai struktúrájának építését megin­dokolta a nemzeti demokratikus forradalom érdekeivel. ,,A Nem­zeti Frontot - mondotta - mem a mi kommunista programunk alapján építjük fel, hanem a kor­mányprogram alapján“. Szorgal­mazta azt, hogy a kommunisták szerezzenek érvényt a nemzeti demokratikus forradalom követke­zetes megvalósításának. E forra­dalom keretében, amint azt Gus­táv Husák elvtárs írta, a kommu­nisták harca megteremtette „a megújított államban a dolgozó népnek, szóval a népi demokrati­kus rendszernek, a szocialista ki­látásoknak kiinduló pontját." ,,A Nemzeti Front taktikáját és a más politikai csoportokkal való együttmüködést hirdetjük, de ez nem azt jelenti, hogy az osztály­harc megszűnt - figyelmeztetett Klement Gottwald a konferencián ellenkezőleg, az osztályharc tovább folyik más formákban, mégpedig számunkra előnyös for­mákban." Téves a jobboldali opportunis­ták állítása, hogy az 1945-1948- as évek időszaka a szocialista forradalomnak valamiféle sajátos modellje volt, amely a kommunis­ták kompromisszumára épült a Nemzeti Frontban burzsoá part­nereikkel, illetve a tőkés magántu­lajdonnak és az államosított szek­tornak tartós kombinációjára. El­lenkezőleg: ez nemzeti demokrati­kus forradalom volt, amely az elő­nyös objektív és szubjektív körül­ményeknek köszönhetően békés úton sikeresen átnőhetett a szo­cialista forradalomba. A forrada­lom ugyan nem volt véres, nem torkollt polgárháborúba, de nem volt harc híján sem. A marxizmus- -leninizmus állt harcban az anti- kommunizmussal, a forradalom az ellenforradalommal. Ez nem volt megmerevedett helyzet, hanem tudatosan irányított forradalmi harc, amelyben a CSKP a lehető legnagyobb mértékben elősegítet­te a népi tömegek kezdeményezé­sének érvényesülését. A tömegek élén a munkásosztály állt, amiben a párt joggal látta a forradalom szocialista elemei kibontakozásá­nak és elmélyülésének zálogát, hogy Klement Gottwaldnak a kas­sai konferencián elhangzott szavai értelmében ,,.. hamarosan elérjük azokat a végső céljainkat, amelye­kért egész életünkben harcol­tunk”. JOZEF DANAŠ A napokban emlékeztünk meg a rokkantak nemzetközi napjáról. Köztudott, hogy társadalmunk messzemenően támogatja őket s olyan lehetőségeket keres, ame­lyek segítenek életük megkönnyí­tésénél, és megteremtik az ehhez szükséges feltételeket. A Szlová­kiai Rokkantak Szövetsége 63 076 tagjának életéről beszél­gettünk Gabriela Letovancovával, a szövetség osztályvezetőjével.- Szerencsére elmúltak azok az esztendők, amikor a rokkantak sorsán csupán sajnálkoztak. Em­berként élhetnek, igaz, gyakran még korlátok között. Az SZSZK- ban 82 ezer a csökkent munkaké­pességűek száma, s a rokkantak 17 ipari szövetkezetében 6318-an dolgoznak. Sok tagunk jut igy munkához. Természetesen nem­csak a szövetkezet keretei között, hanem számos más üzemben, vállalatnál is foglalkoztatnak moz­gássérülteket, hallás- és látáská­rosultakat, akik kiváló munkával bizonyítanak. A rokkant fiatalok is évről évre jobb körülmények között élnek. 345 iskola 24 036 diákja tanulhat, művelődhet s válhat szakemberré. Sőt, Bratislavában mód nyílik arra, is, hogy az ilyen gyerekek képes­ségük szerint válasszanak hiva­tást. Orvosok, pszichológusok és más szakemberek felügyeletével végeznek bizonyos műveleteket, s ha alkalmasnak bizonyulnak, a választott szakon tanulhat­nak tovább.- A szellemileg ép, ám mozgás­sérült, tolókocsihoz kötött embe­rek, annak ellenére, hogy kiváló munkát végeznek, korlátok közt kénytelenek élni. Gondolunk itt ar­ra, hogy például nem utazhatnak a városi tömegközlekedési eszkö­zökön, nem juthatnak be az üzle­tek többségébe, de színházba, moziba, hangversenyre sem...- Ezek sajnos tények. Építé­szeink a múltban mintha megfe­ledkeztek volna róluk, ám ezen a téren is javulás várható. Igaz, hogy lassan, de megindult a moz­gássérültek igényeivel is számoló lakásépítés. A 8. ötéves tervidő­szakban már több mint 600 moz­gássérült jut megfelelő lakáshoz, ígéretet kaptunk, hogy a lakások közelében felépülő bevásárló köz­pontokba is bejuthatnak. A fővá­rosban épülő új színházat már úgy tervezték, hogy a mozgássérültek­re is gondoltak. Városainkban egyre több a rokkantak számára kijelölt parkolóhely, egyre több kö­zöttük a gépjármű-tulajdonos. A más irányú segítségnyújtás is évről évre bővül. A szövetség ke­retén belül 1271 gondozóval meg­oldottuk 1878 magatehetetlen rok­kant társunk gondozását. Különfé­le szolgáltatásokat nyújtunk a hal­lás- és látáskárosult embertársa­inknak is. A rokkantak hazánkban képes­ségeiknek és a lehetőségeknek megfelelően részt vesznek a tár­sadalmi munkában is. Tavaly pél­dául 2 469 440 kilogramm hulla­dékot gyűjtöttek. Lekaszáltak és leadtak 1 357 951 kg szénát, 64 321 kg gyógynövényt gyűjtöt­tek, részt vettek a mezőgazdasági munkákban, ledolgozva 2 172 768 órát. Társadalmunk nagyban segíti a rokkantakat. Ahhoz, hogy életük még teljesebb legyen, mindannyi­an hozájárulhatunk. Odafigyelé­sünkkel, tapintatunkkal. PÉTERFI SZONYA Történelmi események krónikája 1945. április 8.-április 14. • április 8. - a 2. ukrán front csapatai felszabadították Myjavát. Az 1. csehszlovák hadtest egységei bevették Kralovanyt - az SZLKP tiszt­ségviselői Kassán (Košice) ta­nácskoztak, majd összeültek a CSKP vezető képviselői és megválasztották a párt ideigle­nes bizottságát. A bizottság alakuló ülésén megválasztot­ták az elnökséget, amelynek élére Klement Gottwald ke­rült • április 9. - a 3. belorusz front egységei bevonultak Kali- nyingradba. A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki, amely­ben ismételten állást foglalt Ausztria semlegessége mellett • április 10. - a 2. ukrán front egységei felszabadították Trenčint - A cseh országré­szekben a partizáncsoportok több sikeres megmozdulást hajtottak végre, sok utat tettek járhatatlanná • április 11. - az 1. csehszlo­vák hadtest egységei a román hadsereg alakulataival együtt- müködve felszabadították Mar­tint. Ezen a napon szabadult fel Vrűtky, Pribovce, Turany és további 40 község.- A 2. ukrán front egységei felszabadították Csehország területén az első városkát - Lanžhotot- A felszabadult Bratislavá- ba érkezett az SZNT felhatal­mazott elnöksége, alelnökei és megbízottai • április 12. - a 2. ukrán front csapatai széles körű támadást indítottak nyugati irányban és felszabadították Bzince pod Javorinout, Skalicát, Opatovát, Trenčianska Teplát és más községeket.- Meghalt Franklin D. Roo- sewelt amerikai elnök. Utódja Harry S. Truman lett • április 13. - a 3. és 2. ukrán front csapatai a dunai flotta segítségével felszabadították Bécset • április 14. - a 2. ukrán front egységei felszabadították Lu- žicét, Moravská Nová Vest, Bŕeclavot, Strážnicet és más községeket-tm­A vágsellyei (Šaľa) Barátság Efsz állattenyésztési dolgozói kiváló eredményeket értek el a tejhozam növelésében és a borjúnevelés­ben. Az év első három hónapjában 1 millió 220 ezer liter jó minőségű tejet adtak el. Az általános napi tejhozam 11,9 liter egy tehénre számítva, s ezzel az elsők lettek a járásban. A képen: Helena Kamenická (baloldalt) és Terézia Miškovíčová fejőnők a DZKD-15 típusú fejőgépet kezelik. (Drahotin Šulla felvétele - ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom