Új Szó, 1985. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1985-02-20 / 43. szám, szerda

Lenin a nacionalizmusról, a hazafiságról és az internacionalizmusról Osztoznak a bánatban és az örömben ÚJ szú 1985. II. 20. Abban az időben, amikor Lenin megírta és közzé tette A nagyoro­szok nemzeti büszkeségéről című tanulmányát, már néhány hónapja tartott az első világháború. A monarchista és burzsoá kor­mánykörök a háború kitörése előtt és a háború folyamán hatalmas nacionalista hullámot indítottak el. Minden háborúskodó országban ,,a haza védelmének“ jelszavával akarták elkendőzni a háború im­perialista jellegét, a német, az osztrák-magyar, az orosz, a fran­cia, vagy az angol burzsoázia ér­dekeit. Az imperialisták csakis a nacionalista jelszavak segítsé­gével, a soviniszta hangulat ter­jesztésével tudták kiélezni a nem­zetek között az ellenségeskedést, s tompítani a munkásosztály és a dolgozók jelentős részének osz­tály- és internacionalista öntuda­tát. A dolgozókat csakis így tudták egy olyan háborúba kergetni, amely ellentétben állt a tömegek érdekeivel. Tragédiát jelentett, hogy az In- ternacionálé jobboldali vezetői is támogatták a burzsoázia igyeke­zetét és az ún. centristák sem tudtak következetesen a háború ellen küzdeni. A kispolgárság op­portunizmusa által évek óta bom­lasztott Internacionálé a naciona­lizmus hatására szétesett. Veze­tőinek többsége elárulta a szocia­lista eszméket és a szociáldemok­rata pártok zöme azonosult a „ha­za védelmének“ jelmondatával, amelynek az imperialista háború idejében nyilvánvalóan nacionalis­ta tartalma volt. A nemzetközi munkásmozga­lomban a baloldali képviselők aránylag kis csoportja volt az egyedüli, amely nem támogatta a burzsoázia háborús kirohanásait és megvédte a forradalmi proletár mozgalom becsületét. Köztük olyan kiváló forradalmárok voltak mint Kari Liebknecht, Róza Lu­xemburg, Franz Mehring, Klára Zetkin, Dimitr Blagojev, Georgi Di­mitrov és mások. A nemzetközi munkásmozgalomban a legkövet­kezetesebb internacionalisták az orosz bolsevikek voltak, élükön Vlagyimir lljics Leninnel, aki az imperialista háború kezdetétől ar­ra törekedett, hogy ezt a háborút polgári háborúvá, a saját kormány ellen folytatott háborúvá változtas­sa, ami megfelelt az 1912. évi bá­zeli kongresszus határozatának is. Az internacionalistákat és a há­ború ellenzőit támadták a burzsoá és a jobboldali opportunisták (szo- ciálsoviniszták), azt állították- ró­luk, hogy elárulták hazájukat, hi­ányzik belőlük a nemzeti büszke­ség, mivel nem támogatják orszá­guk, nemzetük háborúját más nemzetek ellen. Ebben a nacionalista őrület által jellemzett légkörben tette közzé 1914. december 12-én a bolsevik párt Szocial-Demokrat című lapjá­ban Lenin az igazi hazafi és inter­nacionalista büszke vallomását. A nem egész ötoldalas tanulmány - Lenin műveinek 21. kötetében található meg - fényes példája annak, hogy a proletár internacio­nalizmus nincs ellentétben a kom­munisták és a munkásosztály va­lódi, belső hazafiságával, hanem annak szerves részét képezi. Az ilyen hazafiságnak azonban nin­csen és nem is lehet semmi köze a burzsoázia álhazafiságához, a nacionalizmushoz és a soviniz­mushoz, amely az egyik nemzet felülrendeltségét hirdeti másokkal szemben és ellenségeskedést szít a nemzetek között. Lenin tanulmányában rámuta­tott, hogy a munkások és a forra­dalmár internacionalisták hazafi- ságának osztálytartalma van, a nemzetek demokratikus és for­radalmi hagyományaiból ered, respektálja a többi nemzet szuve­renitását és jogait is. Az öntudatos orosz proletárok számára nem idegen a nemzeti büszkeség, sze­retik nyelvüket, hazájukat és nagy fájdalmat okoz nekik, amikor lát­ják, hogy a cári gyilkosok, a ne­messég és a kapitalisták milyen erőszakot követnek el hazájuk el­len, hogyan nyomják el a töme­geket. Büszkének kell lenni arra, hogy éppen az orosz nemzet alakított ki egy ilyen forradalmi osztályt és példát tud mutatni az emberiség­nek a szabadságért és szocializ­musért folytatott harcával. Lenin ebben az írásában is hangsúlyozta, hogy a forradalmi munkásosztály képviselői olyan Oroszországért harcolnak, amelyben a nemzeti elnyomás alól felszabadult nem­zetek, egyenrangú nemzetek él­nek majd. E nemes cél elérése érdekében „minden forradami eszközzel a monarchia, saját ha­zánk földbirtokosai és tőkései, azaz szülőföldünk leggonoszabb ellenségei ellen harcolunk“. Az el­ső imperialista háború idejében csakis ily módon lehetett védel­mezni a hazát és semmiképpen sem azáltal, hogy a nép támogatta volna a kapitalisták által vezetett hódító, igazságtalan háborút. Az internacionalizmus és a hazafiság Lenin egész munkásságát át­hatja a proletár internacionalizmus eszméje. Beszédeiben ugyanilyen hangsúlyt helyez az orosz nemzet és más nemzetek haladó nemzeti és forradalmi hagyományaira. A neves forradalmárok, akik megértették a marxizmus-leniniz- mus forradalmi lényegét, ezt a ta­nítást alkotóan tovább tudták fej­leszteni, felvértezték vele saját or­száguk munkásosztályát és többi dolgozóját, példát mutattak az in­ternacionalista tudat és a hazafi­ság szerves összekapcsolásában. Internacionalizmusuk összefonó­dik országuk szeretetével, népük munkájának és nemzetük haladó hagyományainak megbecsülésé­vel. Ezzel kapcsolatban elegendő, ha emlékeztetünk Klement Gott- waldra, Georgi Dimitrovra, Ernst Thälmannra, a kommunista- és munkásmozgalom számos továb­bi jelentős képviselőjére. A marxizmus-leninizmus prole­tár internacionalizmus által átha­tott ideológiája teljes mértékben respektálja a nemzeti sajátossá­gokat és pozitívan viszonyul a va­lódi nemzeti értékekhez. Ugyan­akkor éppen a proletár internacio­nalizmus érvényesítése, a más nemzetek munkásosztályának és dolgozóinak felszabadító harcával vállalt internacionalista osztály­szolidaritás akadályozza meg, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti hovatartozás tudata nacionaliz­mussá változzon. A nemzeti öntu­dat és a hazafiság nem absztrakt, befolyásolja az osztályöntudat, szüntelenül gazdagítja az interna­cionalizmus, valamint az is, ho­gyan változik a társadalom. A szocialista társadalomban a dolgozók viszonya a hazához nemcsak a haladó nemzeti hagyo­mányokra, az adott nemzet meg­teremtett anyagi és szellemi javai­ra vonatkozik, hanem egyúttal az új társadalmi rendszer iránti vi­szonyt is kifejezi. A szocialista for­radalom után, a szocialista építés feltételei között minőségileg új tár­sadalmi tudat és szocialista élet­mód alakul ki. Kiküszöbölődik a nemzet korábbi elszigeteltsége és elzárkózottsága, megszűnik a kölcsönös bizalmatlanság, gyak­ran ellenségeskedés, vagyis az, amit a kizsákmányoló osztályok évszázadokon keresztül tudato­san kialakítottak, ami megfelel osztályérdekeiknek és céljuknak: oszd meg és uralkodj! A szocialista társadalom egész élete, a különböző nemzetiségű dolgozók egyesítésére törekvő kommunista- és munkáspártok te­vékenysége, a munkásosztály ha­ladó ideológiájával együtt meg­tisztítja a nemzeti öntudatot attól, ami a burzsoá társadalomban a nemzetiségek között akadályo­kat emel. Különösen a szocializ­mus alapjainak kiépítése, a ki­zsákmányoló osztályok felszámo­lása és a baráti osztályok és társa­dalmi csoportok (munkásosztály, szövetkezeti parasztság és szo­cialista értelmiség) társadalmi struktúrájának kialakulása után a munkásosztály és kommunista pártja vezetésével szocialista nemzetek formálódnak, amelyek történelmi szempontból új típusú nemzetek. A mozgalom egységének megszilárdítása A szocialista haza iránti vi­szonyt kifejező szocialista hazafi­ság motiválja az állampolgárok társadalmi aktivitását, a fejlett szo­cialista társadalom építése és tö­kéletesítése, valamint a dolgozók hazájának és a szocializmus vív­mányainak védelme során. Egyre jobban tudatosítják a forradalmi és haladó erőknek az imperializmus és agresszív tervei ellen folytatott küzdelmének internacionalista összefüggéseit. Egyre több állam­polgár tudatosítja, hogy a forradal­mi erők sikerei mindig attól függtek és függnek, hogy milyen,egység alakult ki. A proletár internacionalizmus tudata a szocialista rendszer jelle­géből adódik. Fontos azonban az a tény is, hogy a tőkés országok­ban is évről évre többen védelme­zik határozottan a nemzetek kö­zötti békét és barátságot. Ennek a sorsdöntő küzdelemnek az eredménye mindenekelőtt attól függ, hogy a kommunisták milyen következetesen teljesítik történel­mi küldetésüket. A kommunisták számtalanszor bebizonyították hazafiságukat, ha­zájuk forró szeretetét még mielőtt szocialistává vált volna az. Ele­gendő, ha megemlítjük a második világháború előtt és folyamán a fa­sizmus ellen folytatott sok áldoza­tot követelő küzdelmüket. Interna­cionalizmusuk abból ered, hogy a munkának a tőke ellen folytatott harca objektíve világjellegű és az új társadalmi rend építése során végbemegy a társadalmi élet in- ternacionalizálása. így értelmezte V. I. Lenin és igy értelmezik a kommunisták ma is a proletár internacionalizmus és a szocialis­ta hazafiság viszonyát. JOSEF HŔIBEK Életünknek van néhány olyan állomása, amely az átlagosnál ér­zékenyebben érinti az embert. A születésnap, névnap, más jelen­tős jubileum, mind olyan esemény, amikor jólesik a figyelmesség. A házasságkötés szintén emléke­zetes családi ünnep és feljegyzik a dátumát annak a napnak is, amikor az ember eltávozik az élők sorából. Társadalmunk azt szor­galmazza, hogy bármilyen öröm vagy fájdalom ér bennünket, azt emberhez méltóan ünnepeljük meg, illetve viseljük el. Ebben nyújtanak segítséget a polgári ügyek testületei. Bodrogköz központjában, a gazdag munkásmozgalmi múltú Királyhelmecen (Kráľovský szekcióban működő harminctagú testület munkáját további 41 lakos segíti az egyes vállalatoknál, üze­mekben tevékenykedő 13 aktíva keretében. Rendkívül igényes feladat a ha­lottbúcsúztatás. A városban és környékén sokan tudják, hogy Molnár Zoltán - a kerületi nemzeti bizottság képviselője, a királyhel­meci városi pártbizottság elnöke és a helyi iskola igazgatója - bár nagyon elfoglalt ember, - talál arra időt, hogy a polgári temetéseken beszédeket mondjon. Hogyan és miért vállalja ezt? Erre a kérdésre ő adta meg a választ.- Azt vallom, kölcsönösen érez- nünk kell egymás jelenlétét, ha öröm, vagy bánat ér. Az örömet Chlmec) szép hagyományai van­nak a testület tevékenységének. Erről Lakatos Jánosné, a városi nemzeti bizottság titkárnője igy vélekedik:- Nem véletlen, hogy a mi váro­sunkban valóban több évtizedes hagyománya van a polgári ren­dezvényeknek. A város vezetésé­ben tisztségeket betöltő elődeink példásan gondoskodtak a polgári szertartásokról s ezt tesszük ma mi is. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ennek gyökereit városunk forradalmi múltjában kell keres­nünk. A polgári szertartások folya­matos tökéletesítésével elértük, hogy városunk lakossága megér­tette ezek társadalmi fontosságát és értelmét s egyre nagyobb arányban igényli a polgári ügyek testületének szolgálatait.- Milyen volt a mérleg például tavaly?- Az elmúlt esztendő folyamán városunkban 136 gyerek született, 95 százalékuknak mi szerveztük a névadó ünnepségét. Az említett időszakban 111 fiatal házaspár kelt egybe, közülük 102 egyházi szertartás nélkül. Az ötven elhalá- lozottól 28 esetben polgári teme­tésen búcsúztak a hozzátartozók. Véleményünk szerint a jövőben ez az arány tovább növekszik. A pol­gári temetkezési szertartások színvonala egyre magasabb. Olyan kiváló szónokok búcsúztat­nak, mint Molnár Zoltán, Szalay László, Michal Loškár, Péter Imre. Külön említést érdemel Margita Ilona, a nemzeti bizottság egyik munkatársa, aki nagyon lelkiisme­retesen és immár több évtizedes tapasztalatok birtokában főszer­vezője a polgári temetéseknek. A többi polgári szertartás, a név­adó ünnepségek, házasságköté­sek stb. szervezése szintén meg­különböztetett figyelmet élvez Ki- rályhelmec városában. A három hevíteni, a bánatot enyhíteni kell. Vannak dolgok, melyek különösen érzékenyen érintik az embert. Pél­dául szeretteink, családtagjaink, barátaink elhalálozása. A gyászo­ló család segítségre szorul, fájdal­mán enyhíteni kell. Ha érži ezt az együttérzést, túrhetőbb a fájdalom elviselése. A mi városunkban a polgári ügyek testülete és a nemzeti bizottság igyekszik színvonalas polgári temetéseket szervezni. Járási szinten sajnos, mindmáig nem sikerült eldönteni, hogy kinek kellene a temetkezési szolgáltatásokat biztosítani. Oly­kor-olykor bizonyos kapkodást, bi­zonytalankodást észleltem, ami nem segítheti a gyászoló család fájdalmának enyhítését. Talán ez is hozzájárul, hogy nem kevés feladataim ellenére, részt vállalok a polgári szertartásokból. Minden esetben csak azért, hogy a fájdal­mas órákban szavaimmal, beszé­demmel valamennyire enyhíthes­sem embertársaim bánatát. Sze­retném hangsúlyozni, semmivel sem érzem magam rátermettebb­nek társaimnál.- Mégis, miért csinálja?- Mert van értelme, a visszajel­zések is ezt bizonyítják. A sok közül csupán kettőt említek. Az egyik írásban érkezett: ,,Köszö­nöm, hogy férjem utolsó útját be­szédével felejthetetlenné tette számomra!“ Egy másik esetben az egyik polgári temetés után, egy idősebb néni ezekkel a szavakkal állított meg: ,,Molnár úr, én ugyan vallásos vagyok, de megkérem, ha meghalok, mondjon beszédet a temetésemen.“ Ebből is látom, hogy fáradozásom nem hiábavaló. Mindezekből világosan kiérző­dik: Királyhelmec városában a pol­gári ügyek testületének tagjai és a tisztségviselők, valóban jól dol­goznak. KULIK GELLÉRT A dolgozók üdülését szolgálja Tovább növekedett a hótakaró vastagsága az Óriáshegység­ben, ennek a sizök örülnek, az útkarbantartók már kevésbé. A képen: üdülők a Benecko üdülőközpontban. (Miroslav Vodéra felvétele) (ČSTK) - A felszabadulás után a Magas-Tátra a dolgozók üdülé­sét és pihenését kezdte szolgálni. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom számos üdülőközpontot vett át, és a Tátra a dolgozóké jelszóval rohamos ütemben kezd­te fejleszteni a szakszervezeti üdültetést. A hatvanas évek elején a Tátrában évente mintegy 35 ezer dolgozó pihent, az elmúlt években már tízszer annyi. Új, korszerű szakszervezeti üdülőket nyitottak a Csorba-tónál, Štrbá- ban, Tatranská Lomnicában és 'másutt A gyermekek üdültetésére és megelőző gyógykezelésére több szanatórium és erdei iskola létesült. A háború utáni években lénye­gesen bővítették a szanatóriumok kapacitását. Számos új is épült. Növelték az idegenforgalmi kapa­citásokat. Új szállodák épültek. A Magas-Tátra anyagi-műszaki alapjának fejlesztésével párhuza­mosan gyors ütemben nőtt a láto­gatók szarna, különösen 1971 után, amikor si-világbajnokságot rendeztek itt. A jelentős esemény előkészületeinek időszakában több mint egymilliárd koronát fek­tettek be. Új szállodákat nyitottak, és Csorba-tó üdülőtelepen világ­színvonalú síközpont épült. Ugyancsak lényegesen fejlődött a magas-tátrai közlekedés. Lakatos Jánosné: „Nálunk ha­gyományai vannak a polgári szertartásoknak.“ Molnár Zoltán: „Fáradozásom nem hiábavaló“ (Molnár János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom